Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

1978. szeptember 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tanulságaival, gondolatai­val nemcsak egy történelmi eseményeket idéző doku­mentumjáték sugárzása le­het időszerű, születése után jóval később is, mint pél­dául a nürnbergi perről ké­szített, a háborús bűnösség fogalmát d.rámai eszközök­kel megvilágító Rolf Schnei- der-i Mementó. Időszerű le­het minden olyan mű, amely bár régmúlt született. de most kerül, azaz napjaink­ban a képernyőre. A művé­szi megjelenítésnek ugyanis mindenkor megvan, meg kell hogy legyen az a tulaj­donsága, mondhatni varázsa, hogy azt is jelen idejűvé avatja, kicsengésében, ami múlt. Uram bocsá, még egy kabarészínházba illő játék, mint a Nagy Endréé, -amely több mint hatvan éve látott napvilágot, a mai néző szá­mára, 1978-ban az sem azért érdekes, mert azt szeretnénk megtudni belőle, hogy haj­danán vajon mi is szórakoz­tatta az embereket, évtize­dekkel ennek előtte min ne­vetett a városi polgár — bár önmagában egy ilyen „mú­zeumi séta” sem érdektelen. Egy mű televíziós felújítá­sában mindig azt keressük mi nézők, hogy alkotói va­jon mit is tudnak kezdeni vele, milyen gondolatát tud­ják előkaparni, ami hoz­zánk, a ma emberéhez is szólni tud. A miniszterelnök Nem állítom, hogy Nagy Endre vígjátéka, A minisz­terelnök remekmű, többnyi­re a komédiázás hagyomá­nyos eszközeivel él, eléggé a szokványok szerint. Egyet­len félreértésen alapszik az egész játék, s e félreértés­ből fakadó mulatságos hely­zetekre épül maga a dráma. Mégis van egy sajátos érté­ke, amivel a vígjáték szer- v zője kiemelkedik kabaréíró kartársai közül, s ez elmé­lyült gondolatisága. Talán nem mindig a legnemesebb eszközökkel, de mindig el­szántan „hadakozik” Nagy Endre az emberi magatar­tás fonákságai ellen, társa­dalmilag is konkrétan áb­rázolva őket, amelyek — s itt kapcsolódik mondaniva­lóm a megjelenítéskor érvé­nyesíthető időszerűséghez — hozzánk szólóan idézhetők meg az idők távolából is. A szervilizmus, az ostoba szolgalelkűség például, ami­kor elegendő, hogy valaki­ről felreppenjen a hír, a miniszterelnök az ismerőse, s máris tekintélyes ember­ré lép elő, — hasonlesőkből, olcsó karrierre spekulálók­ból és más hasonszőrűekből menten udvara támad, mint őszi éjszakákon a sápadt Holdnak —, úgy érzem, olyan faglom. amellyel ma is szembetaláljuk magunkat olykor-olykor. Nem évült el, jóllehet tartalmában időköz­ben módosult. Ha Kállai István forgatókönyvíró és Bánki Iván rendező ebből az alapállásból közelít Nagy Endre vígjátékához, s nem mint múltbéli vigasságot nyújtja át A miniszterelnö­köt a mai nézőnek, akkor múzeumi tárgyból élő ele­ven mű születhetett volna, felhőtlen bohóság helyett nyugtalanító dráma. S ez hí- vebb cselekedetnek minő­sült volna Nagy Endre szel­leméhez is, aki nem csupán nevettetni akarta kortársait, hanem tollhegyre szúrva vagy még inkább ajkára vé­ve korának hibáit kívánta felmutatni, kesernyésen fa­nyar humorával. Ebből az ízből azonban semmit nem mentettek át a televíziós változat készítői. Amit kap­tunk, külsődleges eszközök­kel operáló, sok mutogatásos színészi játék — Márkus László járt az élen — muta­tós filmtrükkök. Érd,ekes- mód, a játék kezdetén fel­használt dokumentumfelvé­telek is csak arra szolgál­tak, hogy távol tolják tőlünk időben azt, amit láttunk. A miniszterelnök esete, hal­vány sikere a képernyőn is­mételten megmutatta. a nem mai tárgyú drámák, drámai művek megszólalta­tásának, újra bemutatásá­nak csak akkor van igazán értelme, ha alkotó módon felfedeztetik benne az, ami időszerű, s korszerű. Csak akkor támadhat fel a meg­idézett mű, máskülönben csupán visszajáró lélek a képernyőn. Kötekedő?! Ejnye, mi ütött ebbe a televízióba, hogy izgága em­ber módjára kötekedni kél kedve — mondhatja az, aki a múlt héten induló új so­rozatnak csupán a címét is­meri, s tartalmát nem. De aki magát az első adást is látta, az bizonyára egyetért velem, ha azt mondom: csak rajta, ha ez kötekedés, hát csak kötekedjék a televízió. Tegye csak szóvá, mégha névtelenül is, csupán a je­lenségekre központosítva a figyelmet, közügyeink, köz­életünk nap mint nap ta­pasztalható. sokszor már bő- szítő hibáit, visszásságait. Legyen csak kihívó ez a so­rozat, és sértse azokat, akik például fittyet hánynak a kötelességeiknek, akik mi­ként az első „kötekedés” is mutatta, dologidőben mun­ka helyett csak tengnek- lengnek, és azokat is. akik valamiképpen okai, okozói a termelőtevékenység üres járatainak. Olyan témákkal incselke­dik a Karácsondi Miklós szerkesztette és Szálkái Sán­dor rendezte sorozat, ame­lyek valóban ott hevernek a szemünk s a lábunk előtt, szinte felbukunk bennük; olyan tapasztalatokat fűz sorba, melyek a mi tapasz­talataink is egyben. Ettől- aztán azt az érzést kelti, mintha egyenesen a mi ne­vünkben is szólnának. Nem tudom, mit dicsérjek job­ban, az alkotók szemfüles- ségét vagy bátorságát, de a Kötekedő!? készítőit min­denképp dicséret illeti azért az érzékenységért, amellyel reagálni tudnak mai valósá­gunk jövőt akadályozó ne­gatívumaira. Piruljunk vagy pereljünk ? Egyébként a televízió erő­södő kritikai magatartására vall a múlt hét egy másik „harcos” műsora is, a Pirul­junk vagy pereljünk. Olyan eseteket kötöttek csokorba, a meghibásodott ülőbútor körül támadt bürokratikus huzavonától (ki fizesse meg a kárt) a hibás szövetkezeti lakóépület évekig húzódó kártérítési vitájáig, melyek "bizony arcpirítóan szégyen­letesek. De ami ennél fon­tosabb, közülük nem egyet fennálló jogszabályaink kö­vetkezetesebb alkalmazásá­val meg lehetett volna aka­dályozni. Mert ha a jog — fogalmazta meg a műsorve­zetője •— nem is nádpálca, hogy vele ellássuk a ra­koncátlanok baját, s nem is varázsvessző, hogy érintésé­re minden egyszeriben jóra változzék, azért társadal­munk életében, a gazdasági élet különböző területein a mostaninál hasznosabb esz­köz lehet. Pereljünk tehát, hogy ne kelljen pirulnunk — sugallta a jogi felvilágo­sításnak is beillő, a Jogi esetek mellékleteként is el­könyvelhető jól szerkesztett, izgalmas program. V. M. Vendégszereplés Romániában Tegnap hazaérkezett egy­hetes romániai vendégsze­repléséről a mezőtúri Petőfi dalkör és a Szivárvány ci- teraegyüttes. A mezőtúri dalosok és citerások három városban — Tulceában, Brailában és Maciuban — szerepeltek, minden alka­lommal nagy sikerrel. Mű­soraikon klasszikus kórus­művek, baráti népek dalai, forradalmi és békemozgal­mi dalok és természetesen magyar népdalok, népdal- feldolgozások szerepeltek. Bz álomfejtő Krúdy Több mint 60 regény, mintegy 3000 elbeszélés, többszáz ifjúsági írás. ezer­nél több cikk, karcolat és négy színmű a számon tar­tott öröksége. Születése cente­náriumára adták ki hetedik és öregbített kiadásban a legkedvesebb művei között számon tartott Álmosköny­vet. Sokat mond az álomfejtő Krúdyról a mű keletkezésé­nek időpontja: 1920. Ismert, hogy az ellenforradalom győ­zelme után Krúdy nem emigrált, s még 1919 végén is az új rendet (a Tanács- köztársaságot) üdvözölte. Így ő maga hívta fel a fi­gyelmet forradalmi elköte­lezettségére, amelynek meg­torlásaként nem adták ki könyveit, megtiltották szín­darabja előadását. Ezért álomlátó nagyanyjának, Ra­dies Máriának és Ferenczi Sándornak, a pszichoanaliti- kusának segítségével, illetve ösztönzésével azért írta az Álmoskönyvet, hogy 1919— 20 telét átvészelhesse. j A műnek csak egy részét alkotta maga, az anyag na­gyobbik hányadát inkább összegyűjtötte régi álmos­könyvekből, nagyanyja, öreg barátai, fiatal parasztszolgá­lók, s megannyi más isme­rőse emlékeiből, vélekedé­seiből, majd saját feljegyzé­seivel bőven kiegészítve mindezt írásba foglalta és csoportosította. Az irodalom- történészek szerint Szindbád megalkotója már gyermek­korától érdeklődést mutatott az álomfejtés, a jövendő­mondás és a babonaságok iránt. Apai nagyanyja, a vár­palotai származású Radics Mária révén személyes gyer­mekkori élménye az álom­magyarázat. Hogyan fejti Krúdy a leg­gyakoribb álomképeket? Né­hány példa: szeszélyes asz- szonnyal álmodni nagy kel­lemetlenséget jelent. Szu percegését hallani: betegnek halál másnak hosszú élet. Szomszédasszony: minden könyvben pletykaság. Szűz meztelenül: szégyenbe esünk. Krúdy külön részben gyűj­tötte össze egyes fejezetek végén a legrégibb magyar ál­moskönyvekből való megfej­téseket. Ezek szerint repül­ni az égben: ravaszságban járni. Repülni a föld felett: valami nagy. titkos dologban fáradozni. Sajtot, lágyat en­ni: víg öröm. Szamárháton ülni: sok dolog. Szeretővel lenni: vígasság nagy gond­dal. Segít a szülőfalu Trischier Ferenc szobrász műtermében. Műtermet biztosított Trischler Ferenc szobrász- művésznek — a bólyi Mezőgazdasági Kombinát. Szülőfalujának mezőgazdasági nagyüzeme három helyiségből álló műtermet rendezett be, ahol az ifjú művész nagy méretű szobrokat is alkothat Barokk zene fúvósokon Kamarahangverseny Szolnokon Hétfőn este Szolnokon, a városi tanács dísztermében rendezték meg a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskola zenekarának kamara- hangversenyét. Második fel­lépése volt ez a júniusban alakult kisegyüttesnek. A fő­iskola nagyzenekarának tag­jai valamennyien képzett zenészek. Sokan konzervató­riumot végeztek, de nem ritka a zeneművészeti főis­kolán szerzett diploma sem. A hangszeresek vagy hiva­tásos tisztek vagy sorállo­mányban levő katonák. A zenei esten nyolcán mutat­koztak be a kis létszámú kö­zönség előtt. A Vietorisz kódex négy táncával indította műsorát az együttes. A kiváló akusz­tikájú teremben kellemes benyomást keltő muzsikát játszott a rézfúvós szextett. Nem könnyű feladat barokk zenét rézfúvósokon jól elő­adni, s a könnyed, játékos hangzást szépen megterem­teni. A Kilián fúvósai — bár néha túl „katonásan” muzsikáltak — megnyerték a közönséget. Zenei csemege volt Vivaldi a-moll cselló szonátája, amely azonban nem gordonkán, hanem te­norharsonán szólalt meg. Az új „hangszerelés” nem oko­zott különösebb nehézséget az előadónak, ugyanis a két hangszer hangintervalluma megegyezik. A barokk zené­ben még csak kísérő hang­szerként szereplő harsona szólóhangszerként is jól vizs­gázott előadója kezében. Az est legnívósabb előadá­sát a J. S. Bach h-moll fu­vola-zongoraszonáta bemuta­tásakor hallhatták a zene­barátok. A fuvolista virtuóz könnyed játékát vastapssal köszönte meg a közönség. A műsor második részét — a legtermékenyebb barokk zeneszerző — Telemann Trombita-szvitje nyitotta. A szólista a gyors futamok pontos lejátszásával, lendü­letes előadásmódjával nagy tapsra ragadtatta a közönsé­get. Bach három tételes Olasz koncertjének előadása lehetőség volt a zongorista számára, hogy bebizonyítsa, szólistaként is megállja he­lyét. Lendületes, átélt elő­adásmód, virtuóz játék, szép siker. A hangverseny J. S. Bach Sarabande és Fuga mű­ve zárta, amellyel a szextett a bemutatkozáshoz hasonlóan szép sikert aratva adott elő. A fiatal kamarazenészek az egész koncerten szerényen, de lelkesen muzsikáltak. Má­sodik hangversenyükön meg­nyerték a közönséget. V. F. S. Debreceni Jazz Napok Idén a szokásosnál egy héttel később, szeptember 15—16 és 17-én tartják az idény első nagyobb dzsessz- megmozdulását, a Debrece­ni Jazz Napokat. A késés oka: ekkor szabad az új, modern sportcsarnok, aho­vá a fesztivál a megnöveke­dett igények miatt átköltö­zik. A hagyományokhoz híven neves külföldi együttesek gépnek fel: a Stivin trió '(Prága), Leonid Csizsik, a Czeslaw Niemen együttes és a világhírű német dzsessz- rock zenekar, a Doldinger Passport. A magyar zeneka­rokat Füsti Balog Gábor kvartettje, a Deák és a Stark bigband, a Benkó Dixieland és a Tomsits kvin­tett képviseli, és természete­sen a házigazdák; a két deb­receni együttes, a Pantha Rei és a Debreceni Dzsessz­együttes. Tizennyolcadikén, hétfőn a fesztivál gálaestet ad az Erkel Színházban. Igazi monstre koncert lesz ez, ahol Stivinék, a Czes­law Niemen zenekar és a Doldinger Passport lép fel, valamint a Rádió dzsessz al­kotóműhelye, ahol magyar muzsikusok mellett két vi­lághírű zenész is játszik majd, az amerikai Art Far­mer és Czeslaw Bartkowski lengyel dobós. A tetszetős, üveg Homokfúvott üveg­világítö testek egyre bői készült karcsú növekvő szerepet vázák kapnak lakáskultú­ránkban A korszerű konyha nélkülözhetetlen kellékei ma már a formatervezett, tűzálló üvegedények (Tcmcsközy F. felvételei) E különleges formák is bizonyítják a cseppfo­lyós üveg formálhatóságának felmérhetetlen lehetőségeit A vendégkönyv tanulságai szerint sok százan tekintették meg Budapesten, a Nagymező utcai kiállítóteremben az Üvegipari Művek karcagi gyá­rának termékbemutatóját. Az 1939 óta üzemelő gyárban, Su- háné Somkúti Katalin tervei alapján készült díszművek minden egyes darabja az üvegből készíthető tárgyak anyag- és formagazdagságát bi­zonyítja. A budapesti bemutatón ké­szült felvételeink a karcag- berekfürdői gyár rendkí" szín- és formagazdag termé­keinek világába engednek be­tekintést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom