Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 24. Jó munkához idő kell (avagy: bürokrácia) Izsák Jenő rajzai Újítás A kis kávéhez zsúfolásig tele volt. Az én asztalomnál megürült két hely. Odalépett egy szálas termetű, fekete hajú, zord tekintetű legény — arcán lárvamosoly, mintha ráfagyott volna. — Szabad? — kérdezte. Bólintottam. A zord tekintetű erre elment, s egy perc múlva egy lánnyal tért visz- sza. Az ifjú hölgy bájos volt; narancssárga szoknyája és fehér blúza kiemelte arányos alakját. Amikor a zord tekintetű felállt, hogy megkeresse a pincérnőt, éltem az alkalommal és rámosolyogtam a lányra. — Maga gyönyörű! — erősítettem meg szóval azt, amit a szemem amúgy is kifejezett. A lány azonban megközelíthetetlen volt. Azután visz- szatért a zord tekintetű. Két csésze kávét hozott a büféből. — Ez az alak udvarolni próbált — közölte a lány, és rám mutatott. A zord tekintetű csodálkozva nézett, rám. Aztán egykedvűen megkérdezte: — A pofájába vágjak? — Ne siess — válaszolta a csodás jelenség. — Úgysem szívódhat fel! Kényelmetlenül éreztem magam. — Micsoda Casanova, mit képzel az ilyen? — folytatta a sötét tekintetű. — Milyen gügye alak, ugye? — Én is így gondolom — helyeselte a lány, kávéját szürcsölgetve. — Nézd, milyen vastag a nyaka! Bronislaw Wawrzynkiewicz: Ismerkedés A zord tekintetű figyelmesen szemügyre vett: — Dehogy, a feje kicsi; lerí róla, hogv ostoba. A nyaka normális. — A nyaka vastag — ellenkezett a lány — a feje pedig normális. — Hogyhogy normális? — háborodott fel a zord tekintetű. — Nézd csak meg, drágám: ha levágatná a haját és leborotválná a szakállát — akkor semmi sem maradna belőle! — Lehet, hogy igazad van -i állott rá rövid gondolkodás után a lány. — Ha le- borotváltatná a szakállát... Különben is, miért engednek be ilyen madárijesztőt a kávéházba?... — Manapság mindenkinek joga van ehhez. Egyenjogúság van — magyarázta a zord tekintetű. — Tudod, drágám, én őszintén szólva sajnálom. Az embert meg kell érteni, te pedig azt akarod, hogy kihajítsák innen... Ekkor azonban észrevettem, hogy a lány nem hallgat rá. Egyre figyelmesebben nézett rám és ráncba vonta szépséges homlokát; nyilván töprengett valamin. — Tudod — mondta váratlanul — mégis nekem volt igazam; a nyaka vastag, á feje pedig normális. — De hát az előbb magad ismerted el, drágám, hogy az ellenkezője igaz. — Nem, nem ismertem el. Te mindig be akarod beszélni nekem azt, amit a fejedbe veszel. De túllépted a határt. Ez alkalommal' nekem van igazam... — Ne fecsegj mindenféle ostobaságot... — kezdte a zord tekintetű, de nem tudta befejzeni. — Te undok, hitvány, nagyképű fráter! Mit képzelsz? Azt hiszed, egész életember a te . gondolataidat fogom szajkózni? Nem! Ebből elég! Azonnal takarodj innen, látni sem akarlak! A lány hangosan beszélt. Olyan hangosan, hogy minden tekintet a mi asztalunkra szegeződött. A zord tekintetű dühösen felállt, mindenki füle hallatára kijelentette, hogy soha életében nem találkozott még egy ilyen hisztériás teremtéssel, és kirohant az utcára. A lány nyugodtan itta a kávéját. Egy percre rám függesztette tekintetét és mosolygott. Ez a mosoly olyan jól állt neki... — Milyen szerencse, hogy megszabadultunk ettől a pimasz alaktól, ugye? — kérdezte majdnem gyengéd hangon. — Anna vagyok, magát hogy hívják?... Fordította: Gellért György y ■■ agy várakozás előzte meg a járási harmadosztályú labdarúgó rangadót Jászjászon, ahol a helyi kedvencek Kunkun csapatával játszottak. Mindkét együttes nagy küzdeni akarással és a biztos győzelem reményében készült a mérkőzésre, amely a kiesés sorsát döntötte el. Az edzők összeállítási gonddal küszködtek. A helyiek sztárja, Cipe I. játéka bizonytalan volt, mivel a futballista ragaszkodott az Adidas cipőfűzőhöz, s ezt Martfáról még nem sikerült beszerezni. A csapat középpályásai a vasárnap esti ultipartin összekaptak, ugyanis Ninó IV. egyhúszért megjátszotta a terített renoncot. Az összeszólalkozás következményeként az említett játékos begipszelt lábbal lép pályára. Az ellenfél sem minden probléma nélkül készült. A 18-as keretből a tizedik játékos lakást kapott a szakosztálytól, s a házszen- telőn az egész hátvédsor bennrekedt a háromszintes épület liftjében, és ez idegileg erősen megviselte a betonvédelem fiait. Az időt azonban még az edzők sem tudták megállítani és elérkezett a nagy nap. A fiúk — tekintettel Ninó IV. lábára — lassan vonultak fel a pályára. A két csapat „győzünk", illetve „anyád” kiáltással üdvözölte a közönséget. A térfélválasztás után odébb pányvázták a gondnok, Józsi bá’ tehenét, s elindulhatott drámai útjára a pöttyös. Már a tizedik percben botrányos esemény történt. A játékvezető a kezdőkörön belül — veszélyes helyzetben — nem ítélt meg egy szapuba lőtte a labdát. A nézőtéren egyszerre csattantak a kinyíló bicskák, egyelőre a zsebben. A fordulásig a 0:1 nem is változott, annak ellenére, hogy a szurkolók keményen biztatták a falu büszkeségeit. CSÖNDES RANGADÓ badrúgást, s erre egy felháborodott néző nyájhajtó puliját bal belsővel indítva a bíró felé irányította. A szófogadó eb a bíró után eredt, aki zavarában labdával együtt menekült, kígyózott át óriási cselekkel a hazai védőkön és 18 méterről óriási gólt lőtt Zacskós kapujába. A kutya a jelenet láttán elismerően vakkantott, és visszabújt gazdája lábához. A játékvezető belátta, hogy szédületes cselezése közben kézzel lökött„ így szabadrúgással folytatódott a játék. Ezután a vendégcsapat kapott lábra először, s egy sportszerűtlen góllal szerezte meg a vezetést. A balszélső teljes erővel meglőtte a labdát, Ninó IV. begipszelt lábára. A középpályás üvöltve terült el a fűben, és hívogatta csapattársait. Addig a szemfüles ellenfél az üresen hagyott kaSzünetben a község pávaköre Ab- ba-slágerekkel szórakoztatta az ideges hazaiakat s a kunkuni ifiket. A második negyvenöt perc huszáros hazai rohamokkal kezdődött, de valahogy nem jött ki a lépés. Az első negyedórában 11 kapufát és húsz szögletet rúgtak. Ekkor már mindenki érezte, érik az egyenlítő gól. A nézők közül többen kapáért és ásóért futottak haza. (A meccs utáni parkosítás miatt.) A 66. percben Cipe I. jobb spiccel meglőtt labdája (végül is lett Adidas fűző) ugyan mellészállt, de a kapus rosszul vetődött, és a hálóba kotorta a lasztit. Konfetti, harangszó, karbidágyú, elszabadult a pokol. A jászjásziak olyan elszántak lettek, mint a falu kombájnosai aratás idején. Megcsillant a járási harmadik osztályban maradás lehetősége. A sorsdöntő pillanat az utolsó percben következett. Ninó IV. — gipszelt láb ide, gipszelt láb oda — araszolva indult a kapu felé. A 16- oshoz ért, amikor óriásit esett egy, saját lába ásta gödörben, ugyanis a mérkőzés során már járt arra. A játékvezető határozottan a büntetőre mutatott. A közönség rugalmasan véleményt változtatott a bíró rokonságát illetően. Drámai pillanatok következtek. Ki rúgja a büntetőt? Senki sem vállalkozott a lövésre, végül a hidegvérű középhátvédre, Jegesre szavaztak. Ö megköszönte a bizalmat, s elindult, hogy elvégezze a rúgást. Futóit a labda felé, és egy lövőcsellel a kapust a kapufának ugrasztva lőtt a hálóba. A bíró lefújta a mérkőzést, s indult az öltözőbe a boldogtalan kunkuniak és az örömkönnyeket hullajtó jászjásziak társaságában, akiket a hazai szurkolók vállukon vittek az öltözőbe. Az örömmámorban úszó jászjászi edzőt ünneplés közben telexgéphez hívták. Az MLSZ járási szövetségének székházából jött az üzenet, miszerint: a járási labdarúgó szövetség döntése értelmében a következő bajnokságban, a járási Ill- ban 16 csapatot indítanak, így a Kunkun és a Jász jász is kiesett. V. Fekete Sándor — Meg kellene mondani nekik, hogy vége a szezonnak Rögtön itthon lesz apád is- Úgy látom, a szomszédék próbafűtést tartanak
