Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 8. 4 Az infarktus előrejelzése a haj vizsgálatából? Ennek a cikknek a címében nagyon fontos a kérdőjel. Olyan kutatás eredményeiről lesz ugyanis szó, amely még távolról sem végleges, lezárt, hanem további vizsgálatokra szorul, de mivel érdekes és sokat ígérő, megismertetjük olvasóinkkal, figyelmeztetve, hogy még kutatási stádiumban levő dologról van szó. Az emberi haj összetételét az utóbbi években többféle céllal kutatták. Ezek között nem utolsó helyen áll a környezetvédelem. Köztudott, hogy a gépkocsik üzemanyagához hozzákevernek egyfajta ólomvegyületet. amely azután a kipufogó gázokkal együtt a légkörbe jut. Az ólom veszélyes, mérgező anyag. A környezetbe, levegőbe kerülő mennyiségének meghatározására elemézték emberek hajszálainak összetételét is. Miközben ilyen hajszálakat vizsgáltak, debreceni kutatók (részben az orvosegyetem két klinikájának, részben az Atommagkutató Intézetnek a munkatársai) felfigyeltek arra, hogy az emberi hajban kalcium és kéri igen nagy mennyiségben található. Korszerű, nagyon érzékeny — igen kis anyag- mennyiségek meghatározására alkalmas — módszerrel (radioaktív izotóppal való gerjesztéses röntgen-emisz- sziós analízissel) megvizsgálták jónéhány ember hajának összetételét. így mintát vettek a betegek fejéről is, akik infarktussal feküdtek a két klinikán. Közismert tény, hogy ez a betegség ma a halálozások okainak sorában milyen „előkelő” helyen áll. A kutatók arra a meglepő eredményre jutottak, hogy olyan betegek hajában, akik infarktusban szenvedtek, észrevehetően kevesebb volt a kalcium, mint az összehasonlításul megvizsgált egészséges emberi hajban! Az adatok beszédesek: 65 egészséges — 14 évnél idősebb — nő hajában 0,26 százalék kalcium volt, ugyanakkor öt infarktusos nő hajában csak 0,14 százalék. Férfiaknál 79 egészséges egyén hajában 0,26 százalék volt a kalciumtartalom, 60 szívinfartkusos férfi hajában viszont 0,09 százalék! Különösen fontossá teszi azt a fölismerést az a tény, hogy az emberi haj naponként egy tizedmilliméternyit nő. tehát az a haj, amelyet a betegek fejéről — a szokásos módon — levágtak, több héttel korábbi volt, a megbetegedés előtt nőtt! Vagyis: a hajban a kalciumtartalomnak — a nemhez és az életkorhoz viszonyított — csökkenése mintha már előrevetné a betegség kitörésének árnyékát. A kutatók a viszonylag kis számú adatot óvatosan, kritikusan, maguk is kételkedőén kezelik és további nagy számú ellenőrző vizsgálatot akarnak végzni. Amennyiben ugyanis valóban bebizonyul, hogy ez a jelenség fennáll, olyanfajta tömeges megelőző vizsgálatokat lehetne szervezni, mint a tü- dőröntgenezés vagy a rákszűrés, amelyek már ma is folynak. Az orvosokat természetesen az is érdekli, hogy mi a magyarázata a hajban fellépő kalciumhiánynak, de a módszer esetleg már ennek földerítése előtt is alkalmas lehet arra, hogy idejében fölkészüljenek a betegség kezelésére, ami sok esetben — ha azonnal megtörténik — életmentő lehet. P. G. P. A tudomány harca a rák ellen Világszerte igen nagy anyagi és szellemi erővel folyik a rák mibenlétének és gyógyításának a kutatása. Csaknem naponta születik valamilyen részeredmény. Századunk elején ismerték fel, hogy bizonyos vírusok rosszindulatú daganatot okoznak állatokban, de később emberi daganatokkal kapcsolatban is felvetődött a vírusos eredet. Emlőrákból például sikerült daganatkeltő vírusokat elkülöníteni. Mind ezideig azonban nyitva maradt a kérdés: valóban ezek okozták-e a daganatot? Az, hogy egy daganatban rákokozó vírus van, még nem bizonyítja, hogy ő a daganat okozója is. hiszen több „rákkeltő” vírusról bebizonyosodott, hogy a laboratóriumi ellenőrző vizsgálat során jutott a mintába. Legújabban azonban amerikai kutatóknak egy — a csontvelő heveny burjánzásával járó — fehérvérűségben szenvedő nőből olyan vírust sikerült elkülöníteniük, amelyre minden eddiginél jobban illik a rákkeltő jelző. Francia kutatók jöttek rá, hogy a rákos szövetek féktelen növekedése mögött ugyanez az ok húzódik meg, mint amely lehetővé teszi a még méhben fejlődő magzat számára is, hogy az anyai szervezettől sok tekintetben idegenként, abban mégis fejlődhessen. Ez az ok a szervezet immun- rendszerének a megtévesztése. A szervezetbe behatolt kórokozók elpusztítását az idegen anyagokat felismerő és elpusztító — hosszú fejlődéssorozat során kialakult — immunbiológiai rendszer teszi lehetővé. Miért nem küszöböli ki vajon az immunrendszer a szervezet számára idegen daganatot? A kutatók felismerték, hogy a rákos sejtek valamiféle „álarcot” viselnek, hogy megtévesszék az immun- rendszert. Világszerte az érdeklődés középpontjába került ez a felismerés, mert, < ha sikerül tisztázni az immunrendszer megtévesztésének a mechanizmusát, talán sikerül majd olyan módszert találni, amellyel a rákos sejt megtévesztő „manőverét” leállíthatjuk. A bmói állatorvostud,omá- nyi egyetem tudományos kutatócsoportja — a KGST-or- szágok közös rákkutatási programja keretében — különleges szérum előállításán dolgozik. Az egyetem kutatói új módszert dolgoztak ki a szarvasmarha magzati szérum előállítására, amelyet egészséges és rákos szövetek tenyésztésére használnak. Az újfajta szérumot a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája rákkutató intézeteiben további vizsgálatoknak vetik alá. INNEN—ONNAN Rádióaktív hulladékból „kőzet“ Svéd szakemberek olyan, nagy nyomású és magas hőmérsékleten dolgozó készüléket szerkesztettek, amely a radioaktív hulladékot kis térfogatú, nagy szilárdságú, jól szállítható és tárolható tömeggé préseli össze. Olyan szilárd anyaggá, amely felveszi a versenyt a természetes kőzetek szilárdságával és állandóságával. A végtermék a mészkőre emlékeztet, és vízben nem oldódik. A szilárd halmazállapotú radioaktív hulladékot — például az atomreaktorok kimerült üzemanyagát, amely még csak radioaktív részecskét tartalmaz — élőször porrá őrlik, és így teszik a készülékbe. A nagy nyomás és a magas hőmérséklet hatására kristályos szerkezetű termék keletkezik, amely kémiailag nem változik tovább. Megfelelően szigetelt, földbe ásott vermekben helyezhető el. A folyékony halmazállapotú radioaktív hulladékot szervetlen alapanyagú ioncserélőn vezetik át, amely megköti a radioaktív részecskéket. Az ioncserélőt azután kiszárítják, porítják, majd kerámiaanyagokkal keverve az előbbi módszer szerint alakítják át. Ez a termék igen ellenálló. A radioaktív hulladékok elhelyezése minden fejlett ipari országban sok problémát okoz, ezért az új eljárás világszerte felkeltette a szakemberek érdkelődését. Besugárzott 1a Szovjet fizikusok megállapították, hogy nemcsak a műanyaggyártás alapanyagául szolgáló vegyületek molekulái hanem a fa anyagát alkotó szerves vegyületek molekulái is polimerizálhatok (megsokszorozhatók) gammasugarakkal. Ha a nem túlzottan jó mechanikai tulajdonságú nyírfaanyagot gamma- sugárzásnak tesznek ki, a faanyag vegyületei polimerizá- lódnak, s az ilyen fa mechanikai tulajdonságaiban eléri, sőt megelőzi a kemény, lombos fák, — tölgy, akác — anyagát. Néhány metró-állomáson besugárzott nyírfából készült parkettát fektettek le. Egy év alatt a nyírfaparkettával egyidejűleg lefektetett törgyfaparketták teljesen elkoptak, míg a besugárzott nyírfa alig mutatott elhasználódási nyomokat. A nyírfán kívül más fajoknak, például a rezgőnyárnak a mechanikai tulajdonságai is javíthatók gamma-besugárzással. n nőgyógyász neme New York-i orvosok 400 nőt kérdeztek meg, hogy nő vagy férfi nőgyógyászt választanak-e szívesebben. Negyven százalékuk azt a választ adta, hogy nekik teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi orvos kezeli-e őket. A másik negyven százalék a nőgyógyász orvosnőt részesítette előnyben, csak húsz százalékuk döntött férfi nőgyógyász mellett. A felmérésből kitűnt: a nőgyógyász orvosnőt elsősorban azok választják, akik igénylik, hogy lelki és szexuális problémáikkal behatóbban, megértőbben, emberibben foglalkozzanak. A férfi nőgyógyászt pedig főként azok keresik fel, akik a hagyományokat jobban tisztelik, akik elfojtott homo- szexualitással küzdenek, illetőleg, akik a férfi orvosokat nagyobb tudá6Úaknak tartják. Kórokozók kizárva Fagyasztás A szem normális belső nyomásának fenntartásában fontos szerepe van a szem véri keringésének, a szemgolyó belsejét kitöltő kocsonyás üvegtestnek és az úgynevezett csamokvíz keringésének A csamokvíz a szem elülső részében, az érhártya folytatását alkotó sugártest nyúlványain termelődik. Ha a csarnokvíz elvezetését valami akadályozza, annak termelődése és elvezetődése között felborul az egyensúly és a szem belső nyomása fokozódik; ilyenkor beszélünk zöld - hályogról vagy glaukomáról. A zöldhályog gyógyszeres és műtéti kezelésének legfontosabb célja az, hogy a szem nyomását a szokványos szinten tartsa. Ezt úgy érik el, hogy szemcseppekkel, illetve műtéti beavatkozással segítik a csarnokvíz elveze- tődését, vagy csökkentik a termelődését. Ez utóbbi kezelésre sikeresen használható a fagyasztás. A csarnokvíz termelődésének a helyére, a sugártesttájára helyezett, mínusz 80—120 C fokon lehűtött fagyasztó eszköz a szöveteket megfaa szemben gyasztja, és ez a csarnokvizet termelő szövetek sorvadását okozza. Fagyasztással az ideghártya leválása is gyógyítható. Ez a súlyos szembetegség úgy alakul ki, hogy a több rétegből álló ideghártya valamilyen betegség vagy sérülés folytán elvékonyodik, majd átszakad, és á szakadáson keresztül az üvegtestből folyadék jut az ideghártya rétegei közé. Ha bizonyos időn belül nem sikerül az ideghártyát visszaerősíteni az érhártyához, a leválás egyre nagyobb területre terjed ki és á beteg megvakulhat. Ezt a betegséget csak műtéttel lehet gyógyítani. A műtéttel az ideghártyán keletkezett sérülést „befoltozzák”. E célra a fagyasz- tásos eljárás is jól használható, a látóhártya sérült részeinek elektromos árammal vagy nagy energiájú fénysugárzással való roncsolásán kívül. Képünkön: Modem műszerrel készítik a -diagnózist egy zöldhályogos betegről, ennek alapján döntenek a kezelés vagy műtét módozatáról. sterilizálás előzi meg. Forró levegővel, forró vízzel, vagy gőzzel, nagy nyomással, esetleg vegyszerrel, vagy sugárzással minden kórokozó baktériumot elpusztítanak a műszereken, amelyek az operált beteg legyengült szervezetét megtámadhatnák. Még a műtő levegőjét is csak szűrőn keresztül engedik be. a műtőben világító lámpák pedig olyan hullám- hosszú sugárzást bocsátanak ki, amely öli a baktériumokat. A műtét szimbóluma a fehér álarc. Az operáló orvos és segédei szájkendőt kötnek az arcukra, nehogy a leheletükkel kijutó baktériumok fertőzést okozzanak. Űjabban még ennél is tökéletesebb megoldást kerestek. A thübingeni klinikán fehér álarc helyet olyan műanyag sisakot használnak az operáló csoport tagjai, amelyen át jól lehet látni,, de tökéletes sterilitást nyújt. Képünkön nem tudományos-fantasztikus film jelenete látható, hanem egy műtétet kezdő sebészcsoport. Mindenki tudja, hogy a műtétet a lehető legtisztább körülmények között, a fertőzés minél biztosabb kizárásával végzik. Nagyapáink idejében még fekete ünneplő ruhába öltözött a sebész a műtéthez, apáink idején vakító fehérbe, ma pedig rendszerint halvány zöldbe, mert rájöttek, hogy a túl sok fehér szín kápráztatja a szemet. Mindenki, aki belép a műtőbe tetőtől talpig steril, fertőtlenített ruhát, köpenyt vesz magára. Még a beteget is felöltöztetik, testén csak a műtéti terület marad szabadon. A steril ruházatban már senkinek és semmihez nem szabad hozzáérni. A beöltözést megelőzi a bemosakodás!, amely Semmelweis óta minden műtét előtt kötelező. A bemosakodás technikája is sokat változott az idők folyamán: a szappan és a folyó víz mellett ma már sokféle vegyi fertőtlenítő anyag is elősegíti a mosakodás megbízhatóságát, 'idejének a lerövidítését. Minden anyag, kötszer, sebészeti eszköz műtőbe kerülését hosszadalmas, szigorú Az új szérum ellenőrző vizsgálata a brnói állatorvostudományi egyetemen