Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
1978. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Harcias — mondhatni: katonás pózban a kárókatona Fatörzsbe kapaszkodó, tollasodó selyemgém xoooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc :oxc<x>oooo'<cocx>ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooot í Éhesek a kanalasgém-fiak iooooooo(X)oooooooocm>ocxx>ooooccioooooooooooix!ooooooooooaoooo<x>oooooooocooooocxDoooooo<X)OC<xx)OC<»ooooooooooooocooooooooc i Ritka madár — s természetesen védett is — a szépröptű feketególya, amelynek „felfedezése” sem könnyű, mert magányosan fészkel... Nem úgy a kiskócsagok. amelyek szeretik a társaságot 30CO0000000<XOD0000000CXX>00000<XXXXXXX)0000000<X)000000<X3000<»00000<XX>D00»0C)a>D00000u0C<XX)0000<XKX)00000000000000000000C £ Szürkegém. Tollazatával, „áramvonalas” alak-g jával beleolvad környezetébe Fejük formája, mint a fűzleveleké. Kiskócsagok. Lipcsey Imre felvételei ibOOOCCXiOCIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCCCOoOOOOOCOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOCe pooooooooooooooooooooooo<»ooooooo<x>ocioooooooooooaoooooooooo<xxxx»ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo« Védett madarak A madárrezervátum legnagyobb kincse a nagykócsag. Ritkaságát jól jellemzi pénzben megállapított értéke: 50 000 forint. Terjeszkednek a kőből, vasbetonból való települések, s a gépekkel, vegyszerekkel megművelt területeken, a szennyezett vizű folyók partjain, árterein szigetekre szorul vissza a „természetes természet". Ilyen szigete, kis élővilág múzeuma az alföldi tájnak a tiszafüredi madárrezervátum, amelynek szélső fáit, ma már háborítatlanul röpködő madarait jól láthatják a Tiszafüred és Poroszló közt utazók. Persze a ritka és értékes fajokban bővelkedő madárvilág csak türelmes, a fizikai megpróbáltatásoktól sem megriadó. avatott szemű természetbarátok előtt tárul fel. Fészken ülő, figyelő, nehézkesen odébb rebbenő szárnycsapás nélkül levegőben úszó, kecses nyakú, hosszú lábú madarak a képek egyetlen témája. Szerzőjük a madárrezervátum alapos ismerője, önkéntes természet- védő, amatőr fotós. S'z. J. ; eoooeoooococx/ COCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO tóOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO ( Figyelő bakcsó Válság után bizakodva Közművelődés Kengyelen Mottó helyett: „Közművelődés? Ja, kérem, az van" — mondja bajusza alatt mosolyogva egy kengyeli ember. „Én is vallom: első a munka, utána a kocsma” — robban ki belőle a nevetés. Csillapodva még hozzáteszi: „nem a kultúrházban ringott az itteniek bölcsője, nem ám!” A poszton a harmadik Annak idején — 1976-ban amikor elkészült Kengyel középtávú közművelődési terve, — amelyet egyébként példaként emlegettek a járás hasonló adottságú községei előtt — úgy tűnt, hogy semmi sem akadályozhatja megvalósítását. Közben azonban. .. 1976 novemberében munkahelyet változtatott a falu szakképzett népművelője, a művelődési ház igazgatója. — Nem lett volna ez tragédia — mondja Bordás János pedagógus, az általános iskola igazgatóhelyettese —, ha szakképzett, főállású népművelő lép a helyébe. Sajnos azonban, ilyen jelentkező nem volt. Engem kértek fel, s én tíz hónapig másodállásban végeztem is a feladatokat. A tanítás és sok más elfoglaltság mellett azonban nem jutott elegendő időm, sem energiám erre a teljes embert igénylő munkára. Bordás Jánost egy népművelő tagozatos érettségizett 18 éves. lány váltotta fel az igazgatói székben, de 4—5 hónap után hátat fordított a művelődési háznak. így maradt a falu népművelő nélkül... 1978. január 1-én betöltötték az állást. Németh Lajos, a művelődési ház mostani — s úgy tűnik — „hosszabb távra” is felkészült igazgatója: — Egy teljesen kihalt művelődési házat vettem át. A sok herce-hurca következtében ugyanis felbomlottak a szakkörök, a klubok, elmaradt a közönség. Tehát elölről kellett kezdenem mindent — a művelődési közösségek újjászervezésétől a rendszeres kulturális-szórakozási alkalmak megteremtéséig — ráadásul olyan légkörben, hogy amikor az emberek a művelődési házról hallottak, már' csak legyintettek. Nem bíztak benne, nem vonzotta őket oda semmi. És most? Kengyel — két város segy fejlett ipari település közé ékelődve — lakosainak száma 4600, külterületen 1168- an élnek. A 2100 keresőképes dolgozó közül több mint ezren eljárnak a faluból, kevés kivétellel naponta ingáznak. A község különböző munkahelyei 615 embert foglalkoztatnak, közülük 450-en a helyi Dózsa Termelőszövetkezet dolgozói. Ladár István, a tsz személyzeti osztályvezetője: —- A termelőszövetkezet 30 ezer forint támogatást ad a művelődési háznak. Társadalmi munkával is segíti tevékenységét, most például kerítést építünk a ház köré. Egyéb kapcsolat? Nézze, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a tsz maga a falu, hiszen a legnagyobb, legtöbb embert foglalkoztató gazdasági egység. Ha a művelődési ház programokat szervez, legyen bármekkora a közönség, nyolcvan százaléka biztosan a tsz dolgozója. Nem lehet más. Éppen ezért jobban kellene építeni erre a bázisra, fel kellene mérni, mire kíváncsiak, mit szeretnének az emberek. De nehéz dolog ez! Van olyan érzésem, hogy jó részük azt válaszolná, hogy aludni akar. Az egész napos munka, a háztáji gazdaságok felőrlik az erőt, elveszik az időt. Nem akar azért mindenki „aludni” Kengyelen sem. Maga a tsz cáfolhatja ezt a gyakori színházlátogatásokkal, az évente megvásárolt mozijegyekkel, a számtalan bélés külföldi kirándulással. Tény azonban, hogy a falusi életvitel, a mezőgazdasági munka kampányjellege nagyon sok embert elvon vagy egyáltalán nem is enged a művelődés házatájára. Megnehezíti ez a közművelődési szakemberek dolgát is, akiket Kengyelen még egy megoldatlan probléma szorít. Az ezer bejáró A „szorítás” a közelmúltban valamelyest enyhült. — A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat művelődési bizottsága felkereste a művelődési házat — mondja Németh Lajos igazgató — azóta megszületett a megállapodás is. A vállalat kengyeli dolgozóit a falu minden kulturális rendezvényéről értesítjük — akár személyre szóló meghívókon is — az ÁÉV pedig a belépődíjak felét kifizeti dolgozóinak. Szeretném, ha a jövőben hasonló kapcsolat alakulna ki a martfűi Tisza Cipőgyárral, — ahol bejáróink több mint fele dolgozik — és a törökszentmiklósi munkahelyekkel is. A művelődési házat csak egy közfal választja el a könyvtártól, amelyről úgy hírlett, hogy mennyezetét csak az imádság, no meg a plafonig érő könyvoszlopok tartják. A híresztelés — noha volt benne némi túlzás — nem járt messze a valóságtól. S, hogy a kép még teljesebb legyen, tegyük hozzá, hogy a süllyedő falak s a repedező mennyezet mindösz- sze 43 négyzetmétert takar, holott a 18 ezer kötetes könyvállomány ennek az ötszörösét igényelné. Árvái Istvánná, a könyvtár vezetője már réges-rég túljutott az első elkeseredésen, hiszen a „könyvtárnyomorúság” idestova nyolc éve tart. — Nem akarok panaszkodni — mondja. — Előbb utóbb abba is beleun az ember. Kengyelen a lakosság csaknem 30 százaléka, 662 ember a könyvtár beiratkozott olvasója. Az olvasók több mint fele 14 éven aluli. — Az iskolával hosszú évekre visszamenően jó a kapcsolatunk — mondja a könyvtárvezető. — Tanévkezdéskor valamennyi osztály ellátogat hozzánk, ismerkednek a könyvtár munkájával, könyveivel. Gyakran tartják itt óráikat is. Mester János a községi tanács vb-titkára: — Határozott ígéretet csak arra tehetek, hogy a jövő év novemberéig rendezzük a könyvtárügyet. A tervek szerint a gyermekkönyvtári részleg átköltözik a Dózsa Termelőszövetkezet egy megüresedett irodaépületébe. Némiképp enyhül tehát a zsúfoltság, s a könyvtárosok meg tudják valósítani régen dédelgetett álmaikat. Az íróolvasó találkozókat — amelyek szervezése eddig sem csak rajtuk múlott — a gyermekklubot, az irodalmi ismeretterjesztés különböző formáit. Több idő és energia jut majd bizonyára a három letéti könyvtárukra is, amelyek közül a Szabadság-telepen működő két könyvtár igen nagy szolgálatot tesz a külterületen élő emberek kulturális ellátásában. Németh Lajos, a művelődési ház igazgatója: • — A Szabadság-telepen működő ifjúsági klubunk korábban nagyon jó eredményeket ért el. Most, hogy a vezetője katonaidejét tölti, sajnos visszaesett a klub élete. Van tehát még jócskán tennivaló Kengyelen. Mester János, a községi tanács vb- titkára mindenesetre bizakodó: Ami hiányzik — Ügy gondolom, hogy az elmúlt két „válságos” év után sikerült ismét jó mederbe terelni a közművelődés ügyét Kengyelen. Semmi akadályát nem látom annak, hogy a továbbiakban az eddiginél jobban, hatékonyabban dolgozzunk. Ha a könyvtár problémája is megoldódik, minden feltétel adott lesz ehhez. Megemlíteném, hogy intézményeinknek anyagi gondjaik nincsenek. A művelődési ház 110 ezer forint tanácsi és 34 ezer forint társadalmi, a könyvtár 59 ezer forint tanácsi és 12 ezer forint társadalmi támogatással működik. Az áfész és a termelőszövetkezet hosz- szú évek óta segíti közművelődési intézményeink fenntartását. Mielőbb el kell érni azonban, hogy ez a kapcsolat ne korlátozódjék csupán az anyagi támogatásra, hanem a községi intézmények munkatársai s a munkahelyek kultúrmunkásai együtt dolgozzanak Kengyel közművelődési programjának megvalósításán. Ez még hiányzik. Török Erzsébet színházak - Fiaim drámaírók Alkotói együttműködésre szerződtek Alkotói együttműködésre vállalkoztak színházak és fiatal drámaírók. A megállapodás szerint a színházak megismertetik a pályakezdő írókkal művészi tevékenységüket, a színházi produkciók létrejöttének folyamatát, a műhelytitkokat, a színház életét, az írók pedig a kapcsolat eredményeként drámai műveket produkálnak. A Nemzeti Színház Spiró Györgyöt, a Népszínház Schwajda Györgyöt, a Vígszínház Nádas Pétert választotta „házi” szerzőként. A Thália Színház Simonffy Andrást, a József Attila Színház Szentmihályi Szabó Pétert, a Gyermek- színház pedig Juhász F. István alkotását várja. A vidéki színházak hasonló céllal szövetkeztek fiatal írókkal. A miskolci Nemzeti Színház Serfőző Simon, a kecskeméti színház Jász István, a pécsi színház Czakó Gábor, a debreceni Ördögh Szilveszter, a szolnoki Balogh Elemér közreműködését igényelte. A Kulturális Minisztérium anyagilag is támogatja a Magyar írók Szövetségének és a Magyar Színházművészeti Szövetségnek a kezdeményezését: tíz hónapig havi 3000 forint szerzői díjat juttat a színházakkal együttműködő fiatal drámaíróknak. Azok a szerzők, akik azonosulnak a színház programjával, művészi törekvéseivel, s a meghatározott időn belül drámai alKotásokat produkálnak, ismételten részesülhetnek e támogatásban. Ezzel az intézkedéssel is újabb, mai témájú színpadi művek írását ösztönzik. Kiállítások Régészet 1978 Ma délelőtt 11 órakor nyitják meg a Damjanich János Múzeumban a Régészet 1978 című kiállítást, amelyen a múzeum új leleteit mutatják be a közönségnek. Ugyanekkor nyitja kapuit a túrkevei Finta Múzeumban a Kevi kör amatőr képzőművészeinek tárlata is. Kedden 16 óra 45 perckor a szolnoki helyőrségi művelődési ház színháztermében a Szolnoki Nyomda életét és termékeit bemutató kiállítás nyílik.
