Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-05 / 156. szám

1978. júlitus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP \ Folytatása következik... (Avagy néhány szó a folytatásos filmekről) Nulla dies sine linea — hangoztatták a régi latinok. Nulla dies sine seria — mondják manapság a ma­gyar tv-nézők az időfaló tv- isten jóvoltából. A folytatá­sos produkciók népszerűsé­ge ugyanis ma már több, mint divat. Kortünet, olykor pedig egyenesen kórtünet. Pedig a „folyt, köv.”, a be­fejezetlen s mindig újra és újra kezdődő históriák nem új találmányok. Azon a fé­lelmen alapulnak, amely gyerekkorunk óta él ben­nünk — hogy egyszer véget ér a mese. Tudjuk, a me­sék sohasem érhetne^ véget. Később, amikor aztán olvas­ni kezdett az ember, elbű­völték azok a bájos történe­tek, amelyekből hiányzott az utálatos „vége” szó, s he­lyette a „folyt, köv.” meg­jelölés állt az utolsó lapon. A folytatás igénye — talán naiv — de nagyon is embe­ri. S a filmművészet a maga furcsa és csodálatos ravasz­ságával' képtelen volt ellen­állni ennek a kísértésnek. Népszerűség — divat A többrészes történetek vetítése nem annyira létszük­séglet a televízió számára, mintsem inkább rögeszme: pszichózis, divat és valahol technika, sőt, olykor a foly­tatásos regények népszerű­ségének „átszivárgása”. A folytatásos film valóban le­het divat is, méghozzá reá­lis divat, amellyel a világ sok filmgyártó cégénél ta­lálkozhatunk, nemcsak a tv- ^túdiókban. De ugyanakkor lehet pszichózis is, mert hi­szen az utóbbi évtizedekben már hatalmas nézőtábor harcol az újabb epizódok műsorra tűzéséért, megköve­teli heti randevúját a köz­kedvelt hőssel, és ezért már nyugodtan beszélhetünk akár pszichózisról is. Aztán a többrészes művek idővel puszta technikává is válhat­nak, a rendezői, operatőri, színészi, sőt forgatókönyv­írói mesterség mindennapos gyakorlatává, mert bizony, jónéhány példát ismer a történelem arról, hogy a többrészes filmek még akkor is folytatódnak, amikor az író vagy a rendező s a szí- mész már gyakorlatilag ré- gesrég elmondta mindazt, amit eredetileg közölni kí­vánt. S mindehhez ráadás a többrészes regények fel­éledő népszerűsége is . .. A folytatásos filmek nép­szerűségét sok más tényező is indokolja. Be nem ismert realitás: hogy tulajdonkép­pen film és televízió békés egymás mellett élése éppen a többrészes produkciók köz­vetítésével valósul meg. Ez az együttélés azon alapul, hogy a mozi időben felis­merte, csak úgy maradhat életben, ha együtt dolgozik a televízióval, míg a televí­zió saját túlzsúfolt program­ja fojtogatásában beletörő­dött abba, hogy filmeket csak az „idősebb testvér” segítségével készíthet. Az üres, alig elhagyott filmstú­diók. amelyeket mindeddig tétlenségre ítéltek, lázas gyorsasággal láttak hozzá filmek, főleg folytatásos fil­mek forgatásához. És ez nem is történhetett másként. Hollywood elvesztette a csa­tát, nem maradhatott tovább a világ filmfővárosa. S az sem titok rna már, hogy az Universal és a 20-th century Fox gyárakat tulajdonkép­pen a televízió tartja fenn, s ez mentette meg az össze­omlástól a Columbia céget is. Persze, az olvasó azt kér­dezheti, miért a folytatásos filmek uralják Nyugaton el­sősorban a piacot, s miért nem a hagyományos produk­ciók? S itt érhető tetten az üzleti számítás, a gyártók kalkulációja, akik alaposan ismerik kívülről, belülről minden igényével és főleg gyengéjével a fogyasztót, és tulajdonképpen egy adott életritmushoz is alkalmaz­kodnak. Vizuális menüt szol­gálnak fel olcsón, praktiku­san, adott időben, akárcsak egy könnyű sonkás szendvi­cset. Kényelmes lett a film fo­gyasztója? — kérdezik. Ott­honába visszük a produkci­ókat a képernyő segítségé­vel! Fáradt a hosszú nap után? Egyszerű, könnyen érthető, Vonzó történeteket pergetünk neki Angyalokkal, Bosszúállókkal, Belphego- rokkal, olyasmit, amihez nem kell sok fejtörés. Nincs türelme? 30, 60, legfeljebb 90 perces epizódokat adunk, sűrített cselekménnyel, amelyben itt-ott még művé­szet is akadhat. A sematiz­mus határozza meg az élet­módját? Bizonyos napon, bi­zonyos órában és bizonyos percben sugározzuk a mű­sort, s ezzel máris megvet­jük egy feltételes reflex ki­alakításának alapját. Nincs ideje olvasni? Tájékoztatjuk — a legfrissebb színházi s regényújdonságok — megfil­mesítésével. Sikerélményre van szüksége? Ezt is köny- nyen biztosítjuk számára szimpatikus hősökkel, akiket jóság, bátorság, becsület jel­lemez, s akikkel nagyon könnyű azonosulni. Ha egy többrészes film­nek sikere van, akkor akár az esztendő 52 hetén át is vetíthetik, de ha nem megy, megáll a hetediknél, a ti­zenharmadiknál. a huszon­hatodiknál. A kockázat nagy A filmművészet tapaszta­lata tanulságosan keserű volt ahhoz, hogy bárkinek is kedve kerekedne megismé­telni, A nagy tv-társaságok eljutottak odáig, hogy a gyártók egyetlen „teszt-epi­zód” leforgatásával próbál­ják kipuhatolni a közvéle­ményt, felmérni a közönség várható reagálását, és csak ezután döntenek a teljes film leforgatásáról. Minél gyorsabban és olcsóbban le­forgatni a produkciót — ez a televízió élet-halál kérdé­se. Például 1971-ben a Co­lumbia Brodcasting System TV-társaság tizenhat, egyen­ként 90 perces filmet forga­tott, amelyet minden péntek este a CBS Friday Nights Movies programban sugároz­tak. A film forgatókönyvét öt hét alatt írták meg, há­rom hétig tartottak az elő­készületek, s 12 napig a for­gatás. Hat hetet vett igény­be a montázs és a szinkro­nizálás. Érthető, hogy ezt a nagyon is gyors ritmust nem lehet a filmgyártás klasszi­kus törvényeinek betartásá­val biztosítani. A stúdiók­ban ezért teret hódított az elektromos technika a több­kamerás felvételi módszer, az elektronikus trükkök, az elektronikus montázs és az elektronikus gondolkozás is. A régi moziból nem maradt más, csak a stúdióki vará­zsa és a remény, a hihetet­len, megcáfolhatatlan re­mény, hogy talán egyszer a világ mégis csak: ráun ezek­re a magnetikus csodákra, és a film az lesz, ami volt: celluloidszag és még inkább csendes, nyugodt alkotás, ahol a „folyt, köv.” művé­szetet is jelent. N, Gy. Néprajzi gyűjtöúton Ladikkal a Tiszán A szolnoki Damjanich mú­zeum szervezésében rendha­gyó gyűjtőútra indulnak né­hány nap múlva — július 10-én — Szolnok megye és meghívottként más megyék muzeológusai. A csoport Szolnokról indulva vízen te­szi meg az utat Csongrádig. Több mint két hétig tartó útjukon a néprajzosok a Ti­sza menti településeken azt kutatják, milyen szerepet játszott a folyó a víz köze­lében élő emberek, közössé­gek mindennapjaiban. A ku­tatás alaposságára jellemző: egy héten át a Tiszakürt környékén található holtága­kat járják a néprajzi ladik­túra résztvevői. A Tiszazúg vízi életének néprajzi feltá­rását az idő is sürgeti, a kiskörei vízlépcső elkészülte után már megkezdődött a csongrádi rendszer építése is — hamarosan, egyszer s mindenkorra, megváltozik a Tiszazug vízi világa, eltűn­nek a ma még megtalálha­tó jellegzetességek, emlé­kek. A tiszai kutatóút része an­nak a többéves kutatási programnak, amelynek ke­retében részletesen, terüle­tenként dolgozzák fel a Ti­szazug néprajzát. A tapasz­talatok. a kutatási eredmé­nyek összegzésére október­ben a kunszentmártoni hon­ismereti tanácskozáson ke­rül sor. Külföldi ösztöndíjasok Esküi lettek Szombaton este Magyar képeskönyv A Budapest Táncegyüttes Szolnokon 375 fiatal kezdi meg ta­nulmányait szeptemberben a szocialista országok felső- oktatási intézményeiben. A külföldi fiatal ösztöndíjasok eskütételi ünnepségét ren­dezték meg a budapesti Műszaki Egyetem aulájában. A felvételi vizsgákon 375 fi­atal szerzett jogot arra, hogy szeptemberben a baráti szo­cialista országok, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Ro­mánia és a Szovjetunió egye­temein és főiskoláin kezd­hesse meg tanulmányait. A korábbi évekhez hasonlóan a legtöbb fiatalt — 275-öt — a Szovjetunió felsőokta­tási intézményei várják. Jövőkutatás A II. magyar jövőkutatási konferenciát októberben Szé­kesfehérvárott rendezi a Magyar Tudományos Aka­démia Jövőkutatási Bizott­sága, a Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság vállalati prognosztikai szak­osztálya és az MTA Tudo­mányszervezési Csoportja. Néhány évvel ezelőtt még a rádiókabarék vissza-vissza- térő témája volt: hol lehet megnézni a Magyar Állami Népi Együttes, a Budapest Táncegyüttes, a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes előadá­sait. A . humorista így adta meg a választ: itt Londonban, New-Yorkban, Moszkvában, Bagdadban. De rögtön hozzá­tették: ha tud az előadásra jegyet szerezni. Legkiválóbb együtteseink azóta is járják a föld orszá­gait, de manapság már mind többet láthatjuk itthon is a magyar néptánc legjobbjait. Nem mintha nem volna elég meghívásuk Keletre, Nyugat­ra egyaránt, de kultúrpoliti­kai megközelítésből is helyte­len lenne, ha a hazai meg­hívásoknak nem tennének eleget. Július 8-án Szolnokon, a szabadtéri színpadon vendég­szereplő Budapest Tánc- együttes például, ha nem is éppen egyenesen a tenge­rentúlról érkezik a Tisza- partjára, mindenesetre az év első hat hónapjának felét az Egvesült Államokban, Kana­dában, Kubában töltötte. A nyár folyamán harminchá­rom előadást tartanak a fő­városi művelődési központ­ban működő folklór színház­ban — ezekre az előadások­ra már csaknem minden jegy elkelt — s eleget tesz­nek néhány már régebben tett vidéki meghívásnak is. Így szombaton este a Magyar képeskönyv című reprezenta­tív műsorukkal lépnek fel a megyeszékhelyen. A világjáró Budapest Táncegyüttes több baráti szállal kötődik a Tisza-parti városhoz. Nemcsak azért, mert néhány régebbi és mai táncosuk a szolnoki együt­tesben kezdte pályafutását, de azért is, mert művészeti vezetőik, koreográfusaik rendszeresen szerepelnek al­kotásaikkal a szolnoki nép­tánc fesztiválokon. Az együt­tes zenei vezetőjét azoknak sem kell bemutatni, akik nem ismerik a magyar folklór művészet élvonalát, hiszen Vavrinecz Béla népdalfeldol­gozásait szinte naponta hall­hatják a rádióban. A tánc­kar vezetője. Molnár Lajos Szolnokon kezdte pályafutá­sát, évekig a Tisza Tánc­együttes szólistája volt, majd koreográfusként többször komponált táncjátékot a Ti- szások számára. Kricskovics Antal Erkel-díjas — az együttes helyettes művészeti vezetője — sem ismeretlen a megye közönsége előtt, hi­szen az 1977-es szolnoki fesz­tiválon az Esővárók című táncjátékával nyerte el a Ti­sza Táncegyüttes női kara az egyik nagydíjat. A Magyar képeskönyv cí­mű műsorban — többek kö­zött — Vavrinecz Béla—Si­mon Antal Erkel-díjas — egyébként ő az együttes mű­vészeti vezetője — Rábaközi táncok-ját, a Felső Tisza-vi­déki oigénybotolót — ugyan­csak az előző szerzőpártól — Kricskovics Antal Bácskai táncok-ját, Győré Zoltán és Molnár Lajos Legényesét, va­lamint Molnár István Érde­mes-művész két kompozíció­ját láthatjuk, és több önálló zenekari számot hallhatunk a Toki Gyula vezette zenekar­tól. — ti — m Olykor még színházi belső emberek sem sejtik, hogy X-nek vagy Y-nak vagy éppen a lezser, bo­hém Z-nek hajnalokba nyú­ló szenvedést, agygörcsöt, idegbajt jelent, míg megbir­kózik a maga tíz, húsz, eset­leg harminc gépelt oldalnyi szövegével. És tanulása, a tanultak megőrzése ezzel még csak épp hogy elkezdődött. ■ Mert aztán nemcsak mindezt kell fejben tartania. Ismernie kell a színen vele együttle- vők mondókáját, részint azért, hogy elkapja a vég­szót, no meg játszania kell akkor is, ha épp „nincs nála a labda”. És minden mozdu­latot is rögzítenie kell a ko­ponyájában, a zsigereiben. És halálosan fontos, hogy „tud­ja” maga körül az egész színpadot, a díszleteket, a kellékeket, azt is, hogyan fekszik a kagyló a telefon- készüléken ott, a sarokban, hogy mikor hátrálva oda megy, ne a levegőt marko- lássza, röhögtető . börleszkbe csapva át ezzel a pirinyó hi­bával a feszült drámai je­lenetet. A színész a színházon kívül is színész, akarva-akaratla- nul. Tanul, magol, emlék­nyomokat rögzít, dolgoztatja az agyát. Egy nett öregúr Kürti András: Csodák a színházban o peckes járását „lopja le” a Dohány utcában, egy részeg csupa-szív vigyorát tárolja a Kulacs étteremből, ugyanott még a fizetőpincér kénysze­redett derékhajlítását, nyil­ván kevés volt a borravaló. Meg, hogy a Híradó mozi előtt milyen kedves-hetykén viseli véget nem érő hajza­tát az a tinédzser, ez a pi­masz fejtartás — isteni! Ezért aztán hiába istenál­dotta talentum Szórády Béla. Daliás termet, kitűnő megje­lenés, varázsos orgánum, mindent kifejező arcjáték, el­sőrendű színpadi mozgás, sokoldalú szakmai tudás, in­telligencia, biztos ösztön — a legeslegnagyobbak közé nem emelkedhet föl mégsem. Mert nehezen tanul. És amit nagy­keservesen megtanul, azt könnyen elfelejti. Még kez­dő korában, még nyúlfarknyi szerepet is napokig magolt, hogy tökéletesen úr legyen fölötte, hiszen a szereptudás az alap, anélkül nincs művé­szi munka. És most, pályája, népszerűsége magaslatán, még jóval innen- az ötvenen, napról-napra rosszabbul fog az agya. Le kell mondania legszebb szerepálmairól, mert retteg, hogy cserben hagyja az emlékezete a nyílt színen. De még ha nem is! Bizony­talan szövegtudással nincs hi­teles játék, meggyőző, szug- gesztív alakítás. Szórády főiskolás kora óta epekedett Versiny inért, és amikor most megkapta, két­ségbeesett, rémült ember lett, tudta ezt körülötte minden­ki, színházban nincs titok. Vagy mégis van? Mi történhetett Szórádyval az elmúlt pár nap alatt? Hogyan lett belőle egy csa­pásra memória-bajnok? — „Hanem a likőr, az pom­pás. Miből készítették?” Aztán Irina felé fordulva: — „Engedje meg, hogy én is visszajöhessek estére!” Versinyin elbűvölő, Versi- nyin magabiztos, Versinyin- nek nem lehet nemet monda­ni. Még néhány társalgási mondat, és vége a Három nő­vér első felvonásának. Az asztalfőn Galga, a fő­rendező jegyzeteit fogja ösz- sze zavartan, krákog, szede- lőzködik: — Most kicsit pihenünk — mondja —, ránk fér, szíves engedelmetekkel félóra, hangsúlyozom, pont félóra múlva folytatjuk. Egyébként ragyogóan megy, őszinte há­lám, ma mindenki zseni, Bé- lu viszont egyenesen szuper- zseni, gratulálok, izgatottan várom mutatványod folyta­tását a második felvonásban. Szórády Béla fukar kis mo­sollyal biccent, köszöni az elismerést, föláll, szereppél­dányát hanyagul az asztalon hagyja, a szünetben sem fog belepillantani, minek? Első­nek és egyedül sétál ki a pró­bateremből, senkire nem néz, nem gőgből, inkább szórako­zottságból, ezt a válltartásá- val érzékelteti. Döbbent csendet hagy ma­ga után. Pedig akik ott ülnek, ma­guk is tudnak egyet és mást a hatásos távozás, a jó „ab- gang” művészetéről. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom