Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

1978. augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TV Gabonaforgalmjr és Malomipari készült ez a hat lisztadagoló automata a Vasipari Vállait törökszentmiklósi üzeméb Ezej^a berendezések fogják patti ^-munkáskezeket a liszt CK>rrlp Kevesebb az átadott lakás, visszaesett a karbantartás Az ipari szövetkezetek rossz félévéről Sikereket, kudarcokat, eredményeket és lemaradá­sokat vegyesen könyvelhet­tek el Szolnok megye ipari szövetkezetei, amikor elké­szítették az 1978-as esztendő első félévének mérlegét. Mol­nár Jánosnak, a KISZÖV el­nökének tájékoztatása sze­rint a tagszövetkezetek éves tervében 1 milliárd 905 mil­lió forint termelési érték szerepel, ebből az első félév­ben megvalósult 905 millió, ami igaz 9,2 százalékkal több mint az elmúlt évi hasonló időszak produktuma, a ter­vezettnek viszont csak 47,5 százaléka. Az ipari szövetkezetek 1,1 százalék híján teljesítették az esztendő első felére szóló elképzeléseket, árbevételük 9,7 százalékkal haladja meg a tavaly június végén megál­lapított értéket, s eléri a 728 millió forintot, örven­detes, hogy mind több üzem kapcsolódik be az exportálók sorába, önállóan saját ter­mékeivel vagy közvetetten, együttműködve nagyobb vál­laltatokkal. (Ezt bizonyítják a következők: tavaly a tőkés országokban 22,6 millió fo­rintnyi árujukat értékesítet­ték, az idén júliusig viszont 44,5 millió forintnyi kelt el termékeikből ezen a piacon. Érdemes megemlíteni a ki­emelkedő teljesítményt pro­dukálókat, így például a szolnoki BŐRTEX Szövetke­zetét, amely „hozta” tervét, s a tavalyihoz képest 7 szá­zalékkal többet termelt. A törökszentmiklósi Gépgyár­tó Szövetkezet tavaly az el­Perzsel a nap. A kombájn vezetőfülkéjében olyan meleg van, hogy az embernek valós elképzelései támadhatnak a pokol tüzéről. Még szerencse, hogy a gépek kisorolnak a tábla szélére, megérkezett a mikrobusz, ebédelni indulnak a férfiak. Varga Mihály le­állítja az E-512-est és futva indul a többiek után. — Még azt a kis időt is sajnálom, amit a fehér asz­tal mellett töltünk — lihegi. — Igaz, valóban jobban esik így az étel, meg a port is le­öblíthetjük magunkról, de a tarlón csak hamarabb vé­geznénk ... A kombájnos izgalma ért­hető, hiszen tavaly ilyenkor már fedél alatt volt az ösz- szes kenyérgabona. Az idén viszont nagyon megcsúfolta az időjárás az aratókat, az esők miatt sokat késett a munka, nem csoda hált, hogy egyre nehezebben várja min­denki a végét. — Huszonegy éve léptem be tagnak az örményesi Űj Elet Tsz-be — beszél végre magáról a vékony, inas férfi. — Kezdetben az SZK—3-as és SZK—4-es gépeken ültem, csak ezután kaptam NDK- kombájnt. Varga Mihály tizenhét éver ső félévben 35,8 millió fo­rint termelési értéket telje­sített — ez a mutató 1978 hasonló időszakában elérte a 46 milliót. Ezekkel ellen­tétben akadnak szövetkeze­tek, áhol rosszul zárult az év első hat hónapja — a karcagi KÁTISZ például csak 47 százalékát termelte meg a tervben rögzített 1978-as termelési értéknek, a török­szentmiklósi Ruhaipari Szö­vetkezet pedig kevesebbet „nyújtott”, mint tavaly, en­nek következménye, hogy az egész esztendei 4,7 millió fo­rintos nyereségből csak 581 ezer forintnyit tudnak el­számolni. Rosszak az építőipari szö­vetkezetek eredményei is. Az elmúlt évihez képest keve­sebbet termeltek, az első hathónapi tervnek csak 41,2 százalékát teljesítették az el­képzelt nyereségnek csak 12,1(!) százalékát produkál­ták. Ebben az ágazatban a szövetkezeteknek 1978-ban 337 lakásF kell átadni a ter­vek szerint, júliusig 82-be költözlhették be a lakók, s ez a tavalyi első félévinek is csak 60 százaléka. Az üzemek nem hivatkozhatnak sem anyag-, sem létszámhi­ányra. A lemaradás szerve­zetlenség következménye, de közrejátszik ebben az is, hogy a szövetkezetek nem fogadják szívesen az új szak­embereket, rossz az együtt­működés a tagság és a ve­zetők között. A Szolnok és Környéke Egyesült Ipari Szö­vetkezetben például mintegy traktorozott és csak négy éve hasznosítja mezőgazdasági gépszerelői ismereteit a mű­helyben. — Negyvenéves fejjel már nem számítok a fiatalok közé, ezért választottam a kevésbé strapás munkát — magyarázza a döntést a kom­bájnos. — A nyarat viszont el se tudnám képzelni úgy, hogy ne legyek ott a gabo­natáblákon. A termelőszövetkezet elnö­ke a betakarítás legjobbjai között tartja számon Varga Mihályt. A kombájnos erről szerényen csak annyit mond: — Mióta E—512-esem van, mindig levágom a hetven va- gonnyi gabonát. Am ez más gazdaságokhoz viszonyítva nem számít soknak, hiszen mi kis szövetkezet vagyunk. Varga Mihály várhatóan az idén az első helyen végez a kombájnosok közötti ver­senyben. hiszen a többiekhez képest körülbelül tíz vagon előnnyel vezet, s ez a legóva­tosabb becslések szerint is jó két napi munka. Behozni már nemigen lehet, hiszen minden remény megvan arra, hogy a hét végén örménye­sen is befejeződik a betaka­rítás. — Csak már ott tartanánk 10 millió forinttal termeltek kevesebbet, mint tavaly, munkájuk veszteséges. A Jászsági Építőipari Szövetke­zet, noha létszáma mindösz- sze három százalékkal kever sebb az 1977. évinél, az ak­kori 3,2 millió forintos nye­reséghez képest csak egy ap­ró töredéket, 16 ezer forin- tot(!) produkált az idén. Lemaradtak a. szövetkeze­tek a lakáskarbantartási munkákkal is. Erre az év­re 8 millió forintnyit ter­vezitek, ebből júliusig 2,9 milliónyit végeztek el. En­nek ellenére a lakossági szol­gáltatás tényszámai majd­nem megegyeznek a terve­zettel, az elvárásoknak 48,3 százalékát teljesítették a KI­SZÖV tagszövetkezetei. Az adatok arról beszélnek, bőven akad tennivaló az év második felében. Be kell hozni a lemaradásokat, ha szükséges, személyi változá­sok árán is. Különösen fon­tos ez azért, mert a szövet­kezetek nagy része koope­rál más nagyobb gyárakkal, üzemekkel. Az akadozó mun­ka, a rossz együttműködés bizonytalanná teheti nagyobb értékű termékek gyártását, azok exportját — ez pedig népgazdasági szinten is száz­milliós veszteségeket okoz­hat. A lakásépítés, a lakossági szolgáltatás pedig minden­napi életünket befolyásoló, életszínvonalat érintő kérdés — fontosságát nem kell bi­zonyítani. H. J. —sóhajt a férfi. — Akkor ugyanis elmegyünk Berekfür­dőre ünnepelni, s évente egy­szer a sörivásban is megmér­kőzünk. Ott se szoktam lema­radni ... Addig viszont még hátra van néhány meleg óra a ve­zetőfülkében. Varga Mihály nem is pazarolja tovább az időt a beszélgetésre, siet visz- sza a géphez. — A jó kombájnos a fülé­vel „lát” — mondja búcsú­zóul. — Tudniillik, amikor minden rendben van, akkor az E—512-es úgy muzsikál, mint a legkiválóbb cigányze­nekar. — braun — Ember, aki a fülével „lát” A politikai élet mindennapos színterei „A járásban 69 alapszerve- zefcbe tömörült 2 ezer 487 párttag (tekintélyes, jól szer­vezett erő. minden számotte­vő helyen, ahol a párt poli­tikájának érvényesítéséért dolgozni kell, jelen vannak. Helytállásuk, példamutatá­suk, mozgósító munkájuk meghatározó a gazdasági, a társadalmi, a politikai élet­ben, az elért eredményekben. A párt irányító, ellenőrző munkája döntően tevékeny­ségük révén valósul meg,” — hangsúlyozták mind az elő­terjesztők, mind a vitában felszólalók a kunszentmárto­ni járási pártbizottság leg­utóbbi ülésén, amikor a párt- alapszervezeti munka helyze­téről, a pártmunka fejleszté­sének további feladatairól ta­nácskoztak a Politikai Bi­zottság 1972. decemberi ha­tározata alapján. Miért tanúsítanak a veze­tő pártszervek megkülönböz­tetett figyelmet az alapszer­vezetek tevékenysége iránt? Azért, mert azok a politikai élet mindenapos színterei. Az a terület, ahol találkoznak vagy ütköznek az érdekek, és ahol ezek tettekben, magatar­tásokban, véleményekben fe­jeződnék ki. Nem azért, mint­ha ezek a kommunista közös­ségek általában nem töltenék 'be hivatásukat. Nem erről van szó. Ezt a figyelmet a szocialista építés mai viszo­nyainak objektív szükségletéi indokolják, és állítják az ér­deklődés középpontjába. Nap­jainkban például a gazdasági, a társadalmi irányítás körül­ményei között, amikor meg­növekedett a helyi, a válla­lati önállóság, amikor a sa- j átos és konikrélt érdekeket az össztársadalmi érdekekkel igyekszünk teljes összhangba hozni, fokozódik az alapszer­veztek politikai jelmetősége. Nagyobb felelősség hárul rá­juk a helyi döntések politi­kai megítélésében. Fegyelmezetten, tervszerűbben Mi jellemzi a pártalapszer- vezeteket a kunszentmártoni járásban ? A megye e területére az utóbbi évtizedben települt több üzem, amelyekben a dol­gozók munkássá válásának folyamata még tart, az átlag­életkor alig haladja meg a 30 évet, és nagyon sok az ingá­zó. Ezért ezekben az üzemek­ben alacsony a párt szerve­zettsége: a Pannónia Szőnme- kikészítő és Konfekció Vál­lalat gyáregységében például 9.4, a Tisza Cipőgyár gyár­egységében 7,7 százalék;. A járás nagymúltú termelőszö- vetkezeteiiben erős pártszer­vezetek dolgoznak, és ez á szervezettségben is megmu­tatkozik. Öcsödön például 16.4, Mezőhéken 13,9 százalék. Viszont elég magas a párttag­ság életkora. A kunszentmár­toni Körösmenti Tsz-ben 54 év. A községi területi alap­szervezetekben dolgozik a já­rás kommunistáinak egyötö­de, 60 százalékuk kisebb üzemben, vállalatnál, keres­kedelemben, oktatási intéz­ményben — önálló pártcso­portokba szerveződve — látja el a munkahely pártellenőr­zését. A már említett ülésükön a járási pártbizottság tagjai megállapították: bár az előb­bi jellemzők miatt elég nagy különbség van az egyes alap­szervezetek munkaijának szín­vonala között, az utóbbi években fokozatosan fejlő­dött e közösségek tevékenysé­ge. Fegyelmezettebben, terv­szerűbben, színvonalasabban dolgoznak. Javultak munka- feltételeik, és a közösségi éle­tet az elvtársias légkör jel­lemzi. Mérhető ez például azzal, hogy a taggyűléseket rend­szeresen megtartják, ahol fo­lyamatosan ismertetik a kü­lönböző határozatokat, és megbeszélik a belőlük adódó feladataikat. Ezeken a fóru­mokon általában a párttag­ság 75—85 százaléka vesz részt, és közülük többen (át­lagosan 15—20 százalék) mondanak véleményt, javas­latot a feladatok végrehajtá­sának mikéntjére. Jobb ko­ordinációs munkájuk ered­ménye, hogy lényegében meg­szűntek a korábban meglévő feszültségek a járásban lévő gyáregységek és a megye, az ország más településén lévő törzsgyárak között. Különö­sen az év végi beszámoló- taggyűlések fejtenek ki ösz­tönző hatást az alapszervezeti tevékenység javítására. Egy ilyen „megméretésen” nem­csak egy év munkáját vizs­gálják meg, nemcsak azt né­zik, hogy egy-egy párttag mennyire veszi ki aktívan a részét az egész közösséget érintő tennivalókból, hogy a személyreszóló megbízatásai­nak miként tesz eleget. Fele­lősséggel döntenek az elkö­vetkezendő hónapok felada­tairól is, legyen az gazdaság- politikai, művelődési vagy egyéb kérdés. És talán mindenekelőtt kel­lett volna említeni: az alap- szervezetek munkája ebben a járásban is a párttagsági könyvek cseréjét megelőző elvtársi eszmecserék nyomán vált mind színvonalasabbá. Érthető: ezeken az eszmecse­réken valamennyiük közös dolgáról volt szó. Sok-sok okos javaslat, észrevétel könnyítette meg a közössé­gek vezetőségeinek munkáját. Felelős az egész közösség Egy pártalapszervezet tevé­kenységét meghatározza, hogy tagjai mennyire vállalkoznak többlet feladatok ellátására, és azoknak milyen színvona­lon tesznek eleget. A járási pártbizottság elé került je­lentés arról adott számot, hogy a pártalapszervezetek vezetőségei és a párt csopor­tok céltudatosabban jelölik ki a személyreszóló megbíza­tásokat. A megbízatások adá­sakor figyelembe veszik a kommunisták hozzáértését, képzettségét, érdeklődési kö­rét. Persze még nem minde­nütt valósul ez így meg ma­radéktalanul, de ahol igen, és nagyon sok alapszervezetben így van, ennek köszönhetik a munka színvonalának emel­kedését. Szerencsés dolő'g, hogy az állandó jellegű meg­bízatások mellett mindin­kább alkalmazzák az egy-egy időszakra szóló feladat adását (például különböző gazdaság- politikai kötelezettségek tel­jesítését így segítik a párt- muinka eszközével) Viszont az is igaz, hogy a párttagság 6,5 százalékának még min­dig semminemű megbízatása sincs, és ez nem kis szám. Ez még gondot és további feladatot is jelent. És ha már a gondoknál tar­tunk: helyenként még mindig tapasztalható a „látszatra” váló törekvés, a formalitás. Mint ahogyan abban is van még tennivalójuk a járásbe­lieknek, hogy minden kom­munista közösségben folya­matosan ellenőrizzék, segít­sék pártfeladataik végrehaj­tásában a tagságot, teremtsék meg a munka feltételeit is. Ennek egyik legjobb mód­szere, ha a pártcsoportökat bízzák meg e feladattal. An­nál is inkább, mivel a járás­ban a négy kislétszámú alap- szervezet kivételével, minde­nütt létrejöttek, kiépültek ezek a kis egységek — a já­rásban 291 van, a tagság 98 százaléka dolgozik ezek köte­lékében —, és az ut<^>bi évek­ben döntő szerepet vállaltak például a kommunisták tag­gyűlésre való felkészítésében, politikai nézetük formálásá­ban, cselékvőkészségük növe­lésében. Vagyis nagymérték­ben köszönhető nekik, hogy fejlődött az alapszervezetek tartalmi munkája, gyümöl­csözőbben képviselik, közve­títik munkahelyükön a párt politikáját. A pártszervezetek ebben a járásiban is — épp úgy, mint bárhol másutt az országban —, sokrétűen foglalkoznak a gazdasági kérdésekkel. Tud­ják jól, hogy a gazdasági te­vékenységért nemcsak a gaz­dasági vezető, nemcsak a mérnök, a közgazdász felel, hanem az egész kommunista közösség. A megoldásra váró problémák közül a politikai természetű kérdésekkel első­sorban neki kell foglalkoznia. A kunszentmártoni járás­ban az üzemekben, a szövet­kezetekben lévő alapszerve­zetek középtávú cselekvési programjai jó alapot adnak a tudatos, tervszerű pártirányí­tó, ellenőrző munkához. A fő figyelmet mindenütt a gaz­daságosságra, a fejlesztések megvalósítására, a munkafe­gyelem erősítésére, a korsze­rű technológiák bevezetésére, pontosabban az ezekkel ösz- szefüggő politikai feladatokra fordítják. Rendszeresek pél­dául a különböző gazdasági vezetők beszámoltatásai tag­gyűléseken vagy vezetőségi üléseken, és mint már szó volt róla, egyre több a kom­munisták számára szabott gazdaságpolitikai jellegű pártmegbízatás. A különbségek ellenére Kétségtelen, hogy a párt- alapszervezeti munka tartal­mi színvonalának emelkedé­sében meghatározó szerepük volt és van az alapszerveze­tek vezetőségeinek. A jelen­tést tevők beszámoltak arról, hogy annakidején minden kommunista közösségben fel­dolgozták a Politikai Bizott­ság szóban forgó határoza­tát, hasznosították a párttag­sági könyvek cseréjét meg­előző beszélgetéseken elhang­zott bírálatokat, javaslatokat, és a vezetőségek tagjai közül többen továbbképezték ma­gúikat, megszerezték a kellő politikai ismerteket, jártassá­got. Ezzel alapozták meg a ma eredményes munkáját. Mindezek következménye, hogy a vezetőségekben erősö­dött a kollektív munka, a személyes felelősség a reszor­tok ellátásában. Pontosabban, a terveknek megfelelően tart­ják üléseiket, amelyeken be­számoltatják a gazdasági ve­zetőket, a íeszortosókat, a tö- megszervezetek és mozgal­mak helyi vezetőit (a napi­rendek 50—60 százaléka ezt foglalja magában), és rend­szeresen foglalkoznak a párt belső életével kapcsolatos kérdésekkel a (napirendek 35—40 százaléka erről szól). A pártcsoportofcrói azt álla­píthatta meg a járási bizott­ság, hogy jobban betöltik sze­repüket, mint korábban. Nos, hogy ez így van, az annak is tulajdonítható, hogy az alapszervezetek vezetőségei nagyobb figyelmet tanúsíta­nak irántuk, irányításukra, munkájuk ellenőrzésére több 'gondot fordítanak. Ez még akkor is igaz, ha van néhány olyan vezetőség a járásban, amelyiknek tagjai nem oszt­ják el arányosan egymás kö­zött a munkát, ahol a titkár mindent maga akar megcsi­nálni, ahol a vezetőségi ta­goknak nincs elegendő gya­korlatuk a pártmunkában és így tovább. Éppen ezért na­gyon helyesen a járási párt- bizottság határozatában fog­lakozott azzal, hogyan kell ezen a helyzeten ezekben a közösségekben változtatni. Amikor a megyei párt-vég- cehaj tóbi zottság 1976 novem­berében beszámoltatta a kun­szentmártoni járási bizottsá­got az említett határozat vég­rehajtásáról, úgy értékelte, hogy a megyének ezen a te­rületén fejlődött a pártalap­szervezetek munkája, a járási bizottság és a vb jó úton jár a határozat végrehajtásában. Amikor a közelmúltban a járási bizottság ismét napi­rendre tűzte e téma vizsgála­tát, állásfoglalásában rögzí­tette a további tennivalókat. A feladatok átfogják a párt- szervek és szervezetek egész tevékenységét. Céljuk ezzel ’az), ami mindenütt célja a párt vezető testületéinek: le­gyenek az alapszervezetek működési területükön való­ban a politikai élet, a poli­tikai munka fő irányítói, szervezői. Y. V-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom