Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-07 / 211. szám

1978. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Augusztusban mint­egy 1570 irha- és 2910 panofix bunda készült el a Pan­nónia Szőrmekiké­szítő és Szőrmekon­fekció Vállalat kun­szentmártoni gyárá­ban. A belföldi piac­ra 14 millió forint értékű kabátot, két­ezer szőrmesapk^t, ezer gallért szállí­tottak, ennél na­gyobb, 16 milliós ér­téket képviselnek az exportmegrende­lésre útnak indított termékeik. Jelenleg 31 meg­rendelőt tartanak számon a kunszent­mártoni gyárban a tőkés országokból. Egyik legrégebbi és legjobb partnerük a dán Phillip Fraaz- cég, amelynek nut- riából, két modell­ben 221 bundát ké­szítettek augusztus­ban. Svéd megren­delésre, fekete mer- luskából most ké­szül mellény és 110 kabát, három variá­cióban. Októberben szállítják, de néhány szép példány már a raktárban sorako­zik. A többi még a szabász-asztalokon hever, gondosan ki­terítve, válogatva (35—40 bőr kell egyetlen kabáthoz, míg a juhborből 4— 5 is elég). Az előkészítő üzemben a gyár legmodernebb gépe zsírtalanítja a bőröket Szabászkésre várnak a „néhai” jemeni gidák A hazai vásárlók­hoz sem mostoha a gyár, szeptember végéig kikerül az üzletekbe a Centrum Nagykereskedelmi és a Felsőruha Nagykereskedelmi Vállalat megrendelé­sére készülő QZ— 10-es fregoli kabát, amely juhborből ké­szül, a bőr és a szőrme oldala egy­aránt viselhető, és feltehetően az idei tél slágere lesz. Be­mutatják még az idei őszön az irha­hulladék hasznosítá­sának ötletéből .,szü­letett” — és éppen ezért viszonylag ol­csó — szőrmekabá- tokat, amelyeket az erősen igénybe vett részeken (a „zseb­léceknél”, az ujja- végződéseknél és a gomboláspántoknál sertésvelúrral díszí­tik. jszzei életarta- mukát is növelik. A rendelésektől füg­gően ezek gyártásá­ra már csak a jövő esztendőben kerül sor. A szabászterem­ben azért találkoz­tunk belföldre ké­szülő különlegesség­gel is: jemeni gida- bőröket válogattak, szortíroztak a sémák alá. — rónai — Fotó: — pusztai — A rugalmasság titka ( gazdálkodás rtugal- massága a világ min­den táján a verseny- képesség elsőszámú feltétele. Ez a rugal­masság nagyjából azt jelenti, hogy a vál­lalat mindig képes gyártmányválasztékát, árait, szállítási határidőit, és fejlesztési programjait a piaci igények szerint alakí­tani, még akkor is, ha ezek gyakran és gyorsan változnak. Vagyis képes gyorsan átvenni és alkalmazni a műszaki haladás új eredményeit, bevezetni azokat a terme­lésbe, felhasználni a gyártmányok kon­strukciójához. (Kissé eltúlozva a rugalmasság követel­ményét még azt is állíthatjuk, hogy a vi­lágpiacon eredményesen tevékenykedni óhajtó vállalatnak az állandó változás ál­lapotában kell lennie: szüntelenül új ter­mékeket indítani, régieket megszüntetni, a gépparkot aránylag rövid időközönként.fel­újítani, kicserélni, a gyártási eljárásokat folytonosan korszerűsíteni s persze mind­ezzel együtt a vállalati belső irányítási szervezetet is szüntelenül racionalizálni. A vállalati rugalmasság' tulajdonképpen technológiai feladat: hiszen nem a „fel­építménynek” kell elsősorban alkalmazkod­ni — hanem a gyártmányoknak. S ha az alkalmazkodás végsőfokon a termékek ru­galmas változtatását jelenti — s nem pél­dául az árakét —, akkor ez a technika és a technológia változtatására való képessé­get is jelenti. Nálunk a vállalatok egy részénél — több­nyire éppen a nagyobb vállalatoknál — a 'belső felépítés nem egyszer eleve gátja a rugalmasabb gazdálkodásnak. Például az, hogy egy-egy nagyvállalat 6—8—12 gyár­egysége lényegében külön-külön dolgozik, mindegyik készterméket állít elő, a gyártás első fázisától az utolsóig saját „kebelében” végezve minden szükséges teendőt. Egyébként emiatt — emiatt is — a nagy gyárak többsége óriási gyártmánylistával rendelkezik, s ha egy-egy új terméket be­vezetnek, többnyire egyetlen régit sem „húznak ki” a listáról. Ezért egyre nagyobb kapacitásokat működtetnek, ám, ennek a kapacitásnak egyre nagyobb részével régi terméket gyártanak. Ez a 6—8—12 — egyre több készterméket kibocsátó — gyáregység nehezen mozdít­ható, téríthető le a megszokott munkame­netről, illetve a letéritésükhöz egyszerre nincs is elég pénz. Nem is lehet valameny- nyi régi terméket kicserélni, s ehhez a gyártókapacitást korszerűsíteni egyszerre, mindegyik gyáregységben. Igazuk van azoknak, akik a vállalatok egy részének gyökeres technológiai átszer­vezését sürgetik, s nem csak a szabályzók, a pénzügyi feltételek stb. módosítását. Ja­vaslatuk lényege, hogy ne 8—12 készter­mék kibocsátó gyáregysége legyen egy-egy vállalatnak, hanem esetleg csak kettő-há­rom. És persze ezzel együtt a termékská­lának is szűkülnie kell, a gyáregységek pe­dig ne készgyártmányokra, hanem külön­féle technológiai feladatra, vagy részegy­ségek gyártására szakosodjanak. Az egyik telephely például csak fessen, a másikban helyezzék el a vállalat összes sajtológépét, a harmadik lehet a forgácsológyáregység, a negyedik esetleg csak kötőelemeket gyárt­son és így tovább. És mindegyik kiszolgál­ná az összeszerelő gyáregységet. Vagyis az egész vállalat lényegében egy zártciklusú futószalaghoz válna hasonlóvá — szakoso­dott munkahelyekkel, gyáregységekkel. Ezáltal koncentrálni lehetne a beruházá­sokat, a fejlesztési összegeket, nem kellene a pénzt állandóan szétaprózni, s így egy­másután valóban korszerű központi .sajto­ló, forgácsoló stb. üzemet lehetne kialakí­tani, amelyek képesek kitűnő minőségű munkát végezni, nagy termelékenységgel és gyorsan változtatni is a részterméket, a résztechnológiát — ha az szükséges. Ilyen szervezettel megteremthető lenne az a termelési színvonal, gyártási kultúra, technológiai szervezet, amely a szükséges rugalmasságot megalapozhatja a vállala­toknál.-kell-e ehhez például a szabályzókat vagy az árrendszert? Igen. Feltétlenül. Azért, hogy a vállalatok az ed­diginél jobban rákényszerüljenek a rugal­mas gazdálkodásra, arra, hogy azon törjék a fejüket, hogyan lehetnének rugalmasak. Erre az imént vázolt vállalati belső techno­lógiai szervezetre azonban mindenképp>en szükség van, s az előrelátó vállalat ön­maga fog hozzá a megszervezéséhez. G. F. Változtatni Szőrmehegyek között A dán exportra készített nutria bun­dából néhány a belföldi üzleteknek is jutott. Ügy tűnik: sikere van Jelentős alkatrészkészletek (Folytatás az 1. oldalról.) NDK-ból érkezett betakarító­gépiek alkatrészeit a gazdasá­goknak jobban be kell osz­tani, mert a gépiek újabbak annál, hogy alkatrészigé- nyüket pxintosan meg lehet­ne határozni, és éppien ezért ezeknél a berendezéseknél esetleges alkatrészhiány lép­het fel. Az őszi gépiellátás mellett az AGROKER-nek már gon­dolnia kell a téli igények ki­elégítésére is. Januárban és februárban összetorlódnak a szállítási igények, de ellátá­suk a jelek szerint nem üt­közik akadályokba. A válla­latnak a legnagyobb gondot a műtrágya fuvarozása okoz­za. Hatszá zharmincrnillió fo­rint a műtrágyaértékesítési terv, amelyből augusztus vé­géig még csak négyszázmil­lió forintot sikerült elérni. Még nagyobb a lemaradás, ha ezt a felhasználást az ötödik ötéves terv időarányos para­métereihez viszonyítjuk, no­ha a feltételek meglennének, még annak ellenére is, hogy a vállalat vagonhiánnyal küzd. A vasúti szállítás ne­hézségei miatt fokozzák a közúti fuvarozást, részben sa­ját, részben a Volántól bé­relt gépkocsikon. Hogy a mű­trágya idejében érjen a fel­használókhoz, szorgalmazza a vállalat, hogy az üzemek sa­ját gépkocsijaikkal szállítsák el a műtrágyát Pétről, ami­ért az AGROKER teljes fu­varköltséget térít, így a gaz­daságokat károsodás nem éri. A harmadik nagy termék­csoportot a sokféle növény­védőszer alkotja. 1978-ban kiegyensúlyozott, jó ellátás volt. Az idei szezonnak már vége, csak talajfertőtlenítő és csávázószerek vásárlása vár­ható. L—7-es talajfertőtlem- tőből idén is kevesebb van, de más, hasonló hatású szer­ből elegendő mennyiség áll rendelkezésre. A megye nö- vényvédőszer-szükségletét jú­liusban már felmérték, mivel a gyártó és forgalmazó cé­gekhez az igénylést augusz­tus 1-én el kellett juttatni. H. V. Nyolc hónap alatt 87,9 millió tonnás áruforgalom a vasúton A vasút augusztusi telje­sítménye összességében meg­felelt ugyan a tervezettnek, az őszi csúcsforgalmat tekintve azonban jól jött volna na­gyobb előny — hangsúlyozta a MÁV Vezérigazgatóság a vasút múlt havi munkáját öszsesítő adatok értékelése­kor. A MÁV augusztusban a tervezettnél 51 ezer tonnával több, összesen csaknem 111,4 millió tonna árut továbbított. Ezen belül azonban kevesebb import került a vasútra, s fő­leg a tranzitforgalom maradt alatta még a tavalyinak is. ­Az év nyolc hónapjában együttesen 87,9 millió tonnás áruforgalmat bonyolított le a vasút, s az éves magas tervé­hez képest időarányosan mintegy 250 ezer tonnás előnyre sikerült szert tennie. A jelzések szerint a leg­fontosabb tömegáruk közül például 1,2 millió tonna szén, 900 ezer tonna kavics, félmil­lió tonna kő és ugyanannyi műtrágya vár elszállításra, s az eddigieknél több munkát ad a mezőgazdasági termékek fuvarozása. SZÍRIÁBÓL JÖTTÜNK Damaszkuszban dolgozott a Május 1 Ruhagyár négy szakmunkása Több nagyvállalattal közö­sen (DUNAVILL, KIPSZER, Láng Gépgyár, Csepel Mű­vek) gyárat épített Damasz­kuszban a Május 1. Ruha­gyár. Az üzem felszerelésé­nek irányítására 1977 máju­sában küldte ki szakembe­reit a magyarországi gyár központja. Közöttük volt a szolnoki gyáregységből Ig­— Két hétig csak a gépieket hordtuk négy fiatal gyerek­kel. Kicso­magolni, a szalagtér­kép szerint beállítani az asztalo­kat, a gé­peket, nem volt köny- nyű feladat — magyarázza a szolnoki műszerész. Nagy­szélű szalmakalapban, fél­meztelenül dolgoztunk. Sze­rencsére beteg egyszer sem voltam a tizenkét hónap alatt. A többiek később jöttek, amikor a munkások betanítása kezdődött. Először Duchajné érkezett meg, augusztusban. — Öröm­mel vállal­é tam a meg­bízatást, a , férjem is beleegye- lg zett, de I kint, a kez- 1 det kezde­tén bizony kétsé­geim • tá­madtak: megbir. Duchaj Istvánná fcózom-e a feladattal? Érkezésem hetében kezdődött a kolerajárvány. A klímát is nehezen viseltem és a szokások is másfélék ... Előbb a technikusokat, a sza_ nácz György is. Ignácz György lagvezetőket tanítottuk be. Már túljutottunk az első ne­hézségeken, mikor két hó­nappal később a társaim is megjöttek — emlékezik Du­chaj Istvánné. — Még nem volt program szerinti terve­zés, arra is jutott időnk, hogy a nyelvet gyakoroljuk. Először megtanultunk ara­bul köszönni, számolni eze­rig ... — Mi volt a legnehezebb? — A kilencszáz munkásból, aki ebbe a felsőruházati cik­keket termelő gyárba került, legalább hétszáz nő, többsé­gük fiatal lány. Ez az első munkahelyük, nekünk kellett őket elindítani a munkássá válás útján. Alig ismerte kö­zülük valaki a varrógépet. Előbb a gép kezelésével is­merkedtek, aztán varrni ta­nultak, majd a szalagterme- lés „rejtelmeibe” is beavat­tuk őket. A szerződés értel­mében a munkafegyelemért is mi voltunk felelősek. Ér­dekes módon rendkívül fi­nom az ottani nők kézügyes­sége, nagyon szépen, de las­san dolgoznak. Kezdetben a mohamedánok — ők vannak a legtöbben — a legkülön­bözőbb időpontokban felálltak és kimentek imádkozni, ké­sőbb már kivárták a mun­kaközi szünetet. A szol­noki gyár két másik szakmun­kása, Fe­kete Mária és Bérezi Jánosné is bekap­csolódik a beszélge­tésbe. A szokáso­kat emlí- Bérczi Jánosné tik. A többnejűséget, a mekkari za­rándokutat, a ramadánt, a nagy böjtöt, amely éppien a varroda átadása napján kez­dődött. — Mindig hoztak valami ajándékot, egy szem cukrot. egy szál virágot, képeslapot, és azt visszautasítani a leg­nagyobb sértés lett volna. — Nagyon vendégszere- tőek. Minden napra volt meghívásunk: „Munkin enti búkra ene bét!” — mondták, és mentünk is, szívesen lá­togattuk munkatársaink ott­honát. — Gyö­nyörűen terítettek, sokfélé­vel kínál­tak. Mikor látták.- hogy Zsuzska csak a ba­nánt, a na­rancsot eszi, sajá­tos ételei- Fekete Mária két nem, grillcsirkével kedveskedtek. Gyurinak meg az nem kel­lett. — Persze, abból itthon is ehetek eleget! Igazán jól főznek, fűszeresen: hagymá­val, borssal, csak a paprika hiányzott. — Ha jól tudom, a magya­rok önellátóak voltak? — Az év minden idősza­kában bőségesen volt pap­rika, paradicsom, retek, sa­láta, zöldbab, a fehérrépa ki­vételével mindenféle zöldség. Magyaros ételeket főztünk magunknak. És nagyon kul­turált lakásban éltünk ... — Négyszobás összkom­fortban, külön szobája volt Mindenkinek, amiért ezer­egyszáz dollárt fizettek ér­tünk havonta. Éjszaka a la­kásban 28—30 fokos meleg volt) éfe! sok apró, fekete pók... — A szabad időnket uta­zásra, kirándulásra használ­tuk fel, úgyszólván minden pénteken, ott az a vasár­nap ... Csodálatos tájakat láttunk, napokig mesélhet­nénk az élményeket.. .• Gondolom, sokan szívesen hallgatnánk. Rónai Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom