Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
V 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 10. Hol volt, hol nem volt... A nagyotmondó legény A bátor nyúl Három kívánság Anatolij Ejramdzsan Önkiszolgálás Elromlott a televízióm. Felhívtam a szervizt. — Mi a baja a készüléknek? — kérdezte egy férfihang. — Se hang, se kép. Csak zúg és világít a képernyő — mondtam én. — Igen. — A férfi elgondolkodott. — Valószínű, hogy a video-demodulátor zárlatos — mondta végül. — Mikor jönnek ki? — kérdeztem. — Minek kimenni ilyen apróságért? Saját maga ki tudja javítani. — De hiszen én nem tudom mi az a vid,eo-demodu- látor — mondtam kétségbeesetten. — Ezt magának nem is kell tudni — mondta a szervizes. — Van csayarhú- zója? — Van. — Vegye le a televízió hátlapját! Levettem. — Látja azt a fenti fényes kupakot? — Látom. — Most üssön egyet a csavarhúzóval a képcső végére! Megtettem. A csavarhúzóból hatalmas szikra csapott ki. aztán semmire nem emlékszem. A padlón tértem magamhoz, mellettem a kagylóból hallom: — Ejnye, kedves barátom. Miért nyúl a televízióba gumikesztyű nélkül. A készülékben 6000 voltos feszültség van. Remegő kézzel megszakítottam a vonalat, majd nagy nehezen felhívtam a 004-et. — Kérem, engem 6000 voltos áramütés ért. Jöjjenek gyorsan. — Nyugodjék meg, nincs semmi baj — mondták a mentőktől. Másoknak szív- infarktusa, agyvérzése, csonttörése van. Szalmiákszesz van otthon? — Van — mondom. — Szagolgassa a szalmiá- kos üveget — mond.ta az ügyeletes orvos. Ha nem segít, végezzen önmagán mesterséges légzést. — Köszönöm szépen! — Csúszva indultam a szalmi- ákszeszes üvegért. A televízióm viszont ragyogóan működött. Fordította: Dalocsa István ubiel festőművész, egybehangzó vélemény szerint, reménytelenül középszerű ember volt. Tehetsége nem volt. Ahol nincs, ott ne keress. Mivet a művészetben kudarcot vallott, könyvelésre adta a fejét. De itt sem termett számára babér. Újabb helyén mint könyvtáros sem igazolta a hozzá fűzött reményeket, összekeverte a szerzők és az olvasók nevét. Kubiel eléggé sokáig kereste helyét az életben. Végül akkor találta meg, amikor egy bizonyos Ruczka úr azt ajánlotta, hogy lépjen fel a cirkuszban. — Görkorcsolyán fog ka- rikázni — mondta. — Min? — tudakolta Kubiel.-L- Görkorcsolyán — ismételte Ruczka. — Még sohasem látott görkorcsolyát? — Láttam, de sohasem sejtettem, hogy az ilyesmin karikázni lehet. — Lehet, bizony lehet. Holnap elkezdjük. Kubiel első fellépése valóságos szenzáció volt. Asz// Ostehetség talon kellett görkorcsolyáznia. Minden lépésnél lepottyant az asztalról, és orrát a fűrészporba fúrta. Aztán feltápászkodott, felkapaszkodott — és megint lehuppant. A közönség üvöltött az elragadtatástól. Számának vége felé Kubiel annyira kifulladt, hogy a cirkuszi alkalmazottak lábánál fogva vonszolták ki a porondról. Kubiel népszerűsége előadásról előadásra fokozódott. Nemsokára a műsor fénypontja lett. Ismeretség nélkül lehetetlenség volt jegyet szerezni a cirkuszbh. A városban másról sem beszéltek, mint a tüneményes görkorcsolyázó bohócról. — Bámulatos komikus tehetsége van! Az arckifejezése pokoli — o lába pedig akár a tuskó. Falrengető! Óriási ostehetség! A bírálók világhírt jósoltak Kubielnek. A jóslatok azonban nem váltak be. Kubiel idővel megtanult görkorcsolyázni. Sajnos, ezt megint csak meglehetősen középszerűen csinálta. Jelenleg áruházban dolgozik. A sportáru osztályon. Anatol Potckowski Bulgáriai felemás Az egyik emeletes ház erkélyén nem mindennapi látványban van részem. Egy ládából paradicsomerdő indázik fölfelé, az első emeletről már felmászott a második balkonjára, aztán onnan is tovább, a harmadik emeletet ostromolja. Kisebb dinnyényi paradicsom piros- lik a szárakon. Lám, a háziasszony délben csak kilép az erkélyre, leszüretel néhány érett termést, és máris elveti a gondját az ebédnek. Az ám, csakhogy a belterjes gazdálkodásnak szemmel látható hátulütője is van. A földszinten, alighanem a házmesterlakás ajtaja előtt, szétloccsant, túlérett paradicsomok jelzik, hogy a gravitáció itt sem ismeretlen fogalom. Aztán egy pirosló folt a falon és a mellétörölt öt ujj vöröslő nyoma azt jelzi, valaki éppen akkor haladt a járdán, amikor fentről aláhullt a túlérett zöldségféle. Lesekedek a sarkon, mert hát vasárnap délelőtt emberek jönnek-mennek... Kíváncsi lennék, milyen riadalmat okoz az aláhulló dinnyényi. Mondják, legszebb öröm a káröröm. Alighanem ezért is adatik meg ritkán az embernek. * Ha éjjel lidérces álmok kínoznak, reggel mindig arra emlékszem, hogy mérkőzést vezettem, a Marek Sztanke — dimitroyi stadionjában, E 22 ezer nézőt befogadó katlant nem tartják számon a föld leghangosabb arénái között, ám ennek csak egyetlen oka lehet, az, hogy a 40 ezer lakosú várost egyelőre elkerülte a világ figyelme. Mert amit egy-egy bajnoki mérkőzésen itt produkálnak, ahhoz képest a VB-döntőn az argentin drukkerek buzdítása csak finom kis éji zene volt. Minden bizonnyal ilyen zajártalommal próbálják ki az űrhajósok tűrőképességét azokban a bizonyos kísérleti kabinokban. Aki ellen pedig ez a zajos háború folyik, a játékvezető. Persze, a bíró sem adja meg magút egykönnyen. Kijön a fülsiketítő hangzavarban vasalt, fekete mezében, keményített hófehér gallér- kájával, néhány bemelegítő futólépést tesz és hetykén kinéz a lelátóra. „Tudjátok meg, hogy én fütyülök a ti fütyüléstekre!” Aztán a közönség tovább fütyül, elkezdődik a mérkőzés, a keményített fehér gallér gyűrődni kezd, az egész ember egyre veszít a va- saltságából, a félidőre kissé megroggyan, amikor az aluljáróba bevonul, tekintete zavaros, olyan, mint amikor egy ökölvívót megfogott egy kemény jobbhorog. A második negyvenöt percre eltűnik a kihívó, hetyke mosoly, emberünk összeesik, akár a napon a hármas fagyi, bizisten tán azt se tudja, melyik két csapat van a pályán, a reflexei viszik előre a hangzavarban — és amikor a hármas sípszó is elhangzik, a csurom víz emberke szinte a fű alatt kúszik az öltözőbe. Reggel egy-egy ilyen álom után mindig megfogadom, hogy vacsorára nem eszem olyan zsírosat. Palágyi Béla Iskolások...- És most osszuk el hárommal. Benőkém tesztje A különböző színes, ké- pes és képtelen lapok manapság nem létezhetnek tesztek nélkül. Játékos vagy komoly formában igen-nem, is-is, alig-alig alapon — pontozzák a vezetői, a félvezetői, a házastársi, az alapvető erkölcsi, a minőségi, a kereskedelmi s általában mindenféle emberi és anyagi tulajdonságokat. A teszt az újságok hasábjairól kilépett a mindennapi életbe is. Tesztlapokat tesznek elénk az autóvezetői vizsgán, az orvosnál, az autóbusz-végállomáson és az utcai illemhelyen. Az évek során képzett tesztes vált belőlem. Test- magasságom és súlyom adataiból könnyedén kiszámítom egészségi állapotomat: most például mínusz 95-re állok. Akkor lennék nulla, ha a 97 kilós súlyomból 19-et leadnék, vagy 176 centiméteres magasságomhoz nőnék 21 centit. Persze ez így bonyolultnak hat, lássunk inkább néhány hétköznapi példát. A közeli csemege Benőkém nevű eladója negatív hatásokra épített teszttel igyekszik föltárni személyiségem. — Friss a tepertő? — kérdem. — Egén, kérem t észlelettel — kedélyeskedik Benőkém, s két nap múlva, amikor ismét nála vásárolok. ugyanezt mondja, pedig a tepertője ízre-szagra alig haladta meg a háziszappan szinvonaiáT, Benőkémnél tehát be vagyok tesztelve, tudja, hogy nekem el lehet adni a szappanízű tepertőt. Viszont tisztában van azzal is. hogy nem szeretem az olyan sajtot. amelyen világosan látszik a szimatoló güzüegér lábnyoma. Benőkém persze nem sejti. hogy messze fölötte állok primitív kísérleteinek, én hideg fejjel és kiszámított módon őt tesztelem: vajon meddig tart a pofátlansága. Lehet, hogy a vizsgálatot nem fejezem be, hanem amint felépülök az ételmérgezésből, laposra verem Benőkémet. Titokban már méretet is vettem róla, lapos állapotban négy átlagos méretű kórteremben elfér majd. Hitvesemmel ugyancsak eredményesen tesztelgetjük egymást évek óta. Ha például azt mondom, „túlórázom, egy kicsit később megyek ma. de vacsorára feltétlenül otthon vagyok”, s éjfél után kettőt üt, mire ha- V.a vetődöm; ilyen esetekben két kérdésre kell felkészülnöm. Egy: hol voltál? Kettő: tudod, hány óra van? Mindkét kérdésre — hangsúlytól, hangmagasságtól. bővítményektől függően — pontos. megbízható válaszaim vannak. Ellenben, ha háromra érek haza, nincs mese, fel kell nyitni a Trabantomon a motorháztetőt, össze kell kennem magam olajjal, sőt ajánlatos valami pocsolyában kúszni is egy keveset. Ilyenkor széttárom a karom: ismét a fékolaj! Sajnos Trabantom állapota rohamosan romlik a sok fölösleges piszkálástól. zakóim hátrészeit pedig bádoggal kellett kibélelni. Csak részben nyugtat meg, hogy a zakó is, a bádog is, a Trabant is minőségileg tesztelve van. Munkahelyemen is elterjedt a teszt néhány egyszerűsített formája. En például az osztályvezetőmet tesztelem. A téglaépületek állagáról szóló jelentéseimben, amiket neki készítek. így írok: „A sürgős helyreállításhoz szükséges négy vagon cement, három zsák savanyúcukor és huszonnégy doboz fogpiszkáló.” Évek óta irkálok ilyeneket, s mivel még egyszer sem tették szóvá, főnököm éberségi állapotáról megbízható információm van. Az építőrészlegben különben nagy hasznát veszik a fogpiszkálóknak, ezekkel piszkálják a savanyúcü- kortól tönkrement fogakat. (A fogpiszkáló-ellátásért állítólag valaki jutalmat is kapott!) E bből az utóbbi példából is következtethető, hogy a teszt korunk egyik legjelentősebb mozgató rugója. Én tesztelem az osztályvezetőt, ő teszteli a főosztályvezetőt, a főosztály az építőrészleget, az építőrészleg tehát körülbelül azon az állásoonton van, mint én a föntebb megidézett Benőkémmel szemben. Sz. J.
