Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

1978. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 SZM T-elnökségi ülés (avulnak a nyomdászok élet- és munkakörülményei A huszonhat éves Szolnoki Nyomda Vállalat háromszáz- 'huszonnégy dolgozójának bér-, jövedelem-, munka­ügyi, szociális, egészségügyi helyzetéről, a további 'fel­adatokról tárgyalt tegnap a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöksége. A megyei tanács vállala­tának életében emlékezetes esztendő marad 1974, ekkor vették ugyanis birtokba az új, szolnoki Vörös Csillag úti központi üzemet. A kor­szerű létesítmény merőben megváltoztatta a nyomdai dolgozók túlnyomó többségé­nek élet- és munkakörülmé­nyeit, ugrásszerűen emelke­dett a létrehozott termelési érték. A központi üzem mellett — meghatározott feladat­tal — tovább működik a ré­gi, Május 1. úti és a karcagi nyomda. Az új létesítmény birtokba vétele után — bár némileg javult e két üzem­ben a helyzet, és a régi nyomdában enyhült a zsú­foltság, — még mindig mos­toha körülmények között dolgoznak a nyomdászok. (A karcagi üzem helyzetének elemzését a közeljövőben tűzi napirendre a karcagi városi pártbizottság. A szol­noki régi nyomda „jövőjé­ről” is szó volt a legutóbbi megyei tanácsi beszámolta­táson. Ügy tervezik, hogy eladják a régi üzemet, a ma még ott dolgozóknak az új nyomdába való áthelyezésé­vel szeretnék megoldani a régen tervezett második, harmadik műszakot). A megyei tanács legdina­mikusabban fejlődő vállala­ta a szolnoki nyomda, hang­súlyozták többen is az el­nökség tagjai közül és a meghívott hozzászólók. Je­lentős volt a közelmúltban végrehajtott termékösszeté­tel-váltás, a profiltisztítás. Változatlan ár mellett az igényesebb nyomtatványok készítésével számottevő ter­melési értéket értek el. A vállalatnál dolgozók^t- lag életkora 24 év, a mun­kások többsége — mintegy 65 százaléka — nő. E két tény külön figyelmet, felada­tot kíván. Hogyan lehet a fiatal, pályakezdőket „meg­kötni”, a leendő törzsgárdát kialakítani, tették fel a kér­dést a vállalat vezetői. Ter­mészetesen sok-sok segítség­gel, anyagi, erkölcsi megbe­csüléssel. Sok szó esett a bérezésről. Az utóbbi három évben az évenként 6 százalékos bér- fejlesztés jelentősen javítot­ta a szolnoki nyomdászok fi­zetését, de még mindig több mint százan az OSZB alsó határát sem érik el. 1979. március 31-től már nem lesz egyetlen olyan dolgozó sem a vállalatnál, akinek a bére alatta marad a közpon­tilag meghatározott mércé­nek. Sok az üzemi baleset a vállalatnál, önkritikusan azt is megállapították a nyom­da vezetői, hogy sokkal ha­tékonyabb, szigorúbb ellen­őrzéssel, következetes szá­monkéréssel változtatni kell a jelenlegi helyzeten. Ugyan­akkor az oktatás színvona­lának javításával, szemléle­tesebbé tételével a dolgozók önmaguk és mások iránt ér­zett felelősségét is fokozni kell. A meglehetősen szerény jóléti alap többségét „elvi­szi” az üzemi étkezési hoz­zájárulás, ennek ellenére az utóbbi időben okos gazdál­kodással létrehozták a la­kástámogatási alapot, a TI- TÁSZ-szal közösen üzemor­vost foglalkoztatnak, a sportpálya megépítésével le­hetőséget teremtettek a rendszeres testedzésre. — t. szűcs — 65 új termék KGM az fiszi BNV-n Elektromos szamovár. 125 literes mélyhűtő szekrény, 12 fajta gáz- és elektromos tűzhely — néhány az őszi BNV-n látható — 65 új ipa­ri fogyasztási cikkből, ame­lyet a hazai gépipar gyárt. A vásáron 16 gépipari üzem 700 féle terméke látható majd. Az újdonságok közül tíz gyártmánnyal pályáznak a vásár díjaira. Mindezt a KGM kereskedelmi főosztá­lyának tegnapi sajtótájékoz­tatóján mondták el. Arról is szóltak, hogy a gépipar az év végéig össze­sen 13 milliárd forint érté­kű árut szállít belföldre, 20 százalékkal többet, mint az elmúlt esztendőben. Néhány keresett termékből továbbra sem tudják kielégíteni ma­radéktalanul az igényeket, annak ellenére, hogy ezen cikkek gyártását megsokszo­rozták. Például a régóta hiánycikként emlegetett vil- lanyboylerekből három-négy évvel ezelőtt alig több mint 50 ezret szállítottak a bel­kereskedelemnek, az idén már 130 ezret, s mégis gyak­ran hiánycikk az üzletekben. A KGM-vállalatok a vá­sárlói igények jobb felméré­se és kielégítése érdekében ezúttal is kizárólag olyan termékeket mutatnak be az őszi vásáron, amelyek soro­zatgyártását rövid időn be­lül garantálni tudják. Nem mindegy ugyanis, hogy mi­kor kaphatók a BNV-n be­mutatott új termékek. Ak­kor amikor a vásárlók meg­kedvelik, és még korszerűek vagy csak évekkel később, amikor már a még újabb tí­pusokat igénylik a vevők, így külön is örvendetes, hogy a BNV-n bemutatandó 65 új termék többsége már ebben az évben vagy a jövő év elején a szaküzletekbe kerül. Félidőben -a növényolajgyá építése A silótorony szomszédságá­ban készül a két padozatos dararaktár, a takarmányként hasznosítható melléktermé­kek részére Már a 3050 vagonos siló felépítményein dolgoznak az építők. Az előtérben az épülő extrakció, azaz a sajtolás után vissza­maradó olaj kinyerésére szolgáló berendezés vasváz-szerkezete Félidejéhez érkezett a megye eddigi legnagyobb beruhá­zása. a 2.5 milliárd l'orint költséggel készülő martfűi növény­olajgyár 1976 decemberében megkezdett építkezése. A csak­nem 30 hektárnyi területet elfoglaló építkezésen tíznél több vállalat félezer munkása dolgozik. Az alapozási és a mély­építő munkák jó részét már befejezték. Jó ütemben halad­nak az épületszerkezetek összeállításával, és megkezdték a technológiai szereléseket. A termelést 1980-ban kezdik meg a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat hatodik üzemeként épülő gyárban, amely naponta ezer tonna olajos mag — napraforgó, repce, szója — feldolgozásával évente mintegy 60—80 millió dollár értéket állít elő. Három- és ötezer köbméteres acéltartályokban tárolják majd a növényi magvakból nyert olajat (Fotó: Temesközy F.) A Tisza löki Erőműnél szünetel a hajózás. Az erőmű dolgozói a Hídépítő Vállalat nehézbú - várainak segítségével felújítják a zsilipeket. A képen: Ponyvát terítenek a zsilipkapura CSAK FÉLSZERVIZ Négymillió veszteség Üzemek, iskolák, kórházi pavilonok, autószervizek, pél­dául Jászberényben, Tiszafü­reden .. . Egyre-másra nőtt ki a sok létesítmény a földből. Ünnepséggel vagy ünnepség nélkül, használatba vették őket. Dinamikusan épül, szé­pül a megye. A nagy alko­tásban azonban itt-ott meg­botlik az emberi értelem. Példát találni erre, akár egy csokorra valót. Van, s mégsincs Hat évvel ezelőtt vetődött fel a gondolat. Akkor már tudta az egész ország, mi ké­szül a Tiszán, a Tisza men­tén, Kiskörétől Tiszafüredig. Kidolgozták a terveket a kör­nyező településekre is. Meg­határozták. melyik bővül — így döntöttek például Tisza­füredről. Beleillett a fejlesz­tési elképzelésekbe egy autó­szerviz építése a nagyközség­ben. A helybeli .Vegyesipari Szövetkezet bővíteni akarta szolgáltatásait, s fejlesztési alapjához hitelt kért, amikor elhatározta a beruházás meg­valósítását. Az autószerviz­ről, s a hitelről szóló pálvá- zatát a hatóságok jóváhagy­ták, és akadtak rajta kívül mások is, akik bábáskodtak a szerviz születése fölött. (Méghozzá anyagi eszközök­kel ... ahogy a szakemberek mondanák.) Nemcsak a hite­lesség, de a későbbiek meg­értése megkívánja, hogy szóljunk a döntést követő te­hetetlenségről. Sokáig — egy esztendeig — váratott magá­ra az elhatározás, hova ke­rüljön a szervizcsarnok. A 33-as és a 34-es út leendő vo­nala miatt ugyanis a legked­vezőbb megoldást igyekeztek választani a szövetkezeteiek. Ezután megrendelték a ter­veket az UVATERV-től, amely késve, de megcsinálta. Az említett esztendő, s a ké­sés lett a szövetkezet veszte — bizonyos szempontokból nyeresége — de erről ké­sőbb ... A kivitelező a „vegyesipa­ri” építő részlege volt, per­sze a munkához kérték né­hány társvállalat segítségét, s meg is kapták. Elkészült a 26 és fél millió forintos be­ruházás — a pénz egy részét a KISZÖV, az OKISZ, a KPM, s a Szolnok megyei.Ta­nács adta; ez a későbbiekben fontos tény — igaz, a terve­zetthez képest majd egy év­vel később. Tavaly augusztus 20-án tehát ünnepélyesen felavatták: jöhet az idegen, az átmenő forgalom, bővül­het a község, van autószer­vize a környéknek. De mégsincs. Erről tanús­kodik legalábbis az, hogy az üzem 30 százalékos kapaci­tással dolgozik. Hogy miért? Nincs munkája az ott lévő 16 szerelőnek. Miért nincs? Mert nem jönnek a vevők. Pedig az előzetes felmérések szerint a község, s ez a vidék egy 70 ezer óra teljesítőképességű — az autószervizek kapacitását üzemórában jellemzik — gépkocsijavítót igényel. A felmérés nem volt hamis, csakhogy... Az új üzemben kulcsfontosságú műszerek, eszközök hiányoznak, így a hatóságok, bármilyen jóindu- latúak is, nem adhatják meg az engedélyt arra, hogy Ti­szafüreden garanciális javí­tást végezzenek, s nem kap­hat zöld utat itt a gépkocsik műszaki vizsgáztatása sem. Hiányzik például a nagy pon­tosságú futóműbeállító, s nincs négyoszlopos emelő. Akna készítése túlságosan helyigényes lenne, a költsé­gekről ne is beszéljünk. Igaz, vásároltak elektronikus di­agnosztikai műszereket, vál­lalnak kerékcentírozást, fo­gyasztásmérést, de .az emlí­tett eszközök nélkül a szövet­kezetiek mondják, a szerviz nem szerviz. A hibás? A felelős? Mielőtt erről beszélnénk, elöljárójá­ban megállapíthatjuk, hogy a szövetkezet egyszersmind elesett és szerencsés. Három esztendeje ugyanis megren­delte az AUTOKER-től az említett alapfontosságú eme­lőt, az két évig hallgatott, majd bejelentette, hogy a KÖTUKI mérései alapján, az emelő munkavédelmi hiá­nyosságok miatt Magyaror­szágon nem forgalmazható. Szocialista relációban ilyet nem gyártanak, nyugati devi­za pedig erre nincs. Sakk­matt. Rohanás ide, oda, végül a soproni AFIT (?) vállalko­zik az emelők gyártására. (Egyébként, a már munkába állított berendezéseket drága pénzen mindenhol átalakít­ják, vagy átalakították — valami jó a rosszban.) Amire nem futotta Szóval mind a mai napig a kocsikat a betonpadlón ja­vítják, s elküldik a garanciá­lis autókkal érkező „vendé­geket”. A munkásokat pedig kénytelen volt a szövetkezet órabérben fizetni — mert szakképzett emberekre szá­mítaniuk kell a későbbiek­ben — még akkor is, ha mun­kaidejüket tennivalóval nem tudták kitölteni. Igaz, kaptak a lakatosüzemből munkát, mert ott híján a munkaerő, de hát nem ez a szakmájuk. Az ígéretek szerint az év végére megérkeznek a mű­szerek, szállítják az emelőt is. De a szerviz ekkor még mindig nem az, aminek ti­tulálják. Vezetője mondja: behúzatnak egy összetört ko­csit, s már vihetik is tovább, a legközelebbi autójavító Debrecenben, Hajdúszobosz­lón vagy Egerben található. Sajnos. Ugyanis karosszéria- javítást, s fényezést nem vál­lalnak, noha a majd egymil­lió forintos festőberendezés ott áll becsomagolva. Márpe­dig a mai „karambolos” vi­lágban a komplett javításhoz az előbbiek hozzátartoznak; nem beszélve arról, hogy ez hozza az igazi bevételt. A ter­vekben szerepelt is festő-, la­katos- és csiszolóműhely, a pénzből azonban ezekre már nem futotta. Igaz, jutott a gyönyörű és drága kőburko­latból a csarnokon kívül a melléképületekre is — ezt álmodta rá a tervező — a festőberendezés fölé viszont anyagiak híján nem építhet­nek tetőt, s műhelyt a szö­vetkezetiek. (Hogy mégis megvették a berendezést, an­nak oka, hogy jobb ma egy megvásárolt, mint holnap egy megígért fényező . . .) A további fejlesztéshez Végül tehát összeállíthat­juk a leltárt: van egy gyö­nyörű szerviz, vannak jól képzett szakemberek, nincse­nek kellő műszerek, nincs elegendő pénz, s nem is lesz, mondják a szövetkezetben, mert az idén az első'félévben, s a dolgok jelenlegi állása szerint a másodikban hason­lóan, kettő plusz kettő, — összesen négymillió forintnyi veszteséget okoz a szerviz. Márpedig a kölcsönt vissza kell fizetni. Ezek tehát a tények. A ta­nulságot ki-ki magának le­szűrheti, esetleg összehason­líthatja azzal a beruházással, amelyen dolgozik. Felelősért is kiálthatnánk, mert az osz- szetört, karambolozott kocsi­kat Tiszafüredről, s környé­kéről a jövőben úgy mint mo6t, Debrecenbe, Hajdúszo­boszlóra, Egerbe, Jászberény­be kell szállítani. önmagától adódik a javas­lat: ha valaki „á”-t mon­dott, tegyen hozzá „b”-t is. A szövetkezetiek kiszámí­tották: úgy 5—6 milliót. Bár ők is számolhattak volna előbb... Hajnal József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom