Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-02 / 207. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 2. Újdonságok az atomiparban A termikus atomreaktorok között a legtöbb különbség abban van, hogy bennük miilyen mértékben dúsított fűtőanyag, illetve milyen moderátort alkalmaznak. A legelterjedtebbek a vízzel hűtött és moderált reaktorok. A víz azonban — mint moderátor — gondot is okoz, a lassítandó neutronok közül ugyanis viszonylag sokat elnyel. Az ilyen reaktor ezért csak dúsított uránnal működtethető. A termikus reaktorok újabb típusát is vízzel hűtik, ám nehézvízzel moderálják. A nehézvíznek ugyanis a természetes vízhez képest óriási előnye van: a láncreakció során felszabaduló neutronok közül csak nagyon keveset nyel el. így a nehézvíz-moderátorral olyan reaktort is lehet építeni, amely természetes uránnal működik. Másik fontos reaktortípus a gázhűtésű grafitmoderáto- ros reaktor. Hűtőközegként széndioxidgázt használnak. Előnye, hogy a gáz olcsó, s biztonságosan kezelhető, hogy nyomása nagy hőmérsékleten sem számottevő, így a reaktortartály egyszerűbb kialakítású lehet. Hátránya viszont, hogy hővezető képessége sokkal kisebb, mint például a vízé, vagyis azonos hő továbbításához sokkal több kell belőle, mint vízből. A probléma neim az, hogy nagy mennyiségű széndioxid kell a reaktorhoz, hisZen a széndioxid olcsó. A berendezést az a nagyméretű reaktortartály teszi költségessé, amelyet a szükséges mennyiségű gáz elhelyezése kíván. E reak_ tortípus hátránya az is, hogy moderátora mintegy 2000 tonna grafit. E reaktortípusok nagyméretűek, ám ez előnnyel is jár: természetes uránnal működtethetők. Az óriási beruházási költségek miatt azonban például Franciaország felülvizsgálta atomenergia-programját, s lényegében abbahagyta ennek a reaktortípusnak az építését. Angliában azonban továbbfejlesztésével foglalkoznak. A jövő minden valószínűség szerint a gyorsreaktoroké. Bennük majdnem megszázszorozhatók a rendelkezésre áHó hasadóanyagok. Világszerte nagy erőfeszítéssel folyik e reaktortípus fejlesztése. A gyorsreaktorokkal kapcsolatos műszaki problémák azonban rendkívül nagyok. Az első teljesen japán technológiával készült atomreaktor most készült el. A nehézviz-moderátoros rendszer többféle üzemanyag felhasználását teszi lehetővé A reaktor vezénylőterme Kelet-Szibéria, a jövő Ígérete Kelet-Szibériában a természet erői és az emberi elme közötti verseny jellemző a terület mai arculatára. Geológiai és szerkezeti szempontból Kelet-Szibéria igen változatos tájegység, éghajlata szélsőséges, nagy részét az örök fagy övezete alkotja. Viszont tartalmazza a Men gyelej ev-táblázat valamennyi elemét. Á kelet-szibériai folyók energiában gazdagok. Az alacsony hőmérséklet; miatt a kevés csapadék ellenére a folyók folyamóriások. Az Alsó-Jenyiszej és az Angara vízjárása a Bajkál tó . kiegyenlítő hatása miatt nem ingadozol Többek között ezért is épült az Angarán Irkutszknál és Bratszknál, a Jenyiszejen Krasznojarszk közelében óriási vízierőmű. A helyi energiára és a közeli érckészletekre — a tekintélyes vasérc, mangán, molibdén, wolfram, ólom, ón, cink, arany, ezüst, valamint bauxit előfordulásokra — előbb kohászalj, majd ezt követően fejlett gépgyártás települt. Mennyibe kerül vajon az ásványkincsek felszínre hozatala és az ipari objektumok létrehozása? Nem titok, hogy sokba, csakhogy e befektetés gyorsan megtérül. Egyetlen példa: a bratszki vízierőmű és a területi ipari komplexum építése 3,5 milliárd rubelbe került az államnak. Ebből a tajga más területein kisebb energetikai, fakémiai, színesfém- kohászati üzemeket lehetett volna létesíteni. A komplexum alig tíz év alatt nemcsak az építkezés költségeit térítette meg, hanem 2,5 milliárd rubel tiszta nyereséget is adott. Ilyen a Jenyiszejen épülő 6,4 millió kilowatt kapacitású szajani vízi. erőmű, amely 23,5 milliárd kilowattóra energiáit ad évente. A szajani ipari komplexum lesz a központja a több mint száz tervezett nehézipari, feldolgozó- ipari objektumnak. A világ érdeklődésének középpontjába akkor került Bratszki, amikor a hétéves terv nyomán 1955 telén elkezdődött a vízierőmű építése. Az Angara útját 127 méter magas duzzasztógát zárja el. Az első turbinák 1961-ben kezdték meg működésüket. Bratszknak ma már nemcsak a vízi erőmű ad hírnevet, hanem a rövid időn belüli iparvárossá alakulása is. Alumíniumgyérá- ban, cdllulózkombisnátjában a legkorszerűbb gépek végzik az automatizált munka- folyamatokat. Az alig 20 esztendő alatt félmillióssá nőtt város környékén már kisebb iparvárosok sorakoznak. Képünkön: a 20 turbinából épült erőmű 10 év alatt megtérült, :' ir,*; Gépóriásokat gyártó gépek A villamos energetika fejlődése egyre nagyobb teljesítményű gépegységeket igényel. Ezek üzembe állítását a rohamosan növekvő energiaigény és nagyobb egységek jobb hatásfoka indokolja. Ma már egyre több 1000—1200 megawatt teljesítményű turbogenerátort gyártanak. E hatalmas gépek forgórészei 300—350 tonna súlyúak, mechanikai megmunkálásuk különleges feladat. Nem kisebb gond az állórészek és a vízturbinák elkészítése sémi, amelyeket az ugyancsak egyre növekvő teljesítményű vízi erőművekbe építenek be. A nehézgépipar szükségleteinek kielégítése csak megfelelő nehézszerszámgép-tí- pusok gyártásával oldható meg. E gigantikus gépek gyártásában a harmincas évek vége óta a szovjet ne- hézszerszámgép-ipar első a világon, s egyre inkább a világpiacon is. A képen látható csehszlovák gyártmányú, nehéz kategóriájú karusszeleszterga (függőleges tengelyű síkeszterga) nem tartozik: ugyan a legnagyobbak közé, de jól érzékelteti, hogy milyen feladatokat kell megoldani ezekkel a gépekkel. A világ legnagyobb szerszámgépei egyébként a karusszelcsaládból kerülnek ki. Mind között a leghatalmasabb az a szovjet gyártmányú típus, amely 25 méter átmérőjű. 6,3 méter magasságú és 350— 400 tonna súlyú munkadarabok megmunkálására alkalmas. A karusszeleszterga maga 2000 tonna (!) súlyú és 16 méter magas; a beépített elektromotorok összteljesítménye meghaladja a 300 kilowattot. I kohósalak basznosffása Hogyan készül a cement? A vaskohászatban a kohóba adagolt ércek szükségképpen több-kevesebb meddő közéltét tartalmaznak. Olvadás után az ércekből ezek kiolvadnak, amely folyamatot elősegíti az érc közé kevert saiakképző anyag. Ezek az anyagojc nem lépnek kémiai reakcióba a fémmel, és el sem gőzölögnek. A kohósalak a nagyolvasztó medencéjében a nyersvason úszik, a rajta átcsöpögő vasat kénteleníti, gáztalanítja és elősegíti az egyes elemek redukcióját, tehát a vasolvasztás folyamatában fontos szerepet tölt be. Az ércek meddő alkotórészeinek és a beadagolt salakképző anyagok (leginkább mészkő) mennyiségének és minőségének az összehangolásával lehet biztosítani, hogy jól megfeleljen kohászati szerepének. A kohósalak főleg kovasavakból, timföldből, mészkőből áll, ezen kívül kisebb mennyiségben magnéziumot, mangánt, titánt, báriumot és egyéb anyagokat is tartalmaz. Folyékony állapotban a salakalkotók határozott rendszer nékül keverednek és oldódnak egymásban. A nagyolvasztóban minden tonna nyersvassal 400—1000 kg salak keletkezik, amelynek kezelése, elszállítása az üzem feladata. Annak érdekében, hogy az eme fordítandó költségek csökkenjenek, régóta foglalkoznak a kohósalak gazdaságos hasznosításával. A különféle szemnagyságra aprított és osztályozott kohósalak felhasználható útépítés, vízépítés, betonkavics, vasúti alapépítmény céljaira, porrá őrölve cementadalékként, ha- bosítva könnyűtéglák, köny- nyűbeton, hő- és hangszigetelő elemek gyártására. Erre a célra a kohósalakból 3—10 mikron vastagságú szálakat állítanak elő, ame_ lyet a vattához vagy gyapothoz hasonlóan gombolyagként hoznak forgalomba. Ebből 2 centiméter vastag réteg hőszigetelése másfél tégla vastagságú faléval egyenértékű. A világ cementtermelése az utóbbi 15 évben megkettőződött, mivel ma már minden építkezéshez nélkülözhetetlen. A cement finom porrá őrölt szilikátalapú hidraulikus kötőanyag, amely víz jelenlétében megszilárdul, megköt, majd szilárdságát fokozatosan növelve kőszerű, vízben oldhatatlan anyaggá válik. Előállításiához mészkövet, valamint vas- én alumíniumtartalmú szüikátot (agyagot vagy mérgét) használnak fel. Módosító anyagként hozzáadhatunk még homokot, löszt, a kénsavgyárttás melléktermékét, a piiritpörköt, esetleg a timföldgyártás közben keletkező vörösiszapot is. A korszerű, száraz eljárású cementgyártásnál a nyersanyagot a kemencével ösz- szeépített malmokban finom porrá őrlik, majd keveréssel egységesítik. A száraz lisztszerű anyag a forgó kemence előtt elhelyezett hőcserélő rendszerbe jut, ahol a kemencék füstgázaival előmelegítik'. Ezután kerül a kemencébe, ahol a keveréket 1500 C-fokon zsugorodásig égeitik. A szürkészöld színű, kemény rögökké zsugorodott klinkercement kialakulása után befejeződik az égetés. A kész klinkert malmokban finom porrá őrlik, és hozzákeverik a kötési időt és szilárdítást szabályozó adalékanyagokat. A cementgyártás legfontosabb berendezése az égeitő- vagy. forgókemence, amelynek a kapacitása megszabja az egész üzemét. A fejlődést éppen ezért a forgókemencék méreteinek, teljesítményének a növekedése jellemzi. A múlt század végi for- gókemencék hossza 16—20 méter, belső átmérője 2 méter, teljesítményük pedig napi 30 tonna klinker volt. Az 1970—75 között termelésbe lépett ifegnagyobb kemencék hossza 180—210 méter, átmérőjük 5—6 méter, napi teljesítményük pedig 3000 tonna. Képünkön: szerelik a jugoszláviai Starooskolsky Cement Művek új forgókemencéjét.
