Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 30. FORMATERV IZSÁK JENŐ RAJZAI Egy magányos férj gondjai Azelőtt nemigen tudtam elképzelni, mit jelentenek a háztartási teendők. De mivel nejem immár 56 órája és 35 perce kórházban henyél, én eközben temérdek, roppantul hasznos ismeretre tettem szert, és most sietve ingyen megosztom mindezt férfitársaimmal. Ezek az ismeretek csak az avatatlanok szemében jelentéktelenek. Tudjátok meg, hogy én valamennyit véres verejték árán, harci körülmények között szereztem. Az evéssel kezdem. Egy hároméves gyerek számára minden fogás ízle- tesebb, ha azt mondjuk neki, hogy ezt nem szabad meg- ennie. Az egyévesnek az a legízletese bb falat, amelyet éppen az előbb a kutya kóstolt meg. Apropó, a kutya. Számára a legpompásabb ínyencfalat az, amelyet az asztalról csen el. A tányérokat nem kell okvetlenül eltörölni. Idővel maguktól is megszáradnak. A csecsemők is. Egy hároméves gyerek figyelmének lekötése körülbelül 7,3 másodpercet igényel. Az egyéves nem tudja, mi fán terem a figyelem lekötése, a kutyánál pedig ez az idő rendszerint kétszer hosz. szabb, mint az a tárgy, amelyet az ember rá akar sózni. Ami a kedves nejeteket illeti, ha ő kórházban van, akkor rendszerint mindennap hazatelefonál. Tartsátok szem előtt, hogy sohasem szabad közölni az asszonnyal azt, valóban mi történik a házban. Az asztal sarkában lévő repedésből kicsüngő gyermektejfog hadd legyen számára meglepetés — egy a sok közül, amikor majd hazajön. Minden majd később derül ki, nem azonnal. Mintegy véletlenül kérdezzétek meg tőle, nem készül-e néhány nap múlva haza. Lehetőleg nyugodt hangon firtassátok tovább: — Hogy-hogy csak a jövő héten? Sohase zokogjatok bele a telefonkagylóba. Szedjétek össze férfierőtöket és vértezzétek fel magatokat vasakarattal! Tegyetek úgy, mintha ez az 56 óra és 35 perc éppúgy szállt volna el, mint egy közönséges hónap. Abban a pillanatban, amikor nejetek megjelenik, ros- kadjatok le egy karosszékbe, és engedjétek, hogy a gyerekek kedvükre lovagoljanak rajtatok. Ez a kép feltétlenül a lehető legkedvezőbb benyomást kelti. Csak türtőztessétek magatokat, ne rángatózzatok — mert a végén 'jnég eláruljátok magatokat! Mark Drodgin (Ford.: Gellert György) látogató leült velem szemben, és belém fúrta komor tekintetét. Kabátjának hajtókáját egész se_ reg mindenféle jelvény borította. — Tudja, ki vagyok? — kérdezte drámai suttogással. — Nem — ismertem be őszintén. — Én érdemes méhész vagyok. — Valóban? — csodálkoz- tom udvariasan. — Kaptáraimban számos újítást vezettem be, és ezek lehetővé tették a mézhozam növelését. Ezért megkaptam a méhészek társaságának legmagasabb kitüntetését: az „Arany lép”-et. — Szívből gratulálok. — Egy pillanat — mondta látogatóm — ez még nem minden. Néhány nappal ezelőtt a Kertbarátok Társaságának elnöke átnyújtotta nekem „A káposztahernyók elleni harcban szerzett érdemekért” elnevezésű kitüntető jelvényt. — Megbocsásson, de most nincs időm, rengeteg dolgom van ... — tártam szét tehetetlenül a karomat. — önnek végig kell hallgatnia — folytatta látogatóm már mérgesen. — Meg kell győződnie arról, hogy én ki vagyok! Tavaly korcsolyapályát létesítettem a háztömbünkben lakó gyermekek számára. Magam locsoltam vízzel! .— A gyerekek bizonyára roppantul örültek. — Nem egészen, mert a KEDVES LÁTOGATÓ víz nem fagyott meg. — Akkor hát minek locsoltak? — Másként hogyan lehetne korcsolyapályát csinálni? Kezdeményezésemet helyeselték. Nézzen ide, kérem ez a megfelelő intézménytől kapott dicsérő oklevél. . . — Nagyon szép, de ... — kezdtem bele, ő azonban félbeszakított : — Egy műkedvelő darabot is írtam, és magam játszom el. A címe: „Ha a kiskecs- ke nem ugrált volna — akkor a kezét sem törte Volna el”. Óriási sikerem van vele! — Hogyhogy a „kezét”? Talán a „lábát”? — Éppenhogy a kezét! Ez benne a meglepetés. Darabom hősnője ugyanis egy Kecskési nevű ifjú hölgy . .. — Irgalom... — nyögtem .. . — Az egész város ismer és tisztel! Remélem, megértette ezt? Tegnap pedig az önök újságjában holmi kritikai cikkecske jelent meg egy bizonyos illetőről, aki állítólag tilos helyen ment át az úttesten. Én pedig azért kerestem fel önt, mert ez a cikk rólam szól! Igaz, valóban kénytelen voltam megsérteni a közlekedési szabályokat. De miért, kérdem én. Hát azért, mert éppen ebben a pillanatban egy káposztalepkét vettem észre és ... — Könyörüljön! — Én? Hát nem felháborító, hogy érdemes embereket a sajtó így bemocskol! Mindjárt mutatok még valamit Ez itt elismerő levél a közhasználatú helyiségek példás rendben tartásáért, ez meg dicsérő oklevél az általános iskola 3. és 4. osztályában tanúsított előmenetelemért, jóllehet ön is kitűnően tudja, hogy ez a kettő éppen a legnehezebb osztály ... Nem bírtam tovább: kinyitottam az ablakot, kinéztem az első emelet szédítő magasságából — és könnyedén elrugaszkodtam az ablakpárkányról ... Feliks Derecki SZIPORKÁK Fiatal korában szép feleséget és okos könyveket kívánt magának. De fordítva történt, és öreg korában hálát adott ezért a szerencsés tévedésért. Valamennyien ugyanabban a csónakban ülünk - kivéve azokat, akik még a tengeren sodródnak. A barátságos hazugság olykor közelebb jár az igaz* Sághoz, mint a brutális egyenesség. Nagy gyengesége ellenére is szerethetünk, és kis gyengeségei miatt is gyűlölhetünk valakit. Sok szorgalom lehetséges zseni nélkül - de zseni nincs szorgalom nélkül. » z első igazgató, akivel együtt kelf-\ lett dolgoznom, különös ember volt. Dargomizsszkijen nevelkedett tudós volt, három főiskolát végzett, köztük egy humán jellegűt, és mindent tudott, mindenhez értett, különösen a termeléshez. Nem volt az üzemi tevékenységnek egyetlen területe sem, amelybe ne avotkozott volna bele személyesen ez a figyelemre méltó vezető. Tanácsokat adott a számvivőknek, technológiai folyamatokat változtatott meg, kijavította a szerkesztőket, segített a segédmunkásoknak, irányította az őröket és a fűtőket, faliújságot szerkesztett és a tervet... 80—85 százalékra teljesítette. Áthelyezték tudományos kutatóintézetünk helyi fiókjába. A második igazgató általános lelkesedést váltott ki. Magas, karcsú, Páris- arcú férfi volt, 12 nyelven beszélt, igaz, hogy csak két főiskolát végzett, de mindkettőt kitűnővel. Az üzemi tevékenységnek csak egyetlen területe volt, ahova nem avatkozott be közvetlenül ez a nagyszerű vezető, a kazánház. A gőzkazánokat és a kazánberendezéseket már gyermekkorában sem szerette. Éppen az ezekkel kapcsolatos tantárgyból volt az egyetlen négyese. Az ő vezetése alatt az üzem majdnem 90 százalékra teljesítette tervét. Nemsokára egy Inturiszt szálloda igazgatójává nevezték ki. A harmadik igazgató * természetesen elmaradt az előző kettőtől. Egyszerűen tehetséges vezető volt, mindössze egy intézetet végzett, és sikeres tanulmányokat folytatott a testnevelési | Az igazgató főiskolán. Óriási fizikai ereje lévén, csupán a ki- és berakodó munkákba avatkozott be, gyakran nemcsak a rakodómunkásokat, hanem a rakodógépeket is helyettesítette, sőt még a darukat is. Igazgatósága alatt üzemünk 95 százalékos teljesítményt ért el. Kinevezték a „Munka” önkéntes sporttársaság vezetőjévé. S jött a negyedik igazgató. Egyedülálló jelenség volt. Egyáltalán nem értett a termeléshez. A földrajztudományok kandidátusa volt. Szemmel láthatólag tévedésből nevezték ki hozzánk. Az anyacsavar hallatán megbotrán- kozott, a stuccerrSl az hitte, hogy a főkönyvelőnk, a csigáról, hogy csúszómászó. Semmivel sem volt tisztában, semmibe se avatkozott bele. Hetekig ki sem jött a szobájából, elmélyedt a különböző időkből és népektől származó térképek tanulmányozásában. Beszélték, hogy valami új, titokzatos térképet állít össze... Megszerettük... Lassanként rájöttünk az alkotómunka örömére. Senki sem zavarta a technológusokat és az őröket, a bérelszámolókat és a segédmunkásokat, a fűtőket és a büfésnőt. Hosszú évek óta először mindenki nyugodtan foglalkozott a sajád dolgával. Százöt százalékra teljesítettük a tervet. Igazgatónkról fantasztikus hírek kezdtek keringeni. — Valóban annyira tehetséges? — kérdezték. — Annyira — feleltük —, nem hagyja magát zavarni, de ő sem zavar minket. Kezdték csábítgatni, csalogatni, különböző földi javakkal kecsegtették, de ő büszkén nemet mondott, s miután befejezte a térképet, elhajózott az An- tarktiszra... ... Már három hónapja igazgató nélkül dolgozunk. Az első negyedéves tervet határidőre teljesítettük. S képzeljék el, hogy mennének nálunk a dolgok, ha még lenne egy jó igazgatónk is!... A Lityeraturnaja Gazetából (Ford.: Budavári Judit)
