Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
1978. augusztus 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Maguk toborozzák a közönséget A Bocs-Kiskun megyei Művelődési Központ szervezésében az idén nyáron is „megnyitotta kapuit" a Tánygékinház. A fiatalokból álló szinészcsoport Bács-Kiskun és Csong- rád megye tanyaH&ontjaiban mutatja be ismeretlen szerző „Három körösztény leány" című müvét. A színészek maguk járják be a földeket, tanyákat, így toborozzák a közönséget r Árvácskák nyara A vasalószobában öt lány szorgoskodik. Ügyes kezük alatt eltűnnek a gyűrődések a szoknyákról, blúzokról; majd szépen összehajtogatják a ruhákat, s már csak a csomagolás van hátrá. Utazáshoz készülnek a kisújszállási Teleki Blanka. Leánynevelő Otthon diákjai. Mire megérkeznek a szülök, nevelőszülők már minden készen lesz. Persze idén nyáron sem' jönnek mindenkiért, a százharminckét leányból, fiúból ötvenen töltenek el három hetet a vakációból otthon. RilERMfTTStG ÉS HKILHISSÓG Vezetők az iskolában A többiek egyelőre még az intézet udvarán játszanak, énekelnek, napoznak, de hamarosan ők is útra kelnek. — Baranya megyébe, Ma- gyarihertelendre megyünk nyaralni tíz napra — újságolja Rafael Mária, aki utolsó vakációját tölti az otthonban. — Tavaly nem voltam ott, mert a nővéremnél nyaraltam. — Az idén nem ... ? — Nem, pedig rajta kívül senkim sincs, a nevelőszü- leim elköltöztek, nem tartják velem a kapcsolatot. Most dolgozni járok a Tejipari Vállalathoz, jól jön majd _a pénz a szeptemberi iskola- kezdéskor. — Hol tanul tovább? — Egészségügyi pályára készültem, de mivel már tizenhét éves vagyok, nem vettek fel a szakiskolába, így varrónőnek tanulok majd a szolnoki 633-as számú Szakmunkásképző Intézetben. — Nem szívesen hagyom itt az otthont, rossz lesz megválni a tanároktól, a lányoktól. Hiá- nyozpak majd, s nem tudom fogy fogadnak az új közösségben. Kerekes Erzsébetnek, Mária barátnőjének viszont sikerült bejutni az egészség- ügyi szakiskolába. Szeptembertől ő is Szolnokon tanul tovább, előbb azonban még nővérénél nyaral néhány hétig. — A szüleivel nem tartja a kapcsolatot? — Eldobtak bennünket, mind a hatan nevelőotthonba illetve nevelőszülőkhöz kerültünk. A testvéreimmel szerencsére elég gyakran találkozom. A hetedikes Lévai Kati tavaly óta lakik az otthonban, most a szüleihez készül. — Ajándékot is viszek — mutatja boldogan a fehér anyagra hímzett piros szívet — édesanyámnak. — Én is viszek — szól közbe Szabó Angéla — kis térítőkét a nevelőszüleimnek. — Édesanyámmal még so- _ hasem találkoztam. Érdeklő-' dött utánam többször is, de még nem látogatott meg. Most már nem is akarok találkozni vele, itt az otthonban mindenem megvan, s néha a nevelőszüleim is eljönnek hozzám. — Hogy telt eddig a vakáció? — Tíz napig Ábrahámhegyen táboroztunk, a többi időt az otthonban töltöttük, illetve dolgozni jártunk. De akad munka házon belül is, van egy szép veteményeskertünk, s segítünk a mosókonyhában, takarítunk, szorgoskodunk a konyhában. Szabad időnkben olvasunk, játszunk, sportolunk, strandra járunk. — Mi volt a legnagyobb nyári élmény? — A Balaton. A táborozásról a lányok iskolai dolgozatai bőbeszédűen árulkodnak. Minden évben a Balaton, a kirándulások nyújtják a legtöbb élményt; színes beszámolókban örökítik meg a táborban töltött napokat, eseményeket, történeteket. Az égjük dolgozat írója például élete legszebb heteinek érzi a nyaranként ismétlődő ábrahámhegyi táborozást, a másik első találkozását írja le meghatóan a Balatonnal. A szülőknél, nevelőszülőknél töltött idő csak ritkán fordul elő a nyári élménybeszámolókban. A diákokkal együtt táboroznak, vakációznak a pedagógusok is. S mi lesz a szabadsággal? — kérdezzük Csizmadia Lászlónétól, az otthon igazgatónőjétől. — A kartársak szabadságát sikerült úgy összehangolni, hogy a gyerekek se maradjanak egyedül, s kijöjjön a negyvennyolc nap is. — És mikor pihen az igazgatónő? — Én nem szoktam kivenni az összes szabadságomat, nyáron meg szinte mindig a lányokkal vagyok. Ilyenkor nehezebb a dolgunk, hiszen egész napra ki kell találni valamilyen elfoglaltságot. — Szerencsére sokat segítenek a szocialista brigádok, patronáló szülők a nyári program kialakításában. Olyan mozgalmasan telik el a vakáció, hogy szinte észre sem vesz- szük, s máris becsengetnek az iskolákban; elbúcsúznak a volt diákok, fogadjuk az újakat. Az idén tizenketten fejezték be a nyolcadik osztályt, mindannyian szakmunkásképző intézetekben tanulnak tovább, tíz volt negyedik osztályos fiú átköltözik Tiszakürtre, a felső tagozatosokhoz, nyolcán pedig gyógypedagógiai nevelőotthonokban folytalják tanulmányaikat. Várhatóan ugyan- ennyien érkeznek hozzánk. — Szerepel-e a nyári programban tanulás? — A vakációra száműztük a tankönyveket, ugyanis évek óta nincs bukás, senkit sem kell pótvizsgára készíteni. A gyerekeink tanulmányi átlaga az előző tanévben 3,2 volt. Megérdemlik a pihenést. Megyénkben idén ezerhét- száz állami gondozottat nevelnek a különböző otthonokban, s a nevelőszülőknél. A tiszakürti és a kisújszállási intézetben kétszáztíz, iskoláskorú gyereket helyeztek el, a fegjvemeki, s a jászapáti csecsemőotthonban száznyolcvannégy elhagyott kicsit nevelnek. Csaknem ezren nevelőszülőknél élnek, több mint háromszázan gyógypedagógiai nevelőotthonban, néhá- nyan pedig a tiszafüredi egyházi otthonban. Bár nem tömegesen fordul elő, akadnák olyan állami gondozottak is, akik a fiatalkorúak börtönében a büntetésüket töltik, — tavaly például nyolcán. Az állami gondozottak vakációját az iskolákban, s a nevelőotthonokban különös gonddal szervezik meg. A megyei tanács Ábrahámhegyen gyermeküdülőt hozott létre egy évtizede, elsősorban az állami gondozottak számára. Évente négyszáz gyerek fordul meg a balatonpar- ti táborban. A nevelőotthonok lakói minden nyáron ott töltenek el tíz napot, a vakáció többi részére pedig lelkes, áldozatkész nevelőtanárok szerveznek programokat. Alaghanem az effajta gondoskodásnak is szerepe van abban, hogy a gyerekek nem szívesen válnak meg az általános iskola befejezésekor az otthontól, amely sokuk számára az egyetlen otthon. T. G. Augusztusban és szeptember elején Érdemes lesz moziba járni Szolnok megye mozihálózatában a közelmúltban véget értek a lengyel film hetei. A kitűnő filmek vetítését sajnos meglehetősen gyér érdeklődés kisérte. Nem úgy az Abba című színes, svéd - ausztrál filmet, melyet heteken át vetítettek Szolnokon. Az Abbáról nyugodtan elmondhatjuk, hogy Szolnok legjelentősebb nyári szórakoztató eseménye volt; hiszen több mint tizenháromezren látták eddig. Az augusztusi és a szeptember eleji moziműsor kitűnő filmeket ígér, többek között néhány új alkotás bemutatóját is. Első ízben láthatjuk a Keselyű három napja című amerikai filmet, Robert Redforddal, Paye Du- narway-jel és Max von Sy- dow-val a főszerepekben. A Felkavart víz című — ugyancsak amerikai — filmben Paul Newmant és Joanne Woodward-ot láthatjuk. A Blöff című olasz és a Galiba az állatkertben című csehszlovák produkción kívül két új magyar film is bemutatásra került: a Dóra jelenti, Bán Róbert rendezésében és (Gazdag Gyula alkotása, a Kétfenekű dob. Nemcsak a sportkedvelők érdeklődésére tarthat számot a montreali olimpiai játékokról szóló kanadai film, amely a versenyek drámai pillanatait eleveníti fel. A műsorra tűzött régebbi filmek között is sok kitűnő, világhírű alkotás van. Láthatjuk a Kiváló holttestek című olasz,'' a Száll a kakukk fészkére című amerikai, A Fáraó című lengyel filmet, továbbá néhány jobb kalandfilmet is. Az államosított magyar filmgyártás 30. évfordulója tiszteletére augusztus 27-én rendezik meg a magyar filmek napját. Ekkor az ország összes mozijában magyar filmeket játszanak, megyénkben több helyen kiállításokkal s egyéb módon is megemlékeznek az évfordulókról. Hagyományt őriz Népművészeti mintabolt Mezőtúron Tegnap délelőtt rövid ün_ népség után megnyitották Mezőtúron a népművészeti mintaboltot. Az áfész, a Szőnyegszövő és Fonalnemesítő Szövetkezet és a Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetének bemutatóüzletében a 600 éves város jellegzetes, népi hagyományait őrző, díszítő_ és használati tárgyakat árusítanak. KÖZOKTATÁSI rendszerünk továbbfejlesztése sokrétű, összetett feladat: nemcsak a tananyag oly sokat bírált mennyiségére vagy tartalmi felfrissítésére terjed ki — erről esik mostanában a legtöbb szó, tekintettel arra, hogy szeptemberben megkezdődik az új tantervek fokozatos bevezetése —, hanem átfogja az iskolai életnek valamennyi területét a napközis tevékenységtől az osztályozásig. Természetesen a pedagógiai munka irányítása, nevén nevezve: az iskola igazgatása sem marad ki a korszerűsítésből. Aligha vitatja valaki, hogy ez idő tájt az oktatási-nevelési intézményekben folyó munkának a legnehezebb posztján az igazgatók állnak. Különösen az 1971-es tanács- törvényből fakadó új tennivalókkal — önállóan gazdálkodó egységek lettek az iskolák — növekedtek meg a terheik, és az 1972-es oktatás- politikai párthatározattal megkezdődött korszerűsítés végrehajtásának is ők az első számú emberei az iskolákban. Gazdasági, pénzügyi, pedagógiai vezetők egyszemélyben. Megyénkben három évvel ezelőtt száztizenhét általános, huszonnyolc középiskolaigazgató dolgozott. Az idén a körzetesítések révén száznégyre csökkent az általános iskolák, s így a vezetők száma is. Ismerve az igazgatókra váró teendők sokaságát, joggal vetődik fel sokakban a kérdés: hogyan tud megfelelni az igazgatói gárda — az országban mintegy négyezer ember — a mai követelményeknek? Honnan verbuválódik az igazgatók utánpótlása? Hogyan törődnek az iskolafenntartó hatóságok az igazgatók kiválasztásával, továbbképzésével ? Ezek a kérdések kiváltképpen időszerűek a párt Központi Bizottságának ez év áprilisi ülése után, ahol rámutattak, hogy országos szinten sem megnyugtató a vezetői utánpótlás nevelésének helyzete, ezért a mostaninál jobban kell ügyelnünk a vezetők kiválasztására, felkészítésére, a velük való foglalkozásra. Ahogy Kádár János mondotta: „A káderkérdéseknél a feladatra való rátermettség és alkalmasság legyen a döntő. Nem lelketäen- ség, hanem a párt és a nép iránti kötelességünk, hogy a munkára való alkalmasságot tekintsük elsődleges követelménynek.” Visszatérve az iskolák háza tájára: alsó és középfokú oktatási intézményeinkben az igazgatók kiválasztásának új, sokaknak merésznek látszó módja honosodott meg, amely kétségkívül előtte jár a széleskörű társadalmi gyakorlatnak. Az igazgatók meghatározott idejű kinevezéséről van szó. Emlékeztetőül csak anv- nyit, hogy az 1972-es párthatározat. előírásaival összhangban a művelődésügyi miniszter 1974-ben úgy intézkedett, hogy a tanácsi irányítású általános és középiskolákban 1977. szeptember 1-ig át kell térni az igazgatók határozott idejű kinevezésére. Nem titok, hogy az új kinevezési rendszer fő célja a nevelőtestületek befolyásának szélesítése az igazgatók kiválasztásában, végső soron a szocialista demokrácia erősítése iskoláinkban. Az Oktatási Minisztérium vezetői testületé ez év tavaszán tizennégy megye és a főváros jelentése alapján megvizsgálta az igazgatók ciklikus megbízatásának hároméves tapasztalatait. A minisztériumi jelentés részletes ismertetése helyett álljon itt a summázat: a végrehajtás kezdeti bizonytalanságai és fogyatékosságai ellenére az új kinevezési rend lényegében bevált. Elősegítette az iskolák vezetőinek egészséges cseréjét — három év alatt 986 új igazgatót neveztek ki a tanácsok, ami az összes iskolaigazgató 30,2 százalékát teszi ki —, a réginél hatékonyabb vezetői munkára ösztönzött, miközben tág teret adott a nevelőtestületi demokrácia továbbfejlesztésére. Az is számottevő eredménye a határozott idejű kinevezésnek, hogy hatására szervezettebbé vált a tanácsok műve- Uődési osztályainak irányító és felügyeleti munkája, továbbá sokat javult a helyi párt- és szakszervezeti szervek munkakapcsolata a tanácsokkal. Három év alatt az országban száznégy igazgatónak nem szavazott bizalmat a nevelőtestület. Megyénk általános iskoláiban nem történt igazgatócsere ilyen módon. Sok ez a száznégy, vagy kevés? Nehéz volna határozott igennel vagy nemmel felelni a kérdésre. Az biztos, fiogy még ma is vannak olyan vezetők az iskolák élén, akik nem alkalmasak funkciójuk betöltésére, ezért előbb-utóbb nekik is át kell adniuk a kormányrudat másnak, aki rátermettebb vezető, és a tanári közösség bizalmát is bírja. Nem látványos őrségváltás miatt kell távozniuk posztjukról, hanem mert a szocializmus fejlődése magasabb mércét állított annál, mint amit ők „átugrani” képesek. HUMÁNUSNAK kell lennünk a káderkérdés megoldásában — hangzott el a figyelmeztetés a KB-ülésen. — Megszívlelendő intelem. És a vezetésre termett embereket fel kell készíteni az új tennivalókra. A pedagógusokat is. A tanácsi szerveknek például a mainál nagyobb tudatossággal kell végezniük az igazgatói utánpótlás nevelését, a kiválasztáskor elsősorban a tantestületekre támaszkodva, nem feledkezve el a már kinevezett vezetők rendszeres továbbképzéséről sem. Enélkül az igazgatók nem tudnak helyt állni a munkában. K. J. Színház a fotóművészeiben címmel nyílt kiállít ás Egerben, az Agria napok '78 nyári rendezvénysorozatának keretében. Az elmúlt évek legsikeresebb színházi előadásairól készült fotókat augusztus végéig tekintheti meg a közönség Fotó: Pusztai
