Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
1978. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elindult az első nagyobb szállítmány a Zöldért Vállalat szárítóüzeméből az NSZK-ba. A pihekönnyű zöldséglevélből elgyelőre 50 mázsát szállítottak el a kamionok, de az év végéig összesen 12 500 mázsa szárított paprika, paszternák, torma és hagyma készül a modern üzemben. (K. I.) Üzemek egy városban Szomszédvárak szövetsége ~ I akkor keltét Vállalat rül egy- -------------------J mással szoros kapcsolatba, ha az egyik termékeire a másiknak rendszeresen szüksége van. A normális gazdasági együttműködést törvények, rendeletek, kötelező előírások szabályozzák: az egymásra utaltság e szabályok szerint válik valósággá. A papír- hegyekbe gyűjthető utasítások között azonban egyet sem találunk, amelyik valami különleges magatartást követelne az egymáshoz közel, egy településen dolgozó cégektől. Elvileg itt is egyetlen dolog teremt kapcsolatot : a gyártmány, amelyre a társnak szüksége van. Mégis a földrajzi közelség egy másfajta közeledés feltételeit is megteremti. Egy város üzemei között gyakran olyan szoros kapcsolatot találunk, amely a hivatalos szabályok alapján nem magyarázható meg. A törvény- könyvek hegyén túllátó egyáltalán nem találhatja furcsának ezeket a szorosan egymáshoz fűző szálakat. Rövid gondolkodás után maga is megleli a „szokatlan” szokások ésszerű okát. A jászíberényi Aprítógép- gyárban például nem érzelmek, a termelésben elérhetetlen lokálpatriotizmus miatt vállalják, .hogy a szokásos másfél év helyett két hónap alatt készítenek el egy nagy acélöntvényt a Hűtőgépgyárnak. Tudják, nekik is szükségük lehet az egykét kilométerrel arrébb, a „Lehelnél” dolgozó köszörűkre, a kölcsönt visszakapják. A területi közelség szinte természetesen teszi egymásra utalttá a vállalatokat. A segítség érdekében, a megtérülést gyakran feledő beidegződés miatt még a termelési program átszervezésével járó többletmunkát is vállalják az üzemek. „Egy kis jóindulattal minden megoldható”. Ha mód van jóindulat gyakorlására. Hiszen amikor szorít a terv, gyakran csak visszautasítás jut a szomszédnak. Ezt azután nagyon nehéz elfelejteni. Az „egy kis jóindulattal...” elve egy darabig csupán szemrehányásokat igazol. Hiába a sürgős munkákra, a lemaradásokra hivatkozás. Az elutasító üzem bűnös, hiszen „egy kis jóindulattal... Mint más 'esetek bizonyítják is” — hallatszik a döccenők után. No, persze a hasonló esetek csak apró, bár sokáig szúró tövisek. Általában nem rontanak túl sokat az együttműködésen. Bár mindenhol felemlegetik őket, az üzemeknek mégis szükségük van egymásra. A jó együttműködésre Jászberényben sok példát említhetünk. A Hűtőgépgyárnak rossz üzlet lenne óriási forgácsológépet vásárolni; évente csak egy-két napig használhatnák. Az Aprítógépgyárban viszont helyben van a szükséges berendezés és a szomszéd kérését legtöbbször „műsoron kívül”, év eleji beütemezés nélkül teljesítik. A helyi Műszeripari Szövetkezet szervizállomása soron kívül javítja a nagyvállalatok járműveit, a gépkocsikhoz értő szövetkezetiek ott bábáskodtak az Aprítógépgyár új termékének, Rába teherautóra szerelt takarmánykeverőjének születésénél is. Az „Aprítóba” pályázó tanulók egy része pedig a Hűtőgépgyárban ismerkedik szakmája fogásaival. Azonban nemcsak a hiányzó gépek, az eltérő lehetőségek taszítják egymáshoz a közelben dolgozó cégeket. Azonos városban egy tucat dolgot egy forrásból merítenek. Például a munkaerőt is. Célszerű hát összehangolni céljaikat, feladataikat. A jó kapcsolatok megőrzése érdekében nem tanácsos egymástól elcsalogatni az embereket, egyik vállalatnak sem érdeke, hogy valaki keresetét felsrófolva ide-oda vándoroljon. Ezért esik szó a két legnagyobb jászberényi vállalat együttműködési szerződésében (néhány éve írásba foglalták kapcsolatuk alapelveit) a munkaerő-gazdálkodás közös céljairól is. Sajnos, elég szerencsétlenül, a dolgot túlságosan leegyszerűsítve hoztak határozatot. Kölcsönösen kötelezték magukat, hogy olyan dolgozót egy évig nem vesznek fel, aki a másik vállalatot hagyta ott. A szerződésnek ez a pontja — következetes érvényesítés esetén — sérti a szabad munkavállaláshoz való jogot, az egyén sérelmén túl pedig kárt okoz az egész városnak. Az amúgy is szűkös munkaerőforrásokat apasztja. Néhány szakma munkásai ugyanis szinte csak a Hűtőgépgyárban vagy az Aprítógépgyárban találnak munkát. Ha az egyik helyen nincs maradásuk, kénytelenek más vidékre vándorolni. Eddig a szomszédok együttműködésének olyan for-, máiról esett szó, amelyek mögött nem volt nehéz kimutatni a racionális, gazdasági okokat. Az üzemeket azonban nemcsak a város köti egymáshoz, ők is kapcsolódnak Jászberényhez. A rentabilitási törekvést • hiába kutatnánk, amikor hulladék- anyagokból valamelyik vállalat hintákat készít, a Jászság fővárosának játszótereire, amikor az aprítógépgyári szocialista brigádok társadalmi munkában zsilipet készítettek a Zagyvára. Nem gazdasági szempontok vezérelték a vállalat vezetőit akkor sem, amikor néhány éve a Hűtőgépgyárban feleslegessé vált zárt láncú tévéhálózatot átadták a Tanítóképző Főiskolának, vagy amikor egy-egy iskola fűtési rendszerének megtervezését, az építés irányítását elvállalták. Azt érezték jászberényiek .... VSZJ. Középpontban az ember Orvos a mezőgazdaságban A humanizmus egyik megnyilvánulása, amikor azt mondjuk, hogy „halálos balesetből egy is sok”. Sajnos azonban a baleseti veszély a munkával együtt jár. A tengely törhet, a traktor felborulhat, a kazalról az ember leeshet, a jószág megvadulhat. A mezőgazdaság tehát balesetveszélyes munkaterület. Az itteni helyzet mégsem rosszabb a népgazdasági átlagnál. Tavaly például ezer dolgozó közül a bányászatban 37-et ért valamilyen baleset, a villamosenergiaiparban 35-öt, a mezőgazdaságban 28-at, a textiliparban egyet. A munkavédelem az ember megbecsülésének egyik legfontosabb területe, mégsem vállalkozhatunk arra, hogy itt most felsoroljuk e témakör valamennyi ága-bogát. Inkább csupán két problémáról1, de arról részletesen szóljunk. A kötelező- jegyzőkönyvekben gyakran szerepel az a megállapítás, hogy a baleset „a dolgozó hibájából” következett be. Ez nem ritkán valóban igaz. Különösen betakarítás idején, vagy egyéb, az időjárástól is függő kampánymunkák elvégzésénél általános kísérő jelenség az idegfeszültség és ez könnyen vezethet balesethez. A lényegig hatolva azonban a bejegyzés mögött nem ezt találjuk. Nem-ezt, hanem a fegyelmezetlenséget általában. És nemcsak a dolgozók fegyelmezetlenségét, hanem a munkahelyi vezetőét is. Például, ha veszélyes vegyszerrel permeteznek, a munkavédelmi szabályzat előírja, hogy a kezelők kötelesek vé- dőálarcot viselni. Csakhogy meleg van, az álarc kényelmetlen. A dolgozó ledobja, vagy úgy teszi fel, hogy ne a szűrőn keresztül kelljen lélegeznie. A brigádvezető pedig ahelyett, hogy ragaszkodna a szabályhoz, és időnként inkább pihenőt adna, elnézi a szabálytalanságot, mert így a munka gyorsabban halad. Azután ha valaki 'beszippantja a mérget és kórházba kerül, akkor beírják a jegyzőkönyvbe, hogy a baleset a dolgozó hibájából következett be. Minálunk a traktorokra kötelező az úgynevezett védőkeret felszerelése. Ormótlan csőváz ez, de ha a traktor felborul, akkor megakadályozza, hogy a traktoros a nehéz gép alá kerüljön. Előfordul azonban, hogy egy traktornak be kell járnia ho- dályba, istállóba, színbe, stb. de a kiálló kerettel együtt nem fér be az ajtón. A keretet tehát Leszerelik. Ez még nem veszélyes. Gyorsan ki kell azonban menni a határba, a kátyús utakra, vagy a meredek domboldalakra, behozni valamit. Nincs kéznél csak ez a traktor, amelyiken a vezető védtelen. Hadd haladjon a munka, 'kiküldik ezt a gépet, és felborul... Olyan fajta fegyelmezetlenségről van tehát itt szó, amely a munkaerő megtartásának egyik eszköze. A vezető nem mer szóim, az álarc vagy a védőruha vagy a védőkorlát vagy egyéb kényelmetlen illetve időrabló felszerelés elhanyagolása miatt, mert akkor a dolgozó megharagszik, otthagyja a munkahelyét. Mintegy összekacsintva teremtik meg tehát a balesetek bekövetkeztének fokozottabb veszélyét. Az ilyenfajta elnéző magatartás azonban megengedhetetlen, és ugyanígy megengedhetetlen a munka ílymódon való gyorsítása is. Az üzemi orvosi ellátás a munkavédelem egyik sarkalatos pontja. Itt is van mivel dicsekednünk. Találunk az országban — elsősorban néhány állami gazdaságban — főállásban alkalmazott üzemorvost, és szinte kacsa- lábor forgó, mindenféle helyiségekkel felszerelt egészségházat. Az ilyen példa ritka,-és akkor is rendszerint kiderül, hogy külső biztatásra valósult meg. Az általános valóság annyi, hogy néhány állami gazdaság és mindössze keittőszáz mezőgazdasági termelőszövetkezet tudott eddig üzemi orvost alkalmazni, az esetek túlnyomó többségében csupán részfoglalkoztatásban. Pedig több kellene, sok kellene. Nem azért, mert a falusi rendelőben zsúfolt a várószoba, sokáig tart, mire a dolgozó sorra kerül. Persze ezért is. De a legfontosabb, hogy az orvos ne csak a beteget lássa, hanem belülről az üzemet is, és legyen valamiféle beleszólása az üzemi döntésekbe. Ha egy ember asztmatikusán köhög, az a körzeti orvosnak egy éset, amit lelkiismeretesen ellát, illetve szakorvoshoz irányít. De ha egy takarmányszárító üzemből öten jelentkeznek az üzemi orvosnál asztmatikus köhögéssel, akkor a képzett egészségügyi szakember már nem elégszik meg a betegség eseti gyógyításával, hanem elmegy az üzembe, és megnézi, hogy miért köhögnek az ott dolgozók, utána pedig a szövetkezet vagy állami gazdaság vezetőségéhez fordul, és kéri — jobb ha követeli —, hogy ezt a munkahelyi ártalmat küszöböljék ki. Talán ezzel az egyetlen példával sikerült érzékeltetni, hogy miért lenne szükség sokkal több helyen üzemi orvosi ellátásra. (Folytatjuk) Földeák Béla KÖVETKEZIK: FIATALOK, SZAKEMBEREK... Szovjet gépek a magyar mezőgazdaságban Üj szovjet mezőgazdasági gépek, berendezések magyar- országi vizsgálata kezdődött meg kutatóintézeti szakemberek közreműködésével. Ez a próbasoirozat — amelyen a hélyi adottságokhoz való alkalmazkodást külön is ellenőrzik — előzi meg minden esetben egy-egy külföldi berendezés importját. Jelenleg hát típus van vizsgálat alatt: nagy teljesítményű bálázó- gép, önjáró szálastakarmány- betakarító, nagy teljesítményű fűkasza, továbbá a korszerű szálastakarmány szecskázó berendezés újabb változata. A szakemberek járatás közben ellenőrzik a takarmánykiosztó kocsit, megfigyelés alatt van egy juhnyíró „műhely”. A cigaretta füstjét is megérzik Különleges érzékeny jelzőkészülékeket készítenek a MMG Automatikai Művek Vezérléstechnikai Gyárában. Ezek - az egy cigaretta füstjét is érzékelő műszerek - őrzik a múzeumok műkincseit, az üzemek olaj- és gázvezetékek értékes berendezéseit a tűztöl és a robbanásoktól. ff «Ei trtrrv 4 'h í Jt i jj '/ Jj m U KILENC MOZGALMAS NAP Táborozás a Tiszaligetben Augusztus 24-től megyénk 26 középiskolájának 165 KlSZ-bizottsági és alapszer- vezeti titkára felkészítő oktatáson vett részt a szolnoki tiszaligeti KISZ-táborban. A kilenc, eseményekben gazdag nap gyorsan eltelt, ma már elbúcsúznak a táborlakók egymástól. — Megyénk 32 ezer KISZ- tagjának csaknem egyharma- da középiskolás. Ahhoz, hogy jó kollektívák alakuljanak ki, képzett vezetőkre van szükség. A tábort azzal a céllal rendeztük meg, hogy a fiatalok segítséget, módszertani útmutatókat kapjanak társadalmi munkájukhoz. Szeptemberben kezdődik az új mozgalmi év, az elkövetkezendő hónapok legfontosabb feladatait ismertettük a táborlakókkal — mutatta be a középiskolás KISZ-vezetők táborát Adonyi Ágnes, a KISZ megyei bizottságának politikai munkatársa, a 165 fiatal „parancsnoka”. — Előadásokat hallgattak meg a fiatalok a szervezeti életről, és jól hasznosítható gyakorlati tanácsokkal gazdagodva térhetnek haza. Magukkal viszik a KISZ' KB Űtravaló. című kiadványát is, amely hasznos segédanyag lesz az iskolában. Ottjártunkkor az egy-egy VIT színhelyének nevét viselő nyolc csoport már az esti búcsúra készült, a faházakban szorgalmasan gyakorolták a csasztuskákat, a villám- tréfákat, a politikai dalokat. A „prágaiakhoz” kopogtattunk be, és az elmúlt napok tapasztalatairól beszélgettünk a martfűi cipőipari, a szolnoki vízügyi szakközép- iskola és a jászberényi Lehel vezér Gimnázium diákjaival. Hajárik Ágnest, a szolnoki Vízügvi Szakközépiskola KISZ-bizöttságának titkárát az idén választották meg: — Legtöbb segítséget a csoportos foglalkozások adtak. Az előadásokat mindig megbeszélte közösségünk. Egyik alkalommal azoknak az iskoláknak a küldöttei, ahol jó hagyományai alakultak ki a mozgalmi élet valamelyik területének, a többieknek beszámoltak tapasztalataikról, szervezési módszereikről. Széosi Tünde arról számolt be, hogy megtekintettek nyolc szolnoki üzemet. — Legjobban a KÖTIVÍ- ZIG-nél tett látogatásunk sikerült. Nemcsak az üzemet néztük meg, hanem megismerkedtünk az Ottani .KISZ- alapszervezettel is. — Legemlékezetesebb talán a szolidaritási karnevál volt —-mondta Csikós Zsuzsanna, jászberényi gimnazista. — Mi Afrikát mutattuk be jelmezekkel, tánccal, dallal, megalakítottuk a „Boney Emília” együttest. Ma délélőtt már csomagolnak a táborLalkók. Még egy programjuk hátra van, megnézik a Szigligeti Színházban Goldoni: Bugrisok című darabjának tévé-felvételét, és szeptembertől felkészülten kezdik az új mozgalmi évet. V. E.
