Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-21 / 170. szám
1978. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tizenéves óvó nénik jjflj Egerben, az Agria ’78 nyári rendezvénysorozatának keretében a várban tartott színházi előadások előtt a Színművészeti Főiskola hallgatói szórakoztatják a közönséget. Képűnkön jelenet az előadásból. Fotó: Pusztai „Vallatják” a Tiszazugot Három ember három hatalmas faderekat húz egy kétkerekű kocsin. Eddig semmi furcsa, ám az egyik fatörzsnek orra, füle, sőt bajusza is van. — János bácsit mintázod? — Igen, őt. — Elég jói haladsz vele. — Jó fej az öreg, „faragtatja” magát. Szép, de nehéz A beszélgetést a tiszakürti iskola előtt hallottuk, az alkotótáborban. De az ellesett pillanatok nélkül is megtudhatja a faluba tévedő — alvégen, felvégen —, hogy itt vannak a „festők”, a „szobrászok”, a hímzőasszonyok, a zenész-diákok, akik a régi muzsikára kíváncsiak, no meg á múzeumok emberei, akiket az ég egy világon minden érdekel. — A tiszakürtiek igen nagy szeretettel fogadják az alkotótábor lakóit — mondja Smuta Kálmánná, a tábor vezetője —, (behívják őket, étellel, itallal kínálják. A hartáságnak már maradandó emlékei vannak a faluban: a tavalyi tábor fafaragói pompás népművészeti tárgyakat hagytak ati- szakürtiekre, s az idén is így lesz. A népművészeti ihletésű padokat, lócákat az arborétumban állítják majd fel, de jut belőlük az óvodáknak, az iskoláknak is. A nevelőotthon társalgójában gondterheltnek látszó lányok, asszonyok. — Nincs talán valami baj ? — Dehogy, csupán a fehér hímzés igézete. Nagyon szép, de annál is nehezebb ez a hímzésfajta, szinte boszorkányos ügyességet kíván. Most tanulják, ezért a megihletődött csend. De biztos sikerül... Magunk is hisszük, hiszen Fejér Mária nyugdíjas főiskolai tanárnő ennél nehezebb dolgokra is megtanította már sokezemyi tanítványát. Kútfők és nótafák Az Országos Közművelődési Tanács által támogatott táborban öt szekcióban hetvenötén dolgoznak. Nem pihenés ez a két hét Tisza- kürtön, mégis rajongó ragaszkodással beszélnek róla a táborlakók: a legkülönbözőbb foglalkozású emberek, akiket a szép igézete hozott a csendes Tisza-menti köz- ségbe. A debreceni zeneművészeti főiskola hallgatói — de a néprajzosok is — az egész Tiszazugot járják, gyűjtik a még fellelhető népzenei anyagot. — Főleg a pávakörök műsorát szeretnénk gazdagítani az idén nyáron feltárt és rendezésre kerülő népdalkinccsel — mondják. Viszonylag könnyű dolguk van, hiszen a kútfőket, az adatszolgáltatókat már előre „felderítették” számukra és a hivatásos néprajzkutatók részére. Egy hétig ladikázott a Tiszán Szolnoktól Tiszakürtig a muzeológusokból, néprajzosokból, történészekből, régészekből álló tudományos expedíció. Nyolcadik alkalommal kutatják a Tiszazug földrajzát, népi hagyományait, az ott lakók életmódját. A területen folytatott régi állattartást, növénytermesztést, az egykori kubikosok életét már feldolgozták. Az idei kutatás témája: a víz szerepe a Tiszazugban. Nem virágzik már a Tisza Az expedíció — amelynek „stábja” a szolnokin kívül a Bács-Kiskun, a Csongrád, a Pest, a Borsod megyei múzeum munkatársaiból, debreceni és budapesti egyetemistákból áll — vezetője, dr. Szabó László muzeológus így összegzi az eddigi tapasztalatokat: — Régi térképek s a földrajzi. geológiai kutatásaink alapján azokat a területeket járjuk, amelyeket régen víz borított. Csodálatos anyagot gyűjtöttünk össze, az egykori vízalatti növény- és állatvilágból, régi halászeszközöket kaptunk a vízparti településeken, történeteket, hiedelmeket mondta^ el nekünk a Tiszáról. Az örvényről például úgy vélekedett a néphit, hogy gonosz élőlények garázdálkodnak a víz alatt, akik az ember életére törnek. Nagyon érdekes anyagot gyűjtöttünk a holtágak növény- és állatvilágáról. Találtunk sulymot is, ami már alig fordul elő, régen viszont rendszeresen fogyasztották a halászok, a növény gesztenyéhez hasonló ízű termését. — Az iparosítás hatása hogy érződik a Tiszán? — Sajnos, komoly károkat okoz; a halászok mondják, hogy amióta megépült a Ti- szamenti Vegyiművek, nem virágzott a Tisza, illetve kissé délebbre, Tiszabögnél tavaly még láttak néhány tiszavirágot. — Az idei expedíció — úgy tűnik — sokrétűbb, mint az eddigiek bármikor. — Nagy tervekkel indultunk — mondja Gulyás Éva, a szolnoki múzeum munkatársa —, de nem lesz idő mindent megvalósítani. Az eső is ellenségünk, kényszer- szüneteket kell tartanunk a folyó tanulmányozásában. Én persze szerencsésebb helyzetben vagyok, hiszen elsősorban a néprajzzal foglalkozom. Permetezőgép a garázsban A kutatók „házigazdája” Benkó József, a tiszakürti általános iskola tanára. Lelkes diákjaival összegyűjtötte a szőlőtermesztés, -feldolgozás eszközeit, amelyekből kiállítást rendeztek az iskolában, de még a garázsa is tele van különböző típusú permetezőgépekkel. — A két évvel ezelőtti, a szőlőtermesztéssel kapcsolatos tudományos tanácskozás hatására fogtunk hozzá a gyerekekkel a tárgyi emlékek gyűjtéséhez. Nem hittem volna, hogy ilyen gazdag anyagot sikerül összehordanunk. Október második felére ismét tudományos tanácskozást rendeznek Kunszent- mártonban. A témája ugyanaz, mint az expedícióé. Előadások, referátumok hangzanak majd el a Szolnoktól Bokrosig — ahol a Tisza III vízlépcső épül majd fel — összegyűjtött tárgyi emlékek, fotók, írásos anyagok pedig a megye múzeumait gazdagítják. Viszontlátásra jövőre — Az alkotótábor haszna — a tudományos munkán kívül? Ma már nemigen kérdőjelezik. Nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek ízlésvilágának változtatására csak azok képesek, akik megfelelő szinten ismerik választott művészeti ágazatuk esztétikai törvényeit. Ezért is hasznos ez a tábor. ahol a különböző amatőr művészeti szakkörök jelenlegi és leendő vezetői értő szakemberek irányításával fejleszthetik tudásukat. A tábor július 28-án zár, a már most megfogalmazott jelszóval: Viszontlátásra jövőre! T. G. Riportsorozatunk második részében a túsza földvári gimnázium és óvónői szakközépiskolában folyó oktatónevelő munkáról, s a végzős diákok . továbbtanulásáról, elhelyezkedéséről beszélgettünk Tálas Lászlóval, az iskola igazgatójával. A fiatal óvónők többsége szülőhelye óvodájában vállal és kap munkát. Az iskola vezetői már a felvételnél ügyelnek arra, hogy a diákok nagyobb százaléka Szolnok megyei legyen, s olyan településekből, járásokból érkezzenek, ahol a legtöbb a képesítés nélküli, a legjobban kellene szakképzett óvónő. Egyedül az ővődásokkal SorozaVmk befejező részében néhány, Tiszafö'ldvá- ron végzett fiatalé lesz aszó, akik beszámolnak munkakörülményeikről, gondjaikról, örömeikről. Nagyréven Nagy Judittal mindössze pór szót válthattunk, a két évvel ezelőtt érettségizett fiatal óvónő ugyanis egyedül foglalkozik harminchat kisgyerekkel. A vezető óvónő szabadságon van, s most egy ideig Judit nyakába szakadt az óvoda minden gondja. Reggel hattól délután öt'óráig tanítja, neveli, ebédelteti a gyerekeket, közben szervezi, intézi a hivatalos ügyeket. — S mindezt mennyiért? — Az alapfizetésem jelenleg kétezer-négyszázötven fórint. Erre a hónapra természetesen kiegészül majd a túlóradíjjal. Jól jön majd a magasabb fizetés a nyaraláshoz, ami rámfér, hiszen nem könnyű egyedül vezetni az óvodát. Szerencsére jó alapokat kaptunk Tiszaföldvá- ron, így különösebb nehézségek nélkül sikerül elvégezni a rám bízott feladatokat, s egy évet már elvégeztem a szarvasi Óvónőképző Intézetben is. Judit egykori évfolyam- társa a szolnoki Vincze Valéria a megyeszékhelyen; a Hősök terén levő óvodában vállalt munkát. Ö az idén már megszerezte a felsőfokú képesítést is: — Az érettségi után azonnal továbbtanultam. Ügy Két fiút könnyebb sérülésekkel már napokkal előbb kiengedtek a kórházból, Laci most készülődik haza, egy hét után. Műtéttel távolították el a szilánkokat a hasfalából. — Más bajod nem esett? — Égési sebeim is vannak, de ma már jöhetnek értem a szüleim. Tomi lehangoltan fekszik a kórteremben, nem szívesen beszél. Talán most —1 hogy már Laci is kimehet —döbbent rá, milyen távoli még az ő hazatérése. Bepóíyált jobb kézéit nézi. — Fáj? Fejét rázza: — Semmi különösen nem érzek ... — Mi volt a célotok? Robbantással akartatok halászni? — Ilyenre nem is gondoltunk. Csak a kíváncsiság ... — Régóta együtt jártok négyesben? — Lakótömbi gyerekbarátság. — Tudták a szüleid, hogy robbanóanyagot készítesz otthon? — Nem. Arról... arról nem tudtak! Részletek a rendőrségi jegyzőkönyvből: . .. Tamás biokémikus szeretne lenni. E tantárgyból kitűpő, többször dicséretben részesítették és versenyeket is nyert. Évek óta folytat otthon kémiai kísérleteket. A felszerelést — lombikokat, csöveket, üvegedényeket — éreztem, hogyha most még elég is lenne az a tudás, amit Tiszafö'ldváron kaptam, később már kevésnek bizonyulna. A megyei tanács az 1973— 74-es tanévben konzultációs központot hozott létre Szolnokon a levelező tagozatos óvónő-hallgatóknak. A foglalkozásokon, szemináriumoA fiatal óvónők elhelyezkedésével kapcsolatban Tálas László, a gimnázium és szakközépiskola igazgatója megállapította, hogy megyei szinten szabályozni kellene. Jogos kívánság. Akkor bizonyára nem történnének meg a Bori Zsuzsannáéhoz hasonló esetek. A szelevényi középfokú végzettségű óvónő, mivel szülőhelyén végleg nem alkalmazták volna, a tiszasasi óvodát választotta munkahelyéül. Szelevényre viszont Kunszentmártonból ingázik naponta egyik volt iskolatársa, akit azóta véglegesítettek. Az óvónői szakközépiskolában érettségizett százhetvenhárom diákból ketten nem maradtak a szakmában. Egyikük éppen azért nem, mert nem tudott volna (!) megfelelő munkahelyen elhelyezkedni. N. K. idén érettségizett volna. Szülőfalujában nem alkalmazták, mondván nincs státus, s érdeklődésére a járási hivatalban is ezt a választ kapta. Ügy döntött, hogy az érettségire már el Budapesten, a kémiai tanszerboltban vásároltuk, a vegyszereket pedig gyógyszertárakban veszi... Előző nap láttam, hogy megint kémiai szerekkel dolgozik. A könyvtárból feljegyzéseket hozott haza ... Nem tudtam, mit csinál, ehhez nem értek... — mondta el Tamás édesapja. A könyvtári feljegyzés a glicerin-nitrát előállításának leírását tartalmazta. A lakásukban tartott vegyi anyagok közül szakértő segítségével a rendőrség kiválogatta és elszállította a robbanás- veszélyeseket. Volt köztük olyan is, amely a nitro-glice- rin, illetve a puskapor előállítására alkalmas. Mi is történt egy héttel ezelőtt, azon a viharos csütörtök délután a Malomzugban? L. Tamás vegyipari szakközépiskolás, a többiek — P. László, P. Péter és K. Sándor — gimnazisták. Egyikük sincs még tizenhat éves. Még délelőtt elhatározták, hogy kerékpárral kimennek a Malomzugba, és ott, az elhagyatott helyen kipróbálják a robbanószert, amit Tomi készített. Alig múlt dél, a játszótéren találkoztak. Egy fémdobozba — gépkocsi irányjelző automatájának hengerébe — zárva vitték magukkal tragikus sorsukat. Átmentek a hídon, majd a Zagyva bal partján, emberektől távol megálltak. kon, előadásokon — amelyeket a jászberényi Tanítóképző Főiskola, a megyei pártbizottság Oktatási Igazgatósága tanárai tartanak — évente száz-százhúsz hallgató vesz részt, közülük né- hányan az ország legtávolabbi pontjairól járnak a szolnoki konzultációs központba. sem megy. Jelenleg gebines- ként méri a szürkebarátot, a kéknyelűt, az egri bikavért egy fürdőhelyen.. — Hogy miért hagytam ott, illetve el sem kezdtem a pályát? A közelben sehol nem tudtak volna alkalmazni, bár úgy hallottam szerződéssel mégis csak lett volna hely az itteni óvodában. A szüleim idős emberek, nem hagyhatom őket magukra, másrészt ezernyolcszáz forintos kezdő fizetéssel albérletben lakni nem álom. Érdeklődésünkre a jelzett óvodában elmondták, hogy szerződéssel most már valóban tudnák alkalmazni N. K.-t. Csakhogy nincs még a végbizonyítvány. — Azóta már megbántam, hogy nem érettségiztem le, — vallja be — hiszen én óvónőnek készültem, s szeretnék az lenni. — Még pótolhatja. — Már döntöttem, jelentkezem a legközelebbi érettségire. VÉGE Tál Gizella Péter és Sanyi nézték, ahogy Tamás jobb kezébe veszi a fémdobozt, Laci gyufát gyújt, többször is, mert a kivezetett gyújtózsinór nem akar lángot fogni. De abban a pillanatban, amikor meggyulladt, már robbant is — Tomi kezében. Eldobni már nem tudta, de annyi lélekjelenléte még volt, hogy hátrarántotta kezét, legalább a többieket mentse, A detonáció mind a négy fiút földhöz csapta. Aztán Tamás feltápászkodott, szétroncsolt kezét látva bal kézzel elszorította csuklóját, kiabálva futásnak eredt. A .többiek a Zagyvában lemosták sebeiket és kerékpárral a gátőrházhoz mentek, hogy aki ott van, értesítse a mentőket. Ä viharos nagy eső nehezítette a mentők munkálat. A főorvosnő Tamás keresésére indult, a többiek a környékből összeszaladt emberek segítségével a három fiút keresték. Szinte hihetetlen, hogy súlyos sérülésével a tett színhelyétől két kilométernyit futott Tamás, ahol szolgálatot teljesítő katonáktól kért segítséget. Bekötözték roncsolt kezét, és egy ott-tartózkodó gépkocsival — a Nagyalföldi Kő- olajkutató és Feltáró Üzem geofizikai főosztályának dolgozói — beszállították a MÁV-kórházba... Szomorú történet — és tanulságos. Rónai Erzsébet A gyújtózsinór nehezen fogott tüzet A Malomzugból a baleseti sebészetre A konzultációs központ haszna A központ hallgatója volt Vincze Valéria is, s tapasztalatai szerint sokat segített a vizsgákra való felkészülésben a rendszeres konzultáció. — Persze a gyakorlatban adódnak olyan esetek, körülmények is, amelyekről sem a szakközépiskolában, sem a főiskolán nem esett szó. A mi óvodánkban például harmincnyolc gyereket • lehetne megfelelően foglalkoztatni, de hatvankilenc óvodásunk van. A zsúfoltság, a korszerűtlen épület — lakóházból alakították ki — már eleve egyedi módszereket követel. Szerintem a valóságban nincs is olyan óvoda, amilyenről a tankönyvekben írnak. A szolnoki óvodában alig jobbak az óvodai nevelésoktatás tárgyi feltételei mint Nagyréven. Valéria fizetése mégis kevesebb mint Nagy Judité. A diploma megszerzése után mindössze kétezer forint az alapbére, — a minimum; amelyet egy pályakezdő diplomás óvónő kaphat. Szabályozni kell az elhelyezkedést
