Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-17 / 245. szám

XXIX. évf. 245. sióm, 1978. október 17., kedd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Honnan vegyük ami nincs? Aratják a rizst A szárazság nem kedvez a talajmunkáknak Hol van ma szabad mun­kaerő? A kérdésre hajlamo­sak vagyunk rávágni: sehol, vagy ha nem ítélünk elha­markodva, akkor hosszas, nem egyszer ködös fejtege­tések következnek az élet nehézségeiről. Ám ha vala­kit igazán sarokba szoríta­nak. s az illető- nem a tö­rölközőt azonnal bedobok táborába tartozik, hanem azok közé, akik a fejüket gondolkodásra is használják, akkor okos megoldások szü­letnek. A következő példa egészen hétköznapi, mondhatni szó­ra se érdemes, legalábbis annak, aki nem érzi bőrén a nehézségeket. Történt ugyanis, hogy a jászapáti Velemi Endre Termelőszö­vetkezet felépített egy kor­szerű, 224 férőhelyes tehené­szeti istállót, s így a mo­dern férőhelyek száma 536- ra emelkedett. Igenám, de az új épületbe nemcsak ál­latok kellenek, hanem fejő­sök, gondozók, takarmányo- sok is. Honnan vegyük, ami nincs? A dolog veszettül bo­nyolultnak látszott. A gazdaság szakemberei azonban nem intézték el ennyivel — igaz, nem is te­hettek mást —, és a csoda­várás helyett elővették a szakkönyveket, azután pedig ellátogattak a szomszédos üzemekbe tapasztalatokat gyűjteni. Így jutottak el a Jászsági Állami Gazdaság szellőháti kerületébe is, ahol nagyon érdekes dolgokat lát­tak, mert amikor hazaértek, már készen is álltak a ter­vek. A Velemi Tsz-ben koráb­ban négy fogat és nyolc em­ber látta el a szarvasmarhá­kat takarmánnyal, a fejés a fejőmesterek, az állatok etetése, ápolása a gondozók dolga volt. Minden standra jutott egy fejős és egy gon­dozó, és az állatápolók d,Ol­ga még így se volt könnyű, hiszen például a silót kosa­ranként cipelve kézzel kel­lett kiosztani. A modern épületek viszont lehetővé tették a gépesítést, s így mindjárt másképp alakult minden. Két traktoros és két takarmányos dolga most már az összes szarvasmarha élelmezése, hozzájuk csatla­kozik még egy fogat, két emberrel. A gondozók munkája könnyebbé vált, így ketten három standdal is elboldo­gulnak, a három fogat pe­dig átmehetett a növényter­mesztésbe, ahol egyébként már régóta nagy szükség volt rá. A gépesítés és a szervezés nyomán felszaba­dult annyi ember, ahány, a fogatosokért a növényter­mesztésből „cserébe” kapott dolgozókkal együtt el tudja látni az újonnan épült 224 férőhelyes istálló teendőit is. A jászapáti Velemi End­re Termelőszövetkezetben te­hát megtalálták, ami nincs, ám ez nem csupán a veze­tőkön, hanem a beosztotta­kon is múlott. Igaz, nem minden ellenállás nélkül, de belátták, hogy a szakosított fejősből csak előnyük szár­mazhat, s amikor egy év alatt 300 literrel emelkedett az átlaghozam, már senki se vitatkozott. A munkaszerve­zés újabb sakkhúzásai is­mét megbolygatták az eddigi beidegződéseket, ám a vál­lalkozókedv is megnöveke­dett. Két fiatal például —az egyik korábban fogatos. má­sik állatgondozó volt — minden nagyobb rábeszélés nélkül traktorossá képezte magát, s a növénytermesz­tésből az állattenyésztésbe, az állattenyésztésből a nö­vénytermesztésbe átirányí­tott embereket se kellett túlságosan sokat győzködni. Hány dolgozót „spórolt meg” így a gazdaság? Kö­rülbelül tízet. Sok ez? Még annál is több: elég! — braun — Az időjárás változatlanul kedvez a betakarításnak — állapította meg tegnap dél­előtti ülésén a Szolnok me­gyei mezőgazdasági szervezé­si bizottság. A hőmérséklet nem csökkent 5 fok alá, a na­pi csúcsérték pedig elérte a 24 fokot, úgyhogy ennél kel­lemesebb környezetet kívánni sem lehetett volna. A száraz­ság egyedül a talajmunkákat nehezítette, s ez az előreha­ladáson meg is látszott. A megye gazdaságai az őszi nö­vények alá a terület 82 szá­zalékát készítették elő, és a tavasziak talajmunkája se haladt kellő ütemben. Az üzemek egy része még mindig nem élt a két és a vasárnapi műszak lehetőségé­vel, olyan gazdaság is akadt, ahol az erőgépkapacitás egy- harmadát se használták ki teljesen. Ezen feltétlenül vál­toztatni kell, hiszen bármi­kor megfordulhat az időjárás, és az esetleges esőzések na­gyon megnehezítik a teendő­ket. Az üzemek egyébként a rizs aratásához is hozzáláttak, s ezzel a határban teljessé vált a „nagyüzem”. A cukor­répaföldek feléről szedték fel a növényt a termelők, a ku­koricatörés negyed része fe­jeződött be. A napraforgó és a szója betakarítása a vége Tegnap délelőtt rövid ün­nepség után megindult a forgalom az M3-as autópá­lya első, Budapest—Gödöllő közötti szakaszán. Az ünnep­ségen Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja is részt vett. Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes ünnepi beszédében elmon­felé jár, a zöldség és a gyü­mölcs begyűjtése, valamint a szőlőszüret felgyorsult. A búza felét vetették el a gazdaságok. Ez azonban csak az átlag, mert például Jász­berényben mindössze 39 és Kisújszálláson is csak 44 szá­zaléknál tart a munka. Az el­lenpéldát Karcag jelenti, ahol a kenyérgabona 73 százaléka került földbe. Az utóbbi üze­mek feltétlenül dicséretet ér­demelnek, hiszen egyikőjük se tartozik a jó talajadottsá­gú és kiváló eszközellátott- ságú gazdaságok közé. A szervezési bizottság ülé­sén még egy figyelemreméltó témában foglaltak állást a jelenlévők, s ez a cukorrépa betakarítása volt. A termelők eddig lassított ütemben szed­ték fel a növényt, ám az egy­re gyakoribb lehűlés lehetővé teszi, hogy a répát prizmázni lehessen. Mivel a gyár telje­sítőképessége véges, áthidaló megoldásnak az a legjobb, ha az üzemek a szántóföldön, a kövesút közvetlen közelében tárolják a növényt. így a fel­szabadult területek megmű- velhetők, a vetést se akadá­lyozza a betakarításra váró termés, és az esős időjárás okozta károktól se kell tar­tani. dotta, hogy az M3-as autó­pálya első 23,5 kilométeres szakasza négy év alatt ké­szült 1,3 milliárd forintos költséggel. Ezután Fock Jenő átvágva az autópálya Gödöllő felé vezető ágán keresztül feszí­tett nemzeti színű szalagot, átadta rendeltetésének az autópálya első szakaszát. Btadták az M3-as autópálya első szakaszát Városnéző sétán Szolnokon, a Tina-parton (TKL) • ' "v ■ . ' r Észt pártdelegáció a megyében Vasárnap délután négytagú észt pártdelegáció érkezett Szolnokra, Leida Szipria, az Észt Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága könnyű- és élelmiszeripari osztályának vezetőjével az élen. A delegá­ció tagjai: Kalju Randoja, a tartui járási pártbizottság másodtitkára, Helju Ulvik, a Norma Termelői Egyesülés pártbizottságának titkára és Matti Mehide, a pülvai tej­kombinát igazgatóhelyettese, egyben párttitkára. A baráti küldöttség tagjait tegnap reggel fogadta AnÖri- kó Miklós, az MSZMP Szol­nok megyei Bizottságának el­ső titkára. Ezután Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta a vendé­geket Szolnok megye legjel­lemzőbb területi, népességi adatairól, a megye mezőgaz­daságáról, iparáról — kiemel­ve a könnyűipari és élelmi­szerfeldolgozó üzemek mun­káját —, majd a megye ide­ológiai, kulturális, oktatási, művészeti és egészségügyi helyzetéről adott képet. Az észt delegáció tagjai is bemutatkoztak, Helju Ulvik például egy termelői egyesü­lés párttitkára, amely játéko­kat, háztartási fémeszközöket és évenként 6 millió bizton­sági övét gyárt. Matti Mehi­de igazgatóhelyettes és párt­titkár egy tejkombihátban, amely a közelmúlban magas kitüntetést kapott — a tej­ipari vállalatok közül elsőitek — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsától korszerű termé­keikért és saját erőből tör­tént fejlesztésért. A tájékoztató után város­néző sétára kalauzolta a ven­dégeket Bíró Boldizsár, a vá­rosi tanács elnökhelyettese. Ebéd után Kunszentmárton- ba utazott a delegáció. A já­rási pártbizottságon tett láto­gatásuk után a Pannónia Szőrmekikészítő és Feldolgo­zó Vállalat helyi gyárába, majd Tiszakürtre kísérték a vendégeket. Ma Budapest nevezetessé­geivel ismerkednek az észt pártdelegáció tagjai. Holnap a megyei tanácshoz, délután a cukorgyárba látogatnak, csütörtökön a jászberényi já­rás vendégei lesznek az észt küldöttek. A Jászságban megtekintik a Jásztej üze­met, ellátogatnak a Jász Mú­zeumba a jászárokszállási Hímző, és Szőnyegszövő Há­ziipari Szövetkezetbe. Ä vendégek pénteken in­dulnak Budapestre, ahonnan repülőgéppel utaznak haza a Szovjetunióba. — t. szűcs — Szüreti mulatságot rendeztek a hétvégén a tiszaföldvári fia­talok, hasonlót, mint harminc éve a régi szőlősgazdák a Ku­rázsiban, az Óvirághegyen meg a Bánomszőlőben. Meghívták a házigazdák — a Gárdos Maris­ka KISZ-alapszervezet tagjai - a martfűi népitáncosokat és az állami gazdaság lovasait Szent­tamásról. Velük együtt rendez­tek színes-tarka felvonulást, es­te pedig a művelődési házban állt a bál, amelyen választot­tak csőszlányokat, és vezetőjük­nek hegybírónőt, hogy megbün­tessék az almát, szőlőt dézsmá- lókat. Azután ha csinos volt a csőszlány, szemrevaló a „tol­vaj" legény, szigorú volt a hegy­bírónő ítélete: almát, szőlőt lopni nem bűn, de csók az ára! (Temesközy Ferenc) Kedvcsináló az esti bólozáshoz Megcsodálta őket a község apraja-nagyja Szüreti vigasság Tiszaföldváron Már kora délután pántli­kázták, díszítették a lovakat Lesz itt móka, zene, tánc is! - hirdette a kisbiró

Next

/
Oldalképek
Tartalom