Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 17. Ki tud róla? Keresek egy középvezetőt. Személy leírása: magas. 45—50 év körüli, barna, diplomás férfi, szabad ideiében gyárat igazgat. Különös ismertető jele: kék Zsiguli állami rendszámmal, a volán mellett Tarhonya becenévre hallgató sofőr. Aktatáskája tele van kimutatásokkal, termelési mutatókkal, amortizációs költségszámításokkal. kiviteli tervekkel; miniszteri rendeletekkel, előre megirt felszólalásokkal, avató- és ünnepi beszédekkel. Feltételezett tartózkodási helyei: minisztériumok, főhatóságok. a tömegszervezetek székházai, a patronált iskola épülete, de látták már a gyár által segített bölcsődék, óvodák környékén is kóborolni. Eltűnésének körülményei: az ötödik ötéves terv harmadik éve első negyedének kezdeti időszakában. egy januári reggelen a lakásáról betelefonált a titkárnőnek, hogy Giziké kedves, a szokásos tervegyeztető értekezletre megyek be a minisztériumba. Azóta egyfolytában értekezik Feltételezések szerint az értekezleteket, szimpóziumokat. konferenciákat és egyéb társadalmi fórumokat, ünnepségeket szervező titokzatos erők hatalmába került, és jelenleg is valamelyik értekezleten, tárgyaláson a napirendek közt fuldok- lik. Utoljára néhányan állítólag a május elsejei felvonuláson látták a gyári transzparensek és zászlók alatt gyalogosan menetelni. Ezt az adatot azonban még ellenőrizni kell, mert a szemtanúk előzőleg alkoholt fogyasztottak. Módszerei közé tartozik. hogy munkahelyén is megjelenik néhány percre, ilyenkor utasításokat osztogat, majd ismét elvonul értekezni. Fel nem derített körülmények között eddig 48 bizottságba, elnökségbe. operatív titkárságba, intéző bizottíságba, végrehajtó szervbe választották be. ahol is elnökként, alelnökiként, szekciótitkárként, kooptált vezetőségi tagként, szervezőként, intézőként tevékenykedik, előadást tart. hozzászól, javasol, határo- rozat-tervezetet fogalmaz, eperfát ültet, patakhidat avat. járdát épít, mesedélutánt tart, zászlót cserél, együttműködési szerződést, megállapodást ír alá, az elnökségben foglal helyet, tiltakozó táviratot szövegez, ratifikál. a népek közötti barátságot erősíti. Az íróasztalán talált határidő- napló tanúsága szerint mai programi a így alakult: 8 óra — művezetők fóruma, felszólalással; 9 óra — ütemtervegyeztető tárgyalás a kooperáló partnercéggel az osztrák határon; 11 óra — ünnepélyes mellékhelyiség- és pelenkaszáritó-átadás a patronált bölcsődében; 13 óra — kitüntetések kiosztása parképítő úttörőknek és nyugdíjasoknak; 14 óra — politikai előadás a KISZ-klubban ..A matyóka- indiánok szerepe a neokolonia- lizmus elleni harcban” címmel: 18 óra — véradás: 17 óra —korreferátum a lelki sérülteket rehabilitáló akcióbizottság ülésén: 19 órától 19 óra 15 percig: törődés a családdal (telefonbeszélgetés); 19 óra 15 perc: indulás a magányosok kerületi klubjának avatóünnepségére (a hozzászólásban kiemelendő magányos nők patronálásáijak vállalása). Utóirat: Ma délelőtt háromnegyed tizenegykor lesben álltam a bölcsőde előtt. Sikerült a kék Zsigulit feltartóztatnom, de nem ő ült benne, hanem az egyik népszerű táncdalénekes a barát- nőiévfel. Az eseményről lekéstem; a bölcsődei pelenkaszárítót már tíz órakor átadták. Különben azért szeretnék beszélni vele. mert cikket írok a vállalatról, és az általa kiadott, és érvényben lévő igazgatói utasítás értelmében a saitónak csak ő nyilatkozhat, senki más! Ha a jövő héten sem kerül elő. kénytelen leszek egy másik igazgatót keresni. Ha tudok! Kiss György Mihály Kunkanyaró A kunkanyarói Rózsaszín Jövő Termelőszövetkezet fo- gatosa, Álmos Vendel nem akármilyen ember. Tudják róla a faluban, hogy neki a munka nem számít, bármilyen is az. Csak ne legyen. Ragadványnevét büszkén hordja, Négylóerősnek ismeri mindenki. Mert ha egyszer beül a kocsmába, onnan négy lóval sem lehet elvontatni, anüg pénze van. Valakinek.- a kocsmában. Nos, Álmos Vendel az egyik délelőtt véletlenül befogott a kocsiba, s ha már befogott, akkor útnak is indult, hogy a szomszéd hordóját meglátogassa. A lovak békésen poroszkáltak. Vendel terelgette szeme előtt a fehér egereket, amikor egyszerre elfpgyotf az út. — No — mondta Vendel, amúgy kunos szűkszavúsággal —, e meg itt a patakunk. Oszt’ a hidunk meg hova lett? — A lovak még nála is kunosabban szűkszavúak lévén egy hangot se mondtak. Vendel lecihelődött a sa- roglyából, nézelődött egy darabig, de nem sokra jutott. — A hordó odaát én meg itt. A varnyú csípje meg! Tenni kell valamit, mer’ így áll a munka! — gondolta dühösen és az ostoros közé vágott. Meg sem állt a tanácselnökig. — Elnök elvtárs. elnök elvtárs — kezdte zihálva. — Hun van a felvégi hidunk? — Hol van? Miért? Nincs meg? — Annyira nincs, hogy nagyon — lehelt körbe Vendel két deci szilvát, tisztán. — Én nem tudom, mi van ma ezekkel a hidakkal. Most volt itt a Kokas Géza, az meg az alvégi hidat nem találja. Eredj már. Vendel öcsém, hívd ide a műszakisunkat. az csak tudja! Vendel robogott, hozta a műszakist. — Mondjad öcsém, mondjad, mert nagy baj szakadt egyszülött falunkra. Hol vannak a hidak? — Kérlek szépen, a hidak ott vannak, ahol lenniük kell. Itt van a papír, most küldöm a felsőbb hatósághoz. A hidak állapota kifogástalan, szebbek, mint valaha. De hiszen te voltál kint, elnök elvtárs, ot éve, kérlek szépen, az alvégi híd névadóján! Te vágtad el a szalagot! Ott van a falon egy darabja bekeretezve ! — A hídnak? — A szalagnak. kérlek szépen. — Aha — mondta az elnök. — Fékomadta! — dorgött Vendel. — De ha egyszer nincs híd! — Ha papír van, kérném szépen, akkor híd is van. ha van, ha nincs — vágta el Vendel szilváját a műszakis és már ott sem volt. — Kettészakították a falut! — csapott az asztalra Négylóerős. — Apát a fiától, anyát a gyermekitől, bort a borivótul! Szégyen! Én ezt annyiba’ nem hagyom! — Nono, ülj csak le egy percet, Vendel öcsém. Megoldjuk mi ezt. Még annyi sem telt bele, és már együtt ültek a falu vezetői. — Elvtánsak! Eltűnt a két híd! Ki tud róluk? — kezdte a közepén az elnök. — Nincs négy éve, hogy láttam mind a kettőt — szólt Éles Bálint, a legöregebb tanácstag, akinek még a tyúkszemén is szürkehályog nőtt. — Mer’ vótak híggyaink? — kérdezte Fábián Fábián, a Rózsaszín jövő Mák-díjas kertésze. — Ejnye, elnököm — szólt közbe Kacat Lajos körzeti megbízott —, hát nem, emlékszel, hogy rögtön az építés után az utakkal együtt átadtuk a Rózsaszín Hajnalnak? Kínlódjanak ők vele! Azok meg, mert föld-' jük csak a patak egyik oldalán van, elbontották az egészet. A téesz majorjában már ősze is rakták a két hídból a metróállomást. — Mi a rosszfenét? — hördült fel az elnöki. — Ahogy mondom. Az építőbrigád mór fúrt is a Deák tér felé, mert úgy hallották, hogy a metró végállomása itt lesz. Csak az üvegházakat meg a tehén- istállókat kell még lebontani, hogy a csarnoknak helye legyen. — Fogunk itt nyavalyás hidakon vacakolni! Ügy sincs a Döröcke patakba’ egy csöpp víz se, ha csak nem hordunk bele! — kiáltotta valaki. — Nem addig a'! — rep- likázott a másik. — Ha híd, legyen kövér! — Csönd! — dörrent az elnök. — A Központ évek óta kapja a jelentéseket, hogy a hídjaink rendben vannak. Ha most kiderül, hogy egyikünk se látta sose. még a színükéit se, de a jelentéseket megírtuk, akkor nekünk régen rossz. Gondolkozzatok! — Hát nekem vóna javaslatom — kezdte Fábián Fábián. — Erről csak Álmos Vendel még Kokas Géza tudnak... Néhány hét alatt a kunkanyarói tanács csuda két fabódét állított a kéti nem-> létező híd nemlétező hídfőjéhez. Rajtuk tábla: Hídőri Hivatal. És ki ül a két bódéban? Hát Kokas Géza meg Álmos Vendel, a Négylóerős. — hortobágyi — Importhumor — Vezeték- és keresztneve? — kérdi az orvos. — Mary Smith. — A születendő gyermek apjának vezeték- és keresztneve? — Nem tudom. Nem voltunk ennyire jóban! > * * * — Ugye, szép a kalapom, Jacqueline? — Csodálatos, édesem, de úgy gondolom, hogy másként kellene hordanod. Hogyan? — Dobozban! * * * — Három font sterlinget kínál a képemért? — kérdi sértődötten a kezdő festő. — Gúnyt űz belőlem? Hiszen a vászon is többe került! — Ez igaz, de amikor vette, tiszta volt! * * * A nagymama megkérdi a kis Arnétöl: — Ki törte be az ablakot? — A mama. De a papa tehet róla. Mert leguggolt, amikor a tányér a feje felé repült! * * * Vojtech úr kinyitja a pénztárcáját, egy pillanatig keresgél benne, majd így szól a feleségéhez: — Tegnap este még két százkoronás volt a pénztárcámban, ma már csak egy van! — Ügy látszik, azt nem vettem észre... — mondja a felesége. * * * Az igazgató mondja a szép titkárnőnek: — Titeket nőket, nem lehet kielégíteni! Már vettem neked gyöngysort, bundát, autót és lakást is, és most még egy írógépet is akarsz! * * * — Hogyan lehet az, hogy a feleséged, ilyen elegánsan öltözik, te viszont annyira szerényen ? — Mert a feleségem a divatot veszi figyelembe, én meg a fizetésemet. * * . — Tegnap láttam a feleségedet a moziban. — Kizárt dolog! A feleségem soha nem megy egyedül moziba! — De hiszen nem is mondtam, hogy egyedül volt!
