Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-22 / 224. szám
1978. szeptember 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Derékba tört fácska A megyét járó embernek akaratlanul is feltűnik, mennyi családi ház épül gondozott virágos kis kerttel, formás kerítéssel. Városaink képét újjáformálják az új lakónegyedek, környezetünket csinosítják a virágágyás, fás parkok, utcák és terek. Épülnek, szépülnek a városok, a falvak, mutatják azt a minőségi változást is, amely az embernek a kényelmes élet és a kulturált környezet utáni vágyaiból fakad. Ki gondolná azonban, hogy igen sok családban csak az „enyémre”, a saját házra, kertre, a saját tulajdonra szorítkozik az értékek megbecsülése. Szokássá vált sok helyütt, hogy már a bejárati ajtón belépve papucsot húznak, mert óvják a lakás parkettáját, a drága szőnyeget. Ugyanők viszont a közterületen minden gátlás nélkül eldobják a csikket, és új utat taposnak a parkocska zöld gyepén. A köztulajdont sokan nem kímélik, sajnos, a „közös” még nem jelenti sok ember számára a miénk fogalmát. Utcáink, parkjaink, tereink rendben tartására milliókat költenek évente, arról nem is szólva, hogy a települések szép környezetet szerető lakói munkája is benne van egy-eay zöld bokrokkal, fákkal díszített parkban, rendezett játszótérben. Lehangoló vizuális élmény a derékba tört fa, a megrongált játszótér, a „hecc” kedvéért felborított hullá- dékgyűjtő. Ilyenkor, ősz elején különösen szembetűnő, hogy milyen károk keletkeztek a közös tulajdonban lévő értékeinkben, és tavasszal tetemes összegek kellenek az eredeti állapot helyreállítására, túl a szokásos felújításon. Sajnálkozunk, panaszkodunk, olykor magunk tapasztalt eseteket mesélünk el ismerős körben a rongálásokról. De vajon szólunk-e, amikor kell? Figyélmeztetjük-e a szeme- telőket, a járdákat feltörő« fuvarozókat, a jelzőtáblák kidöntőit, a rongyos hirdetőoszlopok gazdáit, az építőanyagok elhagyóit, hogy vigyázzanak a társadalmi tulajdonra, s ha kárt okoztak, pótolják a hiányt. A, közbeszólásra vállalkozók a megmondhatói, hogy hálátlan szerep az övék, de becsületükre legyen mondva, ezt tudva is kiállnak mindannyiunk tulajdonáért. S egyre többen lesznek majd a „közös” önkéntes védelmezői, ha maguk mögött tudják a hatóság szigorát is. A közelmúltban kapták meg a megye településeinek tanácselnökei azt a körlevelet, amely a lakóterületek környezetének, tisztaságának fokozottabb megóvására hívja fel a figyelmet. Nagyon időszerű ez a figyelmeztetés. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy Szolnokon tavaly 203 állampolgárt a tett színhelyén vontak felelősségre rongálásért, a társadalmi tulajdonban okozott kárért. A felhívás lényege; a derékba tört fácska látványa felháborító és elszomorító, hogy egyre kevesebb legyen, párosuljon az igényességre nevejő szó a nemtörődömségből kárt okozók felelősségre vonásával. Veres Emma Thököly és a kurucok Ez év őszén lesz a 300. évfordulója annak, hogy az ország keleti vármegyéiben ki- bontokozott a Thököly-felke- lés, amely zárófejezete vqlt a XVII. századi Habsburg-el- Ienes küzdelmeknek, és közvetlen előzménye a törökök kiűzése utáni új nemzetközi helyzetben vívott Rákóczi - szabadságharcnak. Az évforduló alkalmából a Magyar Történelmi Társulat, a Tudományos Ismeretterjesztő Tanácskozás kezdődött tegnap Alsóörsön a veszprémi akadémiai bizottság rendezésében. A résztvevők a tudományos kutató- és fejlesztő munka eredményeinek gyors és hatékony társadalmi hasznosításáról tárgyalnak. A megbeszélésen, amely egyben a Veszprém megyei műTársulat, a Hajdú-Bihar megyei Tanács, és Hajdúszoboszló városi Tanácsa október 2—3-án tudományos konferenciát rendez Hajdúszoboszlón „A Thököly-felkelés a magyar és az európai történelemben” címmel. A tanácskozás alkalmából „Thököly és a kurucok” címmel kiállítást rendeznek a városi művelődési központban. szaki hetek megnyitója, ipari és mezőgazdasági vállalatok, termelőszövetkezetek, kutató-fejlesztő- és tervezőintézetek képviseletében mintegy 150 szakember vesz részt. A megnyitót Pap János, az MSZMP KB tagja, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára mondta. BESEHYSZÖGÖH Megszépült az iskola A besenyszögi általános iskolát még az ötvenes évek elején építették, és az 1958- ban történt bővítés óta tíz tantermében tanulhatnak a diákok. 1976-ban hozzákezdtek az épület felújításához. Az eltelt két év alatt a szokásos festés, mázolás mellett korszerűsítették a fűtést — olaj kályhákat állítottak be —, műanyaggal burkolták a tantermek padlóit, kicserélték a vízvezetékeket, és megjavították a tetőszerkezetet. A munkák költsége 660 ezer forint volt. Az idén már vásárol a községi tanács 50 ezer forintért egy tűzhelyet az iskola napközis konyhájának. A besenyszögi általános iskola úttörőcsapata is gyarapodott. Tavaly kaptak az úttörők egy fűthető faházat — csapatotthonként —, amelyet társadalmi munkával állítottak fel a község lakói, és a környékét is rendbe hozták. Néhány vidéki múzeumban Kis nemzeti galériák Kis nemzeti galériát alakítanak ki Baranya, Borsod, Fejér, Hajdú-Bihar, Pest, Vas megye múzeumaiban. Amint a Kulturális Minisztérium múzeumi osztályán elmondták, ezekben a múzeumokban gazdag, országos jelentőségű műgyűjteményt létesítettek az utóbbi évtizedekben, s gyűjtik a XIX— XX. századi magyar képző- művészeti alkotásokat, néhol a XVIII. századiakat is. így nemcsak egyes nagybecsű alkotásokat ismertethetnek meg a vidék lakosságával, hanem áttekintést nyújthatnak a magyar képzőművészet hosszabb időszakáról, művészeti irányzatairól is. A jövőben ezekben a múzeumokban elsősorban az országos jelentőségű gyűjteményt gyarapítják, a többi megyei múzeum viszont főleg helyi jellegű műveket gyűjt. Az országos és a megyei múzeumi szervek meghatározzák a megyei múzeumok gyűjtőkörét. Arra törekednek, hogy a nagyértékű alkotások összefüggő gyűjteményekbe jussanak, s ne egymagákban álljanak a kis múzeumokban. Ez év végéig elkészítik az ajánlást, amelynek alapján kialakíthatják a vidéki múzeumok profilját. Az iparművészet legifjabb ága, az ipari formatervezés vidéki bázisainak létrehozását is ösztönzi a minisztérium. Bács-Kiskun megyében a kerámia prototípusok gyűjtőhelyén például szilikát trien- nálékat rendeznek a következő évtől. Veszprém Megkezdődtek a műszaki hetek TOVÁBBKÉPZÉS PEDAGÓGUSOKNAK Megkönnyíti az új tanterv bevezetését Az idei tanévtől megkezdődött az új oktatási-nevelési tervek bevezetése. A változás nagy feladatok elé állítjá a pedagógusokat. Az új tanterv több önállóságot, kezdeményezést tesz lehetővé a tanítás során, ugyanakkor alaposabb felkészülést is igényel. A megyei tanács Pedagógus Továbbképző Intézete már korábban megkezdte a megye több mint ötezer pedagógusának felkészítését, s mivel az új tantervek bevezetése fokozatosan történik, az idei tanfolyamok, szemináriumok tematikáját is az új dokumentumok jegyében állították össze. Az oktatási intézmények igazgatóinak továbbképzésén húszán időszerű művelődéspolitikai, vezetéselméleti, pedagógiai, és gazdasági kérdésekkel ismerkednek majd. Idén is folytatódik az általános iskolai igazgatóhelyettesek, a szakfelügyelők, s a vezető óvónők tanfolyama. Újdonság lesz a járási és városi tanácsok művelődésüggyel foglalkozó munkatársainak továbbképzése. Az alsófokú oktatási intézményekben orosz nyelvet tanító pedagógusok, valamint az osztály- főnökök és «rz alsótagozatos munkaközösségvezetők számára kétéves komplex gyakorlati szeminárium indul. A napközis nevelők és az iskolai könyvtárosok egyéves tanfolyamon vesznek részt. A matematika, a fizika, a kémia, a rajz és a testnevelés szakos tanárokat, valamint az osztályfőnöki munkaközösségek vezetőit 3—4 napos tanfolyamokon készítik fel az új tantervek bevezetésére. Ugyancsak számos tanfolyamot, szemináriumot indítanak a középfokú oktatási intézmények és a szakmunkás- képző intézetek pedagógusainak. Folytatják munkájukat a szaktárgyi munkaközösségek is. Az intézet a megye ötezer pedagógusának szaktárgyi, pedagógiai továbbképzését végzi. A tanfolyamokon évente általában ezren bővítik ismereteiket, ami azt jelenti, hogy tanáraink minden ötödik évben részt vesznek szervezett továbbképzésen. A megszerzett tudás azonban hamar elavul, szükség van az állandó önképzésre is, különösen most, oktatásügyünk korszerűsítésének idején. Próbariadó Hörögnek a szivattyúk, dübörögnek a teherautók, nagyokat dobban a hidraulikus cölöpverő, zöld, kék egyenruhás férfiak sürögnek-forog- nak,-. . Egyszóval majdnem minden igazi. Csak éppen valamivel lassabban mozognak az emberek, többet nevetgélnek, gyakrabban rágyújtanak, mint „éles helyzetben” tennék. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság minden évben legalább egyszer próbariadót tart, hogy valódi veszély esetén minden fejben, minden kézben benne legyen a tennivaló. És persze nem árt a gépek biztonságát sem ellenőrizni. Szeptember 18—22 között a Dobai főcsatorna kettes szivattyútelepe körül gyakorolnak. Kilencvenen vannak: kubikosok ácsok, villanyszerelők, motorszerelők, hajósok, URH-rádiósok. Három osztagban folyik a gyakorlat. Az „árvizesek” három tagból álló pontonhidat építenek, amelyre majd felerősítik a „demág” állványt. Ez tartja a lemez- és cölöpverő gépet. — Ha „éles helyzetben” ilyen lassan dolgoznak, nem sokat ér a munkájuk — próbálok kötekedni Varga László osztagparancsnokkal. Mosolyog, tekintetével a csatorna vizén dolgozó férfiak mozdulatait kíséri. Láthatóan elégedett. — Éles helyzetben az egész művelet húsz-huszonöt percnél nem tart tovább. De most nem a gyorsaság a célunk, hanem hogv az „új emberek”, akik eddig nem vettek részt árvízvédelemben, megtanulják a feladatukat. — Jelentem, kész! — lép mellénk Kovács Sándor osz- tagparancsnok-helyettes. A „katonásdiban” most Inkább csak játékot látnak, ám ha komolyra fordul a helyzet, megkövetelik a katonás fegyelmet. — Nem is lehetne másként, mint katonásan — szív egyet a cigarettájából Kovács Sándor. — Minden ember pontosan tudja, hová kell nyúlnia, minek hol a helye. Mókázásra nincs idő. Most a mederelzárást gyakoroljuk, amit akkor alkalmazunk, ha valahol átszakad a gát. Áttörhetetlen fallal állítjuk meg a folyót, amíg betömjük a lyukat. — Kemény munka, kiszívja az erőt... — Fizikailag egyáltalán nem fárasztó. Szinte mindent géppel csinálunk. De észnél kell lenni. A belvízelhárítók szivaty- tyúi a próbariadón csak a zsilip felett lökik át a vizet. Munkájukra „az életben” egyre nagyobb szükség van. A termőföldeken pótolhatatlan kórt okozhat a felhalmozódott esővíz. A szivattyúk segítségével ez a víz a legközelebbi csatornába vagy folyóba kerül. Egy osztag — a gyakorlatok történetében először — a vízminőség védelmét próbálja elsajátítani. Várhelyi Gusztáv osztagparancsnok nincs könnyű helyzetben, hiszen a hozzá beosztott kubikosok csak hallomásból ismerik ezt a munkát. — Napról-napra veszélyesebb ^vizeink szennyeződése — magyaráz Várhelyi Gusztáv. — Különösen az olaj okozhat sok kárt, ezért is végzünk olajelhárító gyakorlatot. Nem nehéz megtanulni, elég, ha a víz felszínén úszó olajréteget megakadályozzuk a továbbhaladásban, aztán ráöntjük a hidro- fobizált perlitet, amely víztaszító, egyúttal olajlekötő tulajdonságokkal rendelkező vegyszer. Az így ösz- szecsomósodott masszát szúnyoghálós merítővei szépen kikanalazzuk és hordóba zárjuk. A hordót elássuk, vagy tartalmát fáradt olajként értékesítjük. A pár lépés szélességű csatorna néhány napig félelmetes folyónak képzelhette magát. A próbariadón részt vevő vízügyiek képzeletében pedig bizonyára az fordult meg, hogy jobb lenne, ha a gyakorlaton megtanult ismereteket nem kellene hasznosítani ... Bendó János Fotó: Teniesközy Ferenc A „belvizesek" az elszívó csöveket illesztik össze Feszül a drótkötél, helyére kerül a „demágállvány" Várhelyi Gusztáv: „Napról napra veszélyesebb vizeink szeny- nyeződése"
