Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
1978. október 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Pécsett, a Szigeti úti lakótelepen állították fel Kígyós Sándor szobrászművész térplasztikóját Ilyen a mi sulink Szolnoki diákok a képernyőn Csalódás volt Psota Irén estje A Nevada együttessel lépett fel csütörtökön este Kisújszálláson Psota Irén Kossuth-díjas érdemes művész. A Nevada műsorát más lapszámunkban már értékeltük, szokott, tisztes színvonalukon játszották most is számaikat — szerény sikerrel. A Psota-műsorra „hangolt” közönség meglepetéssel tapasztalta az „árukapcsolást”. A közreműködőként feltüntetett együttes műsora ugyanis kitöltötte a szűkre szabott — sőt összecsapott est felét. Kossuth-díjas művésznőnk igénytelen, percekre művészi rangja alatti műsorral és előadással „lepte” meg a közönséget. A hevenyészettség érzetét valószínűleg az fokozta, hogy a szerkesztett műsornak csupán egy részét hallhatta a közönség. Az amúgy is heterogén műsor így még kevertebbé vált, csak hellyel-közzel érződött az eredeti elképzelés; a daloló clown szándéka, hogy a felszínen fecsegő, mindent kacajjal leplező emberi arc hogyan takarja az idő, a szerelem múlása iránti fájdalmat. A sláger- és sanzon- füzérek Psota Irén kivételes tehetsége révén általában mély emberi érzések hordozójává válnak — ezt érezzük általában, amikor a sanzon magyar kiválóságát hallhatjuk, ehhez vagyunk hozzászokva, nem pedig a rikító színpadi csinál- mányokhoz. Psotát sziporkázó szellemesség jellemzi — tévút volt ennek a műsornak minden szellemeskedése. A megzenésített Nadányi vers és a cigánydalcso- kor előadásakor éreztük csupán, hogy azt hallgatjuk, akit szeretünk, akit sajátosan „psotai” művészetéért nagyra értékelünk. így nem tehetünk mást — igyekszünk elfelejteni kisújszállási műsorát. X. L. Csütöntök délután, szolnoki psartcsamok. „Csabaiak mit akartok, hiszen úgyis lemaradtok” — hallatszik a csatakiáltás kórusban. Mi ez a harcias zaj, sportmérkőzés van ? Nem. A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szak- középiskola diákjai a „Mi sulink” vasárnapi televíziós vetélkedőjére „edzenek”, próbálnak. — Ki az ellenfél, milyen feladatok várnak a csapatra — kérdezzük Nagy Jankától, az iskola KlSZ-vezetösé- gének tagjától. — A békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szak- középiskolával mérkőzünk meg a másfél órás körkap- csolásos vetélkedőn. Az egész „közgé” lázban ég, hiszen már január óta készülünk a nagy napra. Négy területen mérjük össze tudásunkat a csabaiakkal: a szakmánk, a helyitörténet, a sport és a nép- hagyomány kultúrájának ismeretét igyekszünk bizonyítani a képernyő előtt. — Mit jelenít majd a gyakorlatban a szakmai vetélkedés? — Mivel hasonló profilú középiskola az ellenfél, mindkét csapat saját városának vezetőivel konzultált és igyekezett megismerni a városTörökszentmiklóson a városi könyvtár audiovizuális részlegében szakítva a hagyományos módszerekkel, fény-lyukkártya rendszerű katalóguson rögzítik a hanglemez- és a diagyűjtemény, valamint a helytörténeti vonatkozású mikrofilm-dokumentumok adatait. A módszer maga nem új. bőséges szakirodalma is van, de a kisebb közművelődési könyvtárakban cseppet sem tipikus a használata, sőt Szolnok megyében ezidáig ismeretlen volt. Lényegét, technikai részletezés nélkül, így magyarázza Szabó Sándor, a törökszentmiklósi könyvtár részlegvezetője: ______ — A hagyományos katalógusokhoz képest sokszoros mennyiségű információt lehet rögzíteni a lyukkártyákon. Maga a feldolgozó munka — vagyis a lemezek, dia- pozitívek adatainak rögzítése — némi gyakorlat után. nem lassúbb, mint a cédu- pénzügyi és egyéb szervezés] területek problémáit. A vetélkedő feladatainak megoldása során tárgyi felkészültségükről tesznek bizonyságot a csapatok az említett témában — válaszol Nagy Erzsébet, aki „másodállásban” az „ajándékkosár” műsor vőfélye. — Mit kapnak a nézők és a vatélyitársak a különleges kosárból? — Iskolánk honismereti szakkörének jászsági és kunsági néphagyomány-gyűjtésé- ből állítottuk össze a műsort, melyben népdalok, néptáncok, balladák, mesék hangzanak el, de nagy gonddal készültünk a Luca-napi népszokás bemutatására is —fejezi be Tóth Katalin, az iskola diákja. A vetélkedő zsűrije, amelynek tagjai a két város tanácselnöke, valamint pécsi és veszprémi diákok, tanárok (akik a következő adásban versenyeznek majd) reméljük nehéz munka előtt állnak és végig izgalmas küzdelemből választhatják ki a győztest. Ma délelőtt 9 óra 55 perctől nemcsak a vetélkedő, de az iskola volt diákjai is, és reméljük a Szolnok megyei tévé-nézők is együtt izgulhatnak a „iközgé” győzelméért. — fekete — lázás. A visszakeresés, kigyűjtés pillanatok alatt megvan, s természetesen pontosabb is, mint a hagyományos katalógusok esetében. A lyukkártyás katalógus további előnyei: viszonylag olcsó (a törökszentmiklósiak- nak az alapberendezés 10 ezer forintba került), kis helyen elfér, kezelése egyszerű, a gyűjtemény növekedésének megfelelően bővíthető. Hogy eddig miért nem terjedt el? Valószínűleg azért — s ez önmagában is meggondolásra méltó —mert a rendszer használatát, kezelését matematikai-műszaki dolgok iránt is fogékony könyvtárosok tudják' csak megtanulni, megszeretni. A többféle dokumentum-típust tartalmazó gyűjtemények ter_ jedése, korszerűsödése nem járt együtt a katalogizálás korszerűsödésével. Pedig ezt az olvasók gyors, pontos tájékoztatása követeli. SZ. J. gazdálkodás feladatait, a Fény-lyukkártya katalógus GYORS, PONTOS, OLCSÓ A BÉKE FORRADALMA A nemzeti kérdés és a külpolitika 1918—1919-ben Magyarországon a nemzeti kérdés egyben nemzetiségi és kül-. politikai probléma is veit. A Károlyi-kormány „a területi integritás politikáját követte, bár annak realitásában maga is kételkedett, de a róla való önkéntes lemondás ódiumát magára venni nem merte, annál kevésbé, mert az összes magyar politikai párt és irányvonal által nyújtott egységes támogatás alapja a területi integritás védelmének mindenek fölé helyezése volt.” (Hajdú Tibor) Miben reménykedett mégis ez a kormány? A magyar polgári demokratikus forradalom külpolitikájának sarkköve az egyoldalú, sohasem viszonzott antantbarátság volt. A győztesek jóindulatában is bízva vetette fel a kormányzat a nemzetiségekkel való határ- megállapodásokat. Jászi ugyan később azt írta, hogy „az antantpolitika Janus-arcát én mindig tisztán láttam, s kezdettől fogva döbbenten kérdeztem: mikor fogja ábrázatának imperialista felét ellenünk fordítani, másik felének demokrata- pacifista mosolya helyett?”, tevékenységével azonban ö is tragikusan hozzájárult a nemzeti önáltatás veszélyes spóráinak elterjedéséhez. S ezt a folyamatot még Vix alezredes budapesti tevékenysége sem volt képes egészen 1919. március 21-ig megállítani. .. Ez a szemtanúk szerint brutális és korlátolt, ellen- forradalmár körökkel barátkozó katona adta át a magyar kormánynak az újabb területek kiürítését és más, főként anyagi jellegű követelések teljesítését elrendelő jegyzékeket. Ö volt az egyetlen kapocs Magyarország és az antant között, miivel az újonnan szerveződő magyar külpolitikának Párizsba való meghívás hiányában más lehetősége nem vélt. Azonban yolt más lehetősége, helyesebben lett volna más lehetősége — egyéb irányban: a szociális forradalom, egy újfajta külpolitikai orientáció, Moszkva irányában. Annál, is inkább, mert Szovjet-Orosizország kezdettől természetes szövetségesének tekintette a forradalmi Magyarországot. Ne feledjük: 1917 után Európában nemcsak élesedett az osztályharc, hanem sokhelyütt fellobbant a társadalmi, a proletárforradalmak tüze. A kommunisták erősödő propagandája, amely a dolgozók intennacionáliata összefogását, imperialistaellenes szövetségét hirdette, széles, nem proletár rétegek szemében is a nemzeti tragédiából kivezető utat jelentette. A kormány és maga Károlyi is felismerte ezt, amikor igye- - kezett figyelmeztetni az antantot, hogy magyarországi politikája „melegágya a bol- sevizmusnak.” Süket fülekre italálit. A párizsi konferencia folytatva a békeelőkészítés munkáját, a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva kidolgozta a Vix-jegyzék néven ismert iratot, amely eldöntötte a polgári demokratikus Magyar Népköztársaság sorsát, és közvetlen előidézője volt a Tanácsköztársaság kikiáltásának. A jegyzék súlyos feltételeit a rendszer képtelen volt vállalni. Minden összeomlott. „Az illúziók kergeté- se, a szerencsétlen kísérlet a területi integritáshoz való ragaszkodás és az antant előtti behódolás politikájának összekapcsolására, külpolitikai megfelelője volt az osztályellentétek kibékítésével kísérletező belpolitikának.” A csődtömegből legalábbis a polgári demokrácia számára nem volt kivezető út. Magának a népnek kellett döntenie. Hogyan is mondta Lenin Magyarországról szólva 1919. március 23-án a 'bolsevik párt VIII. kongresszusán? „A legradikálisabb, a legdemokratikusabb; megalkuvó burzsoázia beismerte, hogy a legnagyobb válság idején, amikor a háborúban kimerült országot újabb háború fenyegeti, a itanácshaitalom történelmi szükségszerűség, beismerte, hogy az ilyen országban nem tehet más hatalom, mint a tanácshatalom, mint a proletariátus diktatúrája.” VÉGE Dérer Miklós MIN DOLGOZIK? Sebestyén nagydíj nyertese II Gerencsér Beszélgetés Gonda István népművésszel Űjra és újra fellángol a vita a népművészet vagy népi iparművészet fogalma köJ rül. Nagydíjasunk 1972-ben a Népművészet Ifjú Mestere, 1975-ben a Népi Iparművész címet kapta meg. — Melyiknek tartja magát? — Fazekasnak, Mezőtúri fazekasnak. — Engedje, hogy „kötöz- ködjem” kicsit... — Tegye! — Azt mondja: mezőtúri fazekasnak tartja magát, s a háromévenként kiadásra kerülő Gerencsér Sebestyén nagydíjat — a szakmai kitüntetés csúcsa ez! — dunántúli eredetű és megfogalmazású céhkancsóval, céhkantával nyerte el. — Nem érzek semmiféle ellentétet. Mezőtúron születtem, itt tanultam, de ez nem jelentheti azt, hogy csak és kizárólag a túri formáknak, motívumoknak a „rabja” legyek. Csábított, izgatott a domború, rátétes díszítés, a bakonyi, a Balaton-felvidéki motivációk forma- és színvilága — általában zöld alapszín, sárga fröcsköléssel — és megpróbáltam. Talán a játék szeretete vezetett. Ugyanígy a köröndi edények esetében is. Ezeket csupán azért nem értékelte külön a zsűri, mert a dunántúli anyagot is „elégnek” találta. — Játék vagy nem, mégis úgy vélhetjük, hogy mindez vállalás is: a magyar fazekasság régi, messzi földeken fellelhető hagyományainak ápolása. Talán ezáltal megint közelebb került Mezőtúr ahhoz, amit egyre többen és többször emlegetnek: Túr a magyar fazekasművészet szellemi alkotó központja, nem csupán agyagipari társulás a szövetkezet. — Nem szeretném, ha ez a megfogalmazás — bár mind erősebb legyen az igazi — a nevemhez kötődne, hiszen az említett tendencia eredménye — ha van ilyen — az elmúlt években itt felnőtt fiatal fazekasnemzedék egészéé. Bizonyítja ezt a Siklóson rendezett Gerencsér Sebestyén pályázat is. Az orJ szágból kilencvenegy nevezés érkezett a zsűrihez több mint 1200 munkadarabbal, s a tizennégy Szolnok megyei pályázó igen szépen szerepelt. Kosa Klári és Sz. Nagy István — ő karcagi — első díjat kapott, a most „szabadult” Kozák Éva második lett, Busi Lajos pedig harmadik. — Hány év munkája vezetett a nagydíjig? — Nem tudom. Az tény, hogy nyolc éve dolgozom a szövetkezetben, de gyermekkoromban, a középiskolában is „motoszkált” már bennem a túri agyag. Érettségiztem és jöttem a szövetkezetbe ta-1 nulónak. Dehogy mentem könyvelőnek, bérelszámolónak, vagy ilyesminek, amire a bizonyítványom jogosított. — Ki volt a mestere? —• Többek. Jakucs bácsi nevét: említem legszívesebben, de minden „öreg” túri agyagosra szívesen gondolok vissza. Egyáltalán: a hely tett fazekassá. Mindig belebotlottam a hajdan is híres volt túri kerámiába — nyilván azért, mert világért sem akartam elkerülni. — Ahogy a bakonyi, tatai kanosokat, kantákat sem ... — Néhány most is készül. Örömöm lelem bennük. T. L. Fotó: K, I, Térplasztika a lakótelepen
