Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-26 / 201. szám

1978. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KEDVEZMÉNYES KÖLCSÖN Évente csaknem hatvan pedagóguslakás támogatással Több mint tíz éve ered­ményesen segíti a különböző települések közoktatási intéz­ményeinek oktató-nevelő munkáját, a szakos nevelői ellátottságot a kedvezményes pedagógus lakásépítési. köl- csönakció. Több ezer peda­gógus élt e kedvezménnyel szerte az országban, többsé­gük községekben, kisebb te­lepülésen épített otthont, eresztett gyökeret a faluban. Az 1/1965. XII. 30. számú alapjogszabályt azóta már számos módosítás követte- A legutóbb életbe lépett idei kiegészítés a legmagasabb kölcsönösszeget az eddigi 180 ezer forint helyett 200 ezer forintban határozza meg. Emelt összegű kölcsönt el­sősorban azokban a közsé­gekben adnak, amelyekben a körzeti általános iskola szer­vezése, fejlesztése szükséges­sé tette vagy teszi a peda­gógusok áthelyezését, illetve letelepedését a körzeti szék­helyen. A kijelölésnél foko­zott gonddal mérlegelik a család szociális körülményét. Az irányelv szerint azonban a kölcsönre javasolt peda­gógus a nyugdíjkorhatár el­éréséig. pedagógus munka­körben legalább 15 évi mun­kaviszonnyal kell, hogy ren­delkezzék. Ugyancsak 20 ezer forinttal emelték az eddig 160 ezer forintos építési köl­csönt is. A megyei tanács vb mű­velődésügyi osztályának ada­tai szerint 1977-ben is és az idén is minden igénylő, aki az irányelvben meghatáro­zott szempontoknak megfelel, kapott kedvezményes köl­csönt. Tavaly hatan építkez­tek községi pedagógusok 180 ezer, harmincötén 160 ezer forint kölcsön birokában. Vá­rosban tizenhét pedagógus létesített űj otthont a jelen­tős segítséggel. Ebben az évben — már a megemelt összeggel — heten —* Tiszafüreden és Tiszaföld- váron ketten-ketten, Kun- szentmártonban, Fegyverne- ken és Tiszasason egy-egy nevelő — kezdhetik lakásuk építését. A községekben, a kisebb települések pedagógu­sai közül negyvenen, a vá­rosban dolgozó tanárok, ta­nítók közül tizenhármán kér­tek és kaptak 180 ezer forint kedvezményes építési támo­gatást. Kik és milyen kedvez­ménnyel kaphatnak kölcsönt? Nincs korhatárhoz kötve, az igények elbírálásánál azon­ban elsősorban az oktatási érdeket, az adott község pe­dagógusellátottságát mérle­gelik- Az építés helyén el­töltött tíz év szolgálati idő után a kölcsön összegéből 15 százalék, további öt év után újabb 15 százalék állami hoz­zájárulás illeti meg az épít­kezőt. A kölcsön törlesztésé­nek leghosszabb ideje har­minc év. Az OTP egy száza­lékos kamatot kér. A kedvezményes kölcsön­ből családi házat, társashá­zat egyaránt lehet építeni, vagy az OTP-től lakást vá- ísárolni. Kikötés: 15 - évig nem lehet eladni a kedvez­ménnyel épített vagy vásá­rolt lakóházat. A pályakezdő pedagógusok 30 ezer forint személyi köl­csönt is kaphatnak, ugyan­akkor — elbírálás alapján — 7 ezertől 14 ezer forintig vissza nem térítendő letele­pedési segély is nyújtható számukra. — it. szűcs — FILMJEGYZET Felkauart uí; Ismét egy magányos hős a bűn, az erőszak ellen. Stuart Rosenberg filmjét korrajznak is felfoghatjuk: Schuyler, a filmdráma legifjabbik hőse gyilkol, az anyja Iris, legin­kább csak a házzaságan kívü­li kapcsolatokban lelheti örö­mét, a férje homoszexuális. A család feje, a nagymama ke­gyetlen zsarnok az emberek fölött, a háza népénél többre becsüli madarait. A cselek­mény másik szála csúcsán olajvadásá üzletember1, aki Amerika érdekeit hangoztat­ja, de tulajdonképpen maffia­vezér. A történet negatív hő­se még a korrupt rendőrtiszt, — s ez már szinte elmarad­hatatlan kelléke a nyugati filmeknek. Visisza-visszatérő motívum: a jól szervezett, az államgé­pezetbe beépült bandákkal szemben a rendőrség tehetet­len. Megszületett az új hősesz­mény, ezúttal egy magánnyo­mozó képviseli ezt, a bátor, sehová el nem kötelezett ál­lampolgár, aki az igazságért szembeszáll akár az államha­talommal is. Ezeknek a film- történeteknek mindig nép­meséi ihletettségű a végük, a magányos hős — a „leg­kisebbik fiú” — győz. Tehát, mint a mesében ... A valóság azonban nagyon mindennapi példákkal cáfolja ezeket a katharzist kívánó történetecs- kéket. De számuk mégis nőt- tön nő, hiszen a nyugati né­zők sem szívesen látják a ke­gyetlen üzletember, a korrupt rendőr stb. bukását. Azt né­zik, amit — a valóságban — látni szeretnének. S ezen a ponton már a magányos hős embereszmény megsokszoro- sítása is tisztességtelenné vá­lik. Tisztességtelen üzletté, a filmpiac igényeihez igazodó, azt kiszolgáló kalandfilm iparrá alakulnak át ezek a kezdetben még nevelő szán­dékú filmek. A művészileg színvomalatlanabb „magányos hős” filmek már a westemek kaptafájára készülnek. Csak mostmár nem látható álarc­ban lovagolnak a banditák az elhajtott marhacsorda után, hanem autócsodákon szá­guldoznak, s vadelegánsan wisfciznek — jobb társasá­gokban. A Felkavart víz főhőse, akit a világhírű Paul New­man személyesít meg, egy polgári családi dráma és az üzletvilág sötét üzelmeinek alaposan összegubancolódott szálait igyekszik megfejteni. A hatásvadász forgatókönyv minden terhét vállain hordja, s csak kivételes képességei tudják a filmet elfogadható­vá tenni. Newman nélkül — hiába Gordon Willis kitűnő operatőri munkája, szemkáp­ráztató színekkel — a Felka­vart víz nagyon szürke bűn­ügyi történetecske lenne csu­pán, erőszakolt kalandmotí- vumokkal. Newman valóban az „elhallgatás” művésze, nem a szavak embere, hanem a megjelenítés mestere. Érde­kes lenne megvizsgálni, hogy a 3 ezer méteres filmen hány mondata volt Newman-nak, pedig — a műfaj természeté­ből adódóan — a történet megfejtését is tőle kapjuk. Még egy furcsaság: a magán­detektíven kívül az előttünk játszódó történetnek csupán egyetlen olyan szereplője van, aki iránt szimpátiát érezhetünk, Gretchen, a pros­tituált. Harper és az ő jele­netével záródik a film, el­válnak útjaik. Kimondat­lanul érezzük, a magányos hős új kalandokra indul. S végeredményben ez a prob­lémánk a Felkavardt vízzel: a nagyon is valós társadalmi gondok a kalandok szférájá­ban oldódnak meg. Csak le­gyen aki elhiszi. — ti — Táborzárás a Tiszaligetben Tíz hét alatt kétezerkétszáz diák nyaralt 5001 Szolnok, Tiszaliget, Expressz-tábor. Sok levél ér­kezett erre a címre az elmúlt négy nyáron. Körülbelül nyolcezer középiskolás és szakmunkástanuló látogatott Szolnokra ez idő alatt az or­szág különböző részeiből. Az idén a Dunántúl kilenc me­gyéjéből kétezer-kétezer fia­tal nyaralt a megyeszékhe­lyen, s ezen a héten az utolsó turnus is szedi sátor­fáját. A csoportok hetente váltották egymást, s a kel­lemes környezetben pihentek, szórakoztak, ismerkedtek a várossal. A tábor vezetősége programot biztosított tíz hé­ten keresztül a diákoknak. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság központi programjai mel­lett megyei és tábori szer­vezésű műsorokon vehettek részt a diákok. Megnézhet­ték a Karsai pantomimcso­port műsorát, izgulhattak a csapatokkal a Vágó István vezette VIT-vetélkedőn- Mind a tíz turnusnál nagy sikert aratott a debreceni autóbusz­kirándulás, ahol megnézték a nagyerdőt, a református templomot, a Hortobágyon pedig lovagolhattak is. Szol­nokon a városnézés során a múzeumot és a Galériát néz­ték meg a dunántúli fiata­lok. A Márka palackozó, a tejüzem, a kenyérgyár, a sörpalackozó is szeretettel várta a diákokat, s az üzem- látogatás után /nem maradt el a termékkóstolás sem. A lányok is, de főként a fiúk nagy érdeklődéssel járták végig a Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskola mú­zeumát. F. S. Augusztus 28-tól: munkás énekkari találkozó Fennállásának 75. évfordu­lóját ünnepli az újpesti „Tungsram Kodály Zoltán Férfikar”. A jubileum alkal­mából augusztus 28. és szep­tember 3. között — több mint félezer kórista: hét hazai, egy NDK-beli és egy finn férfi­kórus részvételével — nyil­vános hangversenyekből álló munkás énekkari találkozót rendeznek Budapesten. A találkozót — a program szerint — a jubiláló kórus díszközgyűlésével, hétfőn dél­után nyitják meg az Egye­sült Izzó újpesti székházában. W II tkozott új telep! Megeszi az embert a penész. Így múlik el az egész nap. Szakadatlanul esik. Hogyan üssem agyon az időt? Fulla­dok: a szobától, a tájtól, mindentől, ami itt tart. Még csak összevissza áll néhány ház, kívülről vala­mennyi vakolatlan. Egy-két látásból ismerős ember, de ránézésre egyik sem való barátnak. A nők meg...? Lenézik az emberről a ruhát, de a köszönést nem mind­egyik fogadja- Aggaszt anyám nyöszörgése. Beteg szegény. Már agglegénynek számí­tok, de neki csak „kicsi fiam” vagyok, az is mara­dok. Ha valamitől, hát az ő elvesztésétől nagyon félek. Babonásan félek a gondolat­tól is. hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Számolnom kellene vele, mert minél vá­ratlanabbá ér, annál inkább lerobbant engem is. A ta­nyán boldogabb voltam. Ott egybe ment minden nap, semmi különbség nem volt. Egy lányról álmodoztam, az igazi nagy szerelemről. Már nem hiszek az igazi nagy szerelemben! A gyárban már az ugra­tással is felhagytak. Tavaly a kollegák összehoztak a presszóban egy lánnyal. Olyan huszonöt éves lehetett. Nem tudtunk beszélgetni. A kollegák megszöktek, a lány a rémlátomásairól mesélt, A kamera szerelmesei közt Figyelem, felvétel indul! A4 aímatőirfilmeg mozga­lomban fontos szerepük van a különböző alkotótáborok­nak, fesztiváloknak, s min­den . olyan alkalomnak, amelynek keretében az azo­nos szenvedélynek hódoló emberek kollektíván dolgoz­hatnak, véleményt, tapaszta­latokat cserélhetnek. Nem­csak az amatőrfilmesek, de a mozgalom körül bábáskodó közművelődési szakemberek állítása szerint is, ezek a kö­zös munkával eltöltött napok, hetek nagy segítséget, bizta­tást adnak a további tevé­kenységben. Szolnok megye évek óta jókora részt vállal táborren­dezésből, fesztiválszervezés­ből. Két éve Mezőtúron, ta­valy Karcagon rendezték or­szágos amatőrfilmes tábort, idén nyáron pedig Jászberény látja vendégül az amatőrfil­meseket, a SZOT, az SZMT és néhány közművelődési in­tézmény által rendezett alko­tótáborban. A jászberényi tejkezelő is­kolában „ütöttek tábort” a kamera szerelmesei, ötvenen vannak, a Szolnok megyei amatőrfilmeseken kívül diós­győri, dunaújvárosi, budapes­ti alkotók vesznék ,részt a munkában, továbbá a Szol­nok megyei kulturális kap­csolatok jegyében észt és len­gyel filmesek. A három tal- linni és az öt kedzierzin-i amatőr részvétele szakmailag is jelentős, hiszen a Szovjet­unióban és Lengyelországban szervezettebb, magasabb szín­vonalú az amatőrfilmezés, mint hazánkban. A kedzierzini „Groteska” amatőrfilmklub öt tagja „törzsvendég” a Szolnok me­gyei táborokban. Törekvésük elismerésre méltó: a Jászság, Kunság népművészeit, kéz­műveseit örökítik meg film­jeiken. Tavaly például a fa­faragó Kupái Sándorról ké­szítettek, filmet, amelynek, mint mondják, nagy sikere volt a lengyelországi vetíté­seken. Andrzej Sopinski, — fog­lalkozása újságíró — így be­szél magvarországi élményei­ről. — Ezúttal harmadszor jöt­tünk el a Szolnok megyei tá­borba. Élménydúsak, nagyon hasznosak ezek a találkozá­sok, és minden alkalommal sikerült valami érdekes fil­met forgatnunk. Most Jász­árokszálláson, a háziipari szövetkezetben dolgozunk. Remélem, ez a film se sikerül rosszabbul, mint a korábbiak. Társai — Filipiuk Anatol és Iremeusz Rodz — élénken helyeselnek, hozzátéve, hogy a „Groteska” klub mindig fontosnak tartotta a külföldi kapcsolatokat. Rendszeresen nevezik filmjeiket a nemzet­közi fesztiválokra is, legkö­zelebb egy kollektív munká­jukkal a Bakuban megrende­zésre kerülő fesztiválon sze­repelnek. Az észt amatőröket lehe­tetlen utolérni. Jászberény­ben azt mondják, Jászszent- andrásra mentek, Aba-Novák és Chiovini Ferenc freskóit filmezni, Jászszentandráson mondják a falubeliek, hogy már végeztek, valószínűleg átmenetileg Jászároks,.állás­ra. És így tovább. Persze ért­hető a sietség: a tallinni fia­talok a tábor életéről is ké­szítenek filmet, s ez nem va­lami egyszerű, helyhez köthe­tő feladat. Az ötven amatőr­filmes négy-öt fős stábokban Jászberényben, Jászfénysza- ruban, Jászszentandráson — elsősorban üzemekben — dolgozik. Jászfényszarun a kalap­gyárban a dunaújvárosi De­ák Sándor és a budapesti Kiss Ferenc vezetése alatt ál­ló csoport forgat. A műhelyekben jó ismerős­ként fogadják az állványok­kal, lámpákkal, felvevőgé­A lengyel Iremeusz Rodz „törzsvendége” a Szolnok megyei táboroknak pekkel, magnetofonokkal ér­kező fiatalokat, akik látha­tóan nagy kedvvel igyekez­nek az arcokat, a mozdulato­kat megörökíteni. A munka, a munkásélet a témája a többi üzemben, szö­vetkezetben készülő filmnek is, amelyeket a „véglegesre vágás” és a hangosítás után szeptember végén egy újabb találkozó keretében, szakem­berek segítségével értékelnek. A munka tehát nem ér véget a táborozással, amely holnap a szolnoki vasutas szakszer­vezeti művelődési központ­ban, a Tallinn—Szolnok ama­tőrfilmes fesztivállal zárul. Sz. J. valami repülőtér mellett lak­tak- Éjjel nappal mentek a fejében a repülők. Én meg a csibekeltetéssel traktáltam, de nem érdekelte. Értelmes képet akart vágni, látszott rajta, hogy férjhez akart menni, de a nevetése végül már vicsorításnak hatott. Nem is kísértem haza. Né­hányszor telefonált a gyárba, végül a művezetőm rázta le. Fél évig rajtam röhögtek. Párszor a fejükhöz vágtam, hogy félig használt csajt ke­restem, nem bolondot. Az­tán egy húsz évvel öregebb nővel akartak összeboronál­ni, mondván ez éppen olyan, amilyet keresek. Harminc éves fejjel vegyek el egy olyan asszonyt, aki az anyám lehetne? Kinézek vagy negy­ven évesnek, mondják, s a fennmaradó tíz év nem szá­mít. Bolondnak tartanak. Vagy inkább bunkónak. Na­gyon fáj, de mit tehetek? Mindenem megvan. Csak ép­pen családom nincs. Hama­rosan kijön a kocsi- Minek? Itt rohad szét a garázsban. Már arra is gondoltam, ha anyám meghal, eladok min­dent, veszek egy tanyát, és ott fogok gazdálkodni. Itt hagyom a gyárat, és a mun­kával teljesen lefoglalom magam. . A Zolit nagyon fogom saj­nálni. Vele lehet beszélgetni. Ö beszélt rá, hogy végezzem el az általános iskolát. Na­gyon röstelltem, hogy csak négy elemim van. Sokat be­szélt nekem arról, hogy csak egyszer kell szégyellnem, ha rászánom magam, a jelent­kezéskor. Egyszer szerelmes is vol­tam. Marit az iskolában is­mertem meg. Soha nem si­került a közelébe férkőznöm. Egész esztendő alatt semmit nem tudtam meg róla. Az évzárót a közeli vendéglő­ben ünnepeltük meg. Ez al­kalomból a négy nő is el­jött velünk- Sikerült úgy in­téznem, hogy egymás mellé kerüljünk. Kiderült, tőlünk még messzebb lakik. Szeren­csére elment az utolsó busz is. Így fel sem kellett aján­lanom a kíséretét, mert az utunk egy felé vitt. Ahogy oldalról nézegetem a fáradt arcát, a konyak hatására egyre sűrűbben mosolygott. Egyre az járt a fejemben, milyen jó lenne ez a nő fe­leségnek. Tetszik nekem, egy­szerűnek látszik, mindent megtennék érte. Kellenék-e neki? Zakatolt a kérdés egy­re erősebb visszhangot kelt­ve bennem. Az út elejét kevés beszéd­del tettük meg. A tanárok­ról esett néhány szó, és egyik-másik férfi feleségé­ről, akiket ő is ismert. Meg­fogtam a kezét. — Hagyd ezt. Másnak hit­telek. Ügy látszik, mind egy­formák vagytok- Férjem, gye­rekeim vannak. Tőlük lop­tam el az időt, amit isko­lába jártam. — Azt hittem, szabad vagy. Ügy viselkedtél, mint aki­nek nem jutott kukoricaföld. Gondoltam, jó lennél nekem. Anyám betegen fekszik ott­hon. Rajta kívül nekem sen­kim sincs. — Nem tudtam. Miért nem nősülsz meg? — Régen megtettem volna, de a hozzám való lányokat lefoglalták régen. Tanyán laktunk, ott meg a közelben sem volt lány, ha lett volna is... ott a munkán járt az eszünk. Csak vasárnap ne lenne! Anyám nagyon fullad- Szen­vedésétől egyre gyengébb leszek. Milyen kicsi a keze. A két ökle sincs akkora, mint az egyik öklöm fele. Hogy birt ezekkel a kezek­kel annyit dolgozni? Felfog­hatatlan. Milyen sápadt. Csak a halottak ilyen fehé­rek ... Farkas Hona: Csak vasárnap ne lenne Készül a film a jászfényszarui kalapgyárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom