Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

© SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 24. ÜLPOLITIKAI ORKEP T/ZÉVES az mkp KÜZDELMES ÉVTIZED A Letelier-Ugy Tisztek háziőrizetben 1956. augusztus 17-én bírósági ítélettel illegalitásba kény- szeritették az NSZK-ban azt a pártot, amely a náci időkben szervezte az ellenállást, amely a németek közül a legtöbb áldozatot hozta a hitleri fasizmus legyőzéséért. Majd 1968. szeptember 27-én, egy majna-frankfurti sajtótájékoztató után hozták nyilvánosságra a hírközlő szervek, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaságban 12 év után ismét van legá­lis kommunista párt. A chilei főváros, Santiago Barrio Alto nevű előkelő negyedében, az Avenida Prince of Wales egyik vil­lájának kapuja előtt állan­dóan négy titkosrendőr őr­ködik. Mögöttük a rövidre nyírt füvön géppisztolyos ka­tonák. A ház tulajdonosára, az 55 éves Manuel Contreras tábornokra, Chile rettegett titkosrendőrségének egykori főnökére vigyáznak, aki házi őrizetben van. * * * Két közvetlen munkatársa, Pedro Espinoza Bravo ve­zérőrnagy, a DINA egykori szervezési főnöke és Arman­do Fernández Larios kapi­tány már koránt sincs ilyen kényelemben: nem hagyhat­ják ej az ország déli kikötő­városa, a hideg Punta Are­nas katonai kórházát. A tisztek szintén házi őrizet­ben vannak, mert egy ame­rikai államügyész kiadatá­sukat kérte, Chile egykori washingtoni nagykövete, ké­sőbb külügy- és honvédelmi minisztere Orlando Letelier és titkárnője, Ronni Moffit meggyilkolására való fel- bújtás gyanúja miatt. „A meg nem nevezett fő­bűnös azonban — érvel a The Miami Herald című amerikai napilap — a chi­lei államfő, Augusto Pino­chet tábornok maga.” Ameny- nyiben ‘ugyanis a Contreras elleni vádak beigazolódnak, az ügyről közvetlen főnöké­nek, Pinochetnek is tudnia kellett. A Processo című mexikói politikai magazin már a juntafőnök bukását is megjósolja: „A bomba, amely két éve Washington­ban robbant, a távoli San- tiagóban kiválthatja a Pino- chet-korszak végét.” A bomba 1976. szeptem­ber 21-én robbant Letelier autója alatt. A gyilkosság ügyében Eugene Propper ál­lamügyész indított nyomo­zást. Letelier egykori mun­katársai hangoztatták, hogy a gyilkosság a chilei junta parancsára történt. Azt is elmondották, hogy a chilei titkosrendőrség, a DINA szo­rosan együttműködik a Mia­miban székelő szélsőjobb- oldali kubai emigráns szer­vezetekkel. A nyomozás iga­zolta a feltevéseket. Mi. is történt? Két hónap­pal a merénylet előtt két A bombamerénylet áldó zata, Orlando Letelier Manuel Contreras tábor­nok. A vád: gyilkosságra való felbujtós chilei állampolgár a para- quayi amerikai nagykövettől diplomata vízumot kért. A nagykövet elutasította a ké­rést. Kereken egy hónap múlva ugyanez a két személy a chilei amerikai nagykö­vetségen megkapta a beuta­zási engedélyt, minthogy az ügyben a chilei külügymi­niszter telefonon interve­niált. A vízumok Williams Rose és Romerai Jara névre szóltak. Az amerikai vizsgá­lóbíró 1977 szeptemberében kérdést intézett a chilei ha­tóságokhoz a két férfi sze­mélyazonosságára vonatkozó­lag. A kérdésre csak ame­rikai nyomásra, hét hóna­pos késéssel érkezett válasz. Kiderült, hogy az állítóla­gos Romerai nem más mint Larios chilei százados, Wil­liams Rose pedig az ame­rikai állampolgár Michael Townley-vel azonos, aki húsz éve él Chilében. Az amerikai államügyész ezt követően Townley ki­adatását követelte. Townley eleinte bizakodott, hogy a chilei hatóságok, akiknek olyan nagy szolgálatot tett, nem adják ki. Mikor azon­ban ez mégis megtörtént, bosszút forralt. Koronatanú­ként jelentkezett az állam­ügyésznél és beszélt. El­mondta, hogy az Allende- kormány idején Miamiba menekült, ahol felvette a kapcsolatot az emigráns ku­baiakkal. 1974 elején vissza­rendelték Santiagóba, köz­vetlenül Contreras tábornok parancsnoksága alá. 1976 szeptemberében Williams Rose fedőnévvel, közvetlen főnöke Larios százados tár­saságában az Egyesült Álla­mokba utazott, ahol ismét kapcsolatba léptek az emig­ráns kubaiakkal. Aztán az úgynevezett Brigade 2506 tagjaival, Virgilio Pazzal és Jósé Suárezzel együtt Wa­shingtonban alkatrészeket vásároltak. Elkészítették a bombát és azt Letelier autó­jához rögzítették. Ezt köve­tően Townley felhívta fele­ségét Santiagóban és kérte, közölje Pedro Espinoza DINA-ezredessel, hogy a megbízatást teljesítette. Két nappal a merénylet után visszatért Santiagóba. E vallomás alapján adta ki Propper amerikai áillam- ügyész az elfogatóparancsot a négy kubai emigráns és a három chilei katonatiszt el­len. * * * Most Contreras tábornok bizakodik, s talán nem is alaptalanul. A Spiegel című nyugatnémet lap értesülése szerint a tábornok április elején 14 kézitáskával Punta Arenas kikötővárosba uta­zott. A táskák feltehetően a DINA korszakából való aktá­kat tartalmazták. A csoma­gokat a Badenstein nevű nyugatnémet hajóra vitték, amely április 20-án Európá­ba indult. A hajótársaság egyelőre tagadja, hogy a szállítmányt felvette. Gáti István Az elmúlt tíz esztendőről beszélgettünk Düsseldorfban, a Központi Bizottság székhá­zában a párt néhány vezető funkcionáriusával, felidézve a múltat és a jelent. — Marx, Engels, és Lenin ideológiájának alapján, Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht és Ernst Thälmann forradal­mi hagyományait követve, a szövetségi köztársaság adott gazdasági és politikai hely­zetéből kiindulva dolgoztuk ki programunkat — mondta Georg Kwiatowski, majd ar­ról beszélt, hogy a tizenkét évi illegalitás után milyen nehéz volt ismét megtanulni a nyílt fellépést. — A jobb­oldal minden korszerű esz­közzel felszerelve szabadon szórta a rágalmakat a kom­munistákra és ezzel sok em­bert sikerült megtévesztenie, elidegenítenie mindentől és mindenkitől, aki kommunis­ta. A szó legszorosabb értel­mében bátorság kellett ki­állni a munkatársak, a szom­szédok elé és nyíltan kimon­dani: kommunista vagyok. Számolni kellett azzal, hogy lesznek, akik ezért még a köszönését sem fogadják majd, de a munkahely el­vesztésével, a család addigi egzisztenciájának összeomlá­sával is szembe kellett nézni. A párt első gyűlésein élénk és kíméletlenül őszinte kér­dés-feleletek pergőtüzében kellett helytállni. A kommu­nista újságok illegális ter­jesztéséről áttérhettek a nyílt módszerre. Az üzemi párt- szervezetek kisformátumú új­ságait a munkahelyeken ti­los térjeszteni, így a kapuk előtt adták hát kézbe annak, aki egyáltalán el merte ott is venni. Nem kis munkát igényelt az úgynevezett „szamszédlevél” sem. Meg­alakulása után a párt egyik fontos agitációs módszere volt, hogy a kommunisták sa­ját fényképükkel ellátott le­veleket küldtek a szomszé­daiknak. A bemutatkozás után egy-egy helyi problémá­ra — út, egészségügyi ellá­tás, iskola — hívták fel a fi­gyelmet és javaslatot tettek a megoldásra, például az elöljáróságok megkeresésé­re, vagy éppen arra, hogy a következő választásokon von­ják meg a bizalmat a tehetet­len tisztségviselőktől, o Jakob Goldberg az emlé­keket idézve a szombati in­formációs állomásokról szólt. Elmondotta, hogy a párt ak­tivistái szombatonként ki­mentek az utcákra, terekre. Egy kis asztalon elhelyezett újságok és transzparensre írt jelszavak képezték az „állo­mást”. Az emberek meg- megálltak beszélgetni. Igaz, sokan félve, hiszen az ellen­séges propaganda hatása miatt tartottak a kommunis­ta agitátortól, de tisztelők benne a gondjaikat megfo­galmazó és bátran kimondó szomszédot, munkatársat. Mind több emberhez jut el ma már a párt szava a több­ségében munkásszülők gyer­mekeit tömörítő úttörőmoz­galom ünnepségein is, ahol alkalom kínálkozik a gyer­mekek szüleivel való beszél­getésre. Egyedülálló sikerű tömeges demonstrációk szervezésére is van már erő, hiszen az Unsere Zeit című kommu­nista napilap két-három na­pos sajtóünnepségén ezrek vesznek részt a politikai be­szélgetésekben és lelkesen megtapsolják a szocialista országokból érkezett, vala­mint a hazai kultúrcsoportok műsorát. Legutóbb pedig egy ifjúsági ünnepség .mintegy százezer embert mozgatott meg. — A fiatalokkal való fog­lalkozás számunkra közpon­ti kérdés — mondotta Tho­mas Neumann, aki a párt­ban az egyetemi ifjúság fe­lelőse. — Nagy a felelőssé­günk, hogy felkészítsük az új nemzedéket az életre, megismertessük velük a párt ideológiáját. A fiatalok fogékonyak és természetszerűleg vonzódnak az igazsághoz. Ezt azonban az aktív keresővé válásuk első percétől erőszakkal el akarják nyomni bennük a munkáltatók, a tőkések. Egy­szerűen megtiltják, hogy dol­gozóik a párt tagjai legyenek, különben elbocsátják őket. A munkanélküliség és az anya-^ gi biztonság közötti válasz­tás bizony nagy kényszerítő erő, különösen ha már család is van. Az állami hatóságok pedig a foglalkozási tilalmat — a Berufsverbot-ot — al­kalmazzák az NKP tagjai ellen. Semmilyen állami, vagy községi állást nem tölt­het be kommunista. Kizárják őket a tanításból, de a vasút­tól is. A kommunista fiatalok szervezete, a „Szocialista Munkásifjúság”. Céljuk egye­bek között a fiatalok munka- nélküliségének megszünteté­se. A 900 ezerre becsült munkanélküliből 300 ezer 25 év alatti. Követelik az iskolai képzés színvonalának javítá­sát, az üzemi munkásképzés kiszélesítését. A tőkés csak a legjobb munkásokat alkal­mazza, a mind korszerűbb technika kezelésére viszont egyre kevesebb dolgozótakar gyárának munkásai közül az üzemi tanfolyamokon meg­tanítani. Az egyetemi ifjúság marxista Spartakus Szövetsé­ge a hallgatók helyzetének javításáért szállt síkra. Az NSZK-ban 900 ezer egyetemi hallgatót vettek fel 650 ezer helyre. Ennyi hallgató kép­zéséhez nincs elegendő tanár, de a tárgyi feltételek sem megfelelőek. Nagyon sok egyetemista kénytelen mun­kát is vállalni, hogy a tanu­lás anyagi terheit viselni tudja, ez pedig az előmene­tel rovására megy. o A pártközponti beszélgetés­ben felhozott néhány példa is bizonyítja: küzdelmes, de eredményes évtized áll a Német Kommunista Párt mögött és ez a további sike­reknek is forrása. Herbert Mies, a párt elnöke — az esseni pártkongresszuson a zárszavában mondotta: „Van hozzá lehetőségünk és erőnk, hogy az előttünk álló felada­tokat mind eredményesebben megoldjuk. Fejes István Összeállította: Hájos László MOSZKVAI PILLANATOK N apfényes ősz köszön­tött a szovjet fő­városra. Képriportunk Moszkva utcáinak, terei­nek szeptemberi hangula­tát idézi. Műélvezet Szörpautomaták Az ifjú házasok első útja a Vörös térre vezet A Vaszilij Blazsennlj székes- egyház (MTI fotó, Benkő Imre felvételei — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom