Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-13 / 242. szám
1978. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ma este 7 órakor Tolsztoj Legenda a lóról című zenés játékának premierje előtt nyílik Lelkes István festőművész kiállítása a szolnoki Szigligeti Színház előcsarnokában. Megnyitó beszédet mond: Qrdögh Szilveszter József Attila-díjas iró. A kiállítás a hódmezővásárhelyi művész lovakat ábrázoló grafikáit mutatja be, és a „Legenda a lóról” cimű zenés játék előadásainak idején tekinthető meg. A kiállított képek megvásárolhatók,- katalógusul a darab műsorfüzete szolgál A statisztika szerint Minden negyedik középiskolás ingázó Leletmentés a Tiszazugban Űjabb nagy régészeti leletmentés előkészületeit kezdték meg a Tisza alsó szakaszán, amely a csongrádi vízlépcső megépülése után víz alá kerül. A Szolnok és a Csongrád megyei régészek — a Magyar Nemzeti Múzeum koordinálásával — a Tiszazug azon területeit térképezik fel, ahoi — feltehetően — őskori településmaradvá- nyokat rejt a föld mélye. Kisújszálláson Évadnyitó a klubban Szerdán délután megtartotta évadnyitó összejövetelét a kisújszállási pártpropagandisták és TIT-előadók klubja. A városban dolgozó több mint száz párt. és tömegszervezeti aktíva, előadó, idei első találkozóján Barna Károly, a városi pártbizottság első titkára tartott tájékoztatót Kisújszállás gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetéről, majd dr. Boros Ottóné, az MSZMP megyei bizottsága propaganda és művelődési osztályának vezetője a felvilágosító munka jelentőségéről és a közeljövő feladatairól szólt. A kiub ezentúl minden szerdán rendszeres,, szervezett programmal várja tagjait. Minden negyedik közép- iskolás ingázó, erről tanúskodnak a statisztikák. A bejáró gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók száma - amely meghaladja a 48 ezret - az utóbbi tiz évben nem változott lényegesen ugyan, a demográfiai hullámzás, s ezzel ösi- szefüggésben a középiskolások számának némi csökkenése miatt azonban arányuk növekedett. Sok közöttük a fizikai dolgozók gyermeke. Az Oktatási Minisztérium 104 középfokú tanintézményben vizsgálta meg helyzetüket, utazási körülményeiket, otthoni és iskolai tanulási lehetőségeiket. A többi között 39 gimnáziumban, 19 szakközépiskolában és 27 szakmunkásképző intézményben tájékozódott, és mintegy 1800 középiskolástól kérdőíven is választ kért. A felmérés is igazolta: a naponkénti utazás az iskola és a lakóhely között jelentősen igénybe veszi a tanulókat. A megkérdezettek túlnyomó többsége 30 kilométernél rövidebb távolságról utazik, csaknem 10 százalékuk viszont ennél messzebb lakik. A legtöbb bejáró naponta másfél-két órát utazik. A tanulók egy része már fáradtan ér be reggel az iskolába, s ez főleg az első óra teljesítményén érzékelhető. Általában kevesebb idejük jut az ingázóknak az olvasásra, a művelődésre, és a tanulásra is. Az iskolák egy részében igyekeznek az ingázó diáknak sajátos helyzetét figyelembe venni. Biztosítják számukra a menzát, a tanulószobát, nem egyszer külön is segítik a tanulásukat. Felkarolásuk leghatékonyabb eszköze a kollégiumi elhelyezés lenne. A megkérdezettek többsége azonban akkor sem venné igénybe a kollégiumi elhelyezést, ha arra lehetőség nyílna. Feltehetőleg az is hozzájárul ahhoz, hogy .egyik-másik kollégiumban akad betöltetlen hely. Elutasító válaszukban minden bizonnyal szerepet játszik, hogy nem kívánják vállalni a kollégiummal együtt járó kötöttséget, szervezettséget, valamint a család távollétét. Bizonyosnak látszik azonban az is, hogy a pedagógusoknak a jövőben nagyobb gondot kell fordíta- niok a kollégiumi életforma vonzóbbá tételére. AMÍG EGY ELŐADÁS MEGSZÜLETIK 0 kellékes tűnődése Az előadásokhoz a kellékek összeállítása, elkészítése nagyon átgondolt aprólékos munkát igényel. Ezek igen sokat segíthetnek vagy ronthatnak egy előadáson, hiszen minden tárgy, ami színpadon megjelenik, feltétlen és nemes része az adott színpadi szituációnak. A hiteles, naturalista kellékektől a jelképes és jelzett tárgyakon keresztül a képzelt, tehát nem létező kellékekig vezet az út. A Szigligeti Színház következő bemutatója Lev Tolsztoj „Legenda a lóról” című darabjának első magyar színrevitele. A színpadkép az ókori félköríves színpadot idézi, és ha jobban megnézzük, a középen elhelyezett rövid oszlopokban az antik görög színház leglényegesebb elemét, az oltárkövet fedezhetjük fel. Nyilván nem véletlen, hogy az előadás legfontosabb pillanatai ezen a helyen összpontosulnak. A kellékezésben furcsa kettősség érvényesül: egyes szereplők lovakat alakítanak, ők a Ménes, „akik” természetesen színészek minden erőltetett „lovasítás” nélkül; de a darabnak ember-szereplői is vannak, ami még áttételesebbé teszi a tárgyak szerepeltetését. Az előadás folyamán a színpadon az emberi élet legnagyobb csodái, a születés, a szerelem, a halál jelennek meg, és mindez egy istállóban, lovak közt történik. A más helyszínre való kilépést egy-egy hiteles exponált tárgy jelzi, de a jelzett kocsi vagy száguldás tökéletes összhangban marad a valóságos környezettel. A kellékek elkészítése az igazi tárgyaktól, a lószerszámoktól indult el. Színház- és lószerető ismerőseink, a kő- telki Ady Tsz vezetősége, elsősorban Peszeky Ferenc főállattenyésztő készségesen bocsátottak rendelkezésünkre néhány lószerszámot. Megdöbbentő, amit ezek a lószerszámok a lovak és az emberek hasonlóságáról elárulnak. Vannak közöttük kopott, agyonhasznált paraszti lószerszámok, amelyek a . harmincas-negyvenes években készültek, látták a nyomort, a szegénységet, a világháború borzalmait, a fel- szabadulást, a mezőgazdaság átalakulását, a szebb emberi életet. A másik szerszám csak nemrég készült, és fogathajtó versenyek céljaira használják. A következő a ragyogást, az élet csúcsait jelenti lónak — embernek egyaránt: az ünnepi, veretes- sallangos, gyönyörű díszszerszám. A kopott szerszámokat alakítgattuk, toldozgaltuk, mintának használtuk Húros Annamária jelmeztervezővel a készülő jelmezekhez, az ember-lószerszámokhoz. Persze ezek már nem azonosak az eredetiekkel, de talán megőrizték azok jellemzőit és alkalmasak például a pompa, a megálázottság vagy éppen a szépség, a fiatalság érzékeltetésére. Egy mozzanat a darab jelképrendszere megteremtéséig folyamatából: — A kis- csikó megszületésekor repüljön be egy nagy kék lepke! — mondta Kerényi Imre, a darab rendezője az egyik próbán. — Csodálatos lenne! — gondolta a kellékes, de csak ennyit mondott: .— Megpróbálom. — Nos, azóta az idomított lepkétőb a rádiótávirányítású rakétalepkén át a dolog végül eljutott a megvalósulásához: pillangónk egyelőre kissé bizonytalanul repül ugyan, de a bemutatóig még megerősödhet. Szeleczky Imre Niík az MHSZ-ben A megyei tanácskozás elé Pályázat külföldi ösztöndíjra Újra kezdődik a jelentkezés az európai szocialista országok egyetemeire, főiskoláira. Az Oktatási Minisztérium tájékoztatója szerint pályázhatnak azok a nőtlen, illetve hajadon magyar állampolgárságú fiatalok az ösztöndíjakra, akik az idén fejezik be a középiskola IV. osztályát, vagy előfelvételt nyertek a jövő tanévre valamelyik magyar felsőoktatási intézménybe, illetve elsőévesként tanulnak az egyetemeken és a főiskolákon. Ezenkívül azok az érettségizett dolgozó fiatalok is jelentkezhetnek, akik az év végéig nem töltik be 25. életévüket. A pályázati kiírással egyidejűleg megjelent a „Pályázati felhívás külföldi ösztöndíjra az 1979/80-as és az 1980/81-es tanévre” című füzet, amely a választható szakokat, a pályázat módját, a felvételi vizsgák időpontját, témaköreit, s a külföldi ösztöndíj elnyerésének feltételeit is tartalmazza. Konferencia Jászberényben Tegnap Jászberényben kétnapos konferencia kezdődött a Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a városi tanács kórháza rendezésében. A rendezvényen a gyomorrák kutatásában és gyógyításában munkálkodó, az ország szinte minden részéről érkezett több mint 150 orvos vesz részt. Jászberényben 10 évvel ezelőtt alakult meg a kórház gasztroenterológiai osztálya, amely azóta eredményesen munkálkodik a rákelőző állapotok felkutatásában. A kétnapos konferencia témája, az eddigi eredményeken alapuló epe- és vastagbél-vizsgálatok legújabb módszereinek ismertetése. A MAGYAR Honvédelmi Szövetség megyei vezetősége ma délelőtt rendhagyó tanácskozásra hívott háromszáz leányt és asszonyt, többségükben a szövetség aktivistáját, tagját, pártolótagját. Ma első ízben — az MHSZ fennállásának harmincéves történetében — egyedül és kizárólagosan arról lesz szó, hogyan lehet minél több nőt bevonni a szövetség munkájába. Azért került napirendre a téma, hogy — a tanácskozás jelmondatával élve — fejlesszük a nők aktivitását a honvédelmi nevelő munkában, mert e tekintetben eléggé lassan haladunk előre. Az MHSZ vezetők országos tanácskozásán 1972-ben a részt vevők feladatként határozták meg, „.. .feltétlenül növelnünk kell a honvédelmi munkába bevont nők számát is. A nők egyenrangú társaink a szocialista építő munkában, legalább olyan jól tudják mint mi, hogy a béke, a szocialista vívmányok megőrzésének záloga hazánk honvédelmének erősítése. Mint anyák és nevelők sokat tehetnek annak érdekében, hogy fiatalságunk értelmileg és érzelmileg is magáévá tegye a honvédelemre való felkészülést.” Mit tettek a tanácskozás óta eltelt több mint öt esztendő alatt a feladat végrehajtására az MHSZ szervei, klubjai, szakosztályai? — ennek megítélése a mai tanácskozás kötelessége, de kötelessége egyben meghatározni azokat a módszereket, tennivalókat is, amelyekkel az eddiginél nagyobb eredmények érhetők el. Hangsúlyozni kell a nagyobb eredményeket, mert hisz eddig is történtek lépések a cél eléréséhez. Ezt mutatja, hogy míg három évvel ezelőtt a megyében az MHSZ tagjainak 8,9 százaléka volt leány és asszony, tavaly ez az arány elérte a 13,2 százalékot, és ez azt jelenti, hogy körülbelül az országos átlagnak megfelelően alakult. A rádióklubokban például két év alatt megkétszereződött a nők létszáma, jelentős a szerepük a rövidhullámú szakosztály munkájában. A női operátorok több ezer hazai és nemzetközi rádió összeköttetést létesítettek. Az idén az összetett honvédelmi verseny két fordulóján áz indulók 40 százaléka leány és asszony volt. A honvédelmi kupa lövészverseny hat fordulóján pedig részvételi arányuk 42 százalék volt. Dolgoznak a nők a szövetség különböző szintű tanácsadó testületéiben, a klubtaaácsókban is. Nos, ezek az eredmények, az eddigi munka dicséretre méltó, csakhogy az MHSZ- ben sokkal nagyobbak a lehetőségek arra, hogy a nők hasznosan, kellemesen töltsék el szabad idejüket. Nagyobbak a lehetőségek még akkor is, ha egyesek — éppen azért, mert nem ismerik eléggé a Magyar Honvédelmi Szövetség klubjaiban folyó munkát — arról beszélnek, hogy a nőknek nem való a honvédelmi sportokban való részvétel, hogy a nők nem alkalmasak arra, hogy megfeleljenek a szövetségben végzendő honvédelmi nevelő munka, követelményeinek, hogy az MHSZ nem tudja kielégíteni a fiatal lányok sportolási igényeit. Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy akadnak szülők, akik féltik gyermeküket a hadtechnikától, a fizikai megterheléstől és ezért inkább igyekeznek lebeszélni lányaikat, fiaikat a szövetségben vállalható feladatokról. AZ ÉRDEKELTEK — a nők — ma eldöntik: hogyan látják ők az MHSZ-ben helyüket, helyénvalónak tartják-e, hogy mind több leány és asszony vállaljon részt az MHSZ tevékenységéből. Strauss-est a Galériában A Denevértől a Radeczky-induióig A XIX. század utolsó évében halt meg Johann Strauss bécsi zeneszerző, a „keringőkirály’'. Az apja nyomdokait kővető komponista európai körutakon szefzetlt magának hirnevet. Különösen keringőivei aratott nagy sikert a hangversenyeken, udvari bálokon. A művek időtállóságát ékesen bizonyítja, hogy a ke- ringőket, polkákat még ma is szívesen hallgatja a közönség a rádióban, örömmel nézi a televízió újévi bécsi koncertjét, és a hangversenyek nézőterein sem lehet üres széket látni egy-egy Strauss-est alkalmával. Így volt ez szerda éste a Szolnoki Galériában is, ahol a város szimfonikus zenekara előadásában Johann Strauss művei csendültek fel. A Denevér-nyitánnyal kezdődött a koncert. A lendületes, jól exponált kezdés, a vonós- és fúvóshangszerek karakterének domborítása a jó akusztikájú teremben önkéntelenül is felidézte a hallgatóban a Denevér balettképeit. A táncos részeket az oboa futamai, a fuvola rövid bejátszásai tették igazán életszerűvé. A mű zenei építkezése kiválóan sikerült a záróakkord előkészítésével, majd koronázó jellegű megszólaltatásával. A „Bécsi vér” a jellegzetes Strauss-i szerkesztéssel, lassú indításával kezdődött, amelyből dinamikai erősítéssel bontakozott ki a téma. Az együttes a táncos részek kiemelésével remekelt igazán, bár a hegedűsök ritmi- kailag néha elcsúsztak a zenekartól. Ezt a „csorbát” elfeledtették a vonósok a „Triccs-traccs” polka virtuóz kezdésével, végig pregnáns, gyors futamaival. A lendületes játékot jól támasztotta alá az üstdob az alapritmus megszólaltatásával. Szép témaindításokat, lezárásokat hallhattunk a „Mesék a bécsi erdőről” operett részleteinek előadásakor. Ki kell emelni a gordonka árnyalt játékát és a hegedűk tercmenetének tisztaságát. A nagy „keringősláger”, a Kék Duna melankolikus kezdését a fuvolák rövid, imitációszerű játéka színezte. A vonósok staccato játéka fokozta a feszültséget a főtéma összzenekari kirobbanásáig. A témák a visszatérések során fokozott hévvel szólaltak meg. A keringőben Strauss az osztrák néptánc szellemét főúri köntösbe öltöztetve komponálta meg, melyre a zenekar jól ráérzett, s a zeneszerző elképzeléseit ügyesen valósította meg. Befejező számként az idős (Vater) Johann Strauss Ra- deczky-indulója csendült fel. A virtuóz előadás a táncos jellegű indulót az est legsikeresebb számává emelte. A1 közönség a nagyszerű zenei estet nagy tapssal köszönte meg. A karnagy, Báli József végig teljes koncentráltsággal, szuggesztív vezényléssel irányította a Szolnoki szimfonikus zenekart. — Vfs —
