Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-22 / 197. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 1978. augusztus 22. Pávakörök versengése Kíiiölö együttes a mezőtúri Citerák hangolásától, népdalkörök „beéneklésétől” volt hangos szombaton délután a mezőtúri művelődési ház. Kipirult arcok, fellépés előtti lámpaláz. Négy órakor kezdődött a népdalkörök második országos mipősítő versenye. A mesterszállásiak nyitották a sort, s őket még hé» együttes követte. A változatos műsorban summásda- lok mellett Szolnok. Békés, Csongrád, Borsod megye dallamai is felcsendültek a pódiumon. Egy-két pávakör kivételével zenekar kísérte az énekeseket. Ez nem mindig bizonyult sikeresnek, ugyanis a citerák hangolása nem volt tökéletes, s ilyenkor ez nemcsak a közönséget, de főként a kórust zavarta. A kórusvezetők vezénylése — egyes pávaköröknél — szétdarabolttá tette a dalokat, s így a népdal vesztett a természetességéből, lendületéből. Ezek a kifogások azonban elenyészőek az összteljesítményhez mérten. A pávakörök jó légkört teremtettek. s néha a közönség soraiból is hallatszott a halk éneklés. Különösen a házigazda mezőtúri Magyar —Mongol Barátság Termelőszövetkezet együttese és a Borsod megyéből érkezett cserépváraljai népdalkor váltotta ki a közönség és a zsűri elismerését. A borsodi együttes a jó műsorválasztással, hangulatos előadással, míg a mezőtúriak kulturált énekléssel emelkedtek ki a mezőnyből, ezért e két együttes a „kiváló” címet nyerte el. „Országosan jól minősült” a szajoli, a tiszasasi és a ci- bakházi népdalkor, „országosan minősüli” a tiszakürti, a karcagi és a mesterszállási együttes. F. S. flz általános iskolában Szeptembertől megkezdődik az új tantervek bevezetése Fontos állomásához érkezik szeptemberben az iskola tartalmi megújulásának folyamata: megkezdődik a több mint egymillió gyermeket nevelő-oktató általános iskolában az új tantervek fokozatos bevezetése. Szeptembertől új tantervek alapján tanulnak az 1. osztályosok, új dokumentumok körvonalazzák a 3. és a 4. osztályos osztályfőnöki órák anyagát és új tanterv szerint tanítják a 4. osztályban a rajzot és a testnevelést, a 6. osztályban pedig a fizikát. A korábbitól lényegesen eltér az 1. osztályosok tananyaga. A magyar nyelv és irodalom című tantárgy foglalja egybe a korábbi olvasás és írás, majd a későbbi osztályokban a nyelvtan és helyesírás, valamint a fogalmazás tantárgyakat. Az új elnevezés azt jelzi, hogy mindezt lényegében egységes egésznek, az órákat pedig anyanyelvi foglalkozásoknak tekintjük. Nem új az 1. osztályban a környezetismeret című tárgy, ezentúl azonban szilárdabb alapot ad a későbbi fizika, kémia, biológia, földrajz tanulásához. A legnagyobb változást már 1. osztálytól kezdve a korábbi számtan-mértan helyett a matematika tanítása jelenti. Az elmúlt években folyamatosan tértünk át tanítására. A múlt tanévben például az elsősök 80 százaléka már matematikát tanult. Az 1. osztály tananyaga azelőtt lényegében az összeadásra és a kivonásra épült, most halmazokat, logikai elemeket, függvényeket, valószínűségszámítást tanítunk a kicsiknek. Természetesen életkoruknak megfelelő szinten. A matematika tanításának eddigi tapasztalatai jók. — Gyakorlati foglalkozás helyett technikát tanulnak a jövőben nyolc évig az általános iskolások — nem csupán egy tantárgy átkereszteléséről van szó; játékos szinten már elsőtől ismerkednek a gyerekek a technikai elemekkel, a szereléssel. — Az 1. osztályban eddig nem volt rajz, az óvoda esztétikai nevelése nem folytatódott törésmentesen az iskolában. Az új tanterv szerint az elsősök nagyon sokat fognak rajzolni, látáskultúrájukat szeretnénk kialakítani, fejleszteni. FILM JEGYZET Két világhíresség adta a nevét Sergio Corbucci Blöff című filmjéhez. Az Oscar- díjas Anthony Quinn és az olasz könnyűzene jelen egyénisége. Adriano Celentano alakította a főszerepet. A film története a harmincas években játszódik. Philip Bang és Félix, a két csaló különös módon találkoznak a fegyenctelepre döcögő vonaton. Ismeretlenül is egymás segítségére lesznek a szökésben, ám az áhított szabadság legalább any- nyi kellemetlenséggel jár, mint a börtön. Belle Duke a zsarnok, kapzsi szépasz- szony Bang egykori szerelme számtalan csapdát állít nekik, amelyekbe rendszerint bele is esnek, de ügyesen kimásznak belőle. Végül túljárnak az asszony eszén; hárman — Bang lánya is csatlakozik a két csalóhoz, mivel beleszeretett a fiatal Félixbe — repülőgépen szállnak el a filmvászonról. Mint a cím is jelzi, a film blöffök sorozata. A szereplők rendszeresen átejtik egymást, még a két főszereplő is azzal emészti fel energiájának egy részét, hogy megtéveszti a másikat. Bang az egyik jelenetben meg is fogalmazza: nem az a lényeg, hogy mid van, hanem az, amit hisznek rólad. A végtelen blöffölés áradatának csak kisebb hányada torkollik valóban eredeti komikumba, a többség előre jól látható, már-már elkoptatott fogás. Ha ez utóbbiak kimaradtak volna a filmből, eleve rö- videbb lett volna a celluloidtekercs, s kellemes nyár- esti szórakozást nyújtott volna Corbucci vígjátéka. Bangként Anthony Quinn a tőle megszokott magas színvonalon játszott, bár ez az alakítása — a szerep adta lehetőségek miatt — nem tartozik az igazán nagy és emlékezetes filmjei, az Országúton, a Zorba, a görög, az Egy királyi álom, s A Nap szerelmese közé. Legfeljebb egy új arcát ismerhettük meg a kiváló jellemábrázoló, nagy tehetségű művésznek. A másik főszereplőt, Adriano Celentanót inkább énekesként tartja számon a közönség. Ritkán áll a filmfelvevőgép elé, pedig nemcsak táncdalénekesnek kiváló, hanem komikusként is a jobbak közé tartozna. T. G. avagy vásárfia a Midi vásárból Ama híres nevezetes ki- lenclukú híd környékén alaposan megváltozott a különféle nyájak, csordák, falkák aránya. A rackajuhok maroknyi nyája, a lovak kicsiny csapata és a szürke márkák néhány tucat állatot számláló gulyája szinte semminek tűnik az autók tülekvő csordája mellett: autók szoronganak a pusztáni ameddig a szem ellát, s autók karavánjai kígyóznak az országutakon. Elkezdődött a nagyhírű hídi-vásár. Cserzett képű csikós léptet a lovon, előtte malackás húsú kisfiú ül aggodalmas arckifejezéssel, félénken. Egy körülbelül húszméteres sugarú kör megtétele után a csikós a kör közepére léptet, leadja a gyereket: a németül újjongó szülők egy húszast gyűrnek a csikós markába. Végigfényképezték a hősi galoppot, odahaza lesz mit mutogatni a pusztai kalandról. A csikós előtt már a következő gyerek kuporog. '— Ez kell ezeknek, nem a sergő — mondja a csikós. — Vasárnap is maga lovagolta tja a népet? — kérdezem. — A fenét. A váltás. Néhány napos borjú megy kíváncsian az emberek felé, ugypn miféle lények ezek? Az anyaállat — hatalmas daruszőrű rideg marha — ettől ideges lesz, félti a borját, megtámadja a fényképezgető, bámészkodó turistákat, akik riadtan szétspriccelnek. Béres István balmazújvárosi tsz-nyugdíjas kihozta az unokáit, mert még azok sem láttak ilyen jószágokat. — Nekem is volt régen szürke marhám, racka juhom meg még most is van — mondja. — Nem ilyenek voltak régen a hídi vásárok: ezerszámra hajtott'ák ide a szilaj marhát, a lovakat is adták-vették. Azért most is van, amit adnak-vesznek. A Pásztormúzeum szomszédságában kezdődik a sátrak, ponyvák sora. Már a túri vásárban is kellőképpen megutált ordenáré cserepeket kínálgatják. — Kétheti munkánk van ezen — kínálja a fekete alapon a vörös, zöld, kék, sárga és egyéb csiricsáré virágokat mutogató vázát az „alkotó”. — Bizony, bizony — bólogat a vevő. — Gyönyörűek — ájuldo- zik egy másik vevő. Ostornyelek, szíjak A szobor ölében Megéhezett a baba Egy kis mosakodás Zsákmány, céllövés után Futnak a bámészkodók — Olcsón adom: ezerötszázért a magáé — így az eladó. A vevőnek már nem is tetszik annyira, eloldalog. Lószerszámok, ostorok, fokosok, karikások, csengők, pergők, csupa remek darab. Csikóskalapokat próbálnak a városi gyerekek. — Egy falu, egy nóta, megjött a nyalóka — harsogja a törökmézes. Pumi kölyök eladó, virtigli pusztai neve van a kis Kutyának: Csillebérci Aku Cigány — másfél ezerért. Fakanalak, kékfestő kelmék, őkelmék, mi kell még, hangzavar, forgatag, mindent lehet kapni, a bóvli, a silány, a giccs mellett azért sok-sok nemes áru is kapható, és nincs az az elviselhetetlen tumultus, mint ami a túri vásárban volt, büfé büfé hátán, rögtönzött kisvendéglők, ahol még délben is van üres asztal, ahol van hamutartó, ahol azonnal letakarítják az asztalt, amint a kedves vendég távozik, s ahol hideg sör kapható. A vendéglátás Szolnok megyei mesterei remélhetőleg ott voltak a hídi vásárban megnézni, így is lehet. Nekünk ez is megtenné vásárfiának. „Ez kell ezeknek, nem a sergö” Körmendi Lajos Fotó: T. Katona László Az éjszaka képei Az ötvenéves Juhász Ferencet, három évtizedes életművét köszöntötte s köszönti e héten is a Magyar Rádió. Nem az ünnepek felszínes dicsérethalmazával, nem he- roizáló gesztusokkal, hanem e költészet kívánta elemző, értékelő előadásokkal és műveinek széles körbeft való megismertetésével. A Magyar Irodalmi Arcképcsarnok című sorozat keretein belül összesen kétórányi műsoridőben Bodnár György az ősz- szefoglalás igényével vázolja e méreteiben is hatalmas költői pálya lényeges pontjait és nyújt segítséget a folytonosan gazdagodó és épülő életmű könnyebb megértéséhez, befogadásához. Az egyes előadások magas színvonalú irodalmi értékelések, egyúttal sokakhoz szóló népszerűsítő funkciót is betöltenek. A bemutatott művek közül az elmúlt hétfőn sugárzott Az éjszaka képei című nyújtotta a legtöbb élményt. A juhászi költészet egyik lényeges eleme e mű. Az ember és világának féltése az elképzelt atomháborús pusztulás mitologikus képében jelenik meg. A világpusztulás képe azonban nem jut uralomra, az élet mellett tett hit győzedelmeskedik, az emberi értelem és szeretet hatalmát hirdeti. Az eredetileg is oratórikus formában írt darabot nagy apparátus szólaltatta meg. a mű szerkezetének és költői mondanivalójának megfelelően. A színészek és a versmondó kórus mellett zenekar és két énekkar szerepelt, operaénekesek is közreműködtek. E műfaji gazdagság azonban — bár összességében a mű szolgálatában állt — néha öncélú tarkaságnak hatott, elsősorban azért, mert a rendezésnek nem sikerült egységes stílust, kollektív játékmódot, azonos értelmezést kialakítania. Vujicsics Tihamér zenéje például egészében és az egyes megszólalások alkalmával is a költő (Szabó Gyula szólaltatta meg) szavainak filozófiai mélységéig hatolt, dramaturgiai csomópontokat jelölt, de már nem tudott a Beszélő partnere lenni; talán azért is. mert Avar István idegenül mozgott e szerepben. A fentebb említett ellenére dicsérnünk kell az átdolgozó Dorogi Zsigmond és a rendező Varga Géza munkáját, akik nem elégedtek meg az írott anyag szürke tolmácsolásával, hanem vállalva a kockázatot: a költő partnerei kívántak lenni, a rádió sajátos műfaji eszközeivel építették tovább a művet. E továbbépítés azonban erősen megkérdőjelezhető, ha valaki — meghallgatván a rádiós változatot — fellapozza Juhász Ferenc kötetét és elolvassa vagy újraolvassa a művet. Ügy érzi, mintha két különböző gondolati rendszerről, két,1 egymástól különböző világképről lenne szó. Mert Juhász Ferenc művében a tragikus képek és az életigenlő indulatok egységes, reális társadalomismereten alapuló elemek, egy ember belső monológjának részletei. Szerves építménnyé állnak össze, egy gondolat, egy világérzés részletesen kibontott egységes vízióját alkotják. A rádiós változatban sajnos illusztratív részletekké lettek a kozmikus képek, vesztettek hitelükből. S így — törvényszerűen — majd didaktikus kinyilatkoztatássá váltak a hitet sugárzó befejező gondolatok. — sk —
