Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-16 / 192. szám
1978. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Harlem — New York híres négernegyede. Itt élnek azok, akiket, az egykori rabszolgák kései leszármazottjait ide száműzte az amerikai társadalom. Egy nagyváros perifériája, az emberi meg- alázottság és mindennapos megaláztatás szintére; az állandó létbizonytalanság szigete egy metropolis tengerében; az emberi vegetáció szüntelen újratermelődésének melegágya; a magát szabadság, jólét és demokrácia hazájának hirdető Amerika takargatott, de el nem takarható árnyoldala. Városnegyed, amelyben egy gazdaságilag, politikailag és erkölcsileg elnyomott népréteg él, küszködve hatalmas környezetével, s az érzelmek zűrzavarában kétségbeesve olykor dacos önérzetességgel nézve szembe a világgal: hová, merre is menekülhet? Harlem Sokan a kábítószert választják, mindennapi táplálékukká válik a heroin, mások az isten felé indulva keresik a megváltás útját, a gyűlöletes földi hatalmakkal szemben a jóságos égiektől remélnek jobb sorsot. De vannak, egyre többen, akik a -bajok forrását és megszüntetésük lehetőségét már felismerték, s lázadó hangon követelik maguknak a minden embert egyaránt megillető jogokat. Körmére kell nézni annak a kormánynak — kiáltják, hirdetik —, amely ílymódon veti oda áldozatul polgárait a testi, lelki nyomornak. Két este, szerdán és csütörtökön láthattuk e pokoli nyomorúság megdöbbentő képeit. Szinte Dante poklának bugyrait jártuk végig, s megrázó képek sorakoztak fel a két svéd dokumentumfilmes, Thomas Dilién és Lars Ul- venstam munkájában. Ha nem láttuk volna, talán el sem hinnénk, hogy ez emberi széthullásnak, lelki és testi elnyomorodásnak ilyen formái is léteznek. A film alkotói fő feladatuknak láthatóan azt érezték, hogy látleletet készítsenek az emberi lehetőségektől megfosztott feketék sorsáról; állapotokat tártak fel és nem az állapotok okait keresték. Nem azt vizsgálták, mitől rohadt meg ez a világ, hanem a rothadtság elborzasztó képeivel akartak érzelmeket, indulatokat kavarni a nézőben. Az ember pusztulásán érzett fájdalmas felkiáltás ez a film: az emberért. Itt elsősorban a képek beszélnék, s a beszéd csupán kisegítő információ. A képek, melyek a létbizonytalanságból származó tragédiák egész sorát tárták elénk. Végletes indulatok és feszültségek világa támadt fel e pokoljárásban, s a film erejéhez tartozik, hogy bár konkrétan egy meghatározott városnegyed lakóinak életével ismertetett meg, ugyanakkor végső kicsengésében költőien szimbolikus mű is. Ez a Harlem a képernyőn jelképévé vált a világ más tájain is felbukkanó fajgyűlölő és diszkriminációs társadalmakban élő, kiszolgáltatott embermilliók sorsának, — és általában véve az ember szinte halállal egyenlő megaláztatásának. Két portré A televízió kedvelt műfajai közé tartozik a portré, amikor jeles tudósok, művészek, kiváló egyéniségek arcképe rajzoltatik meg a képernyőn. Az elmúlt héten is kettőt láthattunk belőle: a tudós orvosát, Csapó Árpádét kedden este és Borsos Miklós szobrászművészét vasárnap este. A portréfilmek ritkán okoznak csalódást a nézőnek, hisz kiváló emberekkel való találkozás kiváló alkalmai ezek a művek, s a nagy egyéniségek varázsát áltálában készítői jól is kamatoztatják. Mint például Kardos István is, a Magyar Tudósok sorozatában. Programszerűen, de mégis természetes puritánsággal alkotja meg kiemelkedő tudósok televíziós portréit, s egyáltalán nem igyekszik a szemléletesség látszatát keltve holmi képi bűvészkedésre. Legszívesebben a tudós ember agyát nyitná fel, hogy közvetlenül lássunk bele a gondolatok megszületésének folyamatába. Ugyanakkor azonban mint Csapó Árpád esetében is történt, aki Szegedről indult el a világhírnév felé, helyesen kap hangot az a társadalmi háttér, szociális környezet, amelyből az egyéniség kiemelkedik. A portrékészítésnek azonban, sajnos, vannak bizonyos veszélyei is. Így például az a kényelmes alkotói felfogás, amely túlságosan megbízik az alany varázsában, s szinte magára hagyja a filmben, hogy csak mondja a magáét, legfeljebb egy kis körítésre telik az alkotó erejéből. Ezt tapasztalhattuk a Borsosportréban — rendezője Jely Ferenc, — amelyben korrekt életrajzot hallhattunk a művésztől, s mellékletként, ha úgy tetszik körítésként, néhány szobor képét. És mert művészemberről szólt a film, a körítés is igyekezett művészi megoldásokat keresni, úgymond „művészivé” válni, így Borsos Miklóst hegedűvel a kezében jelenteti meg a film kezdetén, mintha csak ő húzta volna a film alá való zenét, majd zeneszerszámát méltóságteljesen egy asztalra helyezvén kezdi el árnyas fák környezetében a művész alkalmi beszédét. Alighanem a legbanálisabb mozzanat ez, ami egy muzsi- kálgató szobrász névjegyeként elképzelhető a róla készített portréban. Századvégi, álromantikus szemléletnek is dicséretére válnék, amely viszont távol áll mind a szobrász klasszicista fegyel- mű és tisztaságú művészetétől, mind pedig a mai álérzelmeket elutasító művészetszemléletünktől. Egyetlen kiemelt mozzanat ez csupán, de cseppben a tenger, amely jelzi, hogy igazi belső alkotói indíttatások híján portré készítése közben milyen hamis, álmegoldásokba tévedhet al- kotóember is. V. M. Locomotív aranyalbum Viszonylag későn, 1971-ben, a beat hőskorszaka után alakult a Locomotív GT zenekar, a külföldi példák után az első magyar „supergroup”. Tagjai a beat amatőrkorszakából kiválasztódott zenészek, akik munkásságukat céltudatosan a rockmuzsikára tették fel. Ebből az akkori társulatból mára csak Presser Gábor zenekarvezető és a legtöbb dal szerzője maradt mellette fokozatosan kerültek új tagok a zenekarba. ötéves munkájukból jelent meg Locomotív aranyalbum címmel válogatás. Ez az album nem a nosztalgiahullám terméke, hiszen friss aktuális zene hallható a dupla lemez mindkét korongján — hanem egy zenekar fejlődésének eszközökben, világlátásban gazdagodó útjának reprezentatív állomásait kirajzoló, összefoglaló gyűjteménye. A Locomotív a magyar ifjúsági zenében a leghívebben tudott átállni; stílusuk a legrugalmasabb, legnyitottabb az új zenei, gondolati hatások, áramlatok befogadására. Az aranyalbum megjelentetése helyesen rajzolta ki ifjúsági zenénkben az erővonalakat, ezt húzta alá Presser Gábor idei Erkel-díja is. Kecskeméten, a megyei művelődési központ kiállítótermében nemzetközi zománckiállitás nyílt. Tizenhárom hazai és öt szovjet művész mutatja be csaknem ötven alkotását, amelyeket helyben, a zománcművészeti alkotótelepen az elmúlt hónap folyamán készítettek. A kiállított művek: utcatáblák, tájékoztató oszlopok és épületdiszek formájában a lakótelepek díszítését szolgálják majd BEREKFÜRDŐN, CSERKE5ZÖLŐN Víz és más semmi A 4-es számú főútvonal mellett, de még Karcag belterületén sem jelzi felirat, tábla vagy nyíl az idegen- nek, hogy melyik út vezet Berekfürdőre. Az elszánt utazó mégis odatalál. Ezt bizonyítják a számok is. Nyaranként — az idegenforgalmi szezon három és fél hónapja alatt — háromszáz- ezer ember keresi fel a fürBóka Gábor — a fürdő vezetője — röpke számítása szerint száz külföldi vendég közül hatvan Csehszlovákiából érkezik. A Hurák család például Gömörhorhá- ról. — Harmadik éve nyaralunk Berekfürdőn. A férjem egyik munkatársa hívta fel a figyelmünket erre az igazán kellemes fürdőhelyre — mondja Hurák Hilda. — A kempingben lakunk, és mondhatom, nagyon jól érezzük magunkat leszámítva most a fiam szemfájását. Éppen Karcagra készülődünk,1 a kórházba. — Jártak már Karcagon? — Nem. Félek is, hogy eltévedünk. Mátyus Ferenc, a berekfürdői tanácskirendeltség vezetője nem tévedné el a városban, hiszen nagyon jól is„Strandon kívüli” programokban valóban szűkölködik az idén Berekfürdő. Mint azt a karcagi Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjétől. Veréb Józseftől megtudtuk, elsősorban pénzhiány miatt látnak szükséget a szórakozni vágyó üdülők. A karcagi Déryné Művelődési Központ — ahová Berekfürdő kulturális ellátása is tartozik — 240 ezer forinttal maradt el tervétől, ebből 210 ezer forint a filmszínház ráfizetéses működésének rovására írható. Egyelőre még az is gondot okoz, hogy a karcagi lakosok művelődési igényeit kielégítsék, a „területi” munkára pedig éfcpenséggtel nem futja a keretből. Pedig szórakoztató műsorokra Berekfürdőn is lenne igény. Szögyényi Ildikó a záhonyi vasutasüdülőben nyaral. — Fiatal vagyok, nagyon szeretek táncolni. Kedden és szombaton eljárok discoba, de szívesen hallgatnám meg táncdal. és népdalénekesek, zenekarok műsorát is. Sőt, azt is el tudnám képzelni, hogy egy-egy alkalommal irodalmi színpadok, előadó- művészek lépjenek fel Be« rekfürdőn. Hasonló elképzeléseik a karcagi népművelőknek is vannak, de megvalósításuk akkor sem menne döccenő nélkül, ha lenne pénz hoz. dőt, köztük szép számmal akadnak olyanok is, akik huzamosabb időt töltenek ott. Berekfürdő ötven válla- lalati üdülőjében csaknem hétszáz ember nyaralhat egyszerre, a Touring Hotelban. az Idegenforgalmi Hivatal szálláshelyein lakókkal s a kempingben sátoro- zókkal együtt kétezerre tehető az állandó üdülővendégek száma. meri és szereti is. örülne, ha mások is így éreznének. Innen ered a „vesszőparipája”, azaz a következő — egyelőre még — álma. — Az ide érkező turisták keveset tudnak a Kunságról nem ismerik a tájat annak nevezetességeit —mondja. — Milyen jó lenne, ha legalább ízelítőt kapnának belőle! Autóbusz kellene s egy idegenvezető, aki elkalauzolná üdülővendégeinket a múzeumba, a híres karcagi fazekasműhelyekbe, a XVII. századi szélmalomhoz s a hortobágyi kilenclyukú hid „kisöccséhez”, a Zádor- hídhoz. Kéthetenként lehetne indítani egy járatot, bizonyára mindig megtelne a busz, hiszen a vízen kívül Berekfürdőn sajnos nem • sokat tudunk nyújtani a vendégeknek. zá. A berekfürdői művelődési ház mindössze egy száz embert befogadó moziterem- bőil és két-három szakköri szobából áll. A létesítményt a tárgyi feltételek hiánya s csekély befogadóképessége egyaránt alkalmatlanná teszi nagyközönségnek szervezett műsorok megtartására. Megoldást egy szabadtéri színpad és mozi építése jelentene. Ez azonban — szintén anyagi gondok miatt — még a tervek között is csak 1980—85 között szerepelhet. Addig a jelenlegi keskeny vetítővásznas filmszínház műsoraiból válogathatnak az érdeklődők. Hétfő kivételével minden nap vetítenek, hozzátesszük, új filmet csak ritkán. De evezzünk más vizekre. Szó szerint is. Megyén^ másik keresett fürdőhelye Cser. keszőlő, ahol júliusban 62 ezer vendég töltött hosszabb- rövidebb időt. A kemping jelenleg is zsúfolt, aligha lehetne felverni több sátort. Az üdülők zöme hazánk nagyvárosaiból érkezik, de szép számmal találnak külföldi turistákat] is. A fürdőbe elsősorban a víz s a nap vonzza az embereket, ez jelenti az igazi szórakozást, kikapcsolódást. Az már más kérdés, hogy az igényes ember a vízparton, a kánikulában is az marad, s uram bocsa’ napozás közben is szívesen vesz kezébe könyvet, vagy egy egésznapos fürdőzés után örömmel keres másfajta ki- kapcsolódást. Arról, hogy a cserkeszőlői üdülő talál-e megfelelő programot. Bar- tha János tanácselnökkel beszélgettünk. — Az étterem és az eszpresszó között válogathatnak vendégeink. S ezzel a kör be is zárult. A klubkönyvtárunk a fürdőtől másfél kilométerre van. Ugyan ki megy el odáig? Esténként — miután bezár a fürdő — jobb híján sétálgatnak az emberek. — A kertmozi vetítővászna előtt egy szabadtéri színpadot ácsoltak össze a helybeliek. Előrelépés: csak támogatással — Tavaly fel is avatták a meghívott „fővárosi művészek” — jegyzi meg Bar- tha János, s hirtelen teszi hozzá —, bár ne tették volna. Csapnivaló műsort adtak borsos áron. Nehéz volt előkeríteni a pénzt, a termelő- szövetkezet és a KISZ fedezte a költségeket. A tanácsnak évente 30 ezer forintja van sport- és kulturális célokra. Ez az összeg nevetségesen kevés ahhoz, hogy gazdag, változatos kulturális, szórakoztató programot biztosítsunk többezer embernek. Egyetlen színvonalas műsor belekerül 30 ezerbe. Sajnos, a falu nem tud erején felül tenni. Hogy mégse érezzék fürdőzőink a „világ végén” magukat, a kunszentmártoni áfésszel közösen próbáltunk, ha nem is teljes, de valamilyen megoldást találni. Könyvpavilon nyílt a fürdő területén, és hetente egy alkalommal dis- cot rendeznek az étteremben. Kétnaponként pedig filmvetítés van a kertmoziban. Kevés, de saját erőnkből csak ennyire futotta. Cserkeszőlőt és Berekfürdőt — megyénk két gyógy, fürdőjét — fokozottan fejlesztik az elkövetkező években. A fejlődéshez a kulturális létesítmények, szórakozási lehetőségek bővítése is hozzátartozik. Ezt azonban sem a közigazgatásilag Karcaghoz tartozó Berekfürdő, sem pedig Cserkeszőlő nem tudja megoldani saját erejéből. Az előrelépés csak országos illetve megyei támogatással lehetséges. Célszerű lenne, ha az érintett tanácsok jövőre pályázatot adnának be az Országos Közművelődési Tanácshoz, továbbá á megyei köz- művelődési alap elosztásánál is indokolt lenne figyelembe venni, hogy Berekfürdő és Cserkeszőlő rászorul a támogatásra. Török Erzsébet „Félek, eltévedünk” Minusz 240 ezer lugHSZtus 20-án •Debrecenben Virág- karnevál A Hajdúság fővárosainak idei alkotmánynapi kulturális programja nagyszerű szórakozást, látványosságot ígér. A virágkarnevál felvonulása a pályaudvarhoz közeli Petőfi téren kezdődik augusztus 20-a reggelén fél kilenckor. A virágkompozíciókat • végigviszik a városon, majd 10 órakor a nagyerdei stadionban a virágköltemények szemléjével folytatódik a karnevál. Délután három órakor, a város több pontján egyidejűleg, szórakoztató zenei és folklór műsor kezdődik. Tizenkét együttes — köztük szovjet, lengyel, francia, osztrák, belga csoportok — lép fel a szabadtéri színpadon, a Kossuth téren, a stadion déli kapujánál, a Gam- brinusz közben és a Kossuth Egyetem előtti téren. Hírlapok és folyóiratok jegyzéke Segédeszköz az olvasónak Első alkalommal jelentetett meg a közelmúltban a szolnoki Verseghy Ferenc megyei Könyvtár hírlap, és folyóirat lelőhely-jegyzékét. A kiadvánnyal — mint az előszóban a szerzők megfogalmazták — segédeszközt adnak az olvasók, könyvtárosok, kutatók kezébe. A kétszázhúsz oldalas könyvben a lelőhely pontos feltüntetésével megtalálható minden fellelhető hazai és külföldi hírlap, folyóirat, pontosabban mindazok, amelyeket tavaly megrendeltek megyénk könyvtárosai, üzemei, vállalatai. A jegyzékhez használati útmutatót is kt szített Hegedűs Sándor, a kötet összeállítója — amely megkönnyíti a kiadvány használatát. A nagyobb érdeklődésre számot tartó vagy a kevésbé ismert folyóiratoknál a címleírást rövid tájékoztató követi. így például az Isz_ kusztvo című, Moszkvában kiadott folyóirat tartalmáról ez olvasható: „Művészettörténeti cikkek, kritikák, művészeti hírek a Szovjetunióból és a szocialista országokból”. a 'külföldi folyóiratoknál azt is feltüntették a szerzők, hogy milyen nyelveken melyik városban jelennek meg. A kiadvány, amely a könyvtár sokszorosítójában háromszáz példányban látott napvilágot, minden bizonynyal népszerű lesz majd nemcsak a tudományos kutatók, könyvtárosok, hanem a művelődni vágyó olvasók körében is. Ötletek önképzésre Pályázati eredményhirdetés a megyei tanácsnál Sikeresen zárult a pályázat, amelyet a megyei tanács hirdetett a tanácsi apparátus dolgozóinak. A pályázat témája: a szakmai, politikai önképzés, továbbképzés fejlesztése. Tizennyolc pályaművet értékelt a zsűri. A tegnapi díjkiosztó ünnepségen első díjat nem adtak ki, a második díjat — megosztva — dr. Tekse Ilona, dr. Kiss Erzsébet, Túrós Józsefné, Szlabon Ferencné és Menkó Mihályné — mindannyian a megyei tanács dolgozói — kapták. Négy harmadik díjat és több jutalmat adott át dr. Kuti György, a megyei tanács vb titkára a pályázóknak.
