Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-03 / 233. szám
1978. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Háromféle hangszóróból harmincezret, televíziókávákból 150 ezret gyártanak évente az ORION megrendelésére a Jászsági Vas-Faipari Szövetkezet jászfényszarui telepein. Az ORI- ON-nal folytatott kooperációs tevékenység az idén mintegy 48 millió forint bevételt hoz majd az ipari szövetkezetnek. Képünkön televíziókávákat szerelnek össze a jászfényszarui asszonyok (T. F.) Névadás és sportpályaépítés 9 Orabérrendezés és pályaválasztási tanácsadás I kisz-élet a nagykun tsz-ben Kétszer szerveztek már társadalmi akcióban vasgyűjtést a kisújszállási Nagykun Termelőszövetkezet KlSZ-alap- szervezetének tagjai az idén, de nem érték be a huszonöt tonnával, a múlt héten még kilenccel „ráfejeltek”. Túlteljesítették ezzel idei vállalkozásukat és egyben előteremtették a színes televízió árát is, amit az ifjúsági klubjukba szántak. A szövetkezet harminc éven aluli dolgzóinak 35 százaléka ifjúkommunista. Az ötvennégy tagú KlSZ-alap- szervezet, amely nemrégiben vette fel Rózsa Ferenc nevét, taggyűlésen készített számvetést a közelmúltban. Nemcsak ők, a helyi pártszervezet vezetősége is úgy ítélte meg, hogy élénkült a szervezeti élet, jobban „építhet” a fiatalokra a munkahely, mint az előző években. A szakmai, politikai és sportvetélkedőkön elért sikereik, a társadalmi munkák (most éppen az iskolai sportpálya építésének befejezésén dolgozik a szövetkezet Rákóczi Ifjúsági Szocialista Brigádja), a pályakezdő ifjú társak és a gyes-ről, a katonaságtól visz- szatérő munkatársak segítése, számos bizonyítéka a KISZ-esek aktivitásának. Most azt tervezik, hogy segítik a diákok pályaválasztását, tájékoztató előadásokat tartanak az iskolában és üzemlátogatásra is meghívják a gyerekeket. Fontos helyet foglal el az érdekképviseleti tevékenység a KISZ-vezetőség munkájában. Az ifjúsági törvényben foglaltakat, a két évvel ezelőtti ifjúsági parlamenten elfogadott javaslatokat napirenden tartják. Tavaly rendezték az órabéreket, a közeljövőben erre ismét sor kerül; a gépműhelyben a parlament óta készült el a szociális helyiség; s a lakásépítők ez év júliusától kedvezményesen vehetik igénybe a közös gazdaság járműveit anyagszállításra. Megoldásra vár még a rakodás, az anyagmozgatás nagyobb mértékű gépesítése — ez téma lesz a soron következő ifjúsági parlamentben is. Felelősséggel készülnek a fiatalok a rendszeres klubéletre. E hónapban választottak új klubvezetőt, s az őszi betakarítási munkák befejeztével tartalmas program várja majd az érdeklődőket. A politikai oktatás is — munkájuk jellegéből adódóan — később kezdődik a termelő- szövetkezetben. Az oktatásra ötven ifjúkammunista jelentkezett. A pártvezetőség tagjai figyelemmel kísérik a fiatalok szervezeti életét, és segítik tartalmas akcióprogramjuk megvalósítását. A harmadik asszony Jól látok? Még egyszer elolvasom: „70 éves, elvált, mezőgazdasági nyugdíjas férfi jó anyagiakkal megismerkedne 65 éves korig olyan nővel, aki 12 éves kisfia édesanyja lenne”. Milyen tragédia húzódhat meg e rövid sorok mögött? — ez a kérdés foglalkoztat napok óta, míg végül útnak indulok. A Jászság egyik falujában találok az idős ember lakására. A házon első pillantásra látszik, hogy jó gondozója van. — Az apám kőműves vagy valami ilyesmi —, mondja a fia. — Jön az nemsokára, állandóan hívják valahová. A kiskapuban beszélgetünk. Középkorú pár megy el mellettünk. — Tán az esküvőre mennek — jegyzi meg a fiú. A megjegyzésnek nem tulajdonítok jelentőséget. Nemsokára előkerül az öreg. Leszáll kerékpárjáról, s befelé invitálva mentegetődzik: — Nagy a rendetlenség, mert nincs asszony. A szobában modem szekrénysor húzódik. — Huszonegyezerért vettük. Négy napig gyönyörködtünk benne. Az ötödik éjjel átpakolt a negyedik szomszédhoz. — Minden előzmény nélkül? — Igen. Aznap este kedves volt, még pálinkát is adott. Éjjel mégis elment. Itt hagyott négy marhát, négy hízót, három gyereket, meg engem. Feszülő indulatait fékezve folytatja: — Elvitt sok pénzt is, amiből portát akartunk venni a gyerekeknek, mert három fiunk van. Kettő már dolgozik, a szamszéd állami gazdaságban élnek. — Miért hagyta itt? — Azt mondta a bíróságon, hogy nem teljesítem házastársi kötelességemet. Pedig ... Igaz, huszonhárom év van közöttünk. De ezt akkor is tudta, amikor hozzám jött feleségül. — Mikor? — Tizenkilenc éve. — Azt mondta, házvezetőnőnek megy a szomszédhoz. A bíróság ezért csak 300 forint tartásdíjat ítélt. A kisfiú közbeszól: — Mindenki azt beszéli, hogy szombaton megesküsznek. Az öreg méltatlankodva folytatja: — Az élettársát kellene gyerektartásra kötelezni. Ott szalad a két szürke, jószággal bánik, meg zárt kertje is van. Én 'meg 1400 forint nyugdíjból élek. Elcsuklik a hangja. — De a fiamat felnevelem, akárhogyan lesz ... — A vagyon ügyében van már bírósági végzés? — Nincs, — pedig lassan letelik a gyász... — Milyen gyász? — Egy éve veszítettem el az asszonyt. Öt hónapja el is váltunk. — Mit mond az ügyvéd? — Menesztettem. Szerintem az ügyvédek valameny- nyien egy kötéllel egy harangot húznak. — Mit vár a vagyonjogi tárgyalástól? — Kíváncsi vagyok, kié lesz a pénz. Azé, aki megkereste, vagy azé, alki elvitte. — Nem volt esze. Ilyen szép gyereket itthagyni. — Annak idején mit hozott a felesége? — Hóna alatt hozta a bútorát. Az egész lakás szomorú elhagyatottságot áraszt. — Mit szoktak enni? — Kifőzdéből drága volna az ebéd, így magam főzök a napi munka után. — Ez volt az első felesége? — Nem. Ez már a harmadik asszony volt. Tizennégy évig éltem az első feleségemmel. öt gyerekünk lett, a második házasságból három gyerek származott. Azt már említettem, hogy a legutóbbiból meg három. — Eszerint tizenegy gyermeke van? — Annyi. Akik felnőttek, azoknak gyönyörű életük van. A kapcsolat apai szere- tetíel fennáll velük. — S mi lesz most? — Az apróhirdetésre kaptam három levelet. Kettő őszintének látszik. Az egyik ajánlkozó hatvanéves, a másik negyvenkilenc. Ügy intéztem a dolgom, hogy vasárnap találkozhassak velük. Beszélni szeretnék a harmadik feleségével. — Nincs otthon — tájékoztat a fiú. Amikor a kapuban álltunk, ők mentek el mellettünk. Az apa és a kisfia a kapuig kísér. Visszapillantva úgy tűnik, mintha nem igyekeznének befelé. Mintha várnának valakit... Simon Béla Nemzetközi öntökongresszus Ki sértődhet meg? Harminckét ország több mint ezer szakemberének részvételével vasárnap megkezdődött a 45. nemzetközi öntőkongresszus a Semmelweis Orvostudományi Egyetem épületében. Az egyhetes tanácskozást Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszter- helyettes nyitotta meg majd Marjai József miniszterelnök- helyettes üdvözölte a kormány nevében a kongresszus résztvevőit. Henton Morrogh, az öntéstechnikai Egyesületek Nemzetközi Szövetségének elnöke a kongresszus jelentőségéről szólva hangsúlyozta: az előadások várhatóan hozzájárulnak az öntödék környezetvédelmének további fejlesztéséhez, valamint az anyag- és energiatakarékosságot szolgáló új technológiák elterjesztéséhez. Szépvölgyi Zoltán, Budapest főváros Tanácsának elnöke a házigazda nevében üdvözölte a kongresszus hazai és külföldi résztvevőit, s sikeres munkát kívánt a tanácskozáshoz. A megnyitó után három szekcióban megkezdődött a tanácskozás. Kacsatenyésztök versenye 1975 óta működik közre a palotási kacsatenyésztési rendszerben — kilenc nagyüzemi partnerrel és négy baromfiipari vállalattal közösen, rendszergazdaságként a Palotási Állami Gazdaság. A KISZ KB falusi osztályának felhívására a gesztorgazda novemberben meghirdette a rendszerhez tartozó nagygazdaságok fiatal dolgozói körében a szakmai, politikai vetélkedőt, amelynek lebonyolítására — a házi versenyek után — szombaton került sor Palotáson. A takarmányozás, az áttelepítés szabályai, az egészségügyi előírások és sorolhatnánk még a kacsanevelés számos fázisát és fortélyát, a genetikai feladatoktól a technológiáig — gyors egymásutánban peregtek a vetélkedőn, amely később a versenyzők politikai, ifjúságpolitikai ismeretét is számon kérte. Az öt versenyző csapat kö- . zül a házigazda, a Palotási Állami Gazdaság „ötösfogata” került tó győztesen, 85 ponttal. A szoros mezőnyben a második lett a Biharugrai Állami Gazdaság, harmadik a Nagykunsági ÁG csapata. A győztesekkel majd a televízió képernyőjén találkozhatunk újra. kiszolgáltatottság a A legrútabb érzések egyike. A tehetetlenség és a düh gyakorta párosul a szégyennel. Sajnos, több alkalommal forgott úgy a történelem kereke, hogy emberek, esetenként milliók éltek át ilyen önérzet-tépázó helyzetet. A következőkben ember- csoportok viszonyáról lesz szó — a kiszolgáltatottság tükrében. A kunhegyesi Vegyesipari Szövetkezet 2-es számú fegy- verneki telepének udvarán álldogáltunk. A telepvezetővel beszélgetünk, amikor bevágódik a kapun egy Volga, kipattan belőle egy jól öltözött férfi — mint később megtudjuk, a szomszédos gyár egyik vezetője. Hatos menetvágót kér kétségbeesetten, egy készletet csak — mondja. Milliós szállítások függnek ettől. Kísérőnk széttárja kezét: hiába, a kereskedelem. Lám, egy nagyobb gyár biztos termelését is megzavarhatják apró momentumok. — Megzavarhatják? Megingathatják. — Mert ha nincs menetvágó, nincs késztermék, nincs szállítás, csúszik a határidő. Magyarázkodás, kötbér... íme a kiszolgáltatottság egy példája. S ha már a határidőnél tartunk: igen-igen komoly fejtörést okozott az Alföldi Szilikátipari Vállalatnak az OMKER Vállalat bejelentése. A közlés szerint kérik, hogy az 1978-ra szóló megrendelések szerinti üvegedényeket szállítsák le december 10-ig, mert azután leltároznak. De még hátra van 21 nap az évből!? Igen, akkor leltároznak, tehát nincs áruátvétel. Kényszerhelyzet. Vajon mit lehet csinálni ? Kérelem a tanácshoz, a szak- szervezethez túlórákért, aztán végül is marad a legjárhatóbb út: megbeszélik, nem megy ez így, az OMKER belátja, s fogadja az árut. Jóval több azoknak az eseteknek a száma, amikor nem végződik ilyen „boldog véggel” a dolog, mert: „ mit szól majd a nagy megrendelő”, „mit szól majd a nagy partnervállalat” ... „megsértődik talán ... ?” Van aki, persze, még erre sem hajlandó. A karcagi Általános Technika Ipari Szövetkezet nehezen jut ötről hatra alkatrészek híján. Levél a szállítónak, még egy levél, s aztán a válasz, amelyben sajnálatukat fejezik ki az alkatrészgyártók. (Ha ezt be lehetne építeni alkatrész helyett!?) A kisújszállási Faipari Vállalatnál mondják, tömegével állnak a kész ajtók, mert nem kapni hozzájuk zárat. S ha igen, akkor sem magyart, aminek más a mérete — tehát vagy a zár helyét vágják nagyobbra, vagy átallnak a gyártással. Ha átállnak, újra van magyar, a külföldi viszont eltűnik a kereskedelemből. (Az ELZETT kis tételekben nem szállít külön a kisújszállási üzemnek.) A kiszolgáltatottság a legkényelmetlenebb érzések egyike. Mi lesz holnap? Hogyan lesz munkája tíz, húsz, száz munkásnak? Hogyan lehet így számonkérni a tervek teljesítését? Persze, ne higgyük azt, hogy csak a kisüzemek függenek a nagyoktól. Érvényes ez fordítva is. A jászberényi Hűtőgépgyár partnert keres kilincsgyártáshoz, mert a sátoraljaújhelyi kisüzem kijelentette, nem gyártja tovább. Márpedig hűtőszekrényt eladni kilincs nélkül bajosan menne. A kényelmetlen, s a kényszerhelyzeteket általában az szüli, hogy valaki megszegi az előzetes megállapodást. (Nem szállít, nem teljesít, másképpen kér, nem ad, nem fogad...) Az egyezség pontjait általában szerződésben rögzítik, ez az, amit betarthatnak vagy semmibe vehetnek. Gyógyír ellene: a kötbér, ami az esetek többségében jelentéktelen összeg, a veszteségeknek, a kiadásoknak csak egy részét fedezi. S nem is élnek vele, éppen a sértődés, no, meg a sok !Ter- ce-hurca miatt. rdekek ütköznek, különböző csoportoké — s gyakran „előtérbe”, vagy alkalmasint háttérbe kerülnek a népgazdaság kívánalmai. Használják, mint pajzsot, vagy egyszerűen megfeledkeznek róla. A kis- és a nagyvállalatok közőEti függőség nem újkeletű dolog, — a munkamegosztás természetes velejárója. A munkamegosztásról pedig aligha mondhatnánk értelmetlen, badarság. Ma még a közgazdasági szabályzók nem túlságosan büntetik — nem is élnek vele — azt, aki fity- tyet hány a szerződésre, azt, kinél bocsánatos bűn a megállapodás megszegése. A kötbér tehát túlságosan sokat nem változtat a szerződési fegyelmen. Márpedig a milliós szállításoknál jelentős anyagiakról van szó, s aligha cseng a fülekben: „szeressük egymást gyerekek”. Marad tehát a kiszolgáltatottság. Marad tehát a tatottság? kiszolgál- H. J. A Tisza Cipőgyár kunszentmártoni gyáregységében egy új, fotócellás szabászgépet állítottak munkába. A gép műszakonként 6 ezer pót1 cipőfelsőrészt szab ki
