Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
1978. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Uj formákat kell találni Emeletes házak épülnek a város ’központjában, bővítik az úthálózatot, korszerűsítik a strandot, tatarozzák, felújítják a régi iskolaépületeket. Túrkevén azon fáradoznak, hogy a régen megszerzett városi ranghoz az „összkomfortos” várost is létrehozzák. A városi élethez hozzátartoznak a szabad idő eltöltésére, a művelődésre, szórakozásra biztosított alkalmak, lehetőségek is. Ehhez — sok egyéb mellett — jól felszerelt létesítmények, képzett közművelődési szakemberek kellenek. Hol tart Túrkeve, városiasodik-e a város közművelődése? Ahol éppen szakad Gaál Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztály- vezetője így jellemzi a helyzetet. — Ami a létesítményeket illeti: van néhány község Szolnok megyében, amelyik jobban áll, mint mi. A művelődési ház épülete több mint százéves, egyre szőkébb lesz a könyvtár is. Emellett van egy mozink és egy múzeumunk. A baj az, hogy úgyszójván minden művelődési, oktatási intézmény régi épületben működik, rendszeresen és gyakran felújításra szorul: S a városi tanács költségvetéséből — ami bizony elég szűkös — csak arra jut, ami éppen szakadni készül. Toldozga- tunk, foldozgatunk. — A jövő ígér-e valami biztatót ? — Saját erőből belátható időn belül biztos, hogy nem tudunk közművelődési jellegű beruházást kezdeményezni, A megye tizenöt éves távlati fejlesztési programjában „felfedezni véljük”, hogy Túrkeve művelődési és ifjúsági házat kap. Egyszóval azt a keveset kell1, kellene kihasználni, ami van. Az említetteken túl mi van még? A művelődési ház működtet egy kitűnő pinceklubot, amely 30—40 fiatal számára biztosít rendszeresen közösségi programot. Továbbá van klubhelyisége a kö- zépiskolának, a termelőszövetkezetnek és az autójavító vállalatnak is. A termelő- szövetkezetben és az autójavító vállalatnál szakképzett, független népművelő is dolgozik. Ez így együtt, ha az adatok mögött rejlő lehetőségeket tekintjük még mindig nem sok, de okos szervezéssel párosulva sokat lendíthetnének a város közművelődésén. A túrkevei Vörös Csillag Tsz az' ország negyedik legnagyobb termelőszövetkezete. Nem luxus tehát,, hogy szakképzett, függetlenített népművelő foglalkozik a szövetkezet kulturális ügyeivel. A tsz központjában van a Művelődési körkép Túrkevéről klubterem, amely szétnyitható falaival, szép berendezésével sok mindenre alkalmas. Élnek is a lehetőséggel. Az ifjúsági klub is itt tartja a foglalkozásait, legutóbb például „könyvről könyvért” vetélkedőt rendeztek. Minden este nyitva van: Az 1976-os Szolnok megyei közművelődési adatokat ösz- szehasonlító kiadványban kifejező számokat találhatunk. A túrkevei művelődési házra jutó állami támogatás — egy lakosra számolva — 25,36 forint, ugyanakkor az intézmény művelődési bevétele — szintén egy lakosra vetítve — 46,37 forint volt. Ugyanezek az adatok Jászberényben : 38,92, illetve 13,14, Karcagon 50,21, illetve 13,50. Ez a helyzet lényegében azóta sem változott: a túrkevei művelődési ház úgyszólván önellátó. Kun László, a művelődési ház igazgatója: — Ebben az évben 337 ezer for intet kapunk a városi tanácstól. Hogy a 24 kisközösségünket működtetni tudjuk, hogy színházi esteket, hangversenyeket rendezhessünk, félmillió forint bevételhez kell jutnunk. Szerencsére a táncos rednezvényekből évről évre összejön ez a szükséges pénz. így aztán a lehetőségekhez képest színvonalasan fenn tudjuk tartani az ifjúsági klubot, a honismereti szakkört, a tánccsolehet játszani, zenét hallgatni, televíziózni, olvasni. Gyakran rendeznek kiállítást, sőt volt már a klubban KISZ-esküvő és névadó ünnepség is. Hegyiné. dr. Csicsai Anikó, a ’tsz igazgatási osztályának vezetője a további lehetőségekről beszél. — Évről évre közel negyedmillió forintos közművelődési alappal gazdálkodunk. Jócskán jut ebből oktatási, kulturális és sportcélokra is. A klub programjain kívül elég sokat költünk színházbérletre, kirándulásokra. A tervek szerint a tsz a közeljövőben átveszi a város amatőr művészeit tömörítő „Kevi kör” fenntartását a művelődési háztól. portot, a népdalkört, a bábcsoportot és még néhány gyerekközösséget. Minden évben meg tudjuk rendezni az ifjúsági hangversenyeket, és néhány pódiumműsort. Nemrég a Népszínház is szerepek nálunk. A hangversenyekre és a Népszínház előadására a moziteremben került sir. A művelődési ház épülete szóba se jöhetett: azt már csak a szükség tartja egyben. A moziteremben heti egy este kivételével vetítés van. Legfeljebb délutánonként veheti bérbe a művelődési ház. A mozi ilyenképpen való kihasználása példázza: lehet bővíteni a művelődési alkalmak sorát. Igaz, ehhez el kellett szakadni a sablonos népművelői, szervezői szemlélettől. A formabontás lehetőségei viszont korlátlanok. Túrkevén — és sok más helyen is — elsősorban ezzel a szemlélettel teremthetnének magas színvonalú közművelődést. Ehhez persze vá'la’ni kell a buktatókat is. Szabó János fl lehetőségekhez képest F í L M J E G Y Z E T Wajda és mások Alkotótábor Karcagon Harmadik alkalommal nyitja meg kapuit az amatőr szobrászok, festők, grafikusok és keramikusok előtt holnap a karcagi képzőművészeti alkotótábor. Fürediek Nagyváradon Ma a tiszafüredi járási hivatal negyvennégy dolgozója kétnapos autóbusz-túrára indul. A végcél Nagyvárad, majd másnap Gyula és Szentes nevezetességeivel ismerkednek meg a hivatal dolgozói. Száznyolcvan úttörő érkezett az ország minden tájáról a sikondai szaktáborba. A tábor célja a környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretek bővítése. Szakmai programokon foglalkoznak a fiatalok a levegő, a vizek és az erdő tisztaságának védelmével. A képen: a pajtások ismerkednek a műszerekkel Karino kedves története — csütörtökön és pénteken mu- •tatta be Jan Batory filmjét a televízió — beszédtéma. Bár a második rész szokványos fordulatairól a tévékritikusoknak bizonyára lesz néhány megjegyzésük, de ez nem mond ellent annak, hogy bőven van felfedeznivaló a mai lengyel filmművészetben. Jórészt ezt a célt szolgálják a holnap kezdődő lengyel filmhetek — július 9-től július 30-ig — amikor is kilenc lengyel filmet mutatnak majd be a megyében. A lengyel filmművészet legfrissebb alkotásai között a közönség elé kerül például a Karino író-rendezője, Jan Batory Szívvel-szerelemmel című színes filmje is, amely egy mai szerelem Chopin műveire komponált története. Az ígéret földje — Andrzej Wajda rendezte Reymont regényéből, — kétrészes .monumentális alkotás — már ismert magyar közönség előtt — több nemzetközi filmfesztivál nagydíjas filmje. A rendező mellett a férfi főszereplő Dániel Olbrydhski neve is garancia a művészi színvonalra. A cannes-i filmfesztiválon igen nagy kritikai sikert aratott Walerian Borowczyk A bűn története című ugyancsak kétrészes filmje, amely Stefan Zeromski regénye alapján készült. A rendező probléma-látása egyedülállóan izgalmas alkotássá változtatta a melodrámát. A nemzetközi kritika Borowczy- kot e filmje után a legnagyobb rendező egyéniségek közé sorolta, s méltán. A későbbi kommünár, Ja- roslaw Dabrowski volt cári tiszt kalandos élettörténetét dolgozta fel Bohdan Poréba. A címszereplő Zygmunt Maian owicz játéka a legigényesebb mozinézők számára is emlékezetes élmény marad. Az előzőeken kívül bemutatásra kerül Janusz Nasfeter sokat vitatott alkotása, a Háborúm, szerelmem, Stanislaw Bareja filmvígjátéka a Barna férfi estidőben és Janusz Majewski Hotel Pacific című filmje, valamint jó néhány kedves gyermekfilm is. A moziüzemi vállalat a lengyel filmhetek megrendezésével igen jó szolgálatot tesz a baráti ország legújabb filmtermésének megismertetése- érdekében. T. L. El Másnap, késő délután, d.e még korán az esti előadásra való készülődéshez. Szórády szívbéli barátja, valamint legnagyobb ellensége üldögél éppen a színésztársalgóban, a sakkasztalkánál. Mint mindig, ilyentájt. A legjobb barát és a legádázabb ellenség a jelen esetben nem két személy, hanem egy: Képíró Sándor. A mindenkori szereposztás függvénye Szórády Béla és Képíró Sándor mindenkori érzelmi kapcsolata, lévén ők ketten nagyjából azonos színészi föladatok megoldására alkalmas művészek. Igazán felhőtlen a barátságuk akkor volt, amikor Szórády pár évig vidéken játszott. De mióta visszakerült a fővárosba, méghozzá ugyanabba a társulatba, mint Képíró, szezonról szezonra változik kettejük kapcsolata. Ha történetesen két párhuzamosan futó darabban Képírónak is, Szórádynak is jó szerep jut, akkor sülve-főve együtt vannak, elragadtatva beszélnek egymás alakításáról, életüket adnák egymásért, igazán. De amikor egy darabon belül játszanak, és valamelyiküknek nagyobb szerep, jobb szerep, hálásabb szerep adatik, ami törvényszerű, minthogy amióta világ a világ, még nem írtak két egyenértékű szerepet... És aztán itt van a legszörnyűbb változat: az egyiknek minden, a másiknak semmi. Nekem az oroszlán, neked a kutya füle! Színházi nyelvre lefordítva ez akkor következik be, amikor egy ragyogó szerepre mindketten pályáznak, egyikük megkapja, a másik hoppon marad. Még elgondolni is borzasztó, hogy mi történne ilyenkor, ha a magát kisemmizettnek, meg- fúrtnak érző pályatárs egy népfelen, sötét utcán találkozna a másikkal... Ha egymás mellett hasalnának töltött fegyverrel egy vadászaton ... Egészen különleges szituáció állt elő viszont a Három nővérnél. Szórády Béla kapta meg az áhított Versi- nyint, Képíró Sándor pedig —látványosan és lelkendezve gratulált neki. A győztes vetélytársnak a legyőzött?! Neki Galga, a főrendező elárulta ugyanis, hogy Versinyin végül is az övé lesz, mert Szórády bele fog bukni az ütegparancsnok körmondataiba, várjon türelmesen tehát. Fölmerül itt még a kérdés: miért akarja Szórády vesztét Galga? Ennek két oka van. Egy Kürti András: Csodák a színházban kicsi meg egy nagy. A kicsi az, hogy Szórády elszerette tőle a barátnőjét, Pakó Andreát, az együttes ifjú csillagát. A fő ok, hogy Szórády egy hírlapi nyilatkozatából az érzékeny lelkű főrendező azt olvasta ki, — teljesen tévesen, félreértelmezve, belemagyarázva —, mintha a színész nem egészen helyeselné, hogy ő Szophoklész Antigonéjában megengedte magának azt a merész újítást, a mondanivaló időszerűségét hangsúlyozandó, hogy a jóst, a vak Tei- resziaszt nem gyerek vezeti, hanem fehér bottal jön be a színre, hogy figyelmeztesse Kreónt, hibát, bűnt készül elkövetni: „Légy most is észnél, mert beretvaélen állsz... És nincs ember, ki még nem tévedett soha, de tévedett bár, sorsa nem reménytelen, ha bajba jutva nem makacskodik tovább, s hibáját jóvátenni jó tanácsra hajt”. Persze, Képíró már értesült róla, hogy az olvasópróbán Szórády éppenséggel nem úgy viselkedett, mint aki botrányosan belesülni készül majd a szerepébe, így hát most nem egészen tudja, hogy mi is a való helyizet, Reménykedhet-e még, hogy egyszeri, véletlen fel- lobbanás volt barátja bravúrja? De ha mégis tartós képességnek bizonyul ez a rendkívüli szereptanúlás ? Akkor átok reá. és átok Gal- gára, arra a tehetségtelen cselszövőre, Biberach-epi- gonra! És átok Versinyinre, akit ő már sohasem kaphat meg, és átok a Három nővérre, együtt és külön-kü- lön és ... — Mi van, Sanyi. már nem mer leülni veled senki? A társalgóba érkező Szórády kérdi ezt, leereszkedő dicséret van a hangjában, mert Képíró közismerten príma játékos, sakkozni, azt tud . .. — Egyelőre senki — néz föl rá Képíró —, talán hallottál róla, ez nehéz, szép szellemi játék, gondolkozni, kombinálni kell, úgy tudom, neked sohasem volt... hm... kedved, hogy elsajátítsd. Könnyedén bólint a jövevény és leül az asztalka túl- feléhez. — így igaz. Tényleg id,ő- fecsérlésnek tartom, de most nagyon ráérek. Versinyint igazán pár perc alatt megtanulja az ember. És ha nem lealázó egy magadfajta nagymesternek, hogy egy nyeretlen elsőévessel játsszék, egy partit, aki épp csak a lépéseket ismeri... És választ sem várva két kockával megtolja a fehér király előtt álló gyalogot Képíró szinte önkéntelenül már lép is huszárjával a g8-ról az f6-ra ... Egy percbe sem telik és körülöttük szoros gyűrűben vagy féltucat színész, meg az ügyelő, meg a színházi titkár, meg a büféslány, meg a tűzoltó ... Benne van a levegőben, hogy ez nem egyszerű sakkjátszma, itt most nagyobb a tét. Bosszú és ellenbosszú. Folyik a játék. A matador, Képíró homlokán sűrűsödnek a ráncok, szája már egyetlen keskeny vonal, homlokán vadul lüktet egy ér. Szórády szinte oda se figyel. Amint ellenfele húzott, már lép is, könnyedén, játékosan, abba sem hagyva a pajkos történet mesélését, amivel a kö- rülállókat ráadásként szórakoztatja. Tizennegyedik lépés, Képíró szitkot szűr át a fogain, bosszúsan int, hogy föladja. Föl is kell adnia, a vak is látja, húzhat most már bármit, a világos a hosszú oldalra sáncol és — győz. — Nem tudtam, hogy a művész úr sakkban is ilyen nagymenő — jegyzi meg á tűzoltó, aki félhivatalosan tartózkodik a társalgóban, a szolgálata még nem kezdődött el. — Ugyan — legyint Szórády derűsen, miközben kiinduló csatarendbe állítja föl a bábukat —, nem komoly dolog ez, csak memória kérdése. Valahogy a kezembe került Gelencei Emil könyvecskéje, a 200 megnyitási sákkcsapda, délben átfutottam, ebéd utáni ejtőzésben, unalomból. Ez a kis parti, amit most játszottunk, a 164. oldalon olvasható. Kurt Richter és Döhrssen mesterek összecsapása Berlinben, 1930-ban, egyszerű tempócsapdákkal nyer a világos. (Folytatjuk.) A Magyar Nemzeti Galériában megnyílt idős Szabó István Kossuth-dijas szobrászművész kiállítása. A képen: részlet a tárlatból