Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-14 / 217. szám
1978. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hasznosítható tartalékaink Második ütem Önkéntes parképítők Partizánok Volt partizánokkal beszélgettem a napokban. Megyénkben közel harmincán élnek közülük. Sorsuk alakulása jó három évtized óta semmiben nem tér el az átlagpolgárokétól. Van köztük tanító, tsz-tag, katonatiszt, megannyi más foglalkozású, és az élet természetes velejárójaként egyre több nyugdíjas. A régi harcokat lassan-las- san történelmi távlatból szemléljük. Akik a háború idején életük kockáztatásával fogtak fegyvert hazánk és a szomszéd népek boldogulásáért, nem melldönge- tőek, nem törnek az első sorokba a javak osztásakor, talán ezért is él a partizánok jó része az ismeretlenség homályában. Akikről környezetük tud, azoknak jó részét is mítosz veszi körül, sokan szinte mesebeli hősöknek tekintik őket. Az egyik volt partizánt például megkérte egy tanítónő arra, hogy tanítsa meg növendékeit azokra a dalokra, melyeket annakidején, harci bevetések közben énekeltek. Az öreg udvariasan elhárította a meghívást, mondván, hogy jól néztek volna ki, ha a létszám és fegyver tekintetében egyaránt túlerőben levő ellenségre nem meglepetésszerűen., fianem vidám nótákat énekelve csaptak volna le. Még az ilyen naív meghívás is ritkán fut be a volt partizánokhoz. Egyikük elmondta például, hogy szorosabb kötelékek .fűzik őket az országban mindenfelé szétszóródott társaikhoz és régi szovjet harcostársaikhoz, mint ahhoz a közeghez, melyben élnek. Kár, mert sorsuk alakulása, példamutató helytállásuk ma is elevenen ható, buzdító erő, férfiasságra, hazaszeretetre lelkesít. Sokat beszélünk arról, hogy iskoláinkban nemcsak az értelemre, hanem az érzelemre is akarunk hatni. Ezt a célt a hazafias-honvédelmi nevelésben jól segíthetnék a volt partizánok élménybeszámolói. Segíthetnék, ha a nevelők igényt tartanának rá. Valójában mi a helyzet? Az egyik idős harcos példája általánosítható: „Húsz évig tanítottam a jászberényi tanítóképző gyakorló iskolájában. Egyszer se kértek arra,mhogy tartsak előadást a leendő nevelőknek.” Egy Karcagon élő volt partizán mondotta: — Tőlünk bekérték azok névsorát akik Vállalkoznak arra, hogy előadásokat tartsanak az iskolákban a hazafiashonvédelmi nevelés érdekében. Eddig még nem hívtak bennünket. Nem mintha unatkoznék, hiszen fél műszakban Imég dolgozom, amellett hatféle társadalmi munkát végzek.” A jó pap is holtig tanul. Ezért nem fáj különösebben, Hogy kenyerem javának elpusztítása táján tudtam meg, miből is ered a kiszólás: pechem van. Pedig mennyi, de mennyi pechem volt már életem soránI Nyilván - önöknek is. S ha már igy benne vagyunk, ismerkedjünk meg közösen a mondás forrásával. Hátha igy könnyebb lesz elviselni hátralévő pechjeinket. Kérem — kövessenek hazánk nyugati végére, a hűség városába. Merthogy a pech „születésére” vonatkozó értesülésemet a soproni Zettl-Langer-gyű j temény megtekintésekor szereztem. Kalauzunk a Zettl-Langer család egyik tagja Kellemes modorú, színes beszédű asz- szony. Rokonszenvesen avatja be vendégeit a csodálatos anyag jelentősebb darabjaihoz fűződő ismeretekbe. Felemeli “tf sötétbarnára •öregedett állványocskát is, HAZÁNKBAN óvatos becslések szerint jó három- százezerre tehető azoknak a száma, akiket csak részfoglalkoztatás vagy az otthon végzett, bedolgozó munka formájában lehet bekapcsolni a társadalmi termelésbe. Ezzel szemben elenyészően csekély azok száma, akiket — szinte kizárólag a szövetkezetek és a helyiipari vállalatok — bedolgozóként foglalkoztatnak. Szolnok megyében 32 munkáltató (5 vállalat és 27 szövetkezet) foglalkoztat bedolgozókat, akiknek létszáma megközelíti a háromezret. Kevés a bedolgozók száma, nem lehetne jóval több? A felmérések szerint lehetne legalább két és fél ezerrel is több, ha a munkáltatók is úgy akarnák. A munkaerőhelyzet ugyanis megkövetelné, hogy a kis- és nagyvállalatok felfedezzék ezt a rejtett és gazdaságilag jól hasznosítható munkaerő-forrást. A tapasztalatok szerint a beruházási eszközökkel rendelkező állami ipart érdekli a legkevésbé a téma. A szerényebb anyagi eszközökkel dolgozó szövetkezetek és helyi ipari vállalatok pedig igen nehezen tudnák növelni bedolgozóik számát, mivel számtalan hátrányos megkülönböztetés miatt — nem túl nagy a tolongás az otthon végezhető munkáért. Legalábbis ez a látszat, bár a megyei tanács vizsgálódása szerint a tiszafüredi és a jászberényi járás kis falvaiban lenne jelentkező —. ha hozzájuk elérnének a munkáltatók. A bedolgozók élete korántsem könnyű. Gyakorlatokhoz. — Ki tudja, mi ez? Csakugyan, mi is? Lehetne nézni ócska fogasnak, amiről már rég lerágta a fogakat az idői. Ámbár lehetséges, hogy leégtek róla a fatüskék, melyekre valamikor kalapot, paraplét, ruhát akasztottak. Hisz’ olyan sötétszürke rajta az a barnaság, mintha láng marta volna egykoron. Á — mégse fogas ez. Mit keresne rajta az a fűrészesen rovátkolt csatlakozó törzsrész, amiről olyasmi sejthető, hogy szabályozható a magassága. Ott van ni a csapocska-szerű forgattyú is. S a csúcsán meg olyasszerű „kiágazás”, mint a szemaforok billenthető karja. Ez a karocska is hasonlóan van odaszerelve, s a róla csüngő súly, nehezék művelheti entilag csak jogviszonyban áll a bedolgozó a vállalattal, annak ellenére, hogy az érvényes rendelkezések értelmében státusza munkaviszonynak minősíthető és kezelendő. Következésképp azok a szociális juttatások (fizetett szabadság, ebédidő, kedvezményes üdülés, stb.) amelyek a vállalati dolgozók természetes jogai, a bedolgozót csak elvileg illeti meg. Még ennél is nagyobb gond a bedolgozók bérezése: az alacsony darabbér, a nagyüzemi szervezettséget feltételező bérpolitika és bérezési gyakorlat, valamint a maximált kereset nem használ a bedolgozói rendszer kiszélesítésének. A kis kereseteket csökkenti még a rezsiköltség, amely a legtöbb esetben a dolgozót terheli. A megyében 1976-ban évi 11—13 ezer forintot kerestek átlagosan a bedolgozók. FŐLEG a szövetkezeti iparban már a rezsitérítést is bevezették a bedolgozók helyzetének (könnyítésére. Sok helyen jutalmat, év végi részesedést is adnak az otthon dolgozóknak, az anyag- és készáru szállítását a munkáltatók vállalják magukra, térítésmentesen. A bedolgozók nagyrésze időskorú, túl a nyugdíjkorhatáron, vagy ahhoz közel. A Szolnok megyében otthon dolgozók szinte kivétel nélkül mind nők, majdnem 70 százalékuk 30—60 év közötti. Vannak közöttük csökkent munkaképességűek, s főleg olyanok, akik családjuk miatt nem vállalhatják az eljárást, esetleg mindennél az alig embermagas alkalmatosságnál a mozgatást. Mármint úgy, hogy ha aí lógó kölöncöt megemeljük, az a bizonyos kar az állvány hegyéhez közelít vissza, s annak arasznyi darabjával olyan kettőst alkot, mint az olló két szára. De mi is ez a „szerkezetes” faállvány? Kísérőnk mosolyogva old* ja fel az elénk meredő kérdőjelet: — Nagyon kevesen láttak ilyet előttünk járt nemzedékekből is — vigasztalt bennünket. — Ez egy réges-régi fából készült szövétnektar- tó vagy fáklyatartó. Mint látjuk —1 meg is mutatja —, magasságát változtathatták is. Ide föl, az „ollójába” tették a szövétneket, s ez| a kis kölönc húzta annyira a kart, hogy a fáklyát stabilan szorította ... A szabályozható állólámpa őse. napos utazást a munkahelyre. Teljesítményük általában ingadozó, amit befolyásol a munka- és anyagellátottság hullámzása is. Mindezek ellenére a bedolgozók kézi munkával, minimális anyagi ráfordítással, mostoha körülmények között évről évre több százmilliós termelési értéket állítanak elő. Kis létszámú szövetkezetek esetében előfordul, hogy a bedolgozói tevékenység biztosítjá az árbevétel jelentős hányadát. A szolnoki Háziipari Szövetkezetnél például az ötven százalékát. MINDEBBŐL következik, hogy a bedolgozói munka gazdasági racionalitása nálunk se kérdőjelezhető meg. Különösen nem ebben a munkaerőigényes világban, s akkor, amikor több mint háromszázezren kapják a gyermekgondozási segélyt. A Szolnok megyei felmérések szerint két-, két és fél ezer nő vállalná szívesen — a nehézségek ellenére is — a bedolgozók életét, munkáját. Ha olyan államok, mint Japán, Svájc, Ausztria régóta és nagv haszonnal alkalmazzák a bedolgozók százezreit, talán a magyar ipar is profitálhatna valamit a módszerből. Többet, mint eddig. Például a könnyűipar számos ágában s a híradás- technikában. Nem kellene hozzá sok erőfeszítés. Csak az apró, egyedi és önmagukban jelentéktelen kísérletek helyett tömegméretekben kellene hozzálátni a bedolgozói munka szervezéséhez. K. S. S most néhány mondatot a fáklyáról. A fáklya: szurkos-gyantás anyaggal bevont fa, amely minden bizonnyal csak lobogó lánggal égő, száraz ág lehetett kezdetben. Aztán évezredeken át a legfőbb világító- eszköz. Gyakorlati jelentőségén kívül szimbólummá is válik. Fáklya = világosság, tudás. Lefelé tartva például a halált, az elmúlást jelképezi. Különböző ünnepségek alkalmával jelzi vivőjének státusát, az adott társadalmi építményben meghatározott helyét, tisztségét. Belopja magát a szokásokba, népi hagyományokba. Menyegzőn, párválasztás ünnepén fáklyatáncot lejtettek. (Idővel a gyertyáé lesz a szerep; gyertyatánc, gyertyafénykeringő.) A múltat szívesen és gyakorta idéző Kisfaludy Sándor így ír erről: Egy, másfél hét múlva újra melegítős, munkaruhás felnőttek, diákok népesítik be a szolnoki József Attila úti lakótelep melletti Forradalom évfordulója pihenő- parkot és játszóteret: megkezdődik a terület második ütemének építése. A városi tanács vb műszaki osztálya felhívására számos vállalat, intézmény jelentkezett társadalmi munkára. Á Volán 7. sz. Vállalat Az elkészült új tankönyvek sok értéket és tapasztalatot ötvöztek, s ezért méltán várható, hogy az iskolai gyakorlat során jól használható eszközzé válnak a tanítók és a gyerekek kezében egyaránt. Bár még nem ismerjük a pedagógusok^ a tanulók, a szülők véleményét — hiszen az új tankönyvek most vagy nemrég kerültek az iskolákba. — Azt már most megállapíthatA Magyarország c. útikönyv Kunhegyes helységnév után az alábbi műemléképületet említi: „Oszlopos előcsarnokú, klasz- szicista stílusú református templom (1827-48), építését Grisner József kezdte és Hild József tervei szerint fejezték be”. A 48.5 méter magas, kéttornyú épületóriás északi oldalán, a kúszó állványerdő már elérte a kupolát, így a tető, tetőszerkezet közelmúltban befejeződött javítása után tulajdonképpen elkezdődtek a tornyok és a főhomlokzat külső tatarozási munkálatai. Néhány évvel ezelőtt a torony csúcsából előkerült egykorú, málladozó papír sorai részletesen vallanak a korabeli építkezés menetéről, céljáról, gondjairól. Érdekes, hogy a nagy vállalkozás éveiben minden kunhegyesi iskolásgyereknek — ez akkoriban komoly „házi feladat” volt — egy darab téglát kellett keríteni, De miközben meghatottan simogatjuk tekintetünkkel a vénséges vén szövétnektar- tót, s fél füllel halljuk csak a vele kapcsolatos praktikusságokat — hogy például mi fogja fel a lángolvasztotta szurokcsöppeket — megint érdekes fordulatra kell figyelnünk. — Megtörtént aztán, hogy valaki a szövétnek körül forgolódva éppen akkor nyúlt oda, mikor a szurok lecseppent a fáklyáról. S ha a kezére, de akár a ruhájára esett, sziszeghetett fájdalmában. A szurok németül: Pech. Ilyenkor mondták a szenvedő alanyra: „Pechje van!” ... Szóval a szövétnektől, fáklyától fakad a pechr A pech — persze — mai átvitt és megszelídült formáiban sem esik jól senkinek. A balszerencse —okozhat akkora égési fájdalmat, mint a tüzes szurok cseppje. Tóth István például 1544 köbméter homok fuvarozását, a Szamuely Tibor Szakközépiskola két hat-hat üléses hinta elkészítését vállalta. Ugyanez az iskola 700, a Jubileumi Lakásszövetkezet ezer, a Papírgyár szocialista brigádjai több mint 600 óra társadalmi munkát vállaltak. A szervezők számításai szerint a másodig ütem munkálatainak értéke megközelíti a másfél millió forintot. juk, hogy mondanivalójukban, tartalmukban és kiállításukban is korszerűbbek a régieknél —• mondotta egyebek közt Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes szerdán az Oktatási Minisztériumban megrendezett ünnepségen, ahol átadták az oktatási miniszter jutalmát a legjobbnak ítélt tíz új tankönyv, illetve tankönyv- család szerzőinek. és elvinni az építkezés színhelyére. A tornyok félig készek, amikor a még oldalvéd nélküli erkélyre a kacska- ringós csigalépcsőn felkaptattak a községi elöljáróság „legráérdemültebb emberei, körültekinteni, miként esik a kilátás.” Nos, egy óvatlan lépés után egyikőjük le is esett, a huszonegynéhány méteres kijáróról. A rendhagyó úton távozó szemlélődő zuhanását szétnyíló nagybundája csökkentette, aki akaratán kívül a földet érést is szerencsésen megválasztotta, mivel egy homokkupac tetején kötött ki. A nagy ijedtség mellett így figyelmetlenségét néhány horzsolással és egy lábtöréssel megúszta. Ennél jóval szomorúbb az építkezés elhúzódásának egykori históriája. Az állványerdő 1836-ban már az íves ablakok fölé jutott, mikor egy felvidéki üvegeslegény érkezett rozoga kocsiján a faluba. A szekérderékban széna között néhány tábla üveg hevert. Drága volt akkoriban az ablakokon még oly ritka, átlátszó „vendég”, de ezt a fuvart a kun település sokszorosan megfizette. Abban az évben dúlt a nagy felvidéki kolerajárvány, s a szerencsétlen vándor — mint később kiderült — már fertőzötten ért a településre. Két nappal később meghalt, és vele együtt rövid idő alatt közel nyolcszáz kunhegyesit ragadott el a rettegett kór. Mivel mindössze ötven koporsó állt rendelkezésre, az elöljáróság döntése alapján majdnem földig le kellett bontani az állványzatot, hogy az elhunytakat a vastag deszkapallókból eszkábált, hevenyészett koporsókban eltemethessék. A nagy kór utáni esztendőben a megrendelők újra elszekereztek Máramaros- szigetre, pótolni a hiányt. A kért famennyiség 1837 őszén vízi úton meg is érkezett Ti- szaroffra, de mikorra kézi erővel elfűrészelték a törzseket, s ökrös szekereken Kunhegyesre szállították a padlókat, jónéhány év elrohant. A jelenlegi felújítást az adományokon kívül az Országos Műemléki Felügyelőség és a Szolnok megyei Tanács is jelentős összeggel támogatja. D. Szabó Miklós Az óbudai szigeten lévő Május 9. parkban a sok érdekes játék közül legnépszerűbbek a színes műanyagból készült óriáscsúszdák S; B. Mióta van peehünk? „Sír, rí a hegedű, mélázik a hárfa fáklyatánc, párnatánc váltakozva járja.” és kedvesen fordul a látogaJutalom a legjobb tankönyvíróknak Felújítják a kunhegyesi műemléktemplomot Állványerdő a kupoláig
