Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
1978. augusztus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mintegy száz növényvédő repülőgép folyamatos munkáját biztosítják a Repülőgépes Szolgálat kaposvári bázisának dolgozói. A szerelőgárda a környéken dolgozó gépek szervizellátása mellett a százhuszonöt és ötszáz órás kötelező javításokat is elvégzi. A képen: A repülőgép légcsavarját ellenőrzi a felszállás előtt Borbély József Nincs hiány kombájnalkatrészekbiiI A MEZŐGÉP Tröszt aratási ügyeletéhez eddig 600 esetben fordultak, mert a kedvezőtlen időjárás, a megdőlt gabona és á felvert gyom miatt gyakorivá váltak a kombájnok, az erőgépek tengely, és variátortöré- sei. Az ügyeleti munkába bevont több mint 350 műszaki szakember eddig 7500 munkaóráit fordított a hibás gépek megjavítására. A hét minden napján szinte éjjelnappal több mint 150 korszerűen felszerelt szerviz- kocsival járják a szövetkezeteket, gazdaságokat, A tröszt rendszeresen ellenőrzi az aratási ügyeletet tartó 14 vállalat munkáját. Mivel a kombájnok és az erőgépek terhelése jóval nagyobb, mint a korábbi években, lényegesen nőtt a gazdaságok alkatrészigénye is. Tavalyhoz képest 35 százalékkal több pótalkatrészt, részegységet igényelnek. A javító szerelőmunkát könnyíti, hogy a MEZŐGÉP Tröszt ügyeletet tartó vállalatai szoros kapcsolatban állnak az alkatrészeket forgalmazó MEGÉV-vel, és számolva a lehetséges problémákkal, jó előre feladták a rendeléseket. Sok esetben egy-egy szerkezeti elemet — például felhordó csigát, fogaskereket — akkor is kiadtak a javítómunkákhoz, ha ezzel kevesebb készterméket, például hajtóművet tudtak legyártani. EzekbőL a hiányt a következő hetekben nagyobb sorozatok előállításával fogják pótolni. A MEZŐGÉP Tröszt tájé- kotatása szerint jól beválnak azok az új kombájnok is, amelyekből csaknem ezret szereltek össze az idei aratásra a gazdaságoknak. Bővülő választék Két újdonsággal bővül a konzervek választéka: augusztus végén megjelenik az üzletekben a dobozolt csemege debreceni páros, szeptemberben pedig az új íz- összetétélű magyaros vagdalt.; A Budapesti Konzervgyár jelenleg mintegy 150 féle készítményt állít elő, s folyamatosan gyarapítja a választékot. A dobozba zárt debreceni párosból — amely a hagyományosnál kisebb méretű és zamatosabb — az idén 500 tonnával szállít a gyár a kereskedelemnek. A csípős magyaros vagdalt sertés- és marhahúsból készül. Ebből 300 tonnával töl_ tenek dobozba. Az esős idő a téglának sem kedvezett Félévi mérleg a Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál Kissé szomorúan kezdi beszámolóját Deák István, a Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese: — Sajnos nem sikerült teljesíteni a féléves tervet a nyersgyártásban, bár az elmaradás nem jelentős, mintegy fél százalék, 640 ezer tégla. Ez a mennyiség a kívülállóknak sóknak tűnhet, de öisszvállalati szinten körülbelül négyórai termelésnek felel meg. örülünk viszont, hogy az égetett tégla termelésében egy picivel túl is teljesítettük a tervünket. — Mi okozta a lemaradást? — Mint a gazdasági élet más ágaiban, itt is az időjáT rás hánt mostohán velünk. Másfél hónappal ezelőtt nem gondoltuk, hogy hiánnyal zárjuk a félévet. Sajnos, az időjárásnak nem tudunk parancsolni. Egész júniusban esett az eső, és ez bizony nem kedvezett a száradó téglának. .. Több mint másfél millió ment tönkre az eső miatt. A nedves tégla elő- szárításához és égetéséhez jóval több energia szükséges. mint egyébként. Így a félév folyamán többet költöttünk energiára, mint terveztük, sőt júniusban az esőzések miatt csökkent a kiszállításunk is. Pedig az év jól indult. Az első negyedévben majdnem négymillióval több nyers téglát készítettünk. — Csak a mostoha időjárás a „vádlott”? — Szinte kizárólag! Amíg az idő engedte, nagyszerűen „hoztuk” a tervet. Vállalatunk állandóan létszámhiánynyal küzd, de ez nem játszott szerepet. A szükséges technológiai létszámból állandóan mintegy százötvenen hiányoznak, nem számítva a táppénzes állományban levő dolgozóinkat. — Hogyan próbálnak segíteni ezen a gondon? — Vállalatunk bérszínvonala nem túl magas, de a tervezettnek megfelelően nő. Néha azonban ez is kevés. Természetesen nagy gondot fordítunk az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére is. Egyre többet foglalkozunk a veszteségidő és a termékek önköltségének csökkentésével. — Ilyen körülmények között hogyan tudták kielégíteni az igényeket? — Vállalatunk az évi termelés mintegy 70 százalékát — 175 millió téglát — a TÜ- ZÉP vállalatok rendelkezésére bocsátja, ők látják el a lakosságot építőanyaggal. Termékeink egyharmadát állami, tanácsi és egyéb építőipari vállalatok vásárolják meg. Bár a megrendeléseket kielégítettük, bizonyára több téglát is el tudtunk volna adni. De értékesítési tervünknek így is megfeleltünk. Mindent megteszünk, hogy a félévi lemaradást behozzuk, ezért a 'költséggazdálkodás szigorítására és az energia megtakarítására intézkedési tervet készítettünk. — Melyek voltak a „slágertermékek?” — Mindenféle téglafajta kelendő, de különösen a kisméretű és a burkolótégla, valamint a vázkerámiák, — mondta Farkas Ferenc, műszaki igazgatóhelyettes. Fejlesztési tervünk készítésénél figyelembe vettük ezeket. Ezek szerint az új mezőtúri téglagyár, amely mintegy 405 millió forintos beruházás, a vázkerámia és burkolótégla gyártására fog specializálódni. Elkészülte után évi 65 millió tégla készül majd ott. Másik fontos beruházásunk az abonyi téglagyár. Az évenként 25 millió tégla gyártására alkalmas gyár mintegy 127 millió forintba kerül. Ez évre tervezett jelentős feladatunk még a karcagi téglagyárban épülő gipszkerá- mia-válaszfalelemet gyártó üzem felépítése és a termelés megkezdése. Ez a csaknem 18 millió forintos beruházás nagyon fontos. Elkészülte után évi 80 ezer négyzetméter, vakolást nem igénylő gipszke- rámia-válaszfalelemet gyárt majd, ami megkönnyíti az építőipar helyzetét;, hisz egy négyzetméter válaszfalfelületet három darabból tudnak majd összeállítani. A fal vastagsága 8 centiméter, hő- és hangszigetelő képessége megegyezik a hagyományos faléval. Az év utolsó negyedében megindul a próbagyártás, jövő év elején pedig az üzemszerű termelés. — Gondjaink ellenére mindent megteszünk, hogy behozzuk félévi lemaradásunkat, és akkor a tavalyihoz hasonló jó évet zárhatunk — zárta le a beszélgetést a gazdasági igazgatóhelyettes. Sánta Zoltán munkások o A nők és a betanított munka Az ipari munkásnők létszáma hazánkban megközelíti a nyolcszázkilencvenezret. Az ipari munkásság egyharmadát kitevő munkásnőkről lehetetlen anélkül szólni, hogy elöljáróban ne beszélnénk a munkásosztály egészének megváltozott helyzetéről, arról a történelmi jelentőségű és méretű átalakulásról, amelynek részeként gyökeresen megváltozott a nők, s ezen belül a munkásnők társadalmi-gazdasági és kulturális helyzete is. önmagunkat ámítanánk azonban, ha eredményeink mellett figyelmen kívül hagynánk azokat a ma is ható, mélyen meggyökeresed,ett társadalmi előítéleteket és egyenlőtlenségeket, amelyek fokozatos felszámolása további erőfeszítéseket és átgondolt intézkedéseket kíván. Legfontosabb munkaerőforrás A nők gazdasági szerepének, aktivitásának átalakulása, bekapcsolódásuk a társadalmilag szervezett munkába, a szocializmus építésének egyik legnagyobb eredménye. A női munka térhódítása természetesen nem csupán „magyar jelenség”, de hazánkban ez a folyamat rendkívül intenzív volt. 1949 és 1970 között 1,2 millióról több mint 2 millióra nőtt az aktív kereső nők száma, a növekedés 851 ezer fő. Ebben a két évtizedben a nők ad.ták az egész munkaerő- állomány emelkedésének 94 százalékát, és ez gazdasági növekedésünk egyik fontos forrása volt (tulajdonképpen legfontosabb eztenzív forrása). Bár ez a folyamat a hetvenes években valamelyest lelassult, még napjainkban is a nők munkába állása a munkaerőforrás lényeges tényezője. De hogyan is ment végbe a nők „térhódítása”, mely területekre áramlottak az újonnan belépők? Közismert, hogy nagyméretű volt a női dolgozók előretörése a szellemi és irodai munkaterületeken. Ez a tevékenység általában megfelel a nők adottságainak, érdeklődésének és pályaválasztásának. Az üzemekben az alkalmazás minősége szerinti csoportok közül a nődolgozók száma a legdinamikusabban a betanított munkás kategóriában emelkedett. A számbeli gyarapodás a szocialista iparosítás és a tudományos-technikai haladás teremtett lehetőséget. A termelőerők fejlődésével együtt módosul, változik a munkaerő kvalifikáltsága, illetve szakképzése iránti igény is. A fejlettebb ipari országokban a termelés technikai színvonalának folyamatos növelését általában több fokozatban valósították, illetve valósítják meg. Először az emberi munkaerő géppel való felváltása, a nehéz fizikai munkák gépesítése került napirendre. A fejlődésnek ezen a fokán a termelés nagyobbrészt szakmunkást kívánt, s emellett körülbelül fele-fele arányban betanított és segédmunkást igényelt. A következő fokozat a géprendszerek. a bonyolultabb technológiai eljárások, majd a félautomaták, automaták alkalmazása volt. A munkahelyek ekkor elsősorban betanított munkásokra tartottak számot, és csökkent a szakmunkások, valamint a segédmunkások iránti igény. A technikában bekövetkezett mai forradalmi fordulaton rendszerint a termelési folyamatok automatizálását értik, az automata gépsoroktól és üzemrészektől az automata üzemekig, az ágazatok automatizált irányításáig. A hetvenes évek végén, és a nyolcvanas évek első felében a magyar gazdaság egészének fejlődését az első szakaszról a másodikra való áttérés jellemzi. Az ipar mai gépesítettségi foka a betanított munkások számának és arányának nagyobb mértékű emelését igényli, mint a szakmunkásokét, a segédmunkások aránya pedig — elsősorban a munkaerőhiány következtében — csökken. A második szintre tartunk Az ötvenes évek végén a betanított munkásoknak 45 százaléka volt nő, az elmúlt évtizedekben arányuk tovább emelkedett, és már 1966-ban a nők voltak többségben (51,6 százalék). A betanított munkásoknak több alcsoportját különböztethetjük meg. Vannak nagy gyakorlattal rendelkező, szinte a szakmunkásokkal azonos szakmai szinten tevékenykedő munkásnők, mások viszont a minimális szakismeret elsajátításával. néhány heti betanulási idővel már' szalagon dolgoznak, vagy alkalmasak különböző kiszolgáló funkciók (például darukezelés) ellátására. A betanított munkát végzőket differenciálhatjuk úgy is, hogy milyen időtartamú betanítást kíván az adott tevékenység. Ebből a szempontból érdemes az összes gépipari munkás közül a betanított munkások arányát bemutatni. Legfeljebb hathavi betanulást igénylő munkakörben 20,2 százalék, ennél hosszabb, de egy évnél kevesebb betanítást kívánó munkaterületen 13 százalék, egy évnél hosszabb időt igénylő munkakörben 22,8 százalék az arányuk. A betanított munkával járó erősebb koncentráció a munkássá válás különböző szakaszában más-más problémákat, fiziológiai és pszichikus zavarokat okoz. A tapasztalatok szerint a nők többsége viszonylag hamar képes alkalmazkodni az egyszerű gépi munka feltételeihez. A férfi betanított munkásoknak több adaptációs konfliktust okoznak a mechanikus műveletek, mint a nőknek, ezért nagyobb intenzitású munkahelyváltoztatásuk is. Az iskolázottság szerepe Az iskolázottság színvonalát tekintve a dolgozó nők az elmúlt évtizedekben jelentős részben behozták a férfiakhoz viszonyított elmaradottságukat. A betanított munkásnőknél azonban az alapiskolázottság és a szakmai képzettség csak lassan emelkedik. Az egyik legsürgetőbb feladat az általános iskola osztályait el nem végzettek továbbtanulásának biztosítása. Az alapiskolázottságnak rendkívül nagy szerepe van a továbbképzésben, és nem enged.hető meg, hogy a tudományos-technikai forradalom előrehaladásával a megfelelő alapképzettség hiánya miatt a munkásosztálynak e csoportja hátráltassa társadalmunk továbbfejlődésének lehetőségeit. Az általános műveltség gyarapítása nemcsak társadalmi érdek, hanem közvetlen érdekük a betanított munkásnőknek is, mert ez nem csupán a szakmunkássá válásnak, hanem a munka jobb elvégzésének, a színvonalas kulturálódásnak is igen fontos feltétele. A vállalatoknak, a különböző társadalmi szerveknek, szervezeteknek és intézményeknek, fokozottabb együttműködésére van szükség ahhoz, hogy erőteljesen csökkenjen az általános iskolai tanulmányaikat be nem fejezettek száma, illetve megszűnjön e csoport időről időre megújuló újratermelődése. Az előbbinél is sürgetőbb társadalmi feladat a betanított munkásnők nagylétszámú csoportja számára a szakmunkássá válás — mint fel- emelkedési lehetőség — biztosítása. A betanított munkásnők szakképzettségének növelése érdekében — a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozata alapján — olyan átgondolt, tényekre épülő, az érdekeltek távlati érdekeit is szem előtt tartó koncepcióra (tervekre és intézkedésekre) van szükség, amely biztosítja az aránytalanságok fokozatos felszámolását. Gál Róbert (Folytatjuk.) Következik: Munkások •— szakképzetlenül Égő gumiabroncsot vonszol maga után vontatójával Szarka Sándor, a törökszentmiklósi Béke Tsz dolgozója. A szalmalehúzás után ugyanis ezzel a módszerrel égetik fel a tarlót, a tápanyag-visszapótlás és a kórokozók elpusztítása céljából. (K. I.)
