Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
1978. augusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 /Mivel tölljük a munkaidőt? ii. A munkaerőhiány évek óta gazdasági adottságaink közé tartozik. Ám ugyancsak évek óta rendelkezésre áll egy képzeletbeli tartaléksereg: a munkaidőveszteségek csökkentése százezrek munkába állításával lenne egyenértékű. A mérleg egyik serpenyője tehát: jelenleg mintegy százezer munkás hiányzik az iparból, s ezt növelik még a meglévő mumkaerő-f elhasználásból adódó veszteségek. A Gazdaságkutató Intézet számításai szerint a rendelkezésre álló munka- időalap 20—25 százaléka megy veszendőbe. Ez körülbelül 2—2,5 milliárd munkaórának több mint egymillió foglalkoztatott évi teljes munkaidejének’ felel meg! Hz idő — pénz? Ez hát az egyik oldal. Mégis, feladatainkat többnyire teljesítjük, sőt — nem mindig és nem túlzott mértékben — túlteljesítjük. Mi húzza vissza a mérleg lebillenni késáülő serpenyőjét? A túlóra. A KSH adatai szerint a fizikai dolgozók 40 százaléka rendszeresen túlórázik — függetlenül attól, hogy közeledik-e valamilyen tervteljesítési határidő: negyedév, félév vagy évvége. Azt is kimutatták ezzel párhuzamosan. hogy — ritka időszakoktól eltekintve — a túlórázás hosszabb távon gazdaságtalan, társadalmi következményei rendkívül károsak. Lengyel kutatók szaros kapcsolatot mutattak ká a túlórák száma és a munkahelyi balesetek között S ha belegondolunk: a balesetek tovább csökkentik a munkában lévők számát, több túlórára lesz szükség, a túlóra és a munkahelyi bÉdesetek között pedig... De nemcsak erről van szó. A túlóra gazdaságtalanságát a teljesítménystatisztikák is mutatják. Ha a nyolcadik munkaórában elért teljesítményt száznak vesszük, a további órákban a következőképpen alakul a dolgozók teljesítménye: a 9. órában 95, a 10-ben 89, a 11-ben 80, a 12-ben 76 és a 13-ban 61 százalék. A számok magukért beszélnek természetes tehát, hogy a veszteségidők felmérése, az okok elemzése, a legfontosabb vállalati feladatok egyike. Természetes? Annak kell lennie. A népi ellenőrzés megállapításai mindenesetre nem erről tanúskodnak. A gazdálkodó egységek kis hányadában végeznek csak veszteségtanulmányokat, munkanapfényképezést. Ez pedig arra utal. hogy az idő szerepe a gazdasági vezetők szemléletében másodrendű feladat. Sok helyütt a törtnapi hiányzásokat nem is tartják nyilván! Míg az anyag- és energiafelhasználását, a készletek növekedését, a bérszínvonalat szigorú rendelkezések szabályozzák, a munkaidővel való pazarlás igen ritkán von maga után közvetlen anyagi következményeket. Az okok bonyolultak, s a megoldás sem egyszerű. A munkaerőhiány viszonylagos mértéke összefügg gazdaságunk mai színvonalával, szervezettségével, a munka- fegyelemmel. A munkaerőgazdálkodással foglalkozók egyöntetű; véleménye, hogy kívánatos lenne növelni a teljesítménybérben dolgozók arányát. Ennek azonban nemcsak technikai akadályai vannak, gyakran még érződik az a káros szemlélet, mely a normázást és a veszteségek feltárását munkásellenesnek tartja. Képzettség és fegyelem Párt- és kormányhatározatok ismételten hangsúlyozták, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés meggyorsításának egyik alapfeltétele és tartaléka a munka szervezettségének növelése. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a munka mérése és normá- zása az üzem és munkaszervezési tevékenység szerves részévé váljon. Az elhatáú rozások ellenére tovább csökkent a teljesítménybéres dolgozók száma, s ez a kedvezőtlen folyamat csak 1976- ban állt meg. A munkaidő-veszteségek nagy része szoros kapcsolatban áll a munkafegyelemmel. Ez utóbbi pedig bizonyíthatóan összefügg a műszaki-technikai színvonallal. A korszerű, nagy termelékenységű gép magasabb képzettséget igényel, s a tapasztalatok szerint a képzettség és a munkafegyelem között is erős a kapcsolat. Ezen a téren van még javítani való: a KSH adatai szerint a minisztériumi iparban dolgozóknak közel fele kézi munkát végez, de a gépek és berendezések mellett dolgozók csaknem ötven százalékának mindennapi tevékenységében is a kézi munka dominál. S még egy figyelemreméltó adat: miközben 1972 és 1977 között az iparban a fizikai létszám csökkent, az anyagmozgatással foglalkoztatottak — amúgy sem alacsony — száma 7 százalékkal nőtt. Fegyelmezett munkavégzésről akkor beszélhetünk, ha nincs a munkás hibájából származó veszteségidő. Amikor a vállalatok egy részénél elszánták magukat arra, hogy — szembe nézve a valósággal — felmérjék a munkaidő-veszteségeket, kiderült: a dolgozóktól függő veszteségek nagysága sokkal kisebb, mint azoké. melyek a dolgozóktól függetlenek. A veszteségek leggyakoribb oka a szervezetlenség, s ahol a munkások szervezetlen körülmények között kénytelenek dolgozni, ott a vezetőnek nincs erkölcsi alapja a fegyelmezett munka megkövetelésére. De igaz gz fordítva is. A jól szervezett munkahelyen nincs szükség fegyelmezésre: a munkavégzés rendje, a munkafolyamatok szabályos ritmusa kikényszeríti a fegyelmezettséget. Nehezen csökkenthető A veszteségidők felszámolása nem olyan feladat, amely egyik napról a másikra megoldható, a veszteségek néhány fajtája nem, vagy csak nehezen csökkenthető. De nyolcmilliárd forint —' ennyiről volt szó a bevezetőben — sok pénz és ekkora összegnek néhány százaléka sem kevés. Föld S. Péter — VÉGE — Jó úton Amikor néhány éve rövid hírben megírtuk, hogy az addig hepehupás szolnoki Berzsenyi Dániel utat a tanács segítségével a környék lakói — társadalmi munkában — aszfalttal borított köves úttá „varázsolták", mendemondák keltek szárnyra. Nem az út hasznosságát kérdőjelezték meg a fitymálok, hanem a — munkát megelőzően — hetekig kilincselő tanácstag „buzgóságát” minősítették szereplési vágynak. A rosszindulatú megjegyzések ellenére a környék lakosainak többsége boldogan vette birtokba a korszerű utat, egyre több tisztelője akadt Bodnár Lajos tanácstagnak, aki a munka végeztével melt- veregetés nélkül intézte tovább a 35-ös körzet egyéb ügyes-bajos dolgait. Néhány hónap múlva újabb „esemény” zökkentette ki a kerület lakóit a hétköznapok megszokottságából: nyilvános telefonfülkét szereltek fel a körzetben. Csak közvetett úton jutott a lakók tudomására, hogy a tanácstag „járta ki” a távbeszélőt, ő talpalt, érvelt körzete érdekében. Az újabb „ötlet” már a lakóktól érkezett: játszóterek kellenének, építsünk közösen. Építettek. A 35-ös tanácstagi körzet most újabb kö- v esúttal „gyarapodik”, az elmúlt hét végén a lakók megkezdték a Vas Gereben út aszfaltozását. A tanácstagnak sikerült „meghódítani” a nagy munkához a Volán 7. számú Vállalatot, a Tiszamenti Regionális Vízmű, és Vízgazdálkodási Vállalatot, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságot, a Metró-KÉV-et, a Víz- és Csatornamű Vállalatot, a Cukorgyárat, a Beton- és Vasbetonipari Műveket és a Közúti Igazgatóságot. Valamennyi gyár, vállalat, intézmény — társadalmi munkában — segít az útépítésben. A városi tanács — értékelvé a körzet lakóiiutk tenni- akarását. soronkivül 300 ezer forintot utalt ki a Vas Gereben út aszfaltozására. Az út ma még hepehupás, göröngyös. A társadalmi munka résztvevői azonban jó úton járnak. — t. szűcs — Ellenőrzik a búza minőségét Rendszeresen ellenőrzik a szolnoki tárházba beérkező gabonaszállitmányok minő* ságát Képűnkön Muhi Kálmánná meós a búza hektolitersúlyát méri H Hazai Pamutszovőgyárban Negyven új szövőgép áll munkába A Beton- és Vasbetonipari Műwek csepeli gyárában az idén mintegy harminc kilométernyi hídgerendát gyártanak. A szabadtéri üzemben készült nagy fesztávolságú építőelemeket a szegedi Tisza-hid, az ’M 3-as autópálya hídjainak építéséhez, valamint közúti felüljárók összeszereléséhez használják Feketevölgy: mintabánya A kétszáznegyvenmillió forintos munka eredménye: mintabánya a Feketevölgyiakna. Hazánk e legnagyobb. 150 méter homlokszélességű frontfejtéséről havonta 100 ezer tonna szenet küldenek a felszínre. Ha ezt a mennyiséget sikerül állandósítani, az akna dolgozói elérik, hogy a tervezett év: 1982 helyett már a jövő esztendőben átlépik az egymillió tonnás termelést. Nyugdíjba küldik, kiselejtezik az elavult tarkánszövő gépeket: rövidesen új, nagy teljesítményű széles, színváltós automata szövőberendezések kezdik meg a munkát a Pamutnyomó Vállalat hazai pamutszövőgyárában. Csaknem 40 új SZTB-szövő- gép már meg is érkezett a Szovjetunióból: üzembe állításukat szeptember végére tervezik. Ez a gépi fejlesztés része annak a nagyszabású korszerűsítésnek, amelyet a Pamutnyomói pari Vállalatnál végrehajtanak. A fejlesztési program lényegében a vállalatnak valamennyi szövödéjét, illetve szövődéi előkészítőjét érinti. Megvalósítása az idén kezdődött. Főként a magyar pamutipar ! és a már említett hazai pamutszövőgyár szövödéjében : lesznek nagy változások. E két gyárban 1980-ig összesen 224 korszerű SZTB-szö- vőgépet helyeznek üzembe, ezzel a szövődéi géppark fokozatosan, s teljes egészében kicserélődik. A magyar pamutiparból kikerülő 683 AT- típusú széles berendezést — mivel azok jóval korszerűbbek, mint a vállalat soproni és kispesti gyárának jelenlegi szövőgépei — a soproni szövődébe, illetve a Kistext- be helyezik majd át. KETTEN A NÉGYSZÁZÖTVENBŐL VIT-küldöttek voltunk Kedden délelőtt hazaérkezett a magyar VIT-delegá- ció. — Nagyon nehéz most még a rengeteg élményt valami ésszerű rendbe illeszteni, hiszen alig két órája, hogy beestem a lakásba — szabadkozik Kácsor József, szolnoki középiskolás, a hat Szolnak megyei VIT-küldött egyike, amikor — bizonyára az elsők között —, havannai élményeiről kérdezgetem. Megadóan hellyel kínál, mint aki tudja, a következő napokban hetekben jónéhányszar el kell majd mondania, milyen volt, kikkel ismerkedett meg. megtanult-e szambázni... egyszóval beszélnie kell a kábái világifjúsági találkozóról. Hosszú lábait maga alá húzza, a térdére könyököl, és az álmosságtól csaknem leragadó szemekkel néz rám: — Hát... kérdezzen ... — Nem fáztak, amikor délelőtt a Ferihegyen kiléptek a repülőből? — Nem. Jóllehet Havannában legalább tíz fokkal melegebb volt, de mindany- nyiunkat átmelegített az „itthon vagyunk” gondolata. — Mi volt Kubában az első élménye, amiről biztosan tudta, itthon nem élhette volna át? — Amikor a havannai repülőtérről a szálláshelyünkre vittek busszal, odaragadtunk az üléshez félelmünkben. Harsány dudálással robogtunk át a városon, keresztül tiloson-piroson... Kubában nem sokat adnak a KítESZ-re, de ezt akkor még nem tudtuk. Alig vártuk, hogy kiszállhassunk az autóbuszból ... — Ezek szerint nem túlságosan tisztelik a kötöttségeket. — Egyáltalában nem. Minden találkozásról elkésnek. Aztán kedvesen szabadkoznak és nem lehet rájuk haragudni. De nemcsak ebben különböznek az európai em_ berektől, hanem abban is, hogy képtelenség kizökkenteni őket a nyugalmukból, az állandó jó kedélyükből. És az európai számára meglepő gyorsasággal összebarátkoznak az idegenekkel. Néha szinte kínos volt, ahogy körberajongtak bennünket, láthatóan arra törekedtek, egyikőnknek se maradjon a kubaiakról rossz véleménye. — A magyar delegáció tagjai minden programon közösen vettek részt? — Csoportokra osztottak bennünket, mi Szolnok megyeiek a Csongrád és Bács megyéből érkezett küldöttekkel voltunk együtt. Emellett persze alkalmunk adódott, néhány „maszek” csavargásra is: De akárhová mentünk, mindenütt találtunk barátokat, és ezt ne úgy vegye. hogy csak kötelességből mondom. A megnyitón például egy mexikói lány és egy fiú állt mellettem, öt perc alatt kicseréltük a címeinket, két nyelven is letéve a nagy esküt, hogy amint hazaérünk. írunk egymásnak. — Apropos, nyelv ... Hogyan értették meg magukat a kubaiakkal? — Minden küldött kapott egy magyar—spanyol társalgási szótárt, aminek alig vettük hasznát. Nem mintha rossz lett volna a szótár, hanem mert nem volt rá szükségünk. Mutogattunk. Egy_egy nagyobb rendezvényen szabályos tornabemutatókat tartottunk. Mindent értett mindenki, ha mégsem, elnevettük magunkat, és máris meg volt az összhang! — Sokat hallottunk a kubaiak táncos kedvéről. — Hihetetlenül ruganyosak, mozgékonyak, minden alkalmait megragadnak a táncolásra. Egyik nap bementünk vásárolni Havanna legnagyobb áruházába, és szinte földbe gyökerezett a lábunk ... Valahol megszólalt a tipikus kubai zenei, a pénztárosnő kilépett a pénztárból és táncra perdült... Néhány kecses mozdulat után mosolyogva visszaült a helyére. Aki a vevők közül csodálkozott biztos, hogy külföldi volt. A kubaiak megtapsolták a produkciót. — Nem tartom fel to- 'vább, látom, nagyon fáradt. — Az utolsó napokban nem sokat aludtunk, minden percben történt valami érdekes. Különben sem alud_ ni mentünk Havannába ... * * * Benkucs Erika Jászberényt képviselte a VIT-en. A Hűtőgépgyár nyomdájának kéziszedő szakmunkástanulója. — Még alszik szegényke ... — mondja Erika édesanyja, amikor a lépcsőházban találkozunk. — Tegnap, amint hazaért, lefeküdt. Megpróbálom felkelteni ... Nem könnyű vállalkozás. A több órás időeltolódás és a zsúfolt program alaposan elárasztotta a fiatal lányt. — Azt álmodtam, hogy még mindig Havannában vagyok, — igyekszik ébernek látszani. — Sokunkban egyelőre csak álom marad Havanna. Nem tagadom, irigylem azokat, akiknek valósággá vált. — Tudom, hogy sokan irigykednek és joggal. Olyan helyekre eljutottam, annyi érdekes embert ismertem meg közelről, hogy azt álmodni sem mertem. A kis kerek asztalon jel. vények, „mütyürök” színes leendők tarka halmaza. — Mind megannyi találkozás emléke. Ez a parányi cipő például egy csehszlovák kislány ajándéka, a játékbaba egy kubai fiúé... Ezt a selyem kendőt pedig a laosziak kötöttók a vállamra, amikor vendégül láttuk őket a magyar klubban. A különböző nemzetek képviselői kis találkozókat szervezitek, amelyen kötetlen beszélgetés formájában megtudtuk egymásról, hogyan élnek, mik a terveik más országok fiataljainak. A szervezett összejöveteleken kívül is szívesen látogatták a magyar klubot, mi is gyakran vendégeskedtünk más klubokban. Nekünk pár nap után nagy sikerünk volt. ugyanis mi vittük a legtöbb jelvényt és egyéb apró ajándékot. v — Hol kezdi az élmény- beszámolók sorát? — Péntek—szombat—vasárnap a Hűtőgépgyár KISZ- esei VIT-napokat rendeznek. A meghívó szerint: „szombaton találkozás a városi VIT-küldöttel”. Vagyis velem ... Lesz mit mesé'ni. B. J.
