Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-26 / 227. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 26. fl tények vonzásában I került a do- kumentum. Egyre inkább elfoglalja helyét az iroda­lomban, a filmen és úgy tű­nik, a nagyközönség mind jobban tkezd megbarátkozni jelenlétével. Sőt, nemcsak megbarátkozik vele, hanem mindinkább igényli, sok te­kintetben előtérbe helyezi az érdeklődési listán. Néhány évvel ezelőtt a veszprémi tévétalálkozón igen éles vita bontakozott ki a jelenlevő írók, rendezők és kritikusok között, vajon a képernyőn milyenfajta alko­tásé a jövő, a fiction, vagy a non fiction kerül-e közelebb a nagy nézőtömegek érdek­lődéséhez. A vitában rendkí­vül határozottan érvelt az azóta sajnálatosan elhunyt Urbán Ernő amellett, hogy igenis nem a kitalált, nem a költött, hanem az élet valós elemeire épülő, a valóságot művészi szinten átszerkesztő játékokra van szükség. Ér­veléséhez néhány hét múlva letette az asztalra az azóta is felejthetetlen írott malaszt című dokumentumjátékát. Ez az érv nyomós volt. És ha végigtekintünk az elmúlt né­hány év televíziós produk­cióin, úgy tűnik, a közönség’ körében elsősorban azok a művek keltették a legna­gyobb érdeklődést, és leg­több visszhangot, amelyek hasonló módon készültek, te­hát valóságelemekből szület­tek, vagy pedig a korábbi, hagyományosabb dokumen- tumfilm-eszközökkel éltek. Csak példaként említjük meg Dömölky János Miért? című többszörös díjnyertes tévéfilmjét, vagy Bokor Pé­ter Századunk című soroza­tát, az importált művek kö­zül a Rosenberg házaspár tragédiáját bemutató soroza­tot és másdkat. A rövidfilm műfajokban szintén tapasz­talhatjuk, milyen nagy ha­tású egy-egy, mindennapja­ink valamilyen kérdését érin­tő téma körüljárása, például a miskolci fesztiválon díja­zott Hogy a lifttel mennyi baj van! vagy Lakatos Vince tanyavilágpt bemutató soro­zata. De azt is, milyen érdek­lődést kelt a Jogi esetek leg­több, egyik adásából a má­sikba átmenő .témája, ami valójában nem más, minta jogi ismeretterjesztést szol­gáló dokumentumjáték. És így tovább. A mozikban játszott kis- filmek közül is a dokumen­tumfilmeket kíséri most ki­emelt érdeklődés. Elég talán olyan dokumentumfilmre hi­vatkozni, mint az elmúlt esz­tendei Küldetés, amely bár sok tekintetben vitatható, de igen jó példa arra, hogy va­lóságos személy és annak gondjai, töprengései nagy tömegek érdeklődésére tart­hat számot. Túl is léphetünk gondolat­menetünkkel a televíziós, vagy a filmművészet körein. Az irodalomban is egyre markánsabban jelentkezik a valóság, a dokumentumok, a tényirodalom . iránti érdeklő­dés. Mind többen kíváncsiak a közvetlen múltra, a két vi­lágháború közötti idősza­kunkra, sőt a távolabbi múlt­ra is, s ennek tudható be az ilyen témákat kínáló művek kiemelkedő sikere. A Mag­vető Könyvkiadó Tények és tanúk című sorozata okkal lett rendkívül népszerű, csakúgy mint a Kossuth Ki­adónak Népszerű történelem című sorozata, és még jóné- hány kiadványtípus. Az utób­bi években megmutatkozó történelmi tartalmú érdeklő­dés, részben a múlttal való őszinte szembenézés, részben a távolabbi múlt mind jobb megismerésének igénye ser­kenti a kiadókat ilyen művek fokozottabb megjelentetésé­re. Moziban, televízióban, könyvtárban és könyvesbolt­ban, rádiójátékban, s min­denfelé, ahol csak lehet, az emberek keresik a választ a ma és a tegnap kérdéseire. A tegnapéra és a tegnapelőt- tóre egyre többen. Történel­mi tudatunk ellentmondásai­ról sok szó esett az elmúlt években, hiszen mind törté­nelem-tanításunkban, mind történelemszemléletünkben adódtak a korábbi évtizedek­ben fonákságok és születtek azok követelményeiként tör­ténelemismereti szakadékok, hiányosságok. A ránkzúduló újabb ismeretanyagok, példá­ul a publikált levéltári ku­tatások, a két világháború kö­zötti időszak, valamint a második világháború, s az abban való részvételünk kü­lönböző forrásokból adódó, frissebb megismerése egyre élesebben világítanak rá az említett ismereti hiányokra, szakadékokra, s ez is indo­kolja, hogy mind többen for­dulnak kiemelt érdeklődéssel olyan művek felé, amelyek az új tények ismeretében ed­dig megválaszolatlannak, vagy tévesen megválaszolt- nak tűnt kérdésekre megbíz­hatóbb feleletet ígérnek. A kortárs az összefüggéseket keresi, a fiatalabb érdeklődő egyáltalán az adatokat. A té­nyek iránt érdeklődik min­denki. Ezért növekszik könyvkiadásunkban is a tényirodalom aránya. dokumen- tarista tö­rekvés a filmművészetben, a non fic­tion előretörtése a képer­nyőn, mind azt az egészséges érdeklődést hivatottak kielé­gíteni, amellyel a ma embe­re a tények vonzásában él, és mind többet szeretne kör­nyezetéről, annak, jelenéről és múltjáról megismerni. Benedek Miklós Tényirodalom Október 7 Zenei világnap Az UNESCO Nemzetkö­zi Zenei Tanácsának hatá­rozata alapján idén im­már negyedik alkalommal ünnepli október 1-én a ze­neszerető népek közössége a zenei világnapot. Az ün­nepségek központi gondo­lata a zeneművészet né­peket, országokat össze­kötő ereje. A zenei világnap előesté­jén, a korunk zenéje feszti­vál megnyitó hangversenyén Ferencsik János főzeneigaz­gató méltatja a muzsikának életünket szebbé-nemesebbé tevő hatalmát. Másnap dél­előtt, a nemzetközi orgona­verseny . díjnyerteseinek koncertjén Farkasinszky La­jos, a fővárosi tanács elnök- helyettese mond világnapi köszöntőt. A Magyar Zene­művészek Szövetsége és a Kórusok Országos Tanácsa tóber 1-én az országban, ame- l.vpken nemzetközi énekkari versenyeken díjazott amatőr együtteseink szerepelnek. Szombathelyen a világnapon nyitják meg a zenekari évadot, a debreceni MÁV Filharmonikusok kortárs magyar zeneszerzők művei­ből rendeznek hangversenyt, Miskolcon a Szimfonikus Ze- hét hangversenyt rendez ok- nekar és a Magyar Zenemű­vészek Szövetsége észak-ma­gyarországi csoportja két is­kolában tart világnapi kon­certet. A rádió a nap folyamán több műsorban is foglalko­zik a zeneművészet nemzet­közi ünnepével: a Kulturális Magazinban A zene szava címmel Tóth Dezső kulturá­lis miniszterhelyettessel ké­szített interjút sugároz, s be­mutatja Ránki Dezső új hanglemezfelvételét, ének, Édes hatalom című összeállí­tásában pedig a társművésze­tek hazai képviselőit szólal­tatja meg. A televízió a Vár­színházból a Liszt Ferenc kamarazenekar és a rádiókó­rus hangversenyét közvetíti a zene világnapján. A Nemzetközi Zenei Ta­nács a zenei világnap 1977. évi magyarországi esemény- sorozatát példamutatóan ér­tékesnek ítélte. Az előzetes tervek szerint az idei ünnepi megemlékezések az elmúlt évinél is gazdagabbak, sok­rétűbbek lesznek. Paál István rendez P róba. Albee nem félünk a farkastól cí­mű drámájának dialógusai életre kelnek a Szigligeti Szinház színpadán. Paál István rendez. Töprengés. Egy-egy hangsúly keresése. Egy-egy mozdulat kipróbálása. Aztán újra. Nem jó. Me­gint rossz. Talán majd így. Na, ak­kor most elölről. És megint elölről. Aztán újra. Vége- érhetetlenül. Aztán egyszer csak fel­gördül a függöny és a nézők előtt megjelenik a mű­alkotás, annyi em­ber gyötrődésének, munkájának vég­eredménye. De a rendező akkor már nincs a színpadon. Csak az ujjlenyo­mata. Fotó; Nagy Zsolt Fő a színészek feje: Szoboszlay Éva és Pogány György Jobbról Végvári Tamás, balról Pogány György Valahogy így képzelem, mondja Paál István mozdulata Sikerült: elégedett a színész, a rendező Mexikói könyvajándék Eredeti kéziratok és fényképek Csütörtökön nyílik a Tolsztoj-kiállítás Háromszáz kötetből álló könyvgyűjteményt ajándéko­zott az Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem spanyol nyelv- és irodalom tanszé­kének a Mexikói Egyesült Államok kormánya. A gyűj­teményt — a mexikói hét első hivatalos eseményeként hétfőn délelőtt nyújtotta át az ELTE bölcsészettudományi karán Luis De La Hidalga nagykövet, a mexikói kül­ügyminisztérium csoportfőnö­ke, a Kultúrális Kapcsolatok Intézetének meghívására hazánkban tartózkodó mexi­kói kulturális küldöttség ve­zetője. Csütörtökön nyílik meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban az a nagyszabású kiállítás, amely a 150 évvel ezelőtt született nagy orosz író: Lev Tolsztoj életét, munkásságát távja a látogatók elé. A ki­állítás anyagának nagy ré­szét — mintegy 200 műtár­gyat — a moszkvai Állami Irodalmi Múzeum bocsátotta budapesti testvérintézménye rendelkezésére. A gazdag anyagban — melyek nagy része most ke­rül először bemutatásra ha­zánkban —, mintegy félszáz egykori fénykép is szerepel. Külön tárlót állítottak ösz- sze a kiállítás rendezői Tolsz­toj szlovák származású. de Sopronban diákoskodott. ma­gyarul is tudó háziorvosáról: Makoviczky Dusánról, két teremben pedig ,,Tolsztoj Ma­gyarországon" címmel köny­veinek magyar kiadását gyűj­tögették egybe. Egykori fény­képek idézik fel Tosztoj dra­matizált műveinek magyar- országi bemutatóit, például Bajor Gizit Karenina Anna szerepében, hullámkMZán Teremtett világ „Ha a gépet jól programoz­zuk, annak a gyártmánya is csak jó lehet.” Talán ez a mondat hordozta a legtöbb megszívlelendő gondolatot a szerdán délután sugárzott Teremtett világ című műsor­ban, melyet Gellert Kis Gá­bor szerkesztő-riporter készí­tett, s amelynek célja a kép­zőművészeti világhét idei té­májának, a városok, város­részek építésének elemzése. Egy új, 7 ezer 500 lakásból álló dunaújvárosi lakótelep rendezési gondjairól hallhat­tunk. A fent idézett mondat pedig az egyik tervezőtől va­ló, aki ezzel azt kívánta ér­zékeltetni!, hogy nem azért van oly sok kifogásolnivaló panelekből épített városré­szeinkkel, mert szinte futó­szalagról kerülnek le az egyes épületek, hanem mert építőik figyelme egyszerűen nem terjed addig, ahol már esztétikáról, környezeti kul­túráról beszélhetnénk. Gellért Kis Gábor meg­szólaltatta Fajó János festő­művészt és Csete György épí­tészt, akik megbízást kaptak a dunaújvárosi lakótelep parkjai, terei, játszóterei megtervezésére, a felállítan­dó szobrok, térplasztikák el­helyezésére. S ők elmondták, felsorakoztatták érveiket, vá­zolták céljaikat. Ugyanakkor hallhattunk azokról a gon­dokról is, amelyek ''akadá­lyozták eddig, hogy hasznos és szép terek övezzék lakó­épületeinket — s mint a mű­sorból is kiderült — tovább­ra is gátló tényezőt jelente­nek. A szerkesztő munkáját dicséri, hogy nem elégedett meg a probléma egyoldalú megközelítésével, igyekezett miinél többet megtudni és to­vább adni a hallgatónak. Az író születésének 90. év­fordulója alkalmából össze­állítást sugárzott a rádió va­sárnap délelőtt Tersánszky Józsi Jenő Hősei címmel. A legnépszerűbb művek, a leg­emlékezetesebb figurák fel­idézése mellett hallhattuk _ a szerző vallomását sorsa, írói pályája alakulásáról, a Nyu­gatital való kapcsolatáról, majd kortársai, kritikusok nyilatkozatai tették teljeseb­bé a róla alakított képet. A műsor hitelességét, igaz­ságát mégsem e lexikális tel­jességben kell keresnünk. Az összeállítás készítői az írói világ lényegének felderítésé­re törekedtek, kerülték az ünneplés sokszor gyakori üresjáratait. Hogyan lehet Magyarországon télen is sár­garigó? — kérdezték Ter- sánszkytól. „Ügy, hogy meg­írtam!” — válaszolja az író, s el kell hinnünk neki és el­hisszük a műsornak is. Mű­vészi, emberi tartásának má­sik pillére e műsorban az a mondat volt, amellyel az őt erkölcstelen írónak nevezők­nek válaszolt: „Ha az én re­gényem erkölcstelen, akkor erkölcstelen a Biblia is.” Az összeállításban — Ke­rékgyártó István — munká­ja — népes szereplőgárda szólaltatta meg az egyes írá­sokból választott részleteket. E válogatás erejét többek kö­zött abban látjuk, hogy nem­csak a mindenki által jól is­mert hősöket hallhattuk, ha­nem eddig kevésbé népszerű figurák is megszólalhattak. Különösen sikeresnek bizo­nyult a' csókák szerelmi já­tékával példálózó — műsor­záró — mű rádióra alkalma­zása. A több évszázados ál- lalmesék szerkezetét követő darabot a rendező diktálta lüktető ritmus, a helyzetko­mikumok jó érzésű kihasz­nálása, továbbá a magas hő­fokon átélt színészi alakítás emelte kiváló rádiós produk­cióvá. Az egész összeállítás nagyszerűen szolgálta az iro­dalmi ismeretterjesztés — s az élménynyújtás nemes fel­adatát. — zsák —

Next

/
Oldalképek
Tartalom