Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

1978. július 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Összhang Piros füsttel „Ecsettel kenjük a gyantát .. Oktondi kérdés, de úgy ■tűnik hasznos, ha föltesz- szük: Mire is való a kupak? Nem kell hozzá funkció­vizsgálat — arra, hogy a be­fedésre, elzárásra szánt edényt befedje, elzárja. Az eszmefuttatás - természetes­nek hat még egy kisiskolás szájából is, ennek ellenére a lóversenyről elnevezett bo­rotvahabos palackra nem illeszkedik a kupak. A gyár­ban különösebb morfondíro- zás, ha úgy tetszik „kupak­tanács” nélkül egyszerűen az „edényre” biggyesztették. S hogy miért nem passzol az ebadta? Mert a palackot, s a „fedőt” külön-külön üzem­részben készítették. Mondhatnánk: a két rész­leg között hiányzik az a bi­zonyos összhang. Dolgozói talán haragszanak egymás­ra. talán magukba zárkó­zottak, de lehet, hogy azért különbözik a palack, s a kupak átmérője, mert egy­szerűen nem közölték az egyik készítőivel a másik méretét. A probléma nem egyedülálló, hallottunk már olyan falról, amit ki kellett ütni egy termelőszövetkezet­ben, mert a színbe tervezett gép a tervezettnél nagyobb­ra sikerült. Panaszkodik egyik áruhá­zunk alkalmazottja: minden második eladó bútor zöld, az üzletben. Miért? Mert zöldet gyártanak itt is, ott is, szó­val jön a zöld, mert így jött ki a lépés. Persze hozzáfűzi, a termékek megrendelője — „onnan föntről” — nagyon régen járt náluk. Honnan is tudhatná, hogyan áll össze a kép az üzletben, s főként: mire lenne szükség? összhang. Több torok együttes zengését, hangsze­rek együttes szólását, kezek harmonikus cselekvését fel­tételezi. Ha valami nincs rendjén már bántja a fülün­A Villamosberendezés és Készülék Művekben elkészí­tették az első berendezése­ket, amelyeket a moszkvai olimpiára szállítanak. Né­hány eredményjelzőt, csak­nem 1 millió rubel értékben már át is adtak a megren­Egy pillantás az órára: reggel fél 6 van. A jászbe­rényi piacon a kistermelők már kirakták tetszetős árui­kat, vevő viszont még ritkán akad. Ipacs Jánosné, a Mű­szeripari Szövetkezet mun­kása a korán kelők közé tartozik. — Szabad szombatos va­gyok, és amit még nem si­került beszereznem vasár­napra, azt most megvásárol­hatom. Egyébként ilyenkor nincs olyan nagy felhozatal, mint kedden, pénteken, vagy vasárnap, de azért úgy lá­tom, hogy ma sem kell sen­kinek üres kézzel távoznia. A szavakat bizonyítás kö­veti, Ipacsné rövidesen elé­gedetten kóstolgatja a csa­ládnak szánt friss, ropogós cseresznyét. Az asztal túlsó oldalán Doboczky György áll. — Otthon a kertben annyit termett a két nagy fa, hogy nem bírjuk elfogyasztani. Persze nekem semmi tapasz­talatom nincs az árulásban, most vagyok itt először. Hogy mennyiért kell adni, azt is itt kérdeztem meg, tudniillik az Aprítógépgyár melósai között nem ez a fő téma. Ám ahogy elnézem, az esti zsebpénzemmel nem lesz hiba... Háromnegyed hat körül a Kossuth Tsz pavilonja előtt már sorban állnak az asz- szonyok. két, de ugyanúgy sértheti pénztárcánkat. Bosszanko­dunk, ha lötyögős fülű tás­karádiót veszünk, méltatlan­kod,unk, ha a frissen vásá­rolt asztali lámpáról pár hónap múlva lepattan a be­vonat, és mérgelődünk ha modem házgyári lakásunk­ba nem fér be a vadonatúj hűtőszekrény. Ilyenkor va­laki hamisan játszik, nem' ismeri a kottát, vagy az is előfordul, hogy egészen mást dalol. A gyárakban a termelés zenekarának karmestere ma­ga a technológia. Egyik mű­velet feltételezi a másikat. Hogy minél kevesebb le­gyen a „baki”, arról a meó- sok gondoskodnak, és a leg­több helyen már a munká­sok is. A BVM kunszent­mártoni gyárában például a szerszámgépesek tisztában vannak azzal, hogy amit ők készítenek, azt a szomszéd­ban már építik is be a sab­lonokba. Itt nem ismeretlen fogalom a gyártásközi ellen- őzés, mellette pedig a ma­rósok, az esztergályosok tudják, melyek a sablonké­szítés kritikusabb alkatré­szei, azokat tehát így is csi­nálják. A KONTAKTA me­zőtúri gyárában pontosan megmérték az egyes ter­mékdarabok gyártási idejét. Másodpercre igazodik egy­máshoz a technológiai sor­ban minden művelet. Ez is egy formája az összhangte­remtésnek. S hogy a gyártmányt ne csak gyártsák, hanem ve­gyék is, ahhoz konstruktő­rök, munkások, eladók együttműködése szükséges. A vevő — hazai vagy külföldi — igénye mindennél fontosabb. Keresve a közös hangot nem szabad megfeledkezni róla, hiszen könnyen félre- esúszihat minden nemes el­képzelés, ha ezt nem veszik figyelembe, mint a borotva­habos palack kupakja. delőknek. Dolgoznak az úgynevezett mátrix-rendsze­rű, mozgóképeket is sugárzó óriás eredményjelzőtábla gyártásán. Belföldre az idén eddig több mint 560 millió forint értékben adtak át fo­gyasztási cikkeket. — Itt mindig bő a válasz­ték húsfélékből, azért járok ide — magyarázza Kovács Vendelné. — A gazdaságnak saját feldolgozója is van, így a töltelékfélék se hiá­nyoznak a boltból. — Kapható a piacon tej, kenyér, cukrászsütemény, akár itt telipakolhatjuk a cekkert — kapcsolódik a be­szélgetésbe Tarcsa Gáborné. — Egyszóval van itt min­den, és az árak is elfogad­hatók. — Így igaz! — helyesel Rebendics Ferencné, és az ő szava sokat nyom a latban, mert nyugdíjas. Nem mindenkinek ugyan­ez a véleménye. Egy férfi például annyira felmérgelte magát a pár rántanivaló csirke 65 forintos árán, hogy csak ennyit mordult dühö­sen: — Drága itt minden, akár az összes piacon. Az árusok, Kalocsa Sán- domé és Haimhoffer András lemondóan legyintenek. — Na, ez se tudja, hogy mennyi baj van a jószággal. Még a kacsa az hagyj án, de a csirke az pazarol. Az a kis haszon, ami a baromfi­nevelésből összejön, csak ar­ra jó, hogy ne legyen az em­bernek kedve ölbe tett kéz­zel üldögélni. HáromnePyed hét, Beszte- ri Gézáné zöldség- és gyü­mölcskereskedő pavilonjáról Aratják a bázát A Jászsági Állami Gazda­ságban tegnap kezdték meg a borsó és a búza aratását. Legelőször a Novoszadaszka Rana 2-es búza érett meg. A gabonát még szárítani kell, mert víztartalma 23 százalékos. A kombájnok munkáját nagyon nehezíti az elmúlt napok időjárása, ugyanis több mint 20 milli­méter eső esett. A gépek a sáros talajon nehezen dol­goznak. Közösen intézkednek A minőségi bérezés széle­sebb körű alkalmazásáról és az ehhez szükséges feltéte­lek megteremtéséről közö­sen intézked,nek — határoz­ták el tegnapi megbeszélé­sükön az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztériumi, valamint az Építő-, Fa- és Építőanyagipari , Dolgozók Szakszervezete vezetői Áb­rahám Kálmán miniszter és Gyöngyösi István főtitkár el­nökletével. Megállapítdtták, hogy az idén előirányzott közös prográm termelési, gazdálkodási, bér- és szoci­álpolitikai feladatainak idő­arányos része teljesült. A második félévben elsősorban a fővárosi lakásépítés és több jelentős nagy beruhá­zás, mint például a paksi atomerőmű építési feladatai­nak megvalósítása érdeké­ben újabb közös intézkedé­seket tesznek. A munkaerő koncentrálása és a munka­idő jobb kihasználása külö­nösen fontos ezeken a mun­kahelyeken, s ezért kívána­tos a hatékonyabb anyagi ösztönzés is. A megbeszélésen elhatá­rozták, hogy a vállalatoktól következetesen számorikérik: megtették-e a szükséges in­tézkedéseket a tervekben előirányzott átlagbémöve- lési, valamint szociális és kulturális feladatok teljesí­tésére. A minisztérium és a szakszervezet is szorgalmaz­za az üzemi demokrácia új fórumainak hatékonyabb működését. A minisztérium felszólítja a vállalatok igaz­gatóit: követeljék meg a közvetlen termelésirányítók­tól és a vezetőktől, hogy kö­rültekintőbben gondoskod­janak a demokratikus üze­mi > fórumok rendszeres meg­tartásáról és előkészítéséről. (MTI) is lekerülnek a vaspántok, a szomszédos Zöldért eláru­sító helyen pedig már ja­vában tart a vásárlás. — Mennyi a zöldbabja? — kérdi egy asszony az el­árusítónőtől. — Tizenegy forint. — Hű, de olcsó ma Etus- kám! — Cseresznyét is hadd ad­jak, az se drága. A vevő szabódik. — Szereti maga ezt a gyü­mölcsöt — próbálkozik még egyszer az eladó. A Zöldért pavilonban tény­leg kevesebbe kerül min­den, igaz az áru is kevésbé szép. De ez még a kisebbik baj, hiszen nem annyival, hogy ne lenne érdemes itt vásárolni. A nagyobbik hi­ba az, hogy késnek a szál­lítók és így csak kevés zöld­ség-gyümölcsféle árával konkurrálhat a bolt. Nem dicsekedhet bő vá­lasztékkal a Zagyvamenti Tsz se, ugyanis a ráccsal lezárt bódéban csak néhány fej fokhagymát és pár zacs­kó földimogyorót fedezhet fel a kíváncsiskodó. A Kos­suth Tsz zöldségboltjában is többnyire üresen tátonganak a rekeszek. — Balatoni beutalót kap­tam a gazdaságtól, hétfőtől szabadságon leszek — mond­ja Halasi István, és látszik rajta, hogy gondolatban már a vízparton pihen. — braun — Porig rombolták a gyá­rat. Törmelék maradt tör­melék hátán, s felkiáltójel­ként egy kémény. 1975-öt írtak a jegyzőkönyvekre. — s ezzel Kunhegyesen a tég­lagyár megszűnt. A férfiak káromkodtak, az asszonyok sopánkodtak, de mindenki tudta: így van jól. Ez a ta­laj már nem ad agyagot, ez a gyár nem készít téglát — munkásainak nem ad ke­nyeret. Az új gazda az Al­földi Szilikátipari Vállalat körülkerítette a saras terü­letet, utat épített. Valami elkezdődött a kubikgödör szomszédságában. Remenyik Imre üzemveze­tő nem titkolja, elégedett, ha körbenéz az udvaron: — Ezen a területen több mint ötvenmilliót termelünk egy esztendőben. Huszonötén kezdtek itt dolgozni, má már meghaladja a százat a létszám. Azok között, aki­ket átvettünk, páran folytat­ták a régebbi stílust, ittak, de nem sokáig. Vagy meg­változtak, vagy megváltak tőlünk. Persze a határozottság aligha lett volna elegendő a „toborzáshoz”. Valamit le kellett tenni az asztalra. — Ez volt az a bizonyos 12 millió forint — folytatja az üzemvezető — amin egy új csarnokot, s utakat épí­tettünk. Áthoztuk Török- szentmiklósról a műanyag- gyártást. A kőolajosok meg­rendelésére ideiglenes utak­hoz elemeket készítünk. Szó­val talpra állt a gyár Kun­hegyesen. A műhelynek összetákolt oldala van, hogy be ne fúj­jon a szél, be ne csapjon az eső. —- Nem is dolgozunk itt, csak márciustól november végéig — mondja Szabó Fe­renc, a tizenkilenc lelket számláló elemgyártó csoport vezetője. — Az is éppen elég, hiszen ősszel már csí­pi a hideg vas az ember uj­jait. Most amit lát: az ele­mek vasszerkezetét kötöz- getjük. Drótozzuk egymás­hoz a rudakat. — Hegesztéssel nem lenne könnyebb? Csaknem 140 szakközépiskola Szeptembertől az ország csaknem 140 oktatási intéz­ményében kezdik meg szák­középiskolai formában 36 ipari és mezőgazdasági szak­ma oktatását. Az új típusú szakközépiskolák utat nyit­nak az egyetemi és főiskolai szakirányú továbbtanulás­hoz,, ugyanakkor gépjármű­technikai szerelőket, vegy­ipari, élelmiszer-, illetve tex­tilipari és mezőgazdasági gépszerelőket képeznek. — Leheti.. 4 Gyorsabban is menne, aztán felszabadul­na néhány ember munkája. Esett már szó erről, de va­lahogy elodázódott a d.olog. Láthatja, négy ember tolja a megkevert betont a sab­lonokhoz a csillében, na­ponta huszonötször. Volt itt a régi téglagyárból még egy vontató, úgy hívják „kuli”. Az megtette volna helyet­tük ezt, ha el nem adják ... Azt beszélik, hogy megszű­nik majd az elemgyártás. Biztosan közlik velünk is. fi ____________________ P iros füst száll ki egy má­sik befalazott színből. Kidé­iül, nem füst: por. Bauxitot őrölnek festékgyártáshoz. Az épületet mintha vörösre fes­tették volna. A munkások válla, keze, szemöldöke pi- roslik. Kiválik közülük Vi- raszkó Mihály lakatos. — ön itt a csoportvezető? — Igen is, nem is. Régeb­ben három műszakban dol­goztunk, de vett a vállalat egy osztályozó gépet. Ez az­tán úgy dolgozik, hogy si­került teljesíteni már a har­madik negyedévre szóló ter­vünket is. így aztán leállí­tották a három műszakot, ma például csak egyben dol­gozunk. Szóval kevesebb cso­portvezetőre van így szük­ség. — A gépek mellett beta­nított munkások dolgoznak? — Főleg ... De állandóan kellenek lakatosok hozzájuk — nem stabil berendezések ezek, szedett-vedett gépek, úgy került az egyik a másik mellé. Régiek, rossz a szi­getelésük — nagy a por. Bár ezt meg lehet szokni. Meg szeretni is. Erre kapjuk a plusz 20 százaléknyi pénzt és orvosi vizsgálatra járunk. Úgy tervezik, megszünte­tik az útelemgyártáshoz ha­sonlóan a bauxitőrlést is, ha a felsőbb hatóságok ehhez hozzájárulnak. Azt mondja az üzemvezető, nem éri meg, hogy ekkora területen csak pár milliót termelje­nek. A műanyagüzem — az igen! A műanyagüzem: tiszta, világos, áttekinthető. Asszo­nyok, s lányok sürgölődnek a készülő csónak és tartály­Naponta kétszázezer liter tejet dolgoznak fel Veszp­rém megyében, de ma már ez is kevés. Nyaranta a szomszédos megyéktől kér­nek segítséget. A tejipari vállalat keszthelyi üzeme túl­terhelt. Száztizenhét község­ből vásárolják fel a tejet, és százharmincezer ember — gyakorlatilag az egész Ba­alkatrészek mögött. Főleg vegyipari célokra gyártják, az utóbbiakat. A szakköny­vekben az áll, az élettarta­muk nagyobb a vegyianya­goknak ellenálló acélnál. Igaz, áruk borsosabb is, de ennek ellenére megérné. A baj az, hogy a felhasználók tulajdonságait nemigen is­merik. Minderről persze a munkások keveset tudnak. Nagyrészük örül a munka­helynek, így Bőr Mihály- né is. — Tíz kilót híztam... Ez mindennél többet mond. Nyugodt munkával megvan a havi 3 ezer vagy még több. Teljesítménybérben dolgozunk, de még így is jobb ez, mint a kapálás — ugyanis termelőszövetkezet­ben dolgoztam régebben. — Bonyolult a munka? — Ecsettel kenjük a gyan­tát, s arra kerül az üveg­gyapotból készült szövet, az­tán újra a gyanta, s újra a gyapot. Betanított munká­sok vagyunk mindannyian, egy kivételével. Arra kell ügyelnünk, hogy szép egyen­letes vastagságú legyen a tartály fala. Aztán ügyelünk a gyapotra, hiszen nagy ré­szét Norvégiából veszi a gyár. Mondom is a többiek­nek, takarékoskodjatok, mintha a tiétek lenne. — Hogyan készítik ezeket a hatalmas űrtartalmú „edé­nyeket”? — Szólunk a férfiaknak, segítsenek. Azok pedig ab­bahagyják az elemgyár­tást ... Valami daru vagy emelő kellene. Talán így •egyszerűsödne a dolog. fi_____________________ Tervezik, hogy gépet vesz­nek a gyanta keveréséhez — jelenleg kézzel csinálják. Egy berendezés már meg is érkezett, a raktárban áll, csak idő kérdése, s dolgozik. Bővítik a műanyaggyártást, újabb vevőket keresnek. El­készült egy oktatási terv — mondják, tanulni kell, hogy a minőség jobb legyen. Va­lami elkezdődött a kubikgö­dör szomszédságában. Egy gyár talpraáll. Hajnal József Fotó: T. Katona László laton-part — ellátása a dol­guk. A megyei tejtermelés negy­ven százalékát Keszthelyen dolgozzák fel. A most épü­lő veszprémi tejüzemnek több megye és a Balaton környéke is ellátási körze­tébe tartozik majd, sőt jó néhány termékét exportra is szánják. Szállítások az olimpiára Szombaton, a jászberényi piacon Uj tejüzem épül Veszprémben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom