Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 6. 4­Szovjet—amerikai viszony z utóbbi hetekben az A amerikai politikában mindjobban kikristá­lyosodó változások igen komolyan megterhelték a szovjet—amerikai kapcso­latokat. E változások lénye­gét abban lehet összefoglalni, hogy az amerikai vezetésen belüli (és nyilvánvalóan az őszi részleges választásokkal is kapcsolatos) harcok során azon csoportok képviselői kezdenek felülkerekedni, amelyek alá akarják ásni az enyhülést. Ennek számos je­le van. Így az Egyesült Álla­mok halogató, sőt obstrukciós magatartása a hadászati fegy­verek korlátozását célzó szov­jet—amerikai SALT-egyez- ménnyel kapcsolatban; idő­húzás és késlekedés a bécsi, közép-európai haderőcsök­kentésről folytatott tárgya­lásokon. (Annak ellenére, hogy a szocialista országok új, messzemenően kompro­misszumos javaslatokat nyúj­tottak be.) Része ennek a politikának az a törekvés, amely az ame­rikai hatalmi célok érdeké­ben nyíltan ki akarja hasz­nálni Peking élesen szovjet­ellenes kurzusát. Végül: álta­lános világpolitikai értelem­ben Washington újabban az „árukapcsolás” politikáját folytatja. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi kérdések megol­dását függővé akarja tenni a nemzeti felszabadító mozgal­maknak nyújtott szovjet tá­mogatás megszüntetéséről. Ennek a kurzusnak veszé­lyességére a Pravda és a szovjet központi lapok június 17-i közös szerkesztőségi cik­ke hívta fel a világ figyel­mét. A cikk megjelenése óta el­telt néhány nap eseményei igazolták azt a tényt, hogy bizonyos zavar és pozíció­harc van az amerikai politi­ka útjain. Ugyanakkor azt is jelezték, hogy a helyzetben lényeges módosulás nem kö­vetkezett be. Ami az amerikai belpoliti­kai küzdelemre vonatkozik, az általános értékelés világ­szerte az volt, hogy általá­ban Vance külügyminiszter és a SALT-tárgyalások ame­rikai delegációját vezető Wamke képviselik a kor­mányban a józanabb, ki­egyensúlyozottabb megközelí­tést. A „kemény vonal” szó­szólójának mindenekelőtt Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadót tekintik. Ez ter­mészetesen csak vázlatos és személyekre „kihegyezett” felosztás. Valójában az ame­rikai uralkodó körökön belül létező és egymással harcoló két áramlatról van szó. Az elnök ellentmondásos külpo­litikája e két áramlat harcá­nak hullámzását tükrözi. Ép­pen Carter meglehetősen ag­resszív hangú június 7-i, Annapolisban tartott beszéde késztette a szovjet politikát arra, hogy felhívja a figyel­met a „kemény vonal” elő­retörésének nemzetközi ve­szélyeire. Ez volt a június 17-i szovjet állásfoglalás hát­tere. A legutóbbi napok jelzései egymásnak ellentmondóak. Június 20-án Vance külügy­miniszter a képviselőház kül­ügyi bizottsága előtt beszédet mondott. Nem minden él nél­kül hangsúlyozta, hogy Car­ter elnök nevében beszél. Felszólalásának tónusa azon­ban eltért az annapolisi be­széd hangjától. A hangsúlyt nem annyira a szembenállás­ra, mint inkább a közös pon­tok keresésének szükségessé­gére helyezte, és elismerte, hogy a Szovjetunió „tovább­ra is a megállapodások és az enyhülés útját járja” Nyomban felvetődött a kér­dés: ha ez az Egyesült Álla­mok külügyminisztere szerint így van, akkor mivel indo­kolható az annapolisi beszéd és a „kemény vonal” előretö­rése? Aligha csodálható, hogy Vance beszéde után a Kong­resszusban újra felmerült a követelés: végre magyaráz­zák meg az egymásnak el­lentmondó hangvételű, ma- gasszintű külpolitikai nyi­latkozatok „titkait”. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Carter a Vance beszéd jóvá­hagyásával taktikai lépésként az annapolisi kirohanás által okozott károkat akarta né­mileg csökkenteni. Ez a lé­pés azonban nem különöseb­ben meggyőző, miután egész sor ellentmondásos akció kö­vette. Így például az elnök a Vance-beszéd napján java­solta, az amerikai „polgári védelmi szervezet” megerősí­tését, annak ellenére, hogy ezt nemcsak Wamke lesze­relési főmegbízott, hanem Brown hadügyminiszter is ellenezte. Az adott helyzet­ben egy ilyen javaslat csakis az amerikai belső légkör éle­sítéséhez vezethet, ami meg­könnyítheti a „kemény vo­nal” híveinek manipulációit. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy az amerikai politika továbbra is ellent­mondásos és a legutóbbi na­pokban — cselekedetekben is megnyilvánuló — kedvező változásra nem került sor. Jelezte ezt Brezsnyev Minszkben mondott beszéde is. Az. SZKP főtitkára azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „nyilvánvalóan nem kíván konstruktív módon kö­zeledni a leszerelés feladatai­nak megoldásához” és, hogy rövidlátó és veszélyes módon „magas szinten és meglehető­sen cinikus formában” meg­próbálja kijátszani „a kínai kártyát”, a Szovjetunió el­len. Brezsnyev-beszéd napján a Pravda is visszatért az utóbbi napok eseményeire. Végső következtetése az, hogy az Egyesült Államok „to­vábbra is megkerüli a lénye­ges kérdéseket és nyilatkoza­tai úgy látszik elsősorban a washingtoni politika vesze­delmes tendenciái miatt ag­gódó közvélemény megnyug­tatására szolgáinak”. — i. — e. — Stramberk városkát festői fekvése miatt gyakran „morva Bet- lehem”-nek nevezik. A gótikus vártorony alatt elterülő különleges városka feltűnően hasonlít a bibliai Betlehemhez, ahogyan azt a régi népi faragásokon ábrázolják. Ha Stramberk látképéhez hozzávesszük a környező tájat is, nem is csodálkozunk azon, hogy a várost 1969- ben védett müemlékegyüttessé nyilvánították. S ha meggondoljuk, hogy a gyönyörű rétek és erdők néhol egészen a város központ­jáig húzódnak, ötlik fel bennünk a kérdés: létezhet-e füstös és túl zajos évszázadunkban ideálisabb környezetű város Csehszlovákiában? Termő sivatag Kuba A „hatodik csúcs palotája” Havannában most elsősor­ban a VIT-re készülnek, de már gondolnák a jövői évre is. 1979-ben. a kubai főváros lesz a színhelye az el nem kötelezett országok csúcskonferenciájának. Az 1960-ban Belgrádban létre­hozott szervezet, mely eddig Kairóban, Lusakában, Al­gírban és Colombóban tar­totta legmagasabb szintű ta­nácskozásait, először rende­zi államfői értekezletét a nyugati féltekén. Külön je­lentősége van annak, hogy a választás éppen Kubára esett. A szocialista szigetor­szág kormánya és népe min­dent elkövet, hogy méltó otthont adjon majd e ta~ nácskozásnak. A párt és kormány döntése értelmében külön palota épül a hatodik csúcs céljaira. Az építkezés 1977 augusz­tusában kezdődött el az Ötödig sugárúton, mely Ha­vanna legfontosabb útvonala, s amelynek pálmafákkal sze­gélyezett útjai az egykori, kiváltságosok városrészébe vezetnek. Azon a helyen, ahol a palotát építik, egy­kor a Country Club terült el, vagyis az a sportlétesít­mény, ahová egyszerű ku­baiak a Batista-időkben leg­feljebb csak labdaszedőként tehették a lábukat. A palota egy nagy köz­ponti épületből áll majd. Konferenciatermét kétezer küldött befogadására mére­tezték, s mellette kisebb ta­nácskozótermeket alakítanak ki. Az egész épületet a leg­modernebb technikával sze­relik fel: a delegátusok egy­szerre hat nyelven hallgat­hatják a beszédeket és vi­tákat, s az újságíróknak is biztosítják a távközlés min­den vívmányát. Arra is gon­dot fordítanak: olyan palo­tát építsenek, amely a mo­dern építészeti elveket egye­síti a kubai népi hagyomá­nyokkal. így á hatodik csúcs palotája szervesen beleillesz­kedik majd a havannai vá­rosképbe és vonzó idegenfor­galmi látványosság lesz. Az is természetes, hogy a hatodik csúcs elmúltával a hatalmas épület nem marad kihasználatlanul. Itt tartja1 majd a nagy tanácskozáso­kat és koncerteket, színházi előadásokat. Noha a palota még épül, azok, akik a csúcskonferen­cia idején ott dolgoznak, mint eligazítok, tolmácsok, szakácsok, takarítók stb., máris külön tanfolyamokon sajátítják el mindazt, amire ehhez a munkához szüksé­gük lesz. A vendéglátók azt szeretnék, hogy minden kül­döttség otthonosan érezze magát a kubai fővárosban, s ezért a tőlük telhetőt meg is teszik. Á. I. A Szovjetunióban a sivata­gok és félsivatagok 300 mil­lió hektárnyi területet fog­lalnak el, ami az ország te­rületének 14 százaléka. A si­vatagok 94 százaléka három közép-ázsiai köztársaságban, Kazahsztánban, Türkméniá- ban és Üzbegisztánban te­rül el. A sivatagok meghódításá­val a Szovjetunióban nem­csak Közép-Ázsia és Ka­zahsztán, hanem Moszkva, Leningrád. a Baltikum, a Kaukázison túli terület tu­dósai és szakemberei is fog­lalkoznak. A birtokbavétel komplex módon történik, az öntözőrendszerek építésével egyidejűleg folyik a hatal­mas földrajzi területek gaz­dasági lbirtokbavétele is. A száraz övezetek tanul­mányozása és teljes műve­lés alá vonása céljából 1962- ben Ashabádban létrehozták a Türkmén SZSZK Tudomá­nyos Akadémiájának Sivata­gi Intézetét. Ez az ország egyetlen ilyen jellegű inté­zete, rajta kívül a világon mindössze öt hasonló inté­zet található. — Fő feladatuk — mondja Abdurahman Ovezlijev, az intézet igazgatója —. hogy tudományos prognózisokat készítünk a száraz övezetek­ben a természeti egyensúly megbomlásának káros követ­kezményeiről, és ugyanakkor hatékony eszközöket dolgoz­zunk ki a sivatagok elleni küzdelemben. Ügy tervez­zük, hogy a jövőben éven­ként 20—30- ezer hektár si­vatagi földet hódítunk meg a mezőgazdasági termelés számára. A Szovjetunió sivatagos te­rületei ma földgázt és kő­olajat, gyapotot és karakül- juhot adnak az országnak. A száraz övezetek jelentős ré­szét legeltető állattenyésztés és földművelés céljaira hasz­nálják fel, a földek öntözé­sével. A nyersanyagkiterme­lő ipar a sivatagban, a fel­dolgozó ipar az oázisokban működik. Az egykori karavánutak helyén sok ezer kilométer hosszúságú gáz- és kőolajve­zetékeket, csatornákat, va­lamint vízierőműveket és villamos távvezetéket építet­tek. A Szovjetunió sivatagi területeinek legnagyobb fo- lyói, a Szír-Darja ésazAmu- Darja nem tudták a földe­ket bőségesen öntözni. Az emberi kézzel alkotott vízi utak, a Karakum-csatorna (a világ legnagybob mester­séges folyója) az Amu-Bu- harai, a Nagy Északi és a Dél Ferganai-Csatorna, az Éhség-sztyeppei, a Karsi- és más csatornák, valamint a számtalan víztároló az utób­bi húsz évben 1 millió hek­tár sivatagi föld öntözését tette lehetővé. A sivatagok olyan földek­ké és ültetvényekké alakul­nak át, ahol gyapotot, gyü­mölcsöt, szőlőt, citromot, rizst termesztenek. A Szovjetunió a világ leg­nagyobb gyapottermesztő or­szága és egyike annak a kevés számú országnak, ahol finomrostú gyapotcserjét ne­velnek. A gyapotot, amely Türkméniában évi 1 millió tonna terméshozamot ad, az Az Éhség-sztyeppe öntözése nemcsak gyapo­tot és gyümölcsöket jelent, hanem meg­számlálhatatlan juhnyájat, tejgazdaságokat és méntelepeket is „40 éves Türkmén SZSZK" kolhoz polietilén melegházai „llpasági” szabadság nőtlen férfiak számára is Oz amerikai gazdaság viszonya a „vadházassághoz“ Az amerikai népszám- lálási hivatal szerint je­lenleg 1,3 millió amerikai él együtt törvénytelenül más nemű személyekkel. Ez a szám az 1970-es je­lentés kétszerese. Az effaj­ta életközösségek gyors növekedéséhez hozzájárult a jövedelemadó-tarifa, mely nagyobb mértékben terhe­li a mindkét részről kere­ső házaspárokat, mint az élettársakat, akik külön adóznak egyformán magas jövedelmük után. Carter elnök figyelmeztette a szö­vetségi alkalmazottakat, hogy „ne éljenek bűnben”, és segítséget ígért a kö­vetkező adóreform esetén. Tekintélyes szociológusok azonban úgy vélik, hogy a meglazult erkölcsök és a felelősségtől való féle­lem fenn fogja tartani a „vadházasságra” való haj­lamot. A konzervatív konszer­nek nem hajlandók tudo­másul venni a vitatott tár­sadalmi változást. Amerika legnagyobb légitársasága, az United Airlines például nemcsak a leányanyáknak biztosítja a férjezett mun­kásnőket megillető összes kedvezményt, hanem a le­endő apának is rövid „apa­sági” szabadságot ad, te­kintet nélkül arra, hogy házassági kötelékben él-e az új polgár anyjával vagy nem. Másrészről a bankok, olajtársaságok és gépgyá­rak, melyek arra érdemes munkatársaikat jutalma­zásképpen vagy ösztönzés gyanánt víkendre vagy nyaralásokra hívják meg, kizárólag { házastársakra korlátozzák vendégszere­tetüket. A család költözési költ­ségeit csak annak az át­helyezett munkatársnak térítik meg, aki házasság- levelet tud felmutatni. A Xerox társaság ezzel szem­ben élettársakért is fizet, amennyiben az áthelyezés olyan szövetségi államból történik, mely elismeri a „házassági köztörvényt”. Ez egy történelmi, jogi kö­vetkezményekkel ellátott „vadházasságot” szentesítő köztörvény, mely fennma­radt a Nyugat egyes he­lyein. Kaliforniában 1895- ben törölték el. Az életbiztosításokat, melyekhez a munkaadó biztosítási díjjal járul hoz­zá, többnyire minden to­vábbi nélkül egy köze­lebbről meg nem határo­zott, harmadik személy ja­vára is meg lehet kötni. Egy társaság házasulatlan, hitelképes pároknak is nyújt kölcsönt; természe­tesen mind a ketten ke­zeskednek a teljes hite­lért. A pénzügyi kötöttsé­gek 'nem ritkán tovább tartanak, mint a szívek la­za szövetsége. egykori homoksivatagok he­lyén takarítják be. A siva­tagi legelők adják a kara- külprém 100 százalékát (ez a világ asztrahánprém-előál- lításának 55 százalékát je­lenti). A karaküljuh tenyész­tésével párhuzamosan inten­zíven fejlődik a tevetenyész­tés is. Az intézet kidolgozta az egykori „silány” földek he­lyén telepített bekerített le­gelők technológiáját. A si­vatagot szakaszonként fel­szántják, fekete sócserjével, seprűfűvel és gumós perié­vel vetik be. Amikor a ve­tések felserdülnek, a legelő; szakaszokra 200—300 juhot engednek be, ahol 15—20 na­pig legelnek, majd egy má­sik legelőparcellára men­nek át, az előző szakaszon pedig helyreállítják a fűállo­mányt az újabb juhnyáj fo­gadására. Ez a technológia 1980-ig, a tizedik ötéves terv­időszak végéig Üzbegisztán­ban mintegy 3 millió hek­tár sivatagi legelő felújítá­sát teszi lehetővé. A sivatagok őslakói nem ismerték a hal ízét. Ma a víztárolókban és a mester­séges folyókban pontyot, har­csát tenyésztenek. Jól hoz­zászokott az új környezethez a fehér amúr is. Irina Mgerjan

Next

/
Oldalképek
Tartalom