Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-09 / 186. szám

1978. augusztus 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 flSM K'EP.ERNiYlOjE Nagy világesemények al­kalmából újra meg újra rá kell ébrednünk: a televízió személyes élményünkké képes avatni az eseményeket. Ál­tala jeles rendezvények, mint legutóbb a világ ifjú­ságának találkozója a távoli szigetországban, Kubában, közvetlen részesei lehetünk. Sőt — nem túlzás — egy több színhelyen egyszerre, párhuzamosan zajló, időben és térben megoszló, szétszó­ródó és elhúzódó program- sorozatból a képernyőn több juthat el a nézőhöz, mint amennyit a jelenlevő közvet­lenül birtokba venni képes. Természetesen akkor, ha a kamerák a legizgalmasabb mozzanatokról nem marad­nak le, ha a riporterek ne­vünkben és képviseletünkben kérdeznek, azaz jól érzik meg, hogy adott pillanatban mire is vagyunk kíváncsiak, ha a szerkesztők éberen fi­gyelik a történések hömpöly­gő folyamatát. A VIT-ről ka­pott televíziós adásokra az említett szempontokból nem lehet panaszunk. Rendre ér­keztek a híradások, a színes beszámolók: változatos for­májú politikai esemény vál­tozatos képe rajzolódott ki a képernyőn. Nemcsak a VIT tartalmát sikerült szem­léletesen közvetíteniük a te­levíziósoknak, hanem a de­monstratív megmozdulás for­ró hangulatát is érzékelhet­tük estéről estére. (Ez is az esemény tartalmához tarto­zik!) S közben pedig Kuba úgyszólván személyes isme­rősünkké vált. Köszönet ér­te, ismétlem, a világra ab­lakot, tágat nyitó televízió­nak: mindazoknak, akik az adások körül vagy épp ben­ne szorgoskodtak, ha más­más minőségben is, az ered­ményből következtetve azon­ban azonos odaadással. Két dráma Bulgakov Boldogságának televíziós bemutatója, majd a Negyedik forduló című té­véjáték, amelyben új rende­ző debütált a képernyőn, Felvidéki Judit — feltétle­nül az elmúlt hét figyelemre méltó programjaként tartha­tó számon. Várkonyi Gábor Bulgakov egy kevéssé ismert fantasztikus témájú művéből készített játékot, amelyben három ember — egy időgép tudós feltalálója, egy gya­nakvó lakóbizottsági titkár és egy gátlástalan szélhámos tolvaj — az időmasina se­Külön is kiemelendő Hau- mann Péter és Garas Dezső játéka. Valójában élménnyé az ő igen kidolgozott játé­kuk avatta a Várkonyi Gá­bor írta és rendezte tévédrá­mát. A lakóbizottság titkára, aki még az osztálynélküli társadalomban is a hivata­los apparátus működését, a bürokráciát szeretné erősíte­ni, Garazs Dezső megformá­lásában nemcsak mulatságos, de egyben nyugtalanítóan félelmetes figura is. Hau- mann Péter pedig egy nagy­stílű szélhámos és tolvaj tí­pusát teremti meg sok-sok egyéni színnel és nagy-nagy érzéldetességgel. Érdekes és időszerű gon­dolat kifejezésére vállalko­zott Felvidéki . Judit a Negye­dik fordulóban. Egy lakás- szentelőre alkalmilag egybe­gyűlt társaság estjének áb­rázolásával azt kívánta meg­mutatni, hogy ha megszűnik az érdekalap egy adott kö­zösségen belül, akkor miként jelennek meg a kis kö­zösség szilárdnak hitt falain a felbomlást, az eltávolodást jelentő hajszálrepedések. Ä társaság tagjait a Színház- művészeti Főiskolára való jelentkezés és felvételi vizs­ga eseményei, izgalmai és a leendő jövő ígérete fűzte egy­be, csakhogy miután meg­szűnt a közös nevező, azaz a jelentkezők közül csupán kettőnek sikerül a felvétel, a többieknek pedig nem, így „felborul a számláló” is. Valójában nem is igazán dráma az, amit a képernyőn látunk, inkább jellem- és állapotrajznak nevezném, lát­ványos ellentétek ugyanis nincsenek, csak finom, lélek­tanilag ellenőrizhető drámai mozgások. Ezek ábrázolása azonban olyan alkotói felké­szültséget követel, amilyen­nel a kezdő Felvidéki Judit láthatóan még nem rendel­kezik. Ezért fordult elő fel­tűnően sok üresjárat a tévé­játékban, s ezért követke­zett be oly gyakran drámai rövidzárlat is, helyenként felütötte a fejét az unalom. Az egybegyűlt fiatalok a „természetesség” nevében tengtek-lengtek, főképpen a játék első harmadában, azt a látszatot keltve, mintha a naturális egyenlő nolna a reálissal. Ügy viselkedtek — nyilván rendezői utasításra — ahogy általában ilyen helyzetben fiatalok viselked­ni szoktak, s nem pedig úgy, ahogyan a meghatározott szi­tuációban mozogniok tör­vényszerűen kellene. Ez per­sze a forgatókönyv számlá­jára is írandó. gítségével „kiruccan” a XXIII. századba. Olyan vi­lágba cseppennék bele, amelyben a magukkal hozott fogalmak csődöt mondanak, sőt nem egy esetben régi gondolkodásmódjukkal az új jövevények egyszerűen ne­vetségessé válnak. Az alap­ötlet nem ismeretlen az iro­dalmi ábrázolásban: elég. ha utalok a mi Mikszáthunk Üj Zrínyiászára, amelyben rég­múlt idők hősét, Zrínyi Mik­lóst támasztja fel, hogy a hajdani eszményeket szembe­sítse saját korának szemlé­letével, s így mutassa fel korának turpisságait. Várkonyi Gábor helyesen közeledett a szatirikus ter­mészetű Bulgakov-műhöz, amikor ennek a kontraszt­nak a drámai tükrében igyekezett megmutatni az emberi jellem fonákságait, egy társadalmilag és törté­nelmileg egyaránt idejét múlt gondolkodásmód abszurditá­sát. Az emberi kicsinyesség, a szemellenzős, minden új­ban gyanúsat szimatoló szemlélet válik — többek kö­zött — komikussá a felépí­tésében itt-ott talán kissé túlbonyolított, ennek követ­keztében nehézkessé váló já­tékban, Kitűnő színészi tel­jesítményeket üdvözölhetünk a televíziós Boldogságban. Bángyuri A bemondók nesztora, pél­daképe, egyszemélyes intéz­mény, országos hírű bohém — és sorolhatnám tovább a közhelyeket, amelyek Bán György nevéhez kötődnek. Sajnos, a róla készült port­réfilm után sem töltődtek meg tartalommal az említett közhelyek. Szinte érthetet­len, hogy az általában szí­nesnek elismert egyéniségről hogyan lehetett olyan szín­telen portréfilmet készíteni, mint amilyet vasárnap este sugárzott Bán Györgyről a televízió. Pedig hát mikor, ha nem most, kínálkozott volna alkalom, hogy például egy kevésbé ismerős szakma, a bemondói mesterség titkai­val, jellegzetességeivel is megismerkedhessünk alapo­sabban. Vagy hogy megtudjuk miért is oly ritka vendég Bán György a képernyőn, holott már több mint húsz esztendeje a televízió főál­lású alkalmazottja? És miért egyszemélyes intézmény? A látott portréfilm új szí­nekkel nem gazdagította a Hang tulajdonosát. Fidei Cestrónak Ajándék Szolnokról A rézdomborítás rajza A havannai Világiíjusagi és Diáíkitalálkozón részt ve­vő magyar fiatalok — mint azt a televízióban is láthat­tuk — az elmúlt pénteken baráti találkozón fogadták a kubai KISZ-esek küldöttsé­gét. A magyar klubban meg­tartott találkozó kedves ese­ménye volt, amikor Maróthy László, a KISZ KB első tit­kára átadta a magyar fiata­lok ajándékait Luis Orlando Domingueznek, a kubai KISZ KB első titkárának. Az ajándékok között volt az a rézdomborítás is, amelyet Ungvári László, a Szolnoki Cukorgyár szakmunkása ké­szített — A rézdomborítást az Alkotó Ifjúság pályázatra csináltam — mondja. A föld­gömb, rajta Magyarország és Kuba körvonalaival, a VIT- páImával, s egy pajzsot, kar­ók) I. tartó férfialakkal jelképe­zi a két ország fiataljainak összetartozását, s tisztelettel adózik Fidel Castrónak, s a Castróhoz hasonló igaz forradalmároknak, hazafi­aknak. — Hogyan került a réz- d.omborítás a magyar VIT- delegáció ajándékcsomagjá­ba? — A megyei KlSZ-bizott- ság segítségével. Szerettük volna, ha a magyar fiatalok nevében Fidel Castrónak nyújtják át delegációnk tag­jai. Luis Orlando Dominguez -ígéretet tett arra, hogy a magyar fiatalok ajándékát — Ungvári László munkáját — személyesen adja majd át Fidel Castrónak Milyen ér­zés ez az alkotónak? — Fidel Castro korunk ki­emelkedő személyisége, a fiatalok egyik ideálja világ­szerte. Számomra igen nagy megtiszteltetés, hogy szerény munkámmal éppen ennek a kivételes embernek okozha­tok örömet. A NAI ái jH MM JE» ITl ... űmSSmm Hz éjjeliőr, aki a Hortobágyot festi Volt kubikos, végzett szel­lemi munkát felelős beosztá­sokban — hosszú volna fel­sorolni, hogy élete ötven éve alatt mikor, merre. mitdoL. dogoztt a Nagyivánban élő Komlósi József. Most éjjeli­őr a helyi termelőszövetke­zetben. Fordított életet él; nappal pihen, éjjel dolgozik, s amikor teheti; fest. Minidig temperával, mindig rajzlap­ra;, s mindig egyetlen té­mát: a Hortobágyot. Mada­rak, virágok, füvek, náda­sok, vizek, szürkegulya, juh- nyáj. gémeskút. pásztorem- berek — ezek képei vissza­visszatérő motívumai. A délutáni napsütésben kis kiállítás kerekedik a nagy- iváni nódfödeles ház udva­rán. — A Szentendrén rende­zett kiálü'tásán is ezek a képek szerepeltek? — Ezek közül egy se volt ott. Azokat megvették vagy elajándékoztam. Nem sajná­lom, hogy örömet találnák bennük. Hanem a kiállítás után ugyancsak sokan ke­restek! meg levélben, hogy szeretnének tőlem képet. De most nem adok, ősszel Pes­ten lesz kiállításom. öit elemit végzett, nem tanulta a rajzolást, festést senkitől. A színeket tisztán, nagy foltokban rakja fel, formái esetlenek, a vonalak el-elszaladnak, a perspekti­vikus törvények fejreóllnak. Mégis: a képek gyermekien tiszta rendet sugároznak, gyönyörködtetnek. Nem táj­képek ezek. nem másolja Komlósi József Nagyiván ha­tárának ezt. vagy azt a rét- szét. A tájakat, a képek kompozícióé rendjét, a szí­Komlósi József a nagyiváni gyepsort ábrázoló festmé­nyével neket a képzelet alakítja. Milyen virág lebeg a vízen? Talán .tündérrózsa. S ez itt a mocsár szélén, ez a fa va­jon milyen fajta lehet? Mindegy. A nehéz, hánya­tott sors — Komlósi József sorsa — képekké oldódik. — Szerettem, olvasni. Ve­res Péter, Petőfi Sándor ta­nított meg a puszta ' nézé­sére. Mostanában romlik a szemem, elmaradt az olva­sás; a puszta' és a festés ma­radt. Néha éjszaka, lámpa­világnál is festek. Soha, egyetlen képet sem lehet véglegesen befejezni. Min­dig előveszem őket, ráfestefc még valamit, vagy elveszek belőle. Sokszor gyermekkori képek villannak az emléke­zetembe. Itt van például ez a kép . a régi nagyiváni- gyepsort ábrázolja, no, nem pontosan úgy, ahogy volt. Erre a képre a templomto­rony utólag került rá. talán hogy a házak kicsinysége még jobban látsszon. A na­pot, az eget és a földet sze­retem festeni a legjobban, mert mindig másnak látom. Hajnalban, tűző délben, al­konyaikor a fák alakja; a levelek színe is más. Ezt a földet, a Hortobágyot unal­masnak tartják. Nem így van. ezt akarom bizonyítani a képeimmel. Sz. J. Vendégváró Szentendre A hét ’ végén a városlakók felkerekednek. Tízezrek vá­lasztják az egy-két napos népvándorlás úticéljául a Dunakanyart és annak mű­emlékekben gazdag, szép városát Szentendrét. S nem­csak Budapestről indulnak útnak a romantikus Duna- parti városba, hanem Sze­gedről. Debrecenből, Sop­ronból is. sőt gyakran hal­lani orosz, lengyel, német és angol szót a túristák aj­káról. Szentendre varázsa, vonzereje éppen abban rej­lik, hogy éritő gonddal meg­őrizték a múlt építészeti kincseit, s a falak között a népi, nemzetiségi hagyomá­nyokat és ezeket ötvözték a modern kulturális értékek­kel. Az alig tizenhatezer la-, kosú kisváros tavaly több mint egymillió látogatót fo­gadott, akik közül nyolcszáz­ezernél is többen fordultak meg a kilenc állandó mú­zeumban. Az idén hármas évfordu­lóhoz érkezett a város. Az első és talán leginkább rangot adó; 50 /esztendeje alakult meg a Szentendrei Festők Társasága, amely eredetileg a nagybányai ter­mészetelvű festészetet kí­vánta folytatni, de később befogadta szinte valamennyi művészeti stílus képviselő­jét. Időben sokkal közelebbi hozzánk a második évfordu­ló; 20 éve rendezik meg a Szentendrei Nyár ese­ménysorozatot. Kezdetben szinte kizárólag a képzőmű­vészek szervezték és ren­dezték a programokat, de később fokozatosan helyet követeltek maguknak az irodalom és a zene alkotói, rajongói. S július elején kezdte meg 10. évadját! a Szentendrei Teátrum: rangot elismerést követel az az) ív, amely a Pikkó hertzeg és Jutka Perzsitől a La Mancha Lovagján át a Tévedések vígjátékéig haladt. Annak is immár két éve. hogy a vé­Szentendrei utco ros fölé magasodó Templom téren megrendezik1 a vásá­ri komédiákat. A szentendrei művészeti program előbb csak néhány napot, aztán több hetet töl­tött ki, s végül az egész) nyári időszakot átfogta. Eb­ben az évben 36 figyelemre méltó rendezvény közül vá­logathatnak az érdeklődők. Amíg a városba érkezők fel­jutnak a Templom térre, három nevezetes kiállítás kínál látnivalót: a legutóbb megnyílt Barcsay gyűjte­mény, a Kovaes Margit tár­lat és a Ferenczy Múzeum. Közvetlenül a templomtéri játékokhoz illeszkedik a Czóbel Gyűjtemény, amely­nek épülete bejáratiként szolgál a térre. K. Gy. V. M. Nádas, madarak, virágok. Nem másolja a természetet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom