Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 24. A gép munkást pótol A megyei építőipari szervezetek saját építési és szerelési teljesítménye 1970 és 1977 között mintegy 34 százalékkal emelkedett. Ezt követően azokban a növekedés üteme mérséklődött. 1978 első felében a fejlődés az országos átlagnál lényegesen lassúbb volt. Miért?... Az okokra enged következtetni — bár korántsem a teljesség igényével — a gépek alkalmazásának, kihasználásának vizsgálata. Az elmúlt években Szolnok megye építőiparának szűkén jutott a beruházásokból. Az összes fejlesztésekből még 1 százalékkal sem részesedett. Ebből az is következik, hogy gépekre is kevés jutott, a gépesítés színvonala alacsony. Az egy munkásra jutó gépszám, valamint ezeknek a gépeknek a teljesítőképessége is kevesebb az országos átlagnál, sőt alföldi viszonylatban is e tekintetben csaknem az utolsó helyet foglaljuk el. Az egy munkásra jutó gépi lóerő-teljesítmény Szolnok megyében mindössze 3,56. Ezzel szemben az országos átlag 5,78, Pest megyében 4,69, Hajdúban 4, Csongrád megyében 5,30 lóerő gépi teljesítmény áll egy munkás rendelkezésére. A gépek számát illetően sem sokkal jobb a helyzet. A megye építőiparában átlag három építőmunkásra jut egy gép. Csökkent a létszám Bár az összehasonlítás kedvezőtlen képet ad, mégis tény, hogy az 1970 óta bekövetkezett fejlődés — a í ermelékenység j elentősi növekedése — összefüggésben áll a gépek és berendezések gyarapodásával. A megye építőiparának csökkenő létszámmal is sikerült bővíteni termelését. 1970 óta a megyei székhelyű szocialista építőipar gépállománya — a selejtezéseket is figyelembe véve — 530-cal bővült. A minisztériumi építőiparban főként a szerelőipari és a befejező munkák gépesítése volt élénk. Ezekre a gépekre a viszonylag alacsony erőkifejtés a jellemző, így az állomány átlagos lóerőértéke változatlan marad,t. Ugyanakkor a megyei tanácsi vállalatoknál és a szövetkezetekben a gépesítés folyamata még inkább az elején tart, ami főleg nagyteljesítményű gépek beszerzését jelenti. Mindezek hatására a megyei építőipari géppark átlagos lóerő értéke 8,5 százalékkal emelkedett. A gépállomány növekedésének eredményeképpen az építőipari vállalatoknál és a szövetkezetekben az egyes munkafolyamatok gépesített- ségi foka javult. Az elmúlt évben a betonkeverést és habarcskeverést csaknem teljes egészében géppel végezték. 1970 óta számottevően növekedett a géppel végzett földmunka és a vakolás aránya, de a gépi festés és meszelés aránya még mindig alacsonyabb mind az orszáA gép munkást helyettesit. A nálunk is használatos korszerű építőipari forgódaruk felállításához ugyan autódaru szükséges, de a már felállított szerkezet saját magát „építve" változtatja magasságát, a feladattól függően. gosnál, mind az alföldi megyék többségénél. Az anyagmozgatás, gépesítésében még nagyok a tartalékok. Az 1977. évi szeptemberi adatok szerint a megyei székhelyű szocialista iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók 30 százaléka anyagmozgatással kapcsolatos tevékenységet végez, s ezen belül igen magas (77 százalék) a kézzel, a kézi szerszámmal d.olgozók aránya. A helyzeten javítani fog az építőipar déli központi ipartelepének beruházása. A II. ütem elkészültével, a rakodás, szállítás gépesítésével 50 ember munkáját takarítják majd meg. Gépből — mint már volt szó róla — viszonylag kevés van, s az sem új dolog, hogy az építőipar is egyre növekvő munkaerőgondokkal küzd. E körülményekből az következik, hogy javítani kellene a meglevő gépek kihasználását. Am a tapasztalatok szerint éppen az ellenkező folyamat van kialakulóban. Jó, ha van Országos számítások szerint az építőipar gépkihasználása az elmúlt években jelentősen, ezen belül a nagy értékű gépek kihasználása az átlagosnál is nagyobb mértékben csökkent. A megfigyelések tapasztalatai szerint Szolnok megyében romlott a toronydaruk, a gumikerekes daruk, a lánctalpas daruk és az egykanalas rakodók naptári időalaphoz viszonyított kihasználása. (Pedig a gépnaplóba beírt üzemórák erősen „szépítik” is a dolgot.) Néhány fontosabb gép kihasználási százaléka a naptári időalaphoz viszonyítva: toronydaru 25, gumikerekes daru 19, lánctalpas daru 3, kanalas kotró 21, önjáró földtoló 20, egykanalas rakodók 19. A gépek időbeni kihasználásában a legnagyobb veszteséget az egyműszakos munkarend okozza. A több műszakos és a folyamatos munkarend a műszakpótlék ellenére is igen ritka. Nem az anyagi ösztönzés, hanem az alkalmazott technológia kényszerű velejárója. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál például csak a nagypaneles szerelésnél, nagytömegű betonozásnál és a panelüzemnél dolgoznak több műszakban. Persze nemcsak az a baj, hogy a naptári időalaphoz és a munkarendhez viszonyítva dolgoznak keveset a gépek. Az is, hogy a műszakidőt sem használják ki a lehetséges mértékig. Ezt leginkább a szervezési hiányosságok, a váratlan meghibásodás és a gyenge alkatrész- ellátás akadályozza. Papíron nullát érő gépek Alkatrészt szerezni hazai gépekhez sem könnyű. Ám az építőipar gépeinek túlnyomó többsége, mintegy 80 százaléka külföldről. 27 országból származik. De például egyetlen vállalatnál is, a megyei állami építőipari vállalatnál 10 országból vásárolt géppel dolgoznak. Az építőszervek többségének nincs hosszabb távú gépbeszerzési programja. Az alkatrész hiánya miatt álló gép nem sokat ér. De papírforma ' szerint nullára ..leírt” értéket nem képviselő gép például az állami építőipari vállalat használatában levő állománv 42 százaléka. A fejlesztési alapok hiánya, illetve ezek túlterheltsége miatt általában csak szintentartásra van lehetőség. korszerűsítésre, bővítésre kevésbé. A tanácsi vállalatok és a szövetkezetek is hasonló gondokkal küzdenek. Sokfhe- lyen még az úgynevezett alapgépesítésig sem jutottak el. Ugyanakkor előtérbe helyezték a befejező szakipari munkák fokozott gépesítését. Az adott helyzetben a gondokon lényegesen javítana ‘a gépkölcsönzés, illetve az ez irányú együttműködés megszervezése és kibővítése. Áz ilyen irányú törekvések azonban általában nem jellemzőek. Sokkal inkább tartja magát az önellátási szemlélet. Ennek egyik — de nem elhanyagolható oka. hogy a kölcsönzött gép drágább is. bizonytalanabb is, mint a saját. A kölcsönzött gépek aránya az állományon belül fokozatosan csökken és jelenleg már csak a toronydaru egyes típusainál és az útépítő gépeknél jelentős. Lits Józsefné dr. Átadás előtt Rövidesen elkészül az Adria kőolaj távvezeték csurgói szivattyúállomása. A Siófoki Kőolaj- távvezeték Építő Vállalat dolgozói szeptember 30-ra befejezik az országhatártól számított első nyomásfokozó egységen a gépészeti szerelési munkálatokat. A képen: A cső- görényváltó állomáson Kovács Gábor és Frang Géza szerelés közben. A támogatások jövője terv félidejénél tartunk, AZ V. ÓtéVtS de a tervező és gazdaságirányító szervek hozzákezdtek a VI. ötéves terv fő irányainak kialakításához és a gazdaságpolitikai célokat szolgáló szabályozók továbbfejlesztéséhez., Ennek keretében ak, Országos Anyag- és Árhivatal kiadta az általános termelői árrendezés előkészítésének irányelveit. Azokból is kitűnik, hogy a támogatási rendszerben jelentős változások várhatók. Természetesen ezek a változások nemcsak a költségvetés és az ösztönzés irányai szempontjából húsbavágóak, hanem a vállalatok jövedelmezőségét is jelentősen befolyásolják. Az utóbbi években a pénzügyi támogatások gombamódra szaporodtak, a gazdasági élet majdnem minden területén gyökeret vertek, általánossá váltak. (A fogyasztói árak, a termelői árak, a beruházások. a mezőgazdasági tevékenység, a közlekedés, a szolgáltatások, a külkereskedelem széles körű támogatásában részesülnek.) Ennek fő oka: a jelenlegi árrendszer merevsége. A hazai árak nem követték kellő rugalmassággal a világpiaci árak változását, a fogyasztói árak pedig elszakadtak a termelői áraktól. Szerepet játszott az is, hogy a támogatások elnyerése alku kérdésévé vált és az elnyert támogatásokat a gazdálkodó egységek örökérvényű jövedelemkiegészítőnek tekintették — tegyük hozzá: okkal, mert ez ellen sem az ágazatot irányító, sem a funkcionális szervek nem tettek semmit. Mellesleg a támogatások elnyeréséért vívott „eredményes” akciók nyomán az egyedi támogatások általános jellegűek lettek. Az új termelői árrendszer kidolgozása során, lényegében 1980. január 1-ig át kell értékelni a támogatás alapelveit. Világos rendszerbe kell foglalni azt, hogy milyen gazdasági tevékenység mikor, meddig és miért kaphat állami támogatást, valamint azt is, hogy milyen módon kell „megszolgálni” azt. A támogatással — a szóban is ber.nefoglaltatik — valamilyen gazdasági tevékenységet, amely meghatározott ok (okok) miatt, adott feltételek között nem jövedelmező, de szükséges, pénzügyi módszerekkel „életképessé” teszünk. Igen ám, de fontos elvi kérdés, milyen időtartamra szól e támogatás. Nem szabad ugyanis a gazdaságtalan termelést támogatással oly mértékben jövedelmezővé tenni, hogy azt konzerváljuk, sőt. nem ritka esetben fejlesztjük. Ennek elkerülésére a jövőbeni támogatásoknál az átmeneti és a „visszterhes” segítségnek kell jellemzővé válnia. Az új támogatási rendszerben is növelni kell a normatív jelleget, ami azt jelenti, hogy ki kell küszöbölni a nehezen értékelhető egyedi támogatásokat, illetve azok csupán a kivételek lehetnek. A támogatások normatív jellegének erősítése várhatóan megszünteti azt a — ma még széles körben tapasztalható — gyakorlatot, hogy egyazon célra, tevékenységre, például a tőkés exporttermelés növelésére különböző költségvetési csatornákon keresztül többfajta támogatáshoz jussanak a vállalatok. Az is megfontolandó, hogy a támogatás fajlagos mértékét maxümalizálják, azaz a támogatásom felső határa „plafon” legyen. Az új támogatási rendszernek mindenképpen a gazdaságossághoz való mihamarabbi felzárkózást kel) ösztönöznie, kikényszerítenie. Szorosan összefügg ezzel a jelenlegi támogatási rendszerben érvényesülő báziselvvel való szakítás, esetleg m)3zgóá,tlagokkal lehetne a támogatások folyamatos csökkentését, illetve megszüntetését elősegíteni. Nem kevésbé problematikus kérdése a támogatási rendszer megújításának: milyen fázisban (vertikumban) történjen a támogatás. (Példaszerűen: az alapanyag- gyártás, a feldolgozás vagy a felhasználás-fogyasztás fázisában.) Hasonló megfontolások merülnek fel egyes — szociális okok miatt indokolt — támogatásoknál is: nevezetesen az árat kell támogatni, vagy a fogyasztónak kell juttatást adni (bébiruházat. gyógyszer stb.). lenne az 1980-ban bevezetésre kerülő támogatási rendszer részletes leírása, vagy annak értékelése, ez már ma is bizonyos, hogy a támogatási rendszer szigorúbbá válik. Erre mind a gazdaságirányításnak, mind a gazdálkodó egységeknek alaposan fel kell készülniök. Alig több, mint egy esztendő áll rendelkezésre az új termelői árak, támogatási feltételek kidolgozására, megismerésére, s ami a legfontosabb: a vállalati gazdálkodás zavartalan átállítására. Wiesel Iván Korai Mikor versenyképes a kukorica? A kukorica termésmennyiségének alakulása országosan és Szolnok megyében 1970—1980 Elkezdődött legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica betakarítása. Jelentőségére vall, hogy az állatállomány abrakszükségletének mintegy kétharmadát a kukorica fedezi. Nélkülözhetetlen kelléke a korszerű takarmánykeverékeknek, s megfelelő termésmennyiség esetén jól értékesíthető devizatermelő áru lenne. Jelenleg azonban jelentős mértékű importra szorulunk. Éppen ezért érdemes áttekinteni termesztésének helyzetét, gazdaságosságát s az ezekkel kapcsolatos problémákat. Országosan és Szolnok megyében is leginkább gond a termésmennyiség évenkénti ingadozása. A legnagyobb termést eddig 1975-ben takarították be: országosan több mint hétmillió tonnát, Szolnok megyében ennek 5 százalékát. A „rekord” után jelentős, 28,1 százalékos csökkenés következett be országosan, Szolnok megyében ennél is nagyobb: 42,2 százalékos. Ezt követően — tavaly — újból kis mértékű növekedés volt.. A termésmennyiség alakulásában több tényező együttes hatása érvényesül. Ezek közül az egyik legjelentősebb a vetésterület nagysága. 1970-től 1974-ig egyenletesen emelkedett me- megyénkben a bevetett terület, a következő évtől kezdve azonban fokozatosan csökkent. 1977-ben érte el a mélypontját, amikor a szántóterület 15,7 százalékán, összesen 61,5 ezer hektáron termesztettek kukoricát. Az idén — a hozott intézkedések hatására — növekedett ugyan a vetésterület, de az 1975. évi nagyságot nem érte el. A termésmennyiséget befolyásoló másik fontos tényező a termésátlagok alakulása. Megyénkben — az utóbbi két évben — a hozamok általában nem érték el az országos átlagot, alföldi viszonylatban is csak Sza- bolcs-Szatmár megyében termeltek kevesebbet. Az átlagok meglehetősen nagy eltéréssel alakultak, A karcagi Május 1. Termelő- szövetkezetben pl. 82,2, a ti- szaburai Lenin Termelőszövetkezetben pedig csak 10,1 mázsát takarítottak be hektáronként tavaly. A termésátlagok ingadozása csak részben magyarázható a termőhelyek különbözőségével. Az elmúlt évben a tavaszi belvíz miatt késett a vetés. Az ezt követő száraz nyár, és más elemi kár jelentős veszteséget okozott. Kedvezőtlenül befolyásolta az átlagtermést, hogy a „szemre vetett” terület egytizedét silókukoricaként vágták le. Az idén — hivatalos becslések szerint — jóval nagyobb termésre számíthatunk, mint az előző években volt. Megyénk nagyüzemi gazdaságai — közel 30 ezer ha termőterülettel — négy (KITE, KSZE, BKR, GITR) termelési rendszerhez csatlakoztak. A rendszerek partnereik részére korszerű talajművelő, vető- és betakarító gépeket biztosítanak. (A nagyteljesítményű gépek üzemeltetéséhez szükséges táblaméretek kialakítása folyamatban van.) Legnagyobb terméshozamot a KSZE taggazdaságai értek el (átlagosan 60,1 q/ha-t). A termelés további alakulása szempontjából nagy jelentőségű annak vizsgálata, hogy a gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek menynyire jövedelmező a kukorica termesztése. Az előállítás anyagköltségei ugyanis — országos számítások szerint mintegy 25 százalékkal emelkedtek. Ezzel szemben a termelői ár csak mérsékelten, 7 százalékkal nőtt 1974 és 1977 között. A számítások azt mutatják, hogy a korszerűen termelő gazdaságok akkor számíthatnak ráfordításaik megtérülésére, ha hektáronként elérik legalább a 45 mázsás átlagot. Mint már szó volt róla — az átlagon belül nagy a ho- zamingad.ozás. Ezért egyéb intézkedések mellett alapvető feladat a hozamok növelése, a jövedelmezőség javítása és a termőterület további növelése. Dénes Edit közgazdász Összeállította: Palatínus István
