Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
1978. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pályamódosítók Pécseit, a Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói újszerű grundot varázsoltak Új-Mecsek- alja lakónegyedének beépítetlen területére. Mind a kicsinyek, mind a tizenévesek egyaránt jól érezhetik itt magukat, mivel nemcsak focipálya, kézilabdapálya épült, hanem csúzda és rönkvár egészíti ki a játszótér „berendezését”. rendezett foglalkoztatótermekből, szociális létesítményeinkből, a konyháról, az étkezőkből semmi sem hiányzik, ami a korszerű oktatáshoz a gyerekek egészséges fejlődéséhez szükséges. Három napközis csoportunk van. Reggel 6 órától — délután 4 óráig vagyunk nyitva, szükség esetén tovább, ha a vállalat munkarendje, a különböző rendezvények, akciók úgy kívánják. A gyár mindent megtesz azért, hogy a szülők nyugodtan dolgozhassanak, és ezt csináljuk mi is az óvodában. Brigádunk tagjai amellett, hogy jól ismerik munkaköri kötelességüket, tudják azt is, mi az a plus^ amivel eredményesebbé tehetik az óvoda munkáját, többet adhatnak az apróságoknak. Nem a nyolcórás munkaidővel mérjük az időt. Valóban, a felajánlott és mindig túlteljesített többletektől eredményes a Maci óvoda munkája. Mert többletmunka nyáron az óvodások úszásoktatása, télen a korcsolyatanítás. Nem munkaköri kötelesség, mégis már hagyománya van, hogy a brigád tagjai a gyár kertészetéből kapott gyümölcsökből, zöldségfélékből készített befőttekkel, savanyúságokkal teszik változatossá az óvodások étrendjét. A brigád munkáját dicséri az a pontos adatszolgáltatáskartotékrendszer »— amelyek eredménye, hogy az óvónő, a dada vagy a szakácsnő szinte mindent tud az apróságokról. Ismeri minden gyerek otthoni és óvodai szokásait, kedvenc ételeit, játékait, verseit és barátait. A kollektíva életrajzához tartozik, hogy patronálják az öregek napközi otthonát. Ebben egyformán fontos szerep jut a felnőtteknek és a gyerekeknek. A brigád tagjai ajándékokkal, az otthonban végzett társadalmi munkával, az óvodások pedig névnapok vagy születésnapok alkalmával műsorokkal kedveskednek az otthon lakóinak. I. A. A vegyész — Elmúltam harminc éves. Most változtassak pályát...?! — fakadt ki aminap kutató-vegyész barátom, aki huszonévesen már hazai és külföldi szakfolyóiratokban publikált, a diplomájával együtt doktorátusit is szerzett, és nevét sokéves gyakorlattal rendelkező tudósok között emlegették. Az egyetemen, ahol jelenleg tanít, külön laboratóriumot kapott, szinte lesjjc a kívánságait. Egyszóval sikerember. Látszólag. Mert keserű szavai azt mutatják, hogy nem jól érzi magát, elhibázöttnak tartja pálya- választását. — Mégis inkább humán pályára kellett volna mennem- — legyint lemondóan. Vegyész barátomat a középiskolában univerzális embernek ismertük, Jpármi lehetett voifna. Ma pedig egy azok közül, akik kamaszfejjel választott, — választatott — szakmájukat tévedésnek érzik. Az erősebbek felnőtt korban is hajlandók foglalkozást változtatni, eredeti végzettségüktől néha merőben eltérő irányba indulni. A pályamódosításnak persze gyakran „prózai” okai is vannak, mint például a jobb kereset vagy a kényelmesebb munkakörülmé. nyék. A kalkulátor Gyimesi Jánosné 1965-ben szerezte meg a csecsemőgondozói oklevelet. Három éve a szolnoki Pelikán étterem kalkulátora. — Tíz évig a Vosztok úti bölcsődében dolgoztam. Fél 6-ra jártam, és gyakran csak este fél 8-kor tudtam hazamenni. Két gyerekem van, alig jutott időm rájuk. Mosolygós, kerek arcán nincs nyoma a zavarnak. Természetesnek tartja, hogy munkahelyet változtatott. — Anya vagyok, elsősorban anya, és csak másodsorban hivatásszerető ember. A gyerekeimért hoztam? ezt az áldozatot, hogy a hivatásomat félretettem. Ide bejövök 8-ra, és tudom, fél 5-kor mór, mehetek a családomhoz. — Egész nap az irodában ül, és a csecsemők helyett számokkal bíbelődik. Menynyiért? — Már vártam ezt a kér_ dést. Igen, itt háromezret keresek. Gondozóként — beszámítva a szolgálati időt — kétezer-négyszáz forint lenne a fizetésem. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, nem a pénz miatt változtattam munkahelyet. A gyerekek iránti szeretetem most is kiélhetem, mert én viszem a vállalat dolgozóinak csemetéit üdülni, ha megkérnek rá. — Nem sajnálta eldobni azt a tíz évet? — Eleinte szokatlan volt, hogy naphosszat egyhelyben kellett ülni. Most raár nem hagynám itt, megszerettem. — Akkor sem menne visz- sza az eredeti szakmájába, ha 8-tól fél 5-ig tartana a munkaidő, és mondjuk 3500 forint lenne a fizetése? — Ugyanoda biztosan nem. Volt egy kis nézeteltérésem a főnökasszonnyal... De azt hiszem, ma már máshol sem lennék csecsemőgondozó. A normaellenőr Rácz Jenő eredeti szakmája üveges, öt éve az ÉPSZER Vállalat normaellenőre. — Későn érő ember vagyok, most töltöttem a negyvenet. Az én fiatal koromban még nem nagyon válogathattunk a szakmák között, különösen a magamfajta, sokgyerekes családból származó fiúnak volt erre kevés lehetősége. Hiába szerettem volna akkoriban' szellemi pályára menni, a családinak kenyérkereső kellett. Minél előbb. 1961-ben, felnőtt fejjel iratkoztam be a gimnázium esti tagozatára, közben szorgalmasan üvegeztem. Érettségi után sem hagytam ott a szakmát, úgy is mondhatnám, a ma. gam örömére tanultam. 1971-ben kerültem az ÉP- SZER-hez mint üveges. Kínáltak irodai munkát is, de jóban éreztem magam a melósok között. A tanulási kedvem persze megmaradt, elvégeztem a debreceni építőipari technikumot. Még az érettségi előtt — hosszas rábeszélésnek engiedve — nor- maeülenőr lettem. Nem 'bántam meg. A munkaköröm szerint a dolgozók teljesítményének és a kifizetett bérnek az összhangjára kell vigyáznom. Tehát egyik oldalról a munkások, másik oldalról a vállalat érdekeit védem. — Hogyan? A kettő nem ugyanaz? — Rosszul fejeztem ki magam, persze hogy ugyanaz. Tudja, van egy bizonyos teljesítendő norma, amit a vállalat szab meg, amiért egy bizonyos fizetés jár. Ha a normát nem teljesíti valaki, és mégis annyi pénzt kap, mintha teljesítette volna, megvan a gubanc. Egy dolgozó ravaszkodása, tre- hánysága a többiek rovására, így1 a cég kárára is megy. Ha viszont teljesíti a normát, és valami adminisztrációs tévedés folytán nem fizetik ki a megfelelő bért, az egyén károsodik- így értettem én a két oldalt. — Most 32 emeleten dolgozik, nem pedig „lent”, a munkások között. Van ebben valami szimbolikus ... — A csudát...! Éppen úgy köztük érzem magam, mint amikor egymás mellett melóztunk. És ők is így érzik. Sokkal jobban megértjük egymást, mint hogyha csak úgy a nyakukra ültettek volna. Tudják, hogy nem lehet átrázni a normával, hiszen magam is a munkapad mellett dolgoztam. Egyébként eszük ágában sincs becsapni. Mindannyi- ukat jól ismerem, mondhatnám, haverok vagyunk. Az érdekeink közösek. A tanácstitkár G. L. tanárképző főiskolát végzett, de csak négy tanévet töltött a katedrán. Aztán „felfedezték”, és tanácsi vezetőt faragtak belőle. Jelenleg egy nagyközségi tanács titkára. Megjelenésében Van valami tekintélyt parancsoló. A hangja kellemes, mondatai átgondoltak, gördülékenyek. Határozottan ellenzi, hogy a neve nyomtatásbán megjelenjen. — Csak a feletteseim tudják, hogy pedagógus voltam, minek felbolygatni a kedélyeket? Manapság annyit beszélünk a tanárhiányról, hogy egyesekben esetleg feL merülhet a kérdés, én miért nem tanítok. — Tényleg, miért? — Sohasem szerettem igazán a pedagógus pályát. Akkor sem, amikor a főiskolára jelentkeztem. Lehet, hogy nagyképűségnek hangzik, de mindig vezető szerettem volna lenni. Az iskola- osztályoknál nagyobb közösségek irányításához éreztem kedvet, képességet. De akkoriban még nem volt Tanács- akadémia, amely főiskolai képzést nyújt. Ézért örültem, amikor egy nagyközség művelődésügyi előadója lehettem. Nem ért váratlanul, amikor az egyik megyei tanács személyzeti osztályára helyeztek főelőadónak. Ebben a munkakörben alapkövetelmény volt a tanár! képesítés. Most pedig egy nagyközség operatív vezetője vagyok. Nehezen tudnának olyan feladatot adni. ámít ne vállalnék szívesen. Kivéve a tanítást. Rövid egy év alatt „megtanulta a falut”, mindenki ismeri, ő is csaknem mindenkit a nevén szólít. Állandó lázban ég, gondolatai a község életének jobbá tétele körül forognak. Felettesei rátermett vezetőnek tartják. Bizonyára bárki tudna kapásból sorolni példákat olyanokról! akik kényelmetlenül feszengenék munkakörükben, akik ha nem is többre, de mindenképpen másra éreznek elhivatottságot, mint amit most csinálnak. Emiatt munkájukat félkézzel, kedvetlenül végzik. Az elért sikereket egy vállrándítássá] tudomásul veszik, mint fiatal vegyész barátom. Szép számmal akadnak viszont közöttük, akik képesek a pályamódosításra. Bendó János NÖVELIK A KÉPZÉSI IDŐT Kii I ön választották a közép- és a felsőfokú nyelvvizsgát 1979 szeptemberétől megváltozik az állami nyelvvizsga-előkészítő tanfolyam ideje, a vizsga tartalma és minősítése. A rendelkezés lényegéről Sipőczy Győző, az állami nyelvvizsga bizottság elnöke, az Idegen Nyelvi Továbbképző Központ igazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. — Mind többen szeretnének idegen nyelven beszélni, s azt egyre tökéletesebben akarják elsajátítani — mondta. — Bizonyítja ezt az is, hogy intézetünkben állandóan növekszik a jelentkezők száma, s -hatszoros a túljelentkezés. Idén több mint 1300 jelölt közül választottunk — elhelyezési gondjaink miatt csupán kétszáz hallgatót tudunk az új tanévben fogadni. Emiatt is szigorítottuk a feltételeket. Az oktatási miniszter a napokban hozott rendeletével négy évre emelte fel a képzés idejét. Szükség volt erre az intézkedésre, hiszen a beszédkészség fejlesztése, a szaknyelv idegen kifejezéseinek alapos megismerése hosszabb időt vesz igénybe. Az eddig felvett hallgatókat azonban ez a rendelkezés nem érinti, ők 3 évig tanulnak. 1979 szeptemberétől a vizsgázók a III. év végén szerezhetnek középfokú, s a IV. évben felsőfokú végzettséget. Újdonság, hogy középfokon is számot kell adni a szakmai társalgási tudásról, s változik az írásbeli és a iszóbedi Vizsgarend is. A korábbival ellentétben mindenki szóbelizik — függetlenül az írásbeli eredményétől. A bizonyítványból pedig a megfelelt — nem felelt meg minősítésen kívül kiderül a tárgyankénti osztályzat is. Ebből megtudhatja a munkahely és a vizsgázó is, hogy a fordítás vagy a társalgás megy-e nehezebben. Lerövidül a két vizsgaforma közötti idő: a korábbi egy hónap helyett egy hét lesz. Ezentúl a középfokú képesítéshez közepes átlagosztályzat szükséges, a felsőfokúhoz négyes. (A követelmény korábban 2,5. illetve 3,5 volt.) Középfokú nyelvvizsgáról szóló bizonyítványt kap az a jelentkező is, aki felső fokon próbálkozik, de csak a középfok feltételeinek felel meg. Zagyvapart „KELL A JÓ KÖNYV" Rádiós ankét, irodalmi vetélkedő A „Kell a jó könyv” országos olvasópályázaton megyénkből több mint ezeröt- százan vesznek részt, zömmel vállalatok, üzemek dolgozói és szocialista brigádok. A pályázat december 31-i zárásáig bizonyára még többen adják be a helyes megfejtéseket tartalmazó lapokat, ezt kívánja elősegíteni a Szakszervezetek megyei Tanácsa központi könyvtárának s a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának rádiós ankétja is. Az ankéton 12 szocialista brigád beszélget a pályázatban szereplő irodalmi alkotásokról. A felvételeket szeptember 15-én, 20-án és 26-án készítik el. Ugyancsak a „Kell a jó könyv” olvasópályázat népszerűsítésére hirdetett meg a Magyar—Szovjet Baráti Társaság egy országos irodalmi vetélkedőt, amelyen háromfős csapatok a pályázatban szereplő orosz, szovjet irodalmi alkotások közül dolgoznak fel néhányat. Az irodalmi vetélkedő megyei döntőjére szeptember 30-án kerül sor. A brigádnapló megalakulásuktól mutatja be őket, történetük azonban jóval régebbi. Nevük — bár ismert név — keveset árul el abból, hol dolgoznak, mit csinálnak, annál többet az udvarból, az étkezőből, vagy a folyosókról beszűrődő gyer- mekzsivaly. A kollektíva tagjai közül többen mint „alapítók”, mások két vagy három éve dolgoznak a Hűtőgépgyár „Maci” óvodájában. A gyermekintézmény átadását követő esztendőben brigáddá alakultak, és. mert sokan a szarvasi óvónőképzőben tanultak, a brigád a Tessedik Sámuel nevet választotta. Vetró Jánosné vezető óvónő mondta el, hogy az aranykoszorús brigádnak 17 tagja van — óvónők, dadák, konyhai dolgozók — száz gyerek van rájuk bízva, sok szeretettel, hivatástudattal tanítják, nevelik, gondozzák az apróságokat. — Jászberény egyik legkorszerűbb gyermekintézménye a miénk. A szépen beBRIGÁD AZ ÓVODÁBAN Nem munkaidővel mérik az időt *
