Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
1978. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kiállítás Kecskeméten „Báes-Kislcun megye az Árpád-kortól a török kor végéig" címmel új kiállítás nyílt a kecskeméti Katona József Múzeumban. A gazdag tárlat átfogó képet ad a Duna-Tisza közén élt emberek életmódjának változásáról Állj be fiam katonának... A KATONAFIATALOK felkészítése, • erkölcsi-politikai nevelése — mondhatjuk így is, — a pedagógiai munka igen fontos alkotóeleme. Erőteljesen jellemformáló tevékenység ez. Érthető, hiszen a katonának akár élete kockáztatásával is teljesítenie kell feladatát. Ez pedig a szülőföld szeretete, a szocialista rendszer önfeláldozó védelme nélkül nem képzelhető el. Részben ezért, részben pedig azért, mert a hadseregben ma mór igen korszerű fegyverek, bei-endezések vannak, s kezelésük nagy szakértelmet kíván, mindinkább előtérbe kerül az igénye olyan hivatásos állomány kialakításának, amely minden tekintetben megfelel a mai követelményeknek. Ez pedig feltételezi ezen a területen is a tudatos pályairányítást. A hivatásos tiszti utánpótlás a katonai főiskoláikról valamint az egyéb felsőoktatási intézményekről — például az orvostudományi egyetemről — kikerülő szakemberekből adódik. A pályairányítás ilyen vonatkozásban az utóbbi években jól kialakult módszerek segítségével a középiskolák nevelőmunkájának szerves és hathatós része. Kevésbé mondható ez el a hivatásos tiszthelyettesi utánpótlás biztosításáról. Erre a pályára a szakmunkásképző intézetekből és az üzemekből, termelőszövetkezetekből várnák elsősorban a fiatalok jelentkezését. Sajnálatos azonban, hogy a katonai pályára irányítással mind a szakmunkásképző intézetekben, mind Hvagy a pályaválasztás gondjai a termelőegységeknél hadilábon állnak. Miért? A kérdésre kézen fekvő lehetne a válasz: azért, mert a szakmunkásképző intézetek azon munkálkodnak, hogy minél felkészültebb fiatalokat bocsássanak az üzemek rendelkezésére. Az üzemek pedig a termelés szolgálatába állítják munkaerőgazdálkodásukat, nem foglalkoznak egyéb irányú pályaválasztással. Sok helyen a politikai és a társadalmi szervezetek sem törődnek ezekkel a kérdésekkel. Például nem véletlen, hogy KISZ-ajánlóssal a fiataloknak csak két' százaléka jelentkezik hivatásos tiszthelyettesi intézményekbe. Ha mindehhez hozzátesz- szük azt, hogy a fiatalok előtt széles körű lehetőségek vannak az elhelyezkedésre, több tucatnyi, általuk jól ismert munkakör között válogathatnak, s ugyanakkor a katonai pályáról kellő élmény és ismeret hiányában többnyire csak az ottani kötöttségekről tudnak, érthető, hogy a hadseregbe való jelentkezésük nem elég széles körű. Köztudott, hogy a pálya- választás tekintetében a felkészítés az egész életre alapvetően meghatározó. Ezért nemcsak a fiatalok jelentkezésére kellene várni, hanem tudatos, tervszerű munkával kellene őket mind a szakmunkásképző intézetekben, mind az üzemekben, termelő- szövetkezetekben katonai pályára is irányítani. Közülük is a legkiválóbbakat kellene kiválasztani, ugyanis a katonai hivatás nem egy a sok pálya közül. Alapvetően különbözik a többitől abban, hogy elsősorban nem nyersanyagokkal, hanem emberekkel foglalkozik a hivatásos tiszt vagy tiszthelyettes. A társadalmi érdekeket tekintve nem mindegy, hogy kikre bízzuk katonafiataljainkat. Ebből a kézenfekvő igazságról sok esetben még ott is megfeledkeznek az ajánlók, ahol szívügyüknek tartják a katonai pályára történő irányítást. Ennek tudható be, hogy a tiszthelyettesi iskolákra jelentkezők egy részét, fizikai alkalmatlanságuk és műveltségbeli hiányosságaik miatt el kell utasítani. A pályára alkalmasak pedig nem mindig tudják, hogy a hadseregen belül milyen szakmát szeretnének megszerezni. Ezért kellene szélesebb körű ismereteket nyújtani számukra a fegyvernemek ismeretéből, a szakmai lehetőségekről. MINDERRE lehetőség nyílik az iskolai honvédelmi nevelésben, másrészt a munkahelyek politikai és társadalmi szervezeteinek munkájában s munkaerőgazdálkodásában. Csak jól szervezett, gondosan előkészített, alapos tevékenység eredményezheti a hatékonyabb katonai pályairányítást. S. B. Falusi terjesztő Könyvek a szatyorban 80—100 ház a körzete Sáíga, barna, bíbor erezetű leveleket hoz az „őszpostás" mindenkinek, a jászalsószentgyörgyi tánitónö, Frantsik Franciska címére pedig a valódi posta súlyos könyvcsomagokat kézbesít. Megkezdődtek a falusi könyvterjesztés hetei, az őszi megyei könyvhetek ... Jászalsószentgyörgyön nincs könyvesbolt, az áfész az ABC-áruházban árusít könyveket, továbbá szervezett bizományosokon keresztül igyekszik megoldani a jó olvasnivaló terjesztését. Bizományos könyvterjesztők: olyan kereskedők, akiknek tevékenysége hatással van a település kulturális életére. Napi munkájuk mellett látják el ezt a feladatot, s noha az eladott könyvek után jutalékot kapnak, mégis inkább a könyv, a kultúra szeretete az, amiért csinálják. A Frantsik-lakás előszobájában könyvek, a nappaliban szintén. A tanító nevet: — A fürdőszoba egyik sarkában is van átmenetileg egy kisebb csomag. Hirtelenjében nem tudtam hová tenni. — S hogy talál gazdára ez a sok könyv? — Nagyon egyszerűen. Körülbelül 80—100 házat keresek fel rendszeresen pár szatyor könyvvel fölszerelve. Régi bizományos vagyok, tudom, kit, mi, miért érdekel, úgyhogy ritkán jövök haza tele szatyorral. Az iskolában a kollégák is sokat vásárolnak, no meg kéthetenként a tésztaüzembe elviszek néhány szatyor könyvet, az üzem nődolgozói igen régi olvasóim. — Mi a „bestseller” mostanában Jászalsószentgyörgyön? — A Világirodalom remekei című sorozat és — bármilyen furcsa — az Üj Magyar Lexikon. A sorozatot közel nvolcvanan rendelték meg nálam. Rengeteg szakkönyvet adok el, és az utóbbi időben egyre többen kérnek szak- és ismeretterjesztő irodalmat is. Változnak az igények mindig. Ami a meny- nyiséget illeti: 1973-ban 33 000 forint, volt az évi forgalmam, ebben az évben október elejéig több, mint 54 ezer forint értékű könyyet adtam el. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat — fölmérő szándékkal — küldött tanév elején egy könyv- jegyzéket azzal a kéréssel, hogy vegyek föl rendeléseket. Épp most postáztam a „végeredményt”: több mint 10 0Ó0 forint értékű könyvet rendeltek. — Az iskolai munkámban is sok segítséget ad, hogy jóformán mindegyik falubeli család ízlését, érdeklődését ismerem. Alsó tagozatban tanítok. sok tanítványomról tudom, hogy az otthonában hány és milyen könyv van. — Hogy miért csinálom? Hogy is mondjam? Van ennek a munkának valami furcsa varázsa: viszem a könyvet a családokhoz, s ez sokszor csak ürügy a jó, őszinte beszélgetésre. Ezért aztán azt is megteszem gyakorta. hogy a nehezen beszerezhető könyveket Pesten vagy Szolnokon vadászom össze”. A közös öröm kedvéért — ezért csinálom. Sz. J. ABEKE FORRADALMA Őszirózsás katonasapkák Az 1918. júniusi általános sztrájk. Rendőrségi készültség a Parlament előtt Tisza István tehát láttuk — elismerte a háborús vereséget. Ha ezek után valaki azt gondolja, hogy ebből akár ő, akár a korabeli politikai vezető rétegek levonták a szükséges következtetéseket, hát az nagyon téved. Mintha mi sem történt volna, folytatták a meddő közjogi-parlamenti játékokat, miközben a politikailag legaktívabb, a jövőt és a lakosság többségét jelentő osztályok, rétegek és szervezetek — a munkásság, a parasztság, a nemzetiségek, a progresszív értelmiség és pártjaik — nem, vagy alig képviseltették magukat az illusztris testületben. A területi integritás, sőt megnagyobbodás, s az ország feletti örökölit és legalábbis istentől származtatott uralom bűvkörében élve az uralkodó osztályok egyszerűen nem vettek tudomást az elkerülhetetlen végről. A demokratikus, antantbarát pártok, a Károlyi-párt, a radikális párt és a szociáldemokrata párt rosszul értelmezett lojalitásával, a legalitáshoz való görcsös ragaszkodásával, egyszóval tragikus tétlenségével alkalmatlan volt az események irányítására. Pedig a tömegek és az események igencsak igényelték volna a tudatos és határozott vezetést. A három politikai szervezet közül a Károlyi-párt, teljes nevén a Függetlenségi és 48-as Párt a parlamentben jelentéktelennek látszó csoport volt, azonban függetlenségi, demokratikus és szociális programja, vezetőjének, Károlyi Mihálynak személye, s mindenekelőtt feltétlen békesürgetése és antantbarátsága a megoldás egyfajta ki- útját kínálta az átlagembereknek. Vezetői a hagyományos politikai vezető rétegnek a háborúban nem kompromitáló- dott képviselői közül kerültek ki, s így a párt alkalmasnak látszott egyfajta hídszerep betöltésére. A Jászi Oszkár vezette polgári radikálisok — Szende Pál, Braun Róbert, Bíró Lajos, Purjesz Lajos és mások — szűkkörű és elszigetelt értelmiségi vitaklubból emelkedtek váratlanul az események élvonalába. Az igen magas színvonalú korabeli baloldali értelmiségi elittel, a Társadalomtudományi Társasággal. a Galilei Körrel, a Vasárnapi Körrel, Szabó Ervinnel, Adyval és a Nyugattal való bensőséges kapcsolataik vonzása mellett főként demokratikus nemzetiségi programjuk további korszerűsítésével számíthattak volna sikerre egy más szituációban. Ám ők is — Károlyihoz hasonlóan —túlbecsülték az antant liberá- lis-wilsonista lehetőségejt és céljait. Károlyi Mihály, a népkormány miniszterelnöke A rezsim demokratikus ellenzékének meghatározó ereje a magyarországi szociáldemokrata párt volt. Bár soha nem volt parlamenti párt. és így a hivatalos és elismert, politikai életben 1850- es megalakulása óta nem vet t részt, mégis tevékenysége folytán a munkásmozgalom rendőri kérdésből politikai kérdés lett. Még Gratz Gusztáv, a dualizmus és a forradalmak hivatalos ellenforradalmi történetírója is elismerte, hogy a tömegeket az 1905—1906-os kormányzati válság után már csak az SZDP volt képes az utcára vinni. Szervezte a munkásságot, komoly szocialista és osztályharcos nevelésben részesített generációkat, tömegeket és vezetőket képzett a fáradalomnak, a KMP-nek. A legfelsőbb vezetőség (Garami Ernő, Weltner Jakab, Buchinger Manó) kockázatokat kerülő opportunizmusa. a Peidl Gyula—Pe- yer Károly—Propper Sándor féle jobboldal szakszervezeti bürokráciásdija békeidőben, a kezdetek idején erőgyűjtésre megfelelt, ám a döntés idején, a társadalmi forradalom pillanatában már édeskevés, sőt hátráltató volt. Az előzőeknél feltétlenül magasabb és intellektuáli- sabb szintet jelentő centrum (Garbai Sándor, Böhm Vilmos, Kunfi Zsigmond, Pogány József, Landler Jenő és Varga Jenő) is tovább differenciálódott 1918-ban: a kommunistákhoz, de a jobbszárnyhoz is vezettek innen utak. Az SZDP, a szocialista tanok befolyása a háború idején egyre nőtt, bár a párt doktrinér és tétovázó vezetői kezéből egyre inkább a tagság tömegei felé tolódott el a kezdeményezés. Megerősödött a párt baloldali ellenzéke is, a Vágó Béla. Szántó Béla, Rudas László és Hi- rossik János nevével fémjelzett csoport. így nem csoda, hogy 1918 októberében a szociáldemokraták voltak képesek a leghatározottabb és legérettebb követelések megfogalmazására. Az október 8-i Népszavában megjelenő 10 pont (Magyarország népéhez) pártprogramja és a pár nap múlva összeülő kongresszus a baloldal további térnyerését és a radikális szociális átalakulás ígéretét hordták magukban. 1918 október végén úgy tűnhetett, hogy ezek a tudatos szervezett erők fogják megdönteni a régi rendet és fogják teljesíteni a tömegek vágyait és óhajait. Mindenesetre maguk a tömegek tőlük várták volna a vezetést. lOktóber 23-án lemondott az immár senkit és semmit nem képviselő utolsó háborús kabinet, a Wekerle-kor- mánv. Másnapra virradóra a három demokratikus áramlat Károlyi Mihály palotájában megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot. Miközben a kulisszák mögött folytak a realitásokhoz alig kapcsolódó alkudozások az új kormányról. a lojális és határozatlan Nemzeti Tanácsnak a léte mégiscsak forradalmi cselekedet volt: a parlamenten kívüli népkormány funkcióját töltötte be. ha időnként csak eszmeileg is, A tömegek öntevékenysége nagyon megnőtt. Munkástanács és katonatanács alakult, amelyek hasonlóan más. mái* létező „legális" szervezetekhez, csatlakozlak a Nemzeti Tanácshoz. (Voltaképpen a kettős hatalom intézménye jött létre Budapesten.) Az úgynevezett lánchídi csatában játszott szerepétől megszeppent rendőrség is felesküdött pár nap múlva. Az utcákon állandósult a tömeg, gyűlések és felvonulások érték egymást. 29-én a nép feltörte a soroksári fegyverraktárt és felfegyverkezett. A Nemzeti Tanács munkásfunkcionárius, értelmiségi és arisztokrata gentlemanjai voltaképpen nem is tudták, mi is történik a városban, vagy ha értesültek valamilyen megmozdulásról, a törvényesség jegyében, provokációtól tartva rögtön leszerelni siettek azt. Csupán a katonatanács és a forradalmi érzelmű szocialista bizalmiak, mozgalmi vezetők mutattak határozottságot, bár a felkelés megindítását ők is november 4-re tűzték ki. A forradalom hamarabbi győzelme azonban egyértelműen azt bizonyította, hogy az események menetét nem a tétovázó vezérkarok, hanem az utca, a tömegek határozzák meg. így érkezett el október 30-a, a döntés napja. Reggel még semmi sem jelezte a fordulatot. A hangulat ugyan izgatott volt, de az üzemekben rendben megindult a munka. S aztán megérkezett — mint 1848-ban — a bécsi forradalom híre. Egyszeriben eltűntek a K-betűs. Károlyi- királyt jelképező sapkarózsák, helyükre őszirózsa került, s áradatként vonultak az emberek a Astoriába, a Nemzeti Tanács főhadiszállására. Az újonnan kinevezett miniszterelnök, Hadik gróf hatalma hivatali épületére, a Sándor-palotára korlátozódott, A karhatalom vezetői — a telefonos kisasz- iszonyok szabdtálása miatt — képtelenek voltak utasításokat adni a különben is teljesen demoralizált és bom- ló csapatoknak. Felfegyverzett munkások, fegyveresen kóborló, már régebben megszökött katonák és a katonatanács tisztjei járták az utcákat, szerveztek és lelkesítettek. A lojalitás és legalitás illúzióihoz még mindig ragaszkodó. Károlyi hivatalos királyi miniszterelnöki kinevezésére váró Nemzeti Tanács azonban éjjelre haza- küldi a tömeget. A tanács tagjai közül is ki hazamegy aludni, ki marad — izgulni. . . A szétoszló tömeg ka- tcnatagjai útközben még elfoglalják a városparancsnokságot. A helyzetet végül a régi rendszer gyűlölt exponensének, Lukachich tábornoknak az Astoria elleni utolsó, kétségbeesett és eleve eredménytelen támadása oldotta meg. A támadás visz- -szaverése után a felháborodott munkások és katonák még az éjszaka folyamán megszállták a telefonközpontokat. a pályaudvarokat, hidakat, élelmiszerraktárakat, az ügyészséget. Hajnalra a forradalom éjszakáját átaludt Nemzeti Tanács arra ébredt, hogy az előző este szétszéledő tömeg újra megjelent — immár fegyveresen — a Várban, és József főherceg, a király megbízottja nem tehetett egyebet, kinevezte Károlyi Mihályt, az utca óhajtotitjá.t, miniszterelnökké. Dérer Miklós KÖVETKEZIK: 4. A Népköztársaság
