Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 6. Véget ért a második nemzetközi űrexpedíció (Folytatás az 1. oldalról.) 'űrhajó már új. pályán, tette meg. Közben Klimuk ésHer- maszewski megebédelt, majd felvette a visszatéréshez szükséges szkafandert. 15.47 perckor kapcsolták be a fé­kező hajtóművet, amely az űrhajót pontosan a leszálló pályára vitte. 16.02 perckor vált le róla az a két rész. amely nem tér vissza a Földre, megsemmisül az at­moszférában. Két perccel később a nemzetközi sze­mélyzet visszatérő kabinja belépett a Föld légkörébe — innen már az atmoszféra fé­kezte. A földi központban a feszült várakozást az sem csökkentette, hogy már meg­szokott műveletről volt szó. Ilyenkor ugyanis a rádió­kapcsolat jónéhány percen át szünetel. Nagy öröm fogadta, ami­kor a leszállás légterében cirkáló különleges repülő­gépekről megérkezett a je­lentés: látjuk a kabint. Rö­viddel később a repülőgépek és a készenlétben álló heli­kopterek már a rádiókapcso­latot is felvették az űrhajó­sokkal. Kinyílt a fékező er­nyő, majd a fő ejtőernyő, és a kabin — immár helikop­terek kíséretében — lassan leereszkedett a Földre. A leszállás pontos helye Celinográdtól mintegy 300 kilométerre nyugatra, az északi szélesség 51 fok 07 percén, a keleti hosszúság 67 fok 11 percén volt. Az űrhajó puha talajú szántó­földre ereszkedett le. Az űrhajósok az előzetes programtól eltérően csak igen rövid időt töltenek a fogadóállomáson. A terv szerint már csütörtökön visz- szatérnek Csillagvárosba, és még ezen a héten sajtókon­ferencián számolnak be az együttes munkáról, az el­végzett kísérletekről, tapasz­talataikról. Magas kitüntetésben ré­szesítette a Szovjetunió Leg­felsőbb tanácsának Elnöksé­ge a Szojuz—30 űrhajó két­tagú nemzetközi személyze­tét. Pjotr Klimuk ezredes, aki korábban két ízben kap­ta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, s az Aranycsil­lagot — ez a kitüntetés har­madik alkalommal nem ítél­hető oda — Lenin-rendet ka­pott a sikeres űrrepülésért, az annak során tanúsított bátorságért, hősiességért. Mirosíaw Hermaszewski ugyanezért megkapta a Szov­jetunió Hőse címetj, az Aranycsillagot valamint a Lenin-rendet. Az elnökség erről szóló rendeletét Leo- nyid Brezsnyev írta alá. Olasz elnökválasztás Megszűnik a vízumkényszer Kétszer is „fekete füst” Tegnap kétszer is „fekete füstöt” eresztettek föl az olasz elnökválasztásokon: sem a délelőtti 10., sem a délutáni 11. fordulóban nem sikerült megválasztani a Lpckheed-botrány miatt le­mondott Giovanni Leone utódját. Pietro Ingrao, a képviselőház elnöke ma dél­előtt 11 órára elrendelte a 12. szavazást. Tegnap este pártközi csúcs- találkozóra ültek össze a par­lamenti többség pártjainak, továbbá a liberálisoknak a vezetői. A június 29. óta tar­tó elnökválasztás alatt most első ízben tartanak ilyen kol­lektív megbeszélést, eddig ugyanis csak kétoldalú egyez­tető tárgyalásokat folytattak. A pártvezetők tanácskozása előtt a kommunista és a szo­cialista párti vezetők egyez­tették nézeteiket. A kommu­nisták a szocialisták tudomá­sára hozták, hogy nem támo­gatnák azt a potenciális je­löltet, akinek nevét Ugo La Maifa ellen dobták be a köz­tudatba. Az illető^ Giuliano Vassalli, a Lockheed-ügy miatt alkotmánybíróság elé állított Lefebvre-fivérek ügy­véde. Pajetta, az OKP tit­kársági és vezetőségi tagja az olasz televíziónak adott nyi­latkozatában nyomatékosan leszögezte: pártja nem azért kérte Leone távozását a Quirinale palotából, -hogy most Leone barátjainak ügy­védjét ültessék a helyébe. (Folytatás az 1. oldalról.) kényszer feloldásáról szóló kormányközi egyezmény ün­nepélyes aláírására. A Pú­ja Frigyes és Dr. Willibald Pahr kézjegyével ellátott ok­mány rendelkezései 1979. ja­nuár 1-én lépnek hatályba. Az aláírást követően mon­dott rövid beszédeikben a külügyminiszterek méltatták a kétoldalú kapcsolatok épí­tésében elért jelentős ered­ményeket. Hangsúlyozták, hogy a magas színvonal megőrzésén túlmenően töre­kedni kell az együttműködés további bővítésére. Erre mindenekelőtt gazdasági, kulturális és tudományos téren nyílik lehetőség. Púja Frigyes az aláírt egyezmény jelentőségét méltatva rámu­tatott arra, hogy bár eddig is zavartalan volt a két or­szág közötti turistaforgalom, az utazási feltételek további könnyítése még szélesebb tömegek számára teszi lehe­tővé egymás jobb megisme­rését és megértését. Púja Frigyes külügymi­niszter szerda délután befe­jezte hivatalos ausztriai programját, és kíséretével visszautazott Budapestre. * * * Az 1978. július 3—5. között Bécsben sorra került ma­gyar—osztrák külügyminisz­teri tárgyalásokról közös közleményt hoztak nyilvá­nosságra, amelyben a többi között hangsúlyozzák, hogy a két külügyminiszter bará­ti, konstruktív légkörben be­ható eszmecserét folytatott a magyar—osztrák kapcsola­tok fejlesztéséről és a kö­zös érdeklődésre számot tar­tó nemzetközi kérdésekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság és az Osztrák Köztársaság együttműködése kedvezően fejlődik, és az a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élése jó példájának tekinthető. A tárgyaló felek egyetér­tettek abban, hogy a kétol­dalú kapcsolatok különböző területein elért jelentős elő­rehaladás mellett még szá­mos lehetőség van az árucse­re-forgalom bővítésére, az ipari együttműködés és koo­peráció fejlesztésére. vala­mint ezek megvalósítását nehezítő problémák megol­dására. (A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során a külügyminiszterek nagy figyelmet fordítottak a béke és a biztonság további meg­szilárdítására, az enyhülés, a leszerelés és az európai együttműködés kérdéseire. A jelenlegi helyzetben különös jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy hatékony lépé­sek történjenek az enyhülés tartóssá tételére és az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet záróokmá­nya maradéktalan érvénye­sülésére. Púja Frigyes külügymi­niszter magyarországi hiva­talos látogatásra hívta meg Dr. Willibald Pahr szövet­ségi külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. MOSZKVA Hivatalos látogatása vé­geztével tegnap elutazott a Szovjetunióból Didier Ratsi- raki, a Madagaszkári Demok­ratikus Köztársaság elnöke. VARSÖ Elhunyt Jan Mietkowski lengyel kulturális és művé­szeti miniszter — jelentették be tegnap Varsóban. Ez év márciusa óta állt a kulturális és művészetügyi tárca élén. WASHINGTON Carter elnök szabadságát megszakítva megbeszélést tartott a közel-keleti útjáról hazatért Walter Mondale al- elnökkel. Az ötven perces megbeszélésen az alelnök be­számolt az izraeli vezetőkkel és Szadat egyiptomi elnök­kel tartott tárgyalásairól. BANGKOK Az elmúlt két hónap fo­lyamán több mint 1500 kam­bodzsai menekült a szomszé­dos Thaiföldre — közölte tegnap a bangkoki belügymi­nisztérium egyik szóvivője. MADRID A spanyol képviselőház tegnap folytatta az új alkot­mány tervezetének cikke­lyenként! megvitatását, ame­lyet kedden délután kezdett meg. RABAT Július 10-ig az összes belga csapatok elhagyják Zaiiré-t — erősítette meg Rabatban a korábbi belga bejelentést Henri Simonét belga kül­ügyminiszter rabati sajtóér­tekezletén. PÁRIZS Párizsban tegnap délben közös közleményt hoztak nyilvánosságra Emil Wojta- szek lengyel külügyminisz­ter franciaországi látogatá­sáról, amely kedden este ért véget. * LUXEMBOURG Az európai parlament hiva­talosan jóváhagyta képvise­lőinek közvetlen szavazással első ízben történő megválasz­tása időpontját. Nyugat-Eu- rópa 180 millió választó pol­gára a kilenc tagországban 1979. június 7—10-e között választja meg a 410 tagú tes­tületet. RÓMA San Marino Köztársaság­ban baloldali kormány ala­kul a kommunisták, a szoci­alisták és a szocialista egy­ségpártiak részvételével —, jelentették be a régenskapi- tányok tegnap. SZOVJETUNIÓ Megnyílt a Legfelsőbb Tanács ülésszaka Moszkvában ülésezik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Ké­pünkön: Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin az üléste­remben. (Telefotó - KS) Tegnap délelőtt tíz órakor a moszkvai Kremlben meg­nyílt a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának kilencedik ülésszaka. A Szovjetunió legfelősbb népképviseleti szervének két háza, a Szö­vetségi Tanács és a Nemzeti­ségi Tanács külön külön látott hozzá a szovjet parlament idei első ülésszakának napi­rendjén szereplő kérdések megvitatásához, majd 11 óra­kor a Legfelsőbb Tanács két házának együttes ülésével folytatódott a szovjet parla­ment kilencedik ülésszaka. A küldöttek nagy tapsa kö­zepette foglalták el helyü­ket az elnökségben Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Ta­nács elnöksége elnökével az élen az SZKP és a szovjet állam vezetői. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács ezt meg­előzően külön-külön ülése­zett és jóváhagyta a Legfel­sőbb Tanács ülésszakának napirendjét és ügyrendjét. A két ház együttes ülésén elsőként Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke lépett a szónoki emel­vényre, hogy előterjessze a Szovjetunió Minisztertaná­csáról szóló törvényterveze­tet. A Minisztertanács elnöke emlékeztetett rá, hogy a tör­vényjavaslat politikai tartal­mát az az alkotmányos tétel képezi, amelynek értelmé­ben a szovjet társadalom ve­zető és irányító ereje, politi­kai rendszerének magja a Szovjetunió Kommunista Pártja. A szovjet kormányfő ki­emelte, hogy a gazdaság nap­jainkban egyik döntő ténye­zője a kommunizmusért, fo­lyó harcnak. A szovjet gaz­daság. amely mentes a tőkés világot rendszeresen sújtó inflációtól, munkanélküliség- tól, termeléscsökkentéstől, gyorsabb ütemben fejlődik. A szovjet ipari termelés el­múlt hét évi átlagos növeke­dési üteme kétszerese volt az Egyesült Államok, háromszo­rosa a Közös Piac országai és 1,7-szerese Japán megfelelő mutatóinak. A Szovjetunió évről évre növekvő nemzetközi tekin­télyéről, szélesedő nemzetkö­zi kapcsolatairól szólva a szovjet kormányfő elmondta, hogy a Szovjetunió jelenleg 118 országgal áll kereskedel­mi kapcsolatban. Központi helyet foglalnak el e tekintetben a szocialista országokkal kialakított kap­csolatok, hiszen a Szovjet­unió külkereskedelmi forgal­mának több mint 57 százalé­ka ezekkel az országokkal realizálódik. A Szovjetunió Minisztertanácsa intézkedé­seket hoz a KGST országok tervkoordinációjának fokozá­sára, a szocialista gazdasági integráció elmélyítésére. A szovjet kormány külpo­litikai tevékenységének fő célja a béke megőrzése, a lenini békepolitika megvaló­sítása. A szovjet kormány te­vékenységét a szovjet nép szilárd békeóhaja vezérli az állambiztonsági és védelmi kérdések eldöntésekor — mu­tatott rá beszédében a szovjet miniszterelnök. Alekszej Koszigin előadói beszédét követően a Legfel­sőbb Tanács két háza — kü­lön-külön szavazással — egy­hangúlag elfogadta az elő­terjesztett törvényjavaslatot. Ma folytatódik a szovjet parlament ülésszaka. Aztán jött ama kilencven napos háború: 1973-ban. Éppen öt esztende­je, amikor is a kialakult helyzetnek megfelelően Izraelnek ki kellett vo­nulnia Kuneitrából. Ki is vanultak az izraeli egységek, de tíz nappal a kivonulás előtt felrobbantották a vá­rost. Szó szerint! Minden házát, min­den középületét. Kuneitrában soha nem volt harc, itt egyetlen puskalö­vés sem dördült, Kuneitrában a na­iv fogalmak szerint hosszú-hosszú évek óta béke volt és van. És a város most rom. Adnan Mouss^a, egykori bölcsész, most az e területet igazgató tanács felelős képviselője, magyarázza kér­désünkre, hogy van ugyan már dön­tés a város újjá, azazhogy újraépí­tésére : — .. .de ebben a bizonytalan hely­zetben. .. — tárja szét a karját a csu­pa izom, már fiatalon is őszülő férfi, mintegy jelezve, hogy ezen a tájon, amíg nincs igazi és igazságos béke, addig oktalan dolog lenne egy várost újraépíteni. — Mióta vannak nálunk? Mondom. — Nem sok idő, de arra elég, hogy meggyőződjenek, barátságos, béke­szerető nép vagyunk mi szíriaiak. De büszkék is. Igen, nagyon büszkék va­gyunk, mert igazságunk is van hoz­zá. Hát ennek megfelelő békére és nem ránk kényszerített megalkuvás­ra van szükségünk. Világos? Bólintok: természetes, hogy vilá­gos. Itt, légvonalban néhány száz mé­terre csak az izraeli állásoktól, a Szí­riái katonák között, mögöttünk az ugyancsak néhány száz méterre ál­lomásozó kéksisakosokkal, minden világos. Az ágyúk egymás felé irá­nyulnak, a harckészültség mindkét oldalon egyforma. A repülőgépek most még hajmeresztő, szárnyleszag­gató ívvel nyesnek el kölcsönösen a jelenlegi határok mellett. Bizalom és elkeseredés, optimizmus és rezignált- ség, holnapi tervek és mai romok és fegyverek és fegyverek és megint csak fegyverek. És nem kell hozzá se az Isten, se az Allah akarata, hogy még egy fegyver is elsüljön, — ha véletlenül is. * * * Ahmed I. Szkender tájékoztatási miniszter, s egyben a szír televízió igazgatója. A tájékoztatás fontossá­gáról beszél és közben kiérezhető maliciával jegyzi meg; — Szívesen fogadunk minden kül­döttséget Magyarországról, és szép számmal jönnek is. De a magyar új­ságírók, mintha nem nagyon szeret­nének Szíriába látogatni. Megnyugtatom, hogy most egy­szerre hárman is itt vagyunk és a program szerint rövidesen ellátoga­tunk többek között az Eufrátesz gát­hoz is. A miniszter megelégedetten bólint, mert ha már szó esett és nem ok nélküli a tájékoztatás fontosságá­ról, akkor a fontossági sorrendben az Eufrátesz gát és öntözési rendszer előkelő helyet, ha nem is az elsőt ér­demli meg. Elkerülhetetlen néhány lexikális adat, egynéhány statisztikai tény a továbbiak jobb megértéséhez. Szíria, ez az alapvetően mezőgazdasági or­szág 185 ezer négyzetkilométeren te­rül el és 6 millió ember él ezen az ősi területen. A hegyek — az Antiliba- nom, a Druz hegység — és a Szír si­vatag, az Eufrátesz, az Orontesz és az alig 460 kilométer hosszú al-Khabur folyó és nyugati határán a Földközi­A Palmyra csodálatos romjai tenger teszi változatossá e tájat. Az éghajlat itt túlnyomó részt sivatagi, félsivatagi, de ott, ahol víz van, ahol csapadékhoz, vagy csatornázáshoz jut az arab földművelő, ott valóban pa­radicsomot képes teremteni. Az ország területének 34 százalékát művelik csak meg, ennek is jelentős része — több mint félmillió hektár — csak az öntözésnek köszönheti ter­mékenységét. Most azon munkálkod­nak, hogy megteremtsék 'á korsze­rűbb mezőgazdálkodás alapjait. Lehet itt termelni, ha van víz, mert az értés, a szakértelem, s a munka­kedv kimeríthetetlen. Ki kell hasz­nálni, fel kell használni a vizet. Amelyből sok is van, meg kevés is. Nem, sok az nincs. E tájon sok víz soha nem lehet, csak kevés. Ha rosz- szul bánnak vele. Ha jól, akkor ép­pen elegendő. És az Eufrátesz szíriai szakaszának 675 kilométere adja Szíria vízkészletének 83 százalékát (!) Az Eufrátesz vize: a víz! Az élet. És a jövő. Ide utaztunk el, illetőleg fel Da- maszkuszból, Palmyra csodálatos romjait — kitérve oda is — megte­kintve, Homszon a nagy ipari váro­son és a csodálatosan szép Aleppon keresztül, ide — a vízhez. Amelynek a neve Eufrátesz. S amelynek olyan régi e neve az emberiség emlékezeté­ben, mint amilyen régi Mezopotá­miáé, s mint amilyen régi az embe­riség emlékezete. Gyurkó Géza (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom