Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-17 / 245. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 17. Negyedszázad f . gy rövid emberöltővel E ezelőtt a megyében élő értelmiségiek legjava találkozott a szolnoki Móricz Zsigmond „kul- túrothonban”, hogy kimondja a Természet- és Társadalom- tudományi Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei szervezetének megalakulását. Nemes hagyomány megújulása vette kezdetét, minden eddigieknél nagyobb célokért, megváltozott tartalommal. A társulat tagjai már az első évben kivették részüket a kulturális forradalom, a szocialista művelődéspolitika kiteljesedéséért vívott harcból. Több mint kétezer előadást tartottak, negyedmillió hallgató számára. A tudományos ismeret- terjesztéssel segítették az emberi tudat változását, az új erkölcs kibontakozását, a műveltséget. A társulat alapító okmányában elfogadott elvek, a dolgozók általános és szak- műveltségének növelésére, a politikai és ideológiai tájékozottság és a közéletiség fejlesztésére tett célkitűzések a mai napig is időtállónak bizonyultak. Az értelmiség körében folytatott mélyreható ideológiai munka szükségességét, a párt művelődéspolitikájának támogatását a társulat ma is fontosnak tartja. A megyei szervezet munkája hamarosan kiterebélyesedett. Élénk szakosztályi élet is jellemezte az akkori tevékenységet. Izgalmas irodalmi és színházi viták, országosan is elismert kiadványok jelezték, hogy az értelmiségi tömegszervezet jó úton halad, eredményesen dolgozik. Egyre kedveltebbé váltak a nyelvtanfolyamok, napjainkra kiszélesedett az országjáró mozgalom, a tagság továbbképzésének kedvelt formáivá váltak az előadói konferenciák, a tudományos ülésszakok. A legújabb időszak jellemzői : a főiskolai TIT-szerve- zetek, a nagyközségi csoportok, a • TIT-előadók és pártpropagandisták klubjainak egyre erősödő tevékenysége. A tudományos ismeretterjesztés legidőszerűbb feladatát most a gyakorlat, a munka, a mindennapi élet kérdéseinek megoldásához nyújtott segítség jelenti. Ezzel kívánják szolgálni a megyei szervezet előadói az alapítók által is hangsúlyozott elvet, a tudomány termelőerővé válását. a, amikor a TIT megyei elnöksége a szervezet megalakulására emlékezik. elismerés illeti azokat a régi és új tudósokat, tanárokat, mérnököket és más, értelmiségi pályán dolgozókat, akik vállalták és sikerre viszik a „Tudománnyal a népért” nemes gondolatát. T. L. Vándorgyűlés Nyíregyházán 11 Szindbád megteremtőjére emlékeznek A halhatatlan irodalmi alak: Szindbád megteremtője születésének századik évfordulója alkalmából irodalom- történeti vándorgyűlést rendez Nyíregyházán október 20—22. között a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a TIT irodalmi választmánya és Szabolcs-Szatmár megyei szervezete, s a Szabolcs- Szatmár megyei Krúdy Emlékbizottság. Október 20-án, pénteken 14 órakor megkoszorúzzák Krúdy szülőházát. Ezt követően a nagy nyírségi író életpályájáról a tudományos előadássorozat kezdődik, a vándorgyűlést Sőtér István akadémikus, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója nyitja meg. A háromnapos tudományos tanácskozáson kilenc előadás elemzi majd az „álomlátó stílusművész” gazdag irodalmi hagyatékát. képszerű ábrázolásának jellemzőit, írói korszakait, a kort, amelyben élt, alkotott. Kőkorszaki „kamra” és kun süveg Lakóház időszámítás előtt a 7. évezredben Ritkaságok a Damjanich múzeum régészeti kiállításán A múzeumi, műemléki, honismereti hónap egyik legjelentősebb, várhatóan — országosan — nagy tudományos érdeklődést kiváltó kiállítását nyitották meg vasárnap a szolnoki Damjanich János Múzeumban, ahol négy régész kutatási eredményei láthatók. Pazar kiállítás. A laikus ugyan nem tudja megítélni, hogy tudományos szempontból melyik a „több”: a másfél méternyi magas, gyönyörű vonalú és díszítésű új kőkori égetett agyag élelemtartó — olyan mintha egy magát modernnek nevező keramikus műhelyéből most került volna a tárlatra — vagy a Karcag-Asszonyszál- láson megtalált aranyozott bronzkorong, ismeretlen írásjelekkel. De úgy hisszük, az ilyen értelmű összehasonlítás nem is lenne indokolt: minden lelet a koráról vall, a messzi időkben élt emberek életéről. A szolnoki kiállítás — több száz vagy ezernyi nemrégiben feltárt régészeti lelet — szemre legmutatósabb része kétségtelenül a dr. Raczky Pál által Szajolban feltárt újkőkori lakóház, illetve annak rekonstrukciója. Az i. e. 5. évezredben élt emberek megdöbbentően míves használati tárgyai között láthatjuk azt az élelemtárolót is, amelyre cikkünk első soraiban emlékeztetünk. De lélegzetelállítóak — ugyanebből a korból — a női termékenységi szobrok, oltárok és állatalakú faragvá- nyok is. — Ezekből, az itt láthatókon kívül, csak három van az országban — magyarázta a ritka kincsekről dr. Raczky Pál — nekünk sikerült vagy két tucatnyit feltárunk. Ennek magyarázata: a mai Szolnok megye területe valószínűleg a Balkán—Egei tengeri kultúra északi peremvidéke volt. Gazdag lelőhelyeket találtunk Szajolban, Öcsödön és Szandán. Csányi Mariette Jánoshi- da—Alattyán térségében végzett ásatásairól a nyáron már beszámoltunk. Az eddig végzet tudományos feltárómunka dokumentumai már láthatók ezen a tárlaton: edények és halotti urnák az i. e. 2. évezredből. Madaras László „kelta temetőjének” — i. e. 4—2. század — érdekes története van. — Tavaly július 1-én álltam munkába a Damjanich múzeumban, még le sem adtam a munkakönyvemet, amikor csengett a telefon, hogy találtunk valamit, gyorsan jöjjenek’’ Azonnal mentem Öcsödre, nos, így sikerült rábukkannom erre a kelta családi temetőre, munkába lépésem első napján. De azóta is tapasztalom, hogy a megyében milyen gondot fordítanak a különböző földmunkák során felszínre bukkanó régészeti leletekre. Az itt kiállított avar tegez — a szolnoki Vegyiművek építkezése révén jutott hozzánk, de mondhatnám az avar ötvösség szablyáját is, amely alighanem a legkorábbi a Kárpát-medencében. A lószerszámok préselő mintái az Altájba vezetnek ... Ezek Rákóczifalváról valók. Dr. Selmeczi László — többek között — egy 15. századi belteleket tárt fel Karcagon. — Az udvar feltárására, mivel igen haladatlan, s eddig hálátlan is volt, eddig még nem vállalkozott senki. Most sikerült bizonyítani, hogy a korabeli kun lakóház körül istálló és jurta is volt. — Gyönyörűek a kiállított kun ruhadíszek, sőt van egy föveg is... — A kun nemzetségfő ezüst nyaklánca — Homok- Övirághegyen találtam rá — egyedülálló Európában. — ti — Változások után, változások előtt Camerata Hungar/ca Mátyás király udvarának zenéje - lemezen 1978. július 1-e óta Szolnokon két új művelődési központ működik. A korábbi, Ságvári Endre megyei Művelődési Központ néven ismert intézmény ugyanis kettévált a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöksége és a megyei tanács egyetértésével. A két intézmény létrehozását — több más mellett — az is indokolta, hogy épül az új megyei művelődési központ, s a nagyobb feladatokra való felkészülést idejekorán meg kell kezdeni a tanácsi intézményhálózat központi módszertani műhelyének. Ugyanakkor a Szak- szervezetek Országos Tanácsának agitációs-propaganda osztálya is állást foglalt: legyen Szolnokon szakszervezeti művelődési központ. Sándor József, a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központ igazgatója a célkitűzésekről, tervekről — mert hiszen egyelőre csak erről lehet szó — beszélt: — Az intézmény feladatköre, célkitűzései tulajdonképpen nagyon egyszerűen megfogalmazhatók: a munkához, a munkahelyekhez kapcsolódó nevelési, közoktatási, közművelődési feladatok megvalósításával, azok módszereinek kimunkálásával foglalkoznak munkatársaink. — Hány főhivatású népművelőt alkalmaznak? — öt közművelődési szakembert foglalkoztatunk, de ez a szám önmagában csalóka lehet, mert szoros kap_ Két intézmény, több szakember hogyan tovább? csolatban állunk a szakszervezeti művelődési házak vezetőivel. az üzemek közművelődési előadóival, a köz- művelődési bizottságok tagjaival, az üzemi szakszerve. zeti tisztségviselőkkel is. így tehát nemcsak az öt mun. katárs tevékenységére számíthatunk. Az együttműködésre való készség egyébként már korábban is megmutatkozott, például az „Alkotó emberért” elnevezésű, egész megyére kiterjedő pályázat során. A szakszervezeti művelődési központ tehát a jelek szerint „sínen van”, a munkásművelődés segítésére létrehozott intézménynek nincsenek — s föltehetően nem is lesznek — anyagi gondiai, munkatársai nyugodt körülmények közt tehetik dolgukat Ugyancsak július elseje óta működik — a megyei tanács intézményeként — a megyei ifjúsági és művelődési központ. Erre a félévre hétmillió forintos költségvetésből gazdálkodhatnak, de — egyelőre — terveznek, készülődnek az új művelődési központban rájuk váró feladatokra. — Hogyan? — kérdeztük Czakó Jánosnét, a művelődési központ igazgatóját. — Nagyjából kialakult már az a szervezeti és munkarend. amelyben az új művelődési központban dolgozni fogunk majd. A jelenlegi „gárda” szakképzett, tapasztalt munkatársakból áll, hogy elegen vagyunk-e, majd az új intézményben dől el. Néhány új státusra valószínűleg szükség lesz — ez már most világos. Jelenlegi munkánk gerincét az új intézménnyel kapcsolatos igények előzetes felmérése képezi. Levelezés és személyes beszélgetések útján tájékozódunk az összes nagyobb szolnoki vállalat, iskola, társadalmi szervezet, intézmény igényeiről és 1300 kérdőívet juttatunk el a város lakóihoz. Abból, hogy máris sok kérdőív érkezett vissza, arra lehet következtetni, hogy a szolnokiak nagyon várják a jobb, korszerűbb művelődési feltételeket biztosító létesítmény átadását. Az igények felmérése mellett persze igyekszünk ellátni módszertani-hálózati kötelezettségeinket is. Hozzátehetjük: az utóbbi színvonala, minősége, mélysége is függ a székhelyi, központi tevékenységtől. Az új, 6500 négyzetméter alap- területű intézménnyel kapcsolatos várakozás egyre „sűrűbb”, nemcsak a szakemberek, hanem a lakosság körében is. Sz. J. A XV. század második felében Magyarországon a művészeti élet erősen megélén_ kült, fellendült. Az írásos emlékként megmaradt gyönyörű Corvinák, Janus Pannonius versei ékes bizonyítékai a virágzó reneszánsz irodalomnak. A rokon művészeti ágban, a zenében is sorra születtek a szebbnél szebb alkotások, melyek komponálását a művészetbarát Mátyás király és felesége, Beatrix támogatott. A budai vár mozgalmas zenei élete vonzóvá tette Pannóniát a külföldi zenészek számára is, akik örömmel fogadták el a királyi pár meghívását egy-egy szereplésre, vagv hosszabb ideig tartó vendégeskedésre. így került Mátyás király udvarába Jacques Barbireau komponista, Pietro Bono lantművész és Johannes Stocken énekes is. Johannes Tinatoris pedig Beatrix zenei nevelője volt, így valószínű, az ő művei is felcsendültek a budai palota falai között. Az említett négy muzsikus művei szólalnak meg a Camerata Hungarica együttes tolmácsolásában legújabb nagylemezükön. A Czidra László vezette zenekar korhű hangszereléssel szólaltatja meg a dalokat, táncokat. Ki kell emelni a táncos darabok játékos könnyedségét, az énekhangok finomságát, a kísérettel simuló ötvöződését és a hangszeresek jól összedolgozott, csiszolt játékát. — vfs — Tamás bátya kunyhója Úgy tűnik, nem nyugszik bele a rádió, hogy a korábbi évtizedek sokát olvasott, főleg az ifjúság körében népszerű — s a nevelésben korábban fontosnak tartott — regényei veszítenek népszerűségükből. Több órás. folytatásokban sugárzott átdolgozásokat hallhatunk egymásután, s ha csak e műsorrendre figyelnénk, valóban azt hinnénk, újra népszerű hősök lesznek a fiatalok körében e megrendítő sorsú szereplők. De a nemes szándék mellett azt is egyre határozottabban kell éreznünk, hogy e feldolgozások, sajnos, a rádió gyenge produkciói közé tartoznak. Még akkor is, ha másféle, úgynevezett „modern” prózai művek átdolgozásaival vetjük össze őket. A rádióra alkalmazott irodalmi műveknek új esztétikai értékké kell nemesíteniük alapanyagukat.' Hangsúlyozott igényként merült e2 föl Harriet Beecher-Stowe műve, a Tamás bátya kunyhója esetében. A példátlan sikerű regény jóllehet reális társadalmi problémát vetett föl, mindez azonban csak a maga idejében hatott művészi erőve' megrázó realitása és érzelmi gazdagsága ma már közhelyigazságokat takar. És sajnos, a műsor készítői nem törekedtek arra, hogy ezt az ellentmondást feloldják. Sőt, mintha úgy tűnt volna, hogy a minél nagyobb hatás elérésére törekedtek csak, és persze a cselekmény visszaadására. Pedig éppen a regény már említett szembetűnő fogyatékosságai adhatták volna a jogot, hogy merész húzásokkal, tömörítéssel — esetleg egyes részek átírásával — olyan rádiójátékot készítsenek, amely hitelesebb élményt nyújt. Gyermekeknek A fentebb említett hitelesség problémáját vethetjük fel — bár más eredményre jutunk — akkor is, ha — a különben mostohán kezelt — gyermekműsorokról szólunk. Két mesejátékot hallottunk az elmúlt héten, Schwajda György Soha többé iskola és Lakatos Menyhért Angárka című darabjait. Mindkettő friss mű, ma született — különbözőségükkel jól tükrözik gyermekirodalmunk — a rádió gyermekműsorai — sokszínűségét, de felmerülő gondjait is. A Soha többé iskola egerei megállíták az időt (az óra mutatóját), hogy ne kelljen iskolába menniük, s a témának megfelelő újféle gyermek-dramaturgia szabályai szerint következnek az események. S végül jóérzésű igazsággá fogalmazódnak. mondhatjuk, kiteljesednek. S az is törvényszerű, hogy az önmaga vállalt játékszabályait mindvégig tartó stílus és dramaturgia olyan közeget biztosít a színészeknek. hogy azok mindvégig az író és rendező partnerei, s a műsort hallgató gyerekek barátai lehetnek. Dicsérnünk kell az Angárka című mesejátékot is. Lakatos Menyhért hagyományos meseszövésű darabjának hőse a legkisebb királyfi, aki végül elnyeri az Aranyhajú lány kezét. E summázott cselekményvázból is jól érezhető, hogy itt egészen más mesevilágban érezhette magát, aki készítette a műsort, s azok a gyerekek is, akik hallgatták. Mégis azt hisszük, hogy az előzőhöz hasonló kellemes perceket jelentett az Angárka, — sk —
