Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-29 / 230. szám

1978. szeptember 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Móricz Zsigmond emlékbizottság alakult flltol a közművelődés — mozgalom Kunmadarast jegyzetek A kunmadarasiak pompás, bőséges virágoskertjeikre büszkék, amelyekben mostanában kései rózsafajták, dáliák és őszirózsák pompáznak. Nemcsak a kertes, családi házak díszesek, hanem az utóbbi években épült modern, emeletes, társas- és OTP-lakások környékét ii teliültették virágokkal a lakók. Mondják: az utóbbi években lett ilyen virágos a falu.- Hamarosan száz éves lenne. Ha szólhatna hoz­zánk, hiszem, hogy azt mondaná: akkor és úgy ünnepelhetjük őt a leghí­vebben, ha szavát és Írá­sait, szorongásait és hi­tét eljuttatjuk ebben az új országban az új olva­sókhoz, ha megnyerjük számára az új szíveket — mondotta Illés Endre Kossuth-dijas író, a Szép- irodalmi Kiadó igazgatója tegnap a Parlamentben, a Móricz Zsigmond emlék- bizottság alakuló ülésén. 1979. július 2-án ünnepel­jük Móricz Zsigmond, a leg­nagyobb magyar kritikai rea­lista író születésének 100. évfordulóját. A centenárium méltó megünneplésének elő­készítésére alakult meg a Móricz Zsigmond emlékbi­zottság. Elnöke Illés Endre, alelnöke Tóth Dezső kulturá­lis miniszterhelyettes, iroda­lomtörténész, titkára Bíró Zoltán kulturális miniszté­riumi főosztályvezető lett. Az előterjesztések vitája után a bizottság úgy határo­zott, hogy részletes progra­mot dolgoz ki. A tervek sze­rint az évforduló előestéjén a Nemzeti Színházban ünne­pi előadással emlékeznek a klasszikus íróra. A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tudományos ülés­dolom — nem szokásuk nap­lót írni arról, hogy milyen nehézségekkel, olykor bukta­tókkal teli utat járnak be kollégáik, amíg egy darab az olvasópróhától éljut a bemu­tatóig. Én legalábbis nem szoktam, mert ez a folyamat számomra is éppen elég prob­lémát jelent, semhogy közben naplóírással törődhetnék. Hiszen ezt a nehéz utat együtt járjuk végig vala­mennyien, az előadás látha­tó és láthatatlan résztvevői. Hogy most mégis ezt a for­mát választom, azt csupán a visszaemlékezés megkönnyí­tése miatt teszem. Ami per­sze így is lehetetlen, mert az éppen csak megszületett és azután rögtön elhalt gesztust, hangsúlyt, játékot — tehát a próbák hangulatát — felidéz­ni hiábavaló vállalkozás. AUGUSZTUS 22. Edward Albee „Nem fé­lünk a farkastól” című drá­májának olvasópróbája fur­csa körülmények között kez­dődik, Megszoktuk, hogy szakot rendez Móricz Zsig­mond életművéről. A hazai könyvkiadók sor­ra jelentetik meg a legkivá­lóbb Móricz-alkotásokat, s a realizmus mesterének pályá­ját, munkásságát elemző ta­nulmányokat, monográfiákat. Az irodalmi folyóiratok ku- lönszámokkal, tematikus ösz- szeállításokkal emlékeznek meg munkásságáról. A színházak műsorra tű­zik, illetve repertoáron tart­ják Móricz Zsigmond legje­lesebb drámai alkotásait. Felújítják a regényeiből ké­szült filmeket is. A Petőfi Irodalmi Múzeumban emlék- kiállítást rendeznek. Az évforduló napján meg­koszorúzzák Móricz Zsig­mond sírját, s egykori lakó­helyein, pályájának fonto­sabb emlékhelyein is elhelye­zik majd a megemlékezés vi­rágát. A határainkon túl is mél­tón emlékeznek majd a száz éve született íróra: va­lamennyi külföldön működő magyar intézet irodalmi es­teket, előadásokat, filmvetí­téseket tervez jövő évi prog­ramjában. Nyíregyházán — mintegy félszáz műfordító, irodalomtörténész részvételé­vel — megrendezik Móricz külföldi fordítóinak nemzet­közi tanácskozását. A Petőfi Irodalmi Múzeum idegen­nyelvű Móricz-mappákat ál­lít össze. A bizottság a közeljövőben közzéteszi felhívását a cen­tenárium széles körű meg­ünneplésére. ilyen alkalmakkor a próbate­rem hosszú asztalát tizenöten, húszán, néha többen is üljük körbe — aszerint, hányán játszanak a darabban. Most mindössze nyolcán vagyunk: Paál István a rendező; a négy színész: Margittay Ági, Szo- boszlay Éva, Végvári Tamás, Pogány György; az ügyelő: Sárossy Rózsa; a kellékes: Jébert Józsefné és én. De nemcsak a körülmények szo­katlanok. Idegenül hangza­nak Martha, George, Honey és Nick szavai is — ezek a színész és a szerep ismerke­désének pillanatai. AUGUSZTUS 22. A rendezőpróbák egyike. Az ismerkedés tovább tart. A színészeknek most a hely­színnel keli megbarátkozni­uk, birtokba kell venniük a díszletfalakkal határolt teret, a magasba vezető lépcsősort, a kanapét, a foteleket, a hin­taszéket — azaz egyelőre ezek jelzését, ideiglenes megfelelő­jét. Nekem pedig őket, a négy színészt kell megismer­nem, hiszen mind a négyen Konferenciára készülnek az úttörövezetök iEz évi, márciusi ülésén ha­tározott a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Ta­nácsa az úttörővezetők VII. országos konferenciájának összehívásáról. Az 1979 ápri­lisában sorra kerülő tanács­kozás feladata az országos ta­nács két konferencia közötti munkájának megtárgyalása; a soron következő feladatok fő irányvonalának meghatá­rozása; a szövetség működé­si szabályzatának jóváhagyá­sa és az országos tanács tag­jainak megválasztása lesz. Az országos eseményt me­gyei, járási, városi úttörő­vezetői konferenciák előzik meg, valamint a csapatok helyi, vezetői értekezletei. Utóbbiak november 25, de­cember 15 között zajlanak le, januárban a járási és városi, februárban a megyei konfe­rencia feladata lesz a felsőbb szintű tanácskozás küldöttei­nek megválasztása, az előző konferencia állásfoglalásának megvalósításáról szóló jelen­tés és a további feladatokra vonatkozó javaslatok megvi­tatása, továbbítása. A csapatszintű, valamint a járási és városi tanácskozá­sok előkészítése megkezdő­dött. A megyei úttörőelnök­ség tájékoztatta az úttörőta­nács tagjait, a területi kon­ferenciák előkészítési felada­tairól, meghatározta a meg­választandó küldöttek számát. most szerződtek Szolnokra, először dolgozunk együtt. Meg kell éreznem egyénisé­gük színpadi ritmusát. SZEPTEMBER 1. Este „tisztába tettük” a példányt, rögzítettük a szö­veghúzásokat. Ez talán ne­kem a legfontosabb, mért nincs rosszabb érzés, mint amikor próba közben rám­szólnak: ne azt súgd, ami ki van húzva, hanem azt. amit mondanom kell... Munkánk elvégzése után éjszakába nyúló beszélgetés kerekedett Martha és George egymást gyötrő szópárbajairól, gyű- löllek-szeretlek játékairól, a két házaspár életének kudar­cairól és általában az embe­ri gondokról. Azt hiszem, ezt nevezik alkotói vitának. Nem tudom. Egy biztos: a követ­kező napok próbáin igazoló­dott ennek az éjszakának hasznossága. SZEPTEMBER 16. Az első összpróba, az egész darab lemegy elejétől végéig, megállás nélkül. A nézőtér első sorában ülök, onnan sú­gok. De alig kell segítenem, ha mégis baj van, elég egy szó, egy szemvillanás. Már arra is van időm, hogy egyik­másik jelenet alatt csak néz­n „muszáj” parancsa Ahogy a kertekben a vi­rágok, úgy szaporodtak a közelmúlt esztendeiben azok az események, alkalmak, le­hetőségek, amelyek a csak­nem hétezer lakosú nagyköz­ség „nagykönyvében” a„köz- művelődés” címszó alá ke­rültek. Szaporodtak úgy, hogy sokszor a madarasiak úttörő szerepre is vállalkoz­tak. — Muszáj volt próbálkoz­ni — ez a madarasi vezetők egybehangzó véleménye. Ezt a „muszájt” nem speciális kunmadarasi okok kénysze­rítették — és kényszerítik ma is —, hanem olyanok, amelyen sürgettek, sürgetnek az ország bármely más vidé­kén is. Az élet „összkomfor­tosabbá” válásával, a köz­ponti munkaidő csökkenté­sének elterjedésével hirte­len, ugrásszerűen nőtt az emberek szabad ideje. Azoké az embereké is, akiknek munkája jóvoltából a „jók” között jegyzik a madarasi Kossuth Tsz-t, az ipari szö­vetkezetét, az áfészt, de a Gála Női Ruházati Szövet­kezet helyi egységében dol­gozók is alaposan beletanul­tak már a faluban néhány éve még újnak számító szak­mába. Túl egyszerű volna, ha pusztán a helyi gazdasági egységekben dolgozókkal szá­molnánk. A nagyközség ci­gánylakossága meghaladja az összes lakók tíz százalékát, az el- és bejáró dolgozók arányszáma pedig húsz szá­zalék. A madarasiak falujukat szerető emberek, büszkék ar­ra, amilyük van, legyenek azok üzletek, virágoskertek vagy kulturális létesítmé­nyek. Az iskolában példá­ul minden esetben megmu­tatják a könyvtárat, amelyet — nem túlzás — akármelyik városi iskola örömmel el­fogadna. Többezer kötet könyv, újságok, folyóiratok, katalógusok — mindez szak­képeit kezek gondozásával, fejlesztésével1. A jelszó — „legyen az iskola könyves környezet” — itt kézzelfog­ható valósággá vált. Az is­kolába járó 900 gyerek csaknem mindegyikének fű­ződik a könyvtárhoz vala­milyen élménye, akár egy zem őket. Ezek a hangok, mozdulatok már Martha, George, Honey és Nick hang­jai, mozdulatai. Próba után mindenki nagyon fáradt, de azért egy kis ugratásra, vic­celődésre mindannyiunkban maradt energia. Azt hiszem, a nehezén túl vagyunk! SZEPTEMBER 24. összpróba — közönség előtt! (Ceglédi diákok ülnek a nézőtéren.) A végső díszle­tek, bútorok, kellékek és jelmezek jelenléte már a be­mutató közeledtére emlékez­tetnek. Izgalom vibrál a le­vegőben. És elkezdődik... A diákok érzékeny reagálásaira a színészek először meglepőd­nek, de aztán „szárnyakat kapnak”. Szívszortmgató pil­lanatok születnek és most már tudom: ők négyen való­ban nem félnék a farkastól! SZEPTEMBER 26. Főpróba! Tulajdonképpen elkészült az élőadás. Ami még hátra van, azok már csak az „utolsó simítások” és — jöhet a premier! Az első igazi találkozás a nézőkkel, amikor kiderül, hogyan fo­gadják azt az alkotást, me­lyet öt hét örömei-kínjai kö­zepette létrehoztunk. Ignácz Éva ott tartott órához, egy nap­közis foglalkozáshoz; vagy éppen egy izgalmas könyv­höz kötődő. Amíg máshol évekig eltartott (tart még ma is) a vita, tétova körül­ményeskedés : legyen-e kü­lön iskolai és tanácsi könyv­tár, addig Madarason szülők, pedagógusok, szocialista bri­gádok összefogásával - a községi könyvtár mellett — szépen kiépítették az iskolai könyvtárat is. A felismerés döntött: más-más helyet kap a két könyvtár a gyere­kek életében, de a lényeg ugyanaz, olvasóvá nevel mind a kiettő. Az apró fel­adatokon szépen megosz­toztak: a cigánygyerek olva­sók klubja például a községi könyvtárban működik —pe­dagógus vezetésével. A pedagógusok, s a nagy­községben élő értelmiségiek alaposan kiveszik a részüket a közművelődésből is. Pedig nincsenek sokan: az ötven- egynéhány pedagóguson kí­vül harminc műszaki és ag­rárszakember él a települé­sen .Van, aki néptánccsopor­tot; klubot vezet, mások TIT-előadóként vagy tanfo­lyamvezetőként tevékeny­kednek! vagy egyszerűen csak ott vannak minden ese­ményen, kulturális rendezvé­nyen. KözKsen-emberek: együtt Varga Árpád a tsz öntö­zési üzemmérnöke. Tavaly végzett a főiskolán Szarva­son, különben Kisújszállás­ra való. Egyszóval „város­ból jött ember”. — Kunmadarason nem ér­zi az ember, hogy falura ke­rült. Különben is egy ember szellemi életét; fejlődését nem az határozza meg. hogy hol él, hanem az, hogy mit tesz érte. A legényszálláson, ahol lakom, van vagy 150 kötet könyvem, könyvtár is van, jelentkeztem TIT-elő- adónak, nemrég vállaltam különmunkát a tsz KISZ- alapszervezetében. Nem le­het másképp a közösségbe beilleszkedni, csak úgy, ha tesz is érte az ember. A kunmadarasiak gyakran mondják: az nagyon jó, hogy minálunk egyik vezető sem „fúj” a másikra, a háta mö­gött meg éppenséggel nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek viták. Van­nak, de ott és úgy, ahol és ahogy lenni kell. Például a községi koordinációs megbe­széléseken, amelyeken min­den vezető részt vesz. A ta­nácsi vezetők, a tsz és az ipari szövetkezet elnöke, az iskolaigazgató, a könyvtáros, a művelődésiház-igazgató, a KISZ-titkár. Őszinte beszél­getések, afféle közös fejtö­rések ezek, s nem hivata- loskodó gyűlések. A közmű­velődés is témája minden beszélgetésnek. Valamikor egy ilyen be­szélgetésen vetődött fel, hogy a szocialista brigádok szá-' mára átfogó művelődési rendszert kellene kidolgozni, így jött létre a művelődési házban a szocialista brigá­dok klubja, amelyen keresz­tül a községben dolgozó 46 kollektíva került kapcsolat­ba a művelődési házzal, s amely számtalan lehetőséget kínál. A teljesség igénye nélkül erről a „kínálatról”: a klubok, szakkörök, művé­szeti csoportok száma meg­haladja a húszat, minden hónapra jut színházi elő­adás, szórakoztató rendez­vény, komoly- és könnyűze­nei hangverseny, kiállítás. S ha éppen nincs semmilyen kötött program, az intéz­mény ajtaja akkor is nyit­va van, lehet játszani, ol­vasni, tévét nézni, magnóz­ni. Az utóbbi lehetősége­ket úgy hívják szaknyel­ven : ,,alapszolgál tatás’ ’. Formákban, módszerekben is — Szorgalmazzuk egységes közművelődési rendszer ki­alakítását. Madarason sza­vakban nem hallottam róla, nem láttam leírva, mégis lépten- nyomon találkozhat­tam vele. Az iskolai könyv­tár már idézett példája mel­lett az egységes gondolko­dás számtalan egyéb, for­mákban, módszerekben testet öltött jelét viseli a község kulturális élete. Hogy a művelődési ház szépen fel­szerelt, s nincsenek költség- vetési gondjai — a gazdasági egységek és a tanács közök fenntartásának példamutató eredménye. Mindez termé­szetesen nem akadálya an­nak, hogy az intézmény úgyszólván „hazacsábító” hétvégi otthona sok eljáró fiatal munkásnak is. A községi kulturális intézmé- ■ nyék segítik az üzemekben működő klubokat, könyvtá­rakat. Ha az ipari szövetke­zet ragyogóan berendezett klubjában például rendez­vényre készülnek, az előké­szítésében segítenek a műve­lődési ház munkatársai. A - rendezvényre természetesen nemcsak a szövetkezet dol­gozói mehetnek. A községi közművelődési intézmények és a település politikai és gazdasági szer­veinek harmonikus kapcsola­tát tükrözik a politikai is­meretterjesztés és a felnőtt- oktatás eredményei is. A művelődési házban működik a propagandisták klubja, amelynek tagjai párt-, KISZ-, szákszervezeti okta­tást, vitakört vezetnek. No­ha a klub nem régen ala­kult meg, a tapasztalatok máris egyértelműen bizonyít­ják, hogy a propagandisták munkájához jelentős szak­mai-módszertani segítséget adnak a változatos „műfajú” foglalkozások. A felnőttoktatást szolgáló alkalmak, lehetőségek körét ebben az évben tanfolya­mok, az iskolába járóknak szervezett konzultációs kö­rök teszik teljessé. A közel­múltban például a tsz-ben huszonkilencen kaptak me­zőgazdasági gépszerelő szak­munkásbizonyítványt a mű­velődési házban rendezett, TIT-előadásokkai elmélyített, színezett tanfolyam után. Nincs olyan virágoskert Balasi Márta holozó gépen dolgozik a Gála Női Ruhá­zati Szövetkezetben. Tagja a községi ifjúsági klubnak, amelyet a tsz patronál. Ké­zilabdázik, gyakori vendége a szövetkezet fiókkönyvtárá­nak, régebben tagja volt a néptánccsoportnak. —■ Minden este vagy dél­után e] lehet Madarason va­lahová menni — mondja. Vagy a KISZ vagy a mű­velődési ház szervez vala­mit, vagy moziba mehetünk. Szeret itt élni, mondja később, s hozzáteszi, hogy ha ez, vagy az a kulturális közösségi lehetőség nem len­ne, nem érezné ilyen jól magát. így szereti a falut. * * * Kunmadarason tavaly több mint százezer látogatója volt a különböző kulturális ren­dezvényeknek. Ez — a fel­nőtt lakossággal számolva — lakosonként 20—25 mű­velődési ház „látogatást” je­lent, Az adatok, a szervezeti háttér, az alapok közösségi voltának ismeretében talán nem túlzó a megállapítás: a nagyközségben a művelődés mozgalommá vált. A község vezetői, kulturá­lis életének irányítói az eredményekről nem beszél­nek elégedetten. Lehet job­ban is — mondják. Persze, hiszen nincs olyan virágos- kert sem, amelybe ne férne még néhány új sarj, tő — főleg ha jó a föld. Szabó János Vízparton, szélben Fotó: Kőhidi Amíg egy előadás megszületik ' A súgó feljegyzései A színházi súgóknak — gon-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom