Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

6 SZULNUK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 9. ÜLPOLITIKAI ÖRKÉP A munkásmozgalom és a szocialista orientációjú államok A jelenkor nemzeti felsza­badító mozgalmainak leglé­nyegesebb sajátossága a szo­cialista irányzatok szerepé­nek és súlyának megnöveke­dése. A felszabadult államok egy jelentős része antifeudá- lis, antikapitalista és antiim- perialista utat választott. Ez a fejlődés pillanatnyilag min­Azon túl, hogy leszögezzük ezeknek az újonnan felsza­badult államoknak a szocia­lista orientációját, további forradalmi lehetőségeit is re­alisztikusan szabad csak megközelíteni. A haladás út­jában súlyos akadályok — belsők és külsők — állnak. A belső nehézségek mindenek­előtt a társadalmi struktúra fejletlenségéből és ezen be­lül is abból erednek, hogy a munkásosztály számaránya alacsony, tagjai többségébe^ első, illetve második generá­ciós munkások: ereje politi­kailag és szervezetileg szét­forgácsolt; sorai nemzeti­etnikai szempontból is meg­osztottak. Prekapitalista, (ka- • Az említett országokban a társadalmi forradalom veze­tő ereje mindenütt egy forra­dalmi-demokratikus párt. Ezek a pártok azonban nem egységes elméleti-politikai irányzat alapján állnak. So­raikban a belső és külső té­nyezők befolyására különbö­ző csoportosulásokat talá­lunk, többek között marxis­ta—leninista elemeket is. A nemzeti-demokratikus forra­dalom bizonyos szakaszaiban ezek a pártok önállóan is ké­pesek és tudnak meghatározó lépéseket tenni előre és több- kevesebb következetességgel képviselik elsősorban a leg­nagyobb társadalmi osztály, a parasztság érdekeit. A for­radalom további sorsa azon­ban attól függ, hogy sikerül-e ezeknek a parasztoknak táv­latban proletárpártokká ala­kulniuk, hiszen a történelem bebizonyította, hogy követke­zetesen szocialista változáso­kat, a városi és falusi félpro­letár és kispolgári rétegek és a munkásosztály szövetségét csak ezek az újtípusú pártok képesek véghezvinni. Másszóval, a szocialista ori­entációjú országok egyik leg­fontosabb feladata a két fő politikai erő: a kommunisták (akár van helyi pártjuk, akár a forradalmi demokrata pár­ton belül tevékenykednek) és a forradalmi demokraták együttműködése, szövetsége. A z Egyesült Államokban a reggeli és a lunch, a reggeli hírek és a szappanopera között egy szo­katlan talkshow jelenik meg a televízió képernyőjén, melyben a nézőközönség is részt vesz. Mivel az Egyesült Álla­mokban még mindig azok az asszonyok vannak többség­ben, akik a férj és a gyerek reggeli búcsúcsókja után ket­tesben maradnak önmaguk­kal és a háztartással, és a képernyő előtt kezdik a na­pot, ez a show főleg nekik szól. Ez az üdítő műsor min­den lehetséges és lehetetlen témát megtárgyal és vitatha­tatlanul nagy sikere van. A főzőkanáltündér, aki karján a bibliával és a gyerekkel ed­dig az amerikai nőiesség megtestesítője volt, a reggeli órákban most időt szakít a show vendéglátója, Phil Do­nahue számára. Donahue jól ért ahhoz, hogy a főzés és a fodrászat művészetétől kezdve a poli­tikán és jövendőmondáson keresztül a homoszexualitásig den előremutató vonása el­lenére sem nevezhető telje­sen szocialistának, hiszen nem proletár, nem követke­zetesen szocialista, hanem forradalmi-demokratikus ve­zetéssel folyik. Ügy tűnik, hogy a szocializmus felé ha­ladó (szocialista orientációjú) folyamatról beszélhetünk. pitalizmus előtti) ideológiák és törzsi hagyományok is erő­sen befolyásolják. Természetesen nemcsak negatívumokat említhetünk a szocialista orientációjú orszá­gok munkásosztályával kap­csolatban. Sőt, az elmúlt év­tizedben száma megduplázó­dott, szakképzettsége és kon­centrációja nőtt. Az éleződő osztályharc erősítette öntuda­tát és fogékonyságát a hala­dó, sőt a marxista—leninista eszmék iránt is. A forradalmi ideológia térhódítását a bel­ső feltételek érlelődése mel­lett a reális szocializmus be­folyása és a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom hatása is elősegítette. Ez az együttműködés — belső együttműködés — őszin­tén meg kell mondanunk, je­lenleg nem mindenütt prob­lémamentes. A viszony bo­nyolultsága természetesen adódik abból, hogy a két ha­ladó irányzat között bizonyos elméleti és politikai eltérések vannak, egyes társadalmi je­lenségeket és világpolitikai folyamatokat különböző mó­don közelítenek meg. A szo­cialista orientációjú országok többségében a vezető forra­dalmi demokrata párton kí­vül nem engedélyezik más szerveztek működését sem. Mindazonáltal a vita és a kommunisták esetenkénti jo­gos kritikai magatartása nem feledtetheti el, hogy a cél — a szocializmus — közös. A munkásosztály képviselőinek feltétlenül figyelembe kell venniük és el kell ismerniük, hogy a forradalmi demokrá­cia mélyreható társadalmi- gazdasági reformokra törek­szik, szoros kapcsolatban áll a néptömegekkel, és elméleti koncepciója is alkalmas po­litikai változások megalapo­zására."­A. S. Kaufmann NDK-beli kutató az Asien—Afrika—La­teinamerika nevű ottani fo­lyóirat egyik utóbbi számá­ban érdekesen kategorizálja a szocialista orientációjú fej­lődő országokat, amelyek kö­Talkshow az amerikai háziasszonyok számára és prostitúcióig terjedő témák sokszínű csokrával meghódít­sa a női közönséget. Donahue meghívja a nézőket chicagói stúdiójába, és aki nem tud elmenni, de mégis hozzá akar szólni, az a show alatt tele­fonálhat. Az emelvényre hír­neves embereket ültet, akik­kel és akikről érdemes be­szélni. A vendégek és a közönség beszélgetőpartnerek. JAki az adást követi, sok hétköznapit, sok szokatlan, sok derűs és komoly dolgot hall; az ame­rikai hétköznapokat tárgyal­ják meg itt a maga sokféle­ségében. Kényes témákat még soha nem vitattak meg ilyen nyíltsággal. zott három típust különböz­tet meg. A szocialista orientáció típusai Az egyik csoportba tartoz­nak azok az államok (Szíria, Irak), amelyekben a munkás- osztály teljes jogú politikai szervezeteként tevékenykedő kommunista pártokat talá­lunk. Ezekben az országok­ban a munkásosztálynak már szakszervezetei révén is for­radalmi hagyományai és po­litikai harci tapasztalatai vannak. Az élcsapat és a tö­megszervezet a létéző társa­dalmi viszonyokból kiindul­va, szövetségben a forradal­mi-demokratikus vezetéssel alkotó módon járul hozzá a szocialista orientáció erősödé­séhez és kiteljesedéséhez. Az országok másik csoport­jában (Kongói Népi Demok­ratikus Köztársaság, Jemeni NDK, Benin, Angola, Mozam­biki a munkásosztály ugyan gyenge és tapasztalatlan, mégis jelentős forradalmi le­hetőségekkel rendelkezik, mi­vel a hatalmon levő követke­zetesen forradalmi-demokra­tikus pártok — orogramjaik- ban — a tudományos szocia­lizmus elmélete, a szocializ­mus építésének gyakorlata, a munkásosztály és politikai pártja vezető szerepe és n proletár internacionalizmus elvei mellett kötelezték el magukat. Végül az országok harma­dik csoportjában (a szerző Algériát, Etiópiát, Guineát, Madagaszkárt és Tanzániát sorolja ide) a munkásosztály­nak a forradalmi folyamat­ban bekövetkezett szerepe és politikai befolyása a problé­mák ellenére is növekszik, jóllehet a forradalmi demok­rata vezetőréteg a marxiz­mus—leninizmus eszmerend­szeréből csak egyes — főleg gazdasági — elveket ismer el érvényesnek. Természetesen Kaufmann csoportosításától eltérő más szempontú elemzés is elkép­zelhető. Mégis az tesz lehető­vé bármifajta kategorizálást, hogy ezek az országok vala­miféleképpen szocialista ori- entációjúak, és bennük nö­vekszik a munkásosztály, a dolgozók szerepe, s ez mély­reható társadalmi és gazda­sági reformokat, következetes szocialista fejlődést előlegez. Amennyiben ä hatalmon lé­vő erők elismerik a munkás- osztály jelentőségét, ez nagy­mértékben megkönnyítheti a továbbhaladást. A. K. David Kopaynak például[, a széles ' vállú futballistának, aki nyilvánosan beismeri ho- moszexualitását, alkalma van öntudatosan a szolid háziasz- szonyokból álló közönség elé lépni és beszélni velük, ugyanígy Anita Bryantnek is, a narancslét árusító színész­nőnek, aki hadjáratot indí­tott a homoszexualitás ellen. Derék háziasszonyok szállnak örömmel vitába a mindkét nembéli prostituáltakkal, ve­szik komolyan a „Deep Thro­at” című pornófilm főszere­pében kétséges hírnévre szert tett színésznőt, rokonszenvü- ket nyilvánítják annak a lel­késznek, aki síkraszáll gyer­mekek nemzetközi ((Nyugat- Németországba is irányuló) kiárusítása ellen. Egyik-másik túlságosan ké­nyes témánál a vita elfajul és szétfeszíti az udvarias cseve­gés kereteit. Phil Donahue, showja első­sorban a nők műsora: meg­oldja nyelvüket, „rendbehoz­za számukra a világot”, leg­alábbis reggelenként, reggeli és lunch között. A munkásosztály lehetőségei A vezető erő kérdése A RÉGI PRÁGA PATRÓNUSAI Klub a Judit-toronyban IV. Károly cseh ki­rály uralkodása idején (1316—1378) Prágában rengeteg lakóház, igen sok középület és temp­lom épült. Csehszlovákia fővárosa ma is hatalmas építkezések színtere. Meg kell oldani a városi köz­lekedést, épül a metró, tökéletesítik a közműve­ket és az autópályához kapcsolódó körutakat. Sok épületet már lebon­tottak, sokra ugyanez a sors vár. Az építők ter­mészetesen - arra törek­szenek, hogy céljukat a város történelmi magvá- nak minimális méretű károsításával érjék el. Azok, akik gondos figye­lemmel kísérik, hogy ne tegyék tönkre a régi Prága varázsát, alakítot­ták meg a „Régi Prága barátainak klubját”. A Vysehrad dombon fekvő Slavin (pantheon), itt helyezik örök nyugalomra a cseh kultúra legjelentősebb személyiségeit. Erről a temetőről is a régi Prága barátai gondoskodnak A Károly-híd melletti Judit-torony, ahol a régi Prága kedvelőinek klubja székel Festői kilátás a Károly-hídról a Certovkára Textilipari probléma Friedrich Meier svájci kép­viselő (Sohaffhausen kanton) a probléma egy mellékes ré­szére tapintott, de úgy tett, mintha az lenne a lényeg. „Ha ez az irányzat folytató­dik, az egyáltalán nem jelen­téktelen hatással lehet a tex­tiliparra!” Maga a probléma egyébként érdekes fejlemé­nyeket eredményezett. így a svájci parlament képviselői, ha Bembe indulnak, ülésre, most már fürdőnadrágot Is visznek. „Fehér, nap-sohase- látta-arcú urak jelentek meg a strandon, eddig nem voltak a nyilvános fürdők vendégei” — számol be egy tudósítás a döntéskeltette mozgolódásról. A problémakiváltó döntés az egyik berni bíróságon szüle­tett. A berni bírák úgy hatá­roztak: nem lehet megbün­tetni azokat a hölgyeket, akik nemcsak a hátukat akarják lesüttetni, a nappal, azaz dsak fürdőnadrágot hordanak, egyébként „oben ohne”, form semmit. A berni rendőrség sem büntet már mint tavaly), aki a bikini felsőrészét a strandtáskában hagyja, ám tegye. Egyelőre még sokan vi­tatják, törvényes-e a döntés. Más svájci városokban, több jóval szemérmesebb kan­tonban hevesen bírálják a berni határozatot. Egy bizo­nyos: a belső idegenforgalom fellendült, sokan utaznak strandolni a fővárosba. Min­dig úgy tudtam: ha prüdériá- ban világverseny indul, a svájciak az élmezőnyben lesznek. Lehet, hogy ez is vál­tozik? A legjobban Meier képviselő úr fellépése tetszik: lám csak, az áliszemérmet textilipari szövegbe is lehet csomagolni! Filbinger mossa kezeit vezénylőtiszt fölolvasta az ítéletet. Az elítélt nem tett megjegyzést. A tíztagú osztag öt lépésnyire az elítélttől felsorakozott. A „Tűz” vezényszó 16.OÍ órakor hangzott el, az elítélt 16.04 órakor meghalt” idézet egy 1945. március 16-án kelt jelentésből, amely arró tudósít, hogyan halt meg Walter Grőger német matróz, aki — elege lévén a háborúból — Svédországba akart szökni. De érdemes-e fölkavarni harminchárom éve történt ügye­ket? Rolf Hochhut, a Svájcban élő német író úgy látta, hogy igen: Hans Fitbingernek lakat alatt kellene lennie, harminc- három esztendő múltán is. ö volt az a katonai ügyész, aki halálbüntetést kért a fiatal katonára. A nyugatnémet poli­tikus — mert Filbinger évek óta az NSZK Baden-Württen- berg tartományának kereszténydemokrata párti miniszterel­nöke — becsületsértési pert indított az író ellen. Ebből a per­ből nagy visszhangot keltő és a jogi kereteken messze túlha­ladó vita lett. Elhangzott az ismert védekezés: „parancsra cselekedtem”. Kiderült azonban, hogy még a hírhedt Führer-utasításokban, amelyek a szökevényekkel és a szökni akarókkal való bánás­módról szólnak, is vannak utalások mentő körülményekre, még ezek sem mondják ki, hogy mindenkit okvetlenül halál­ra kell ítélni. Az első tárgyaláson más bíróság előtt, más ügyésszel nyolc évre ítélték a matrózt, valamilyen okból azon­ban újra elővették az ügyet, s ekkor Filbinger, az új ügyész halálbüntetést kért rá. A miniszterelnök Filbinger így „véde­kezik”: „Ami akkor a törvényeknek megfelelő volt, azt nem lehet visszamenőleg jogtalannak nyilvánítani”. Mindez együttérzésünk mellett a régóta porladó matróz iránt az akkori jogi helyzetnél jobban izgat bennünket a ma. Itt áll előttünk egy a múltból megmaradt típus: a hidegsze­mű ügyész, az az emberfajta, amelyre akkor a rendszer tá­maszkodott. Két hónappal a háború vége előtt, amikor min­denki tudja — ő is — hogy vesztettek, agyonlövet egy kato­nát, mert az „rontja a legénység hangulatát”. Azután három héttel a háború befejezése után egy angol felügyelet alatt álló hadifogolytáborban félévi börtönbüntetésre ítél egy másik né­met katonát, mert az így kiált a tisztek felé: „Náci kutyák vagytok!” — és leszakítja egyenruhájáról a horogkeresztet. Teljesen mindegy, hogy mit gondolt magában akkor dr. Fil­binger. Nemcsak az utolsó, hanem az utolsó utáni percben is konokul, korlátoltan, ridegen, kegyetlenül szolgált egy ször­nyű rendet, amely voltaképpen nem Hitlerrel született, és vele nem is halt el teljesen. osszú vitát lehetne folytatni arról, hogy mennyire von­ható felelősségre a mai törvények szerint valaki, ré­gebbi törvények szerinti cselekedetéért. De nem is ez a lényeg: Filbingert úgy sem vonják felelősségre. Elgondolkoztató azonban az, hogy a múltnak ez az embere tartományi miniszterelnök lehet a mai NSZK-ban. Összeállította: Majnár József Tatár Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom