Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-03 / 181. szám
1978. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gyakorta változó, kis sorozatban készülő női ruhákat készít a Gála nöiruha-szövetkezet kunmadarasi varró üzeme. Ezért a kiszabott modellekkel együtt a budapesti központ szállítja a szükséges célgépeket is. Képünkön: az NSZK-beli Top-Lady cégnek szállítandó ruhát hálózza Szilva Erzsébet Üzemi koszton • • Ötvenegyezer dolgozó ebédje Manapság, amikor egyre több asszony dolgozik, elmarad az otthoni főzés-sütés, csak hét végén eszik „házi kosztot” a család. Sokan vannak ugyan még, akiki a déli harangszókor szalvétából hideget ebédelnek, de a dolgozók többsége munkahelyén vagy a közeli vendéglőben eszik. A napi egyszeri meleg étel biztosítása, az üzemi étkeztetés a vállalati béren kívüli juttatások egyik fontos eTe- me. Az elmúlt évben megyénkben több mint 51 ezer dolgozó vette igénybe az üzemi étkeztetés valamelyik formáját. A vállalatok, üzemek túlnyomó többségénél hozzájárulást is kapnak az előfizetők az ebédeűéshéz, évente átlagosan 53 millió forintot fizetne^ ki térítésként a munkahelyek. Megyénkben három formája vált hagyományossá az üzemi „kosztolásnak”. A vállalatok saját konyha fenntartásával vagy valamely étterembe szóló jegyes előfizetéses módszerrel, esetenként az Alföldi, a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat és az áfészek segítségével oldják meg az ebédeltetést. Egyik forma az úgynevezett üzemélelmezés, amelynek keretében az üzemnek van saját felszerelt konyhája, de az ott dolgozók valamelyik vendéglátóipari vállalat alkalmazottai. így főznek a martfűi Tisza Cipőgyárban is. A legkedveltebb üzemélelmezési 'forma, hogy a készételt a vállalat saját gépkocsiján kiszállítja és legfeljebb csak melegíteni kell. A Tiszamenti Vegyiművek csaknem hétszáz dolgozója a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalattól kapja az ebédet, amelyet három étteremben szolgálnak fel. Ugyanilyen módszert választott a Volán 7. számú Vállalat, a jászberényi Hűtő- és Aprítógépgyár is. Saját kezelésű, felszerelt konyhája csak az állami gazdaságoknak, a szolnoki MÁV Járműjavító Üzemnek, a Cukorgyárnak, a Papírgyárnak és néhány kisebb üzemnek van. Ezeknél a vállalatoknál helyben főznek a saját, szakképzett szakácsok. Előnyük az, hogy az! esetleges minőségi kifogást helyben tudják orvosolni. A Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kicsi és elavult saját konyhája helyett újat építenek. A tervek szerint jövő év első félében lesz készen egy komplett szociális létesítmény részeként a hatszáz- adagos konyha és a kétszáz- személyes étterem. Főként a városokban, ahol a távolság nem nagy, az intézményekben, a hivatalokban, a kereskedelemben dolgozók ebédeltetését a nyilvános éttermekben oldják meg. A dolgozók előfizetéses jegyet vásárolnak, amelyhez a vállalattól a kollektív szerződésben meghatározott ösz- szegű térítést kapnak, a választék általában két menü. Minden olyan üzemétkeztetési formánál, ahol nem helyben főznek — azSZMT korábbi felmérése alapján — közös panasz volt, és a mai napig is általában az maradt, hogy nem túl bő az ételválaszték, és elég szűkre szabott adagok kerülnek - a tányérokra. Zavart okoz a vállalatoknál az üzemi étkeztetésben például az is, hogy a munkások különböző helyeken dolgoznak, így a központban hiába van konyha és étterem, jó néhány munkatárs kénytelen „hazaival” pótolni a meleg ebédet. Ilyen gond van például az Áfor- nál, a MÉH Vállalatnál, az ÁÉV-nél és a kereskedelmi vállalatoknál. A Volán 7. számú Vállalat Szolnokon dolgozó sofőréi úgynevezett ebédbónokkal a Centrum étteremben étkeznek. A külszolgálaton levő sofőrök, rakodómunkások viszont nem jutnak főtt ételhez a vállalat által szervezett formában, mert a vidéki éttermekkel még nem sikerült szerződést kötni. Nem mindenki szereti az üzemi kosztot, a napi egyszeri meleg étéit viszont csak így lehet biztosítani. A vállalatok, az üzemek az egészségügyi követelményeknek megfelelően törekednek arra, hogy a térítéses ebédeltetésből minél többen részesüljenek, főként a fizikai munkások. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a megye összdolgozóinak mintegy 43 százaléka él üzemi kaszton. V. E. Szakosítón Soha nem volt ennyi vendég sertéstelep a Balatonon A Közép tiszai Állami Gazdaság bánhalmi kerületében 1000 kocának szakosított sertéstelepet épít, amelyhez 420 vagonos teiynénytárolóí, terményszárító és 5 tonna/óra kapacitású takarmánykeverő is létesül. A telep létrehozásának költsége — a berendezésekkel együtt —174,7 millió forint. Az Állami Gazdaságok Országos Központja a telep építéséhez 18,9 millió forintot ad térítésmentesen. A gazdaság júniusban kapta meg az építési hitelt, így saját kivitelezésben hozzákezdhetett a munkálatokhoz. Még az idén 30 millió forint értékű munka elkészül. A tervek szerint a szakosított sertéstelep 1980-ban már üzemel. — Bevált az év eleji prognózis: az idén minden eddigit felülmúl a Balaton-vidék idegenforgalma. Mint Rosta Sándor, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondotta, a gyorsmérleg szerint a főszezon első felében legalább egyötödével több vendéget fogadtak a kereskedelmi szálláshelyeken, mint a tavalyi év azonos időszakában. A Balatont — a korábbi évek mérsékeltebb idegenforgalma után — ismét fontos állomásként jegyzik Európa idegenforgalmi térképein. Az üdülővidék látogatottsága idén többször is elérte a távlati tervekben körvonalazott hatszázezer fős- felső határt. — A csúcsszezon idegenforgalma — hangoztatta ezután a főtitkár — rendkívüli terheket ró a vendéglátókra, a szolgáltató hálózat dolgozóira. Szembetűnőbbekké váltak gondjaink és sürgetőbbé a teendőink. Elsősorban a közúti közlekedést kell javítani. _ — A zsúfoltság okozta teller elsősorban a kempingek fenntartóit érte váratlanul. Szükségkempingeket kellett nyitni. Ez azonban csak ideiglenes megoldás. Az északi és a déli parton egyaránt szükség van már egy-egy nagy tömeget befogadó, úgynevezett csúcskempingre. — A kereskedelemben a raktárak és a hűtőtárolók szűkös volta okozza a legtöbb gondot. A vendéglátóiparban elsősorban az önkiszolgáló éttermek hálózatát kell bővíteni. ItflimlccísoAc Munkások szakképzetlenül V Említettük, hogy a képzettségi szintek alapján kialakuló rétegződés szerint — átfogó csoportosítással — szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat szokás megkülönböztetni. Nem minden szocialista ország gazdasági fejlettségére jellemző ez a három kategória: Magyarország ipari fejlettségének azonban ez a három szakképzettségi csoport ma még megfelel. Nem szabad azonban eltekintenünk attól, hogy a szakmunkás, betanított munkás és segédmunkás szintek szerinti felosztás csak igen durva csoportosítást tesz lehetővé. Annyi azonban bizonyos, hogy a segédmunkások különülnek el a legszembetűnőbben a szakképzett munkásoktól. Helyettesíthető és ma még szükséges A segédmunka lényegében tanulatlan munka. Más szavakkal: az átlagmunkás képességei, szakértelme, műszaki hozzáértése alapján, különleges betanulás nélkül helyettesíthető munka. Ebből az értelmezésből az is következik, hogy a segédmunka tartalma változó. Minél műveltebb az átlagmunkás, annál nagyobb mértékben alkalmas különleges betanulás nélkül a munkafeladatok ellátására, annál nagyobb az egyszerűbb, tanulatlan munka helyettesíthetősége. A segédmunkás-probléma a gazdaságilag fejlett országokban világszerte megfigyelhető jelenség. Még a legfejlettebb országokban sem tudták teljesen kiiktatni a segédmunkát az anyagi termelésből, különösen nem a szolgáltatások köréből. A gazdaságilag legfejlettebb tőkésországok a tartós segédmunkáshiányt elsősorban technológiai fejlesztéssel, korszerűsítéssel törekszenek pótolni, de nem hanyagolják el a munkaerőimportot sem. Hazánkban reálisan kell látni, hogy ma még nincsenek meg az automatizált termelés tömeges elterjesztésének anyagi feltételei (a munkaerőimport szóba sem jöhet), ugyanakkor az -ifjúság soraiból minimális a segédmunkás munkakörben elhelyezkedők száma. A dinamikusan fejlődő iparban is... A hetvenes évek közepén az ipari munkások 16,5 százaléka volt segédmunkás.' A segédmunkások ágazati megoszlását vizsgálva kitűnik, hogy többségüket a viszonylag alacsony technikai színvonalú, „egyszerű munka”- igényes ágazatok (építőanyagipar, építőipar, élelmiszer- ipar, kohászat, fémtömegcikk-ipar stb.) foglalkoztatják, de sokan dolgoznak még a dinamikusan fejlődő iparcsoportokban is (pl. vegyipar, villamosenergia-ipar), szakképzettséget nem kívánó munkakörökben. A tervgazdálkodás kötöt- tebb időszakában korlátozva volt a beruházásokra fordítható eszközök volumene és elosztása, ezért általában először az alaptevékenységet gépesítették, és csak másodsorban a kisegítő tevékenységeket. Az irányadónak tekinthető minisztériumi iparban a munkásoknak mintegy 56 százaléka azokban a termelőfolyamatokban vesz részt, amelyeknek eredményeként a munka tárgyai az ágazat rendeltetésszerű termékeivé alakulnak át, 44 százalékuk pedig anyagmozgató, csomagoló vagy raktározó, tehát kisegítő tevékenységet folytat. Az iskolázottság alapján is egyre kevésbé lehet egységesnek tekinteni a segédmunkás-csoportot. Egy részük még az általános iskola nyolc osztályát sem végezte el, sőt egy még kisebb hányadúit,nem is szándékozik befejezni. Ugyanakkor 14 százalékuknak van szakképzettsége, de segédmunkásként dolgozik, tehát jelenlegi munkaköréhez képest „túlképezték”, ami jelentős anyagi és nem utolsó sorban szellemi erőforrások elkalló- dását mutatja. Az ilyen irányú társadalmi mobilitás különösen a pályakezdő szakmunkások körében tapasztalható, akik a magasabb jövedelem reményében a megszerzett szakmákat elhagyják, és nehéz fizikai munkát vállalnak. A munkássá válás folyamata A szakképzetlen munkaerő iránti szükséglet csökkentése mind sürgetőbb feladat, a segédmunkás-állományt fenntartani vagy stabilizálni aligha lehet már a közeli jövőben. Éppen ezért különleges figyelmet érdemel az ipari munka alsó fokán álló, az átlagosnál kedvezőtlenebb munkakörülmények között dolgozó szakképzetlen ifjúmunkások helyzetének elemzése. Kétségtelen, hogy a munkássá válás folyamata, a munkahely, a munkakör elfogadása náluk tart a leghosszabb ideig. A perspektí- vátlanság e csoportban erősíti az átmenetiséget, így a munkahely-változtatása az ő körükben a legintenzívebb. Számos ok miatt (informális kapcsolatok, magatartásformák, politikai tudatosság, életmód, érdeklődési kör stb.) elkülönülnek a munkásság- munkásifjúság jobban szakképzett csoportjaitól. Számukra a felemelkedést mindenekelőtt valamilyen szakma elsajátítása jelenti, erre viszonylag könnyen „aktivizálhatók”. Gál Róbert (Vége.) Szállítottak Peruba is A Ganz Villamosság’^ Művek Óbudai Gyárában nagyfeszültségű szakaszoló- és megszakító berendezéseket gyártanak. Ezeket elsősorban a hazai távvezeték és erőmű építésénél használják fel, de már szállítottak belőlük Peruba is. A képen: A próbateremben ellenőrzésre készítik elő a nagy- feszültségű megszakítókat Szocialista brigádok a jobb ellátásért Tegnap a Jászapáti és Vidéke Áfész 43 brigádjának képviseletében szocialista brigádvezetők tanácskoztak a szövetkezet, ezen belül a szocialista brigádok első félévi tervteljesítéséről. Az idén javult az áruellátás élelmiszerekből és iparcikkekből, csökkent a vásárlói panaszok száma. Az áfész tervének túlteljesítéséhez nagymértékben járultak hozzá a brigádtagok. Szó volt azonban a hiányosságokról, azok megszüntetésének lehetőségeiről is. Az elkövetkező időszakban hangsúlyozott szerepet szánnak a kiszolgálás kultúrál- tabbá tételének. Ezért —túl az eladók kötelező udvariasságán — javítani szándékoznak a boltok technikai felszerelésén : hűtőberendezéseket vásárolnak, igyekeznek az árumozgatást gépesíteni. Terveikben szerepel egy modern vas-műszaki áruház átadása Jászladányban. melynek megépítése a befejezéséhez közeledik, JásZkiséren pedig vendéglátó kombinátot adnák át az év végéig. Szarvasmarhák Líbiába A Szolnok megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat jelentős üzletet kötött líbiai kereskedőkkel: a jász- fényszarui Béke Termelőszövetkezetből 166 szarvasmarhát vásároltak az arab vevők. A szarvasmarhákat a jövő héten szállítják Líbiába.
