Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-08 / 185. szám
1978. augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Átadták a jászberényi szociális otthon új pavilonját Nem volt látványos ünnepség, avatóbeszédet sem tartottak. Szerény keretek között adták át tegnap Jászberényben a városi tanács szociális otthonának kétszintes pavilonját. A régi szociális intézmény az utóbbi években már szűknek bizonyult. Nőtt a gondozásra szoruló, idős emberek száma, a régi gondozottak ellátásán is javítani kellett. Ezért határozta el a városi tanács, hogy egy új. húszszemélyes pavilon építésével bővíti az ötvenöt személy ellátására alkalmas szociális otthont. A bővítéshez 1 millió forinttal járult hozzá és kérte a helyi üzemek, intézmények kollektíváinak segítségét. A felhívásra tettekkel válaszoltak. A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat jászberényi részlegének, Kilián György Szocialista Brigádja 170 ezer forint értékű társadalmi munkával lerakta az új épü- letszámy alapjait. A városi tanács vb műszaki osztálya és költségvetési üzem műszaki dolgozói elkészítették a kiviteli terveket. A villanyszerelést a Jászsági Építőipari Szövetkezet villanyszerelői, a szekrények elkészítését és falba építését a BUBIV jászberényi és egri gyáregységének dolgozói vállalták társadalmi munkában. Szakipari és egyéb munkával járultak hozzá az otthon bővítéséhez a Hűtőgépgyár és az Aprítógépgyár. a Sütőipari Vállalat és a Jászsági Cipőipari Szövetkezet dolgozói. A társadalmi munka értéke meghaladta a félmillió forintot. Az összefogás eredménye: a szociális otthon új, a régi épülethez csatlakozó négyágyas, erkélyes szobákkal, két fürdőszobával, zuhanyozókkal és mosdókkal ellátott kétszintes pavilonnal bővült. A segíteni akarásból arra is futotta, hogy az új épületszárny folytatásaként már elkészítsék egy újabb húszszemélyes pavilon betonalapjait. Néhány nap múlva, amikor munkában megfáradt, magukra maradt, idős emberek beköltöznek majd, minden bizonnyal az öregségüket bearanyozó, otthonra találás ünnepének örvendeznek. Amerikai üzletemberek látogatása A Magyar Kereskedelmi Kamara és a Magyarok Világszövetsége meghívására magyar származású vezető amerikai üzletemberek 18 tagú csoportja érkezett hazánkba. Tegnap a Magyar Kereskedelmi Kamarában magyar közgazdászok tájékoztatták a vendégeket hazánk gazdasági életéről, továbbá arról, hogy a két ország kereskedelmi megállapodása nyomán milyen lehetőségek kínálkoznak a magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. A kereskedelmi kapcsolatok kiépítésében végzett munkásságáért a delegáció szóvivőjének, Zoltán Merszei- nek, a The Dow Chemical Co. Vegyikonszern igazgatótanácsa elnökének a kamara díszplakettjét, dr. Lajos Schmidt ügyvédnek és prof. Agust Molnárnak, az American Hungarian Foundation nevű amerikai—magyar szervezet elnökének a Magyarok Világszövetségének aranyjelvényét adták át. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke a naip folyamán fogadta az amerikai delegációt. Szenzáció, de nem történt szenzáció Szombat délután két óra. Perzsel a nap, a betonút izzó pályagőzöket lehel. Szűcs Sándor kisújszállási rendőr őrmester még egyszer körülnézi a kocsit, rendben van-e minden — és máris indulunk. Üti célunk a négyes főútvonal Kenderestől Apaváráig terjedő szakasza. o — Csendes szombatot várok, bár a nap rosszul kezdődött körzetünkben. Nulla óra ötvenkor Kenderes belterületén a Növényvédő Állomás tehergépkocsija beleszaladt az árokba, és kidön- tött egy villanyoszlopot. A rendhagyó megállás a település egyik részében 8, a másikon 11 órás áramszünetet okozott. Hosszú kocsisor igyekszik Debrecen felé. A járművek többsége magyar, csehszlovák rendszámú, az utóbbiak tetején az elmaradhatatlan, katonásan összehajtott leszí- jazott sátorlap. Kisújszállást elhagyva, Karcagpuszta határában egy vadonatúj, defektes Lada 1300-as. Mellette a vezetője méregeti az emelőt, szidja is módjával, mivel szerinte a szerszám hasznavehetetlen. Az őrmester néhány szaktanácsot közöl, s csodák csodája, két perc múlva a magasban a lapos kerék, következhet a csere. — Köszönöm a jótanácsot — hálálkodik az úrvezető. — Nem is hittem volna. hogy a rendőrök is segítenek — Pedig higgye el, ezt a fajta kapcsolatteremtést mi is jobban szeretjük mint a büntetést. e Mégis úgy tűnik hogy hellyel-közzel az utóbbira is szükség van. A Sütőipari Vállalat Robur kocsija Mezőtúrról Karcagra tart, s a kétfelé nyíló hátsó ajtó tárva-nyitva lebeg. Igazoltatás és a vétkes sofőr sajnálkozik. — Elfelejtettük bezárni és kirázódott. A feledékenységet. a felelőtlenséget a szabadkozónak száz forintja bánja. Még szerencse, hogy közben nem előzött motorost... Zápor, zivatar} felhőszakadás, Értesítés a rádión, nézzünk szét a karcagi kórház baleseti sebészetén. Az ötödik emeleten dr. Szekeres József, az egyik hétvégi ügyeletes orvos. — Idáig, a mai délután öt embert hoztak be az osztályunkra, illetve az egyik saját lábán jött. Leesett a szekérről, de megúszta nyak- izomrándulással. Egy 45 éves nő kocsmai verekedésben vett részt, ő is itt kötött ki. Tiszafüreden egy nagylány kirándult az erdőbe, egy gally a fejére esett, eszméletlenül vitték haza a többiek. Megfigyelés végett benn tartom. Sajnos, Fegyvernek határában egy életveszélyes baleset is történt. Egy Szovjetunióban tanuló diákfiú leruccant a barátjához Fegy- vemekre. Motorra ültek, hetvennel vették a kanyart, egy kutya elébük szaladt és a szokásos. A vezető szinte sértetlen, a diák pótutas már négy órája eszméletlen. Agyrázkódása életveszélyes, de biztosat csak két-három nap múlva tudok. Csoda lesz, ha maradandó szellemi károsodás nélkül megússza. Kisújszállás felé haladva. Karcagpuszta határában füstöl a bokor. A kínnal égő ge- zemice mögött kocsi, sátor, pirul a szalonna, a gyerekek kergetőznek. Idill lenne, de nem a főúttól három méterre. Szürkül. A távolban feltűnik egy-egy elkésett autó, bogárszeme, majd elsuhanó zúgása távoli mormogássá hal. Leszáll az alkony, nép- telen a négyes. A betonon vad kerékpáros teker, de a kocsi gyorsabb. — Nincs több húzás testvér, következőleg ugrik a forint, már megmondtam a múltkor. A lefülelt sompolyogva száll le a gépről, és tolja, legalább is míg minket lát. e Tíz óra, víszatértünk a kisújszállási kiindulási pontra. Szűcs Sándor megtörli homlokát, arcára mély barázdákat szántott a nyolcórás műszak. Ma jó nap volt, úgy tűnik, a vadmotorosok, izgága vezetők elkerülték a négyesnek ezt a szakaszát. Mondja, kevés a hasonló, eseménytelen szombat, legfeljebb kettő-három akad, tavasztól ő. zig. Több ezei autóssal, motorossal találk -ztunk kettőtől tízig. Ma mét sajnos szenzáció — de em a napra szerencsére elmara H a szenzáció. D. Szabó Miklós PARTCSOPORTOK Ennél rosszabb sose legyen — Azt kérdi: miben segítenek nekünk a pártcsoport- bizalmiak? Nos, velük együtt tizenheten vagyunk, akik nemcsak a párttagokat, de a pártankívülieket is tájékoztatjuk a párthatározatokról, a belőlük következő tennivalókról, akikkel együtt agitálunk a párt politikájának megvalósításáért. Nagyon sok információt juttatnak el hozzánk gazdaságunk dolgozóinak véleményéről, helyzetéről — mondta Ágoston Lajos, az 1-es számú pártszervezet titkára. Ilyenkor a Középtiszai Állami Gazdaság bánihalmi kerületében is „zajlik” az élet. Ágoston Lajos szállításvezető a 8 ezer 500 hektáros kerületben, ebből már következtetni lehet az elfoglaltságára. — Jut ideje a pármunkára? — Kell, hogy jusson, ha máskor nem, hát este. Régi pártmunkás vagyok, van gyakorlatom abban, hogyan kell „megtoldani” a napot. És, mint mondtam, nem vagyok egyedül. Vezetőségünk héttagú, megoszlik a munka, és segítenek a pártcsoportbizal- miak is. Kell a vita is Gyakran mondjuk: a pártcsoportok a legkisebb kommunista közösségek. Hogy egy alapszervezet hogyan tesz eleget feladatának, az nagy részben ezeken a kis egységeken múlik. Hogyan dolgoznak ebben a kerületben a pártcsoportok? Szinte felesleges mondani: itt sem csak a tagdíjak intézése, az oktatás szervezése a feladatuk. A gazdaságpolitikai agitációs munka is tevékenységi körük fontos része. Hogyan és mit csinálnak? Ágoston Lajos kapásból mond példát: — Amikor a rendkívül rossz időjárás annyi gondot okozott, a soronkívüli munkák elvégzésére rendkívüli megbeszéléseket hívtak össze, és nemcsak a párttagok részvételével. Akkor már napok óta esett az eső. Megbeszélték, hogy ha másnap kiderül, és rá lehet menni a földekre, hiába lesz vasárnap, dolgozni fognak. Másnap tényleg kisütött a nap, délre láncszerűen értesítették egymást, komba jnosok, traktorosok, gépkocsivezetők, hogy lehet dolgozni. — Mindezt vita, ellenvetés nélkül? — Vita mindig volt, van és lesz. Ez nem is baj. Vita közben szembesülnek nézetek, és tisztázódnak kérdések. De az bizonyos: amikor látják az emberek, hogy most össze kell fogni mert bajban van a gazdaság, segítenek. Azt hiszem az is ide tartozik, hogy az emberek unják a sok hiábavaló beszédet. Okos, értelmes érveket akarnak hallani az igazság mellett, és ez azt sürgeti, hogy nekünk a pártszervezetben mindig korszerűsítenünk kell az agitációs módszereinket. Mivel a pártcsoportok munkaterületenként szerveződtek, gyakori nálunk a gazdasági jellegű téma a pártcsoport- ülések napirendjén. Az alapszervezet titkára, amikor az agitációt említi, nyomban a párttagok nevelését, közéletiségét veszi sorra. És ennek módszereként a pártmegbízatásokról beszél, mivel azokat a pártcsoportok „testre szabottan adják” és teljesítésüket figyelemmel kísérik. — Azt kérdi, milyen pártmegbízatásokat adnak? Az egyik gépkocsivezető például azt a feladatot kapta, hogy szerezze meg a „D” kategóriát, azaz a szakmunkásképesítést, egy másik pedig, hogy fejezze be az általános iskolát. Nincs különösebb módszer Kerekes Miklósné tizenkét esztendeje a központi alapszervezet egyik pártcsoportbi- zalmija. — Nekem nincs sok gondom" — mondja. — Csoportom tagjai fegyelmezettek, minden ülésen ott vannak. Egy évben hatszor, mindig a taggyűlések előtt találkozunk, és közösen ismerkedünk meg a napirendre kerülő témával. Vagyis együtt készülünk fel a taggyűlésre. De megbeszélünk egyéb kérdéseket is. — Mondana egy példát? ' — Feladat volt, hogy a KISZ-titkárunkat felkészítsük a párttagságra. Egyik elvtársunk kapta ezt személyre szóló megbízatásként. ö rendszeresen beszámolt munkájáról. Jól dolgozott? Ezt mutatja, hogy Juhász Juli a közelmúltban megkapta párttagsági könyvét. — Milyen módszerrel dolgozik, mint bizalmi? — Nincs különös módszer. A csoportüléseken az időszerű kérdéseket mindig szóvá teszem. És ha valaki nem tud jelen lenni a csoportom tagjai közül, az illetőt később tájékoztatom az ülésen elhangzottakról. Naponta találkozunk, és ha szükséges menet közben is szót válthatunk soros vagy rendkívüli feladatokról. Például a napokban lesz egy nyugdíjba vonuló elvtársunk búcsúztatása. Az sokat segít, hogy az alapszervezet vezetősége az üléseire meghív bennünket, bizalmiakat. Tájékozódunk, felkészülünk a csoport megbeszéléseire. Üjra meg újra hangsúlyozza: az ő pártcsoportjának tagjai egy munkahelyen dolgoznak, könnyebb összefogni őket. Nehezebb ott, ahol szétszórt munkaterületekről kell „összehozni” az embereket a pártcsoport megbeszéléseire. A húsz és fél ezer hektáros Közéotiszai Állami Gazdaság az idén 500 millió forint értéket termel. Mindezt ezer- kilencszáz ember állítja elő. Közöttük mintegy háromszáz kommunista, akik harmincöt pártcsoportba szerveződve tesznek eleget kötelezettségüknek. Ezeket Bakos Mihály. az üzemi pártbizottság titkára sorolja, miközben nem egyszer hangsúlyozza: párt-végreha j tóbizottságunk igen elégedett a pártcsoportok tevékenységével. Kérdem tőle: miért tartják jónak e kis közösség munkáját? — Szerencsés volt már a bizalmiak kiválasztása is. A harmincöt ember közül huszonheten elvégezték a marxista középiskolát, itt a gazdaságunkban szervezett kihelyezett osztályban. Tehát jó a politikai felkészültségük. Mindehhez jön, hogy mintegy tizenöten tíz évnél régebben dolgoznak ilyen megbízatással, de vannak tehetséges, felkészült fiatalok is. Jó, hogy a különböző korosztályok jól együtt dolgoznak, tudnak egymástól is tanulni. — De hiszen külön pártcsoportokban dolgoznak. — Ez igaz, de minden évben megszervezzük a bizalmiak tapasztalatcsere jellegű továbbképzését. Ott vetődött fel például, hogy a félévi, évi gazdasági terv értékelése előtt a bizalmiak írásban kapják meg a főbb adatokat, hogy a csoportokkal az adatok birtokában beszéljék meg a tapasztalatokat, hogy aztán véleményüknek, javaslataikban érdemben tudjanak hangot adni a taggyűléseken. — És még miért elégedettek a pártocsoportokkal? — Nos, a taggyűléseken a megjelenési arány kilencven százalék felett van, de júniusban, amikor a Központi Bizottságnak a mezőgazdaságra vonatkozó határozatát beszéltük meg, a párttagok 94 százaléka volt jelen. De a megjelenés nem minden, a viták is jók, eredményesek. Említhetem a személyre szóló megbízásokat: kommunistáink 86 százalékának van állandó feladata. Időszakos megbízatást már kevesebbet adnak a csoportok, ebben kell előbbre lépnünk. Vagy vegyük a párttaggá nevelő munkát: évente általában hét-nyolc embert veszünk fel a kommunisták sorába. A pártcsoportok foglalkoznak ezzel, elsősorban ők nevelik, tanítják, készítik fel a munkatársaikat. Jól dolgoznak A pártbizottság titkára újdonságról, kezdeményezésről is szól: kialakulóban van uz együttes munka a pártcsoport- és a szakszervezeti bizalmiak között. A kitüntetésekre való javaslattételnél, a bérezésénél, a jutalmazásnál, a szocialista brigádok munkájának értékelésénél véleményt cserélnek. „Persze nem megy ez még mindenütt jól, de valami elkezdődött” — hangsúlyozza Bakos Mihály és hozzáteszi: — Nem mondom, hogy nincs mit javítani, újítani nálunk a pártcsoportok munkáján, de azt kívánom magunknak, hogy ennél rosszabbul sose menjenek a dolgok. Akkor nem lesz baj. V. V. Társadalmi munkában szombaton Túrkevén a Városgazdálkodási Vállalat dolgozói az intézmény műhelycsarnokának és szociális épületének a létesítésén dolgoztak. A vállalat munkásai mellett a sasbetonelemeket szállttá gépkocsivezetők, az AFIT és a Vegyesipari Szövetkezet szocialista brigádjai is részt vettek az építkezésben
