Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
1978. július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A „Király llus" népviseleti baba- és himestojás-pályázatra az idén több mint százötven díszes kiállítású babát és mintegy félezer himestojást küldtek be a népi iparművészek. A legszebbeket a Kalocsán megnyílt kiállításon mutatják be. A palócbabákkal Papp Ferencné budapesti népművész második dijat nyert Új igazgató irányításával A kultúra igazi otthona lesz Jövő évadjára készül a megyei művelődési központ Czakó Jánosnét. a Szolnok megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának volt csoportvezetőjét július 1-i hatállyal az épülő megyei művelődési központ igazgatójává nevezték; ki. — Munkatársaimmal az új intézmény átadásáig — előreláthatólag az év végéig — az Ady-teremben látjuk el feladatainkat. Ezek közül a legfontosabb, hogy október közepéig elkészítsük azt a munkatervet, amelynek alapján megkezdhetjük munkánkat az új intézményben. Felkeressük a város művelődési intézményeit, társadalmi szervezeteit. Tanácsaikat, javaslataikat felhasználjuk a munkaterv készítésénél. — Ezenkívül más megyék művelődési központjaiba is ellátogatunk tapasztalatszerzés céljából. Legutóbb Kecskeméten jártunk. — Bővül_e az új megyei művelődési központ feladatköre? — Megyei művelődési és ifjúsági központként működik majd. Ez azt jelenti, hogy kiemelten foglalkozunk az ifjúság kulturális nevelésével, szórakoztatásával. Gyakorlatilag azonban a város kulturális életének irányítójaként, valamint a szolnoki járás és a megye művelődési házainak módszertani központjaként működünk. — Hányán dolgoznak majd az új intézményben? — A műszaki-technikai dolgozókkal s a művelődési központ gazdasági életének irányítóival együtt kb. hét- venen. A népművelők — meg kell jegyeznem mindannyian szakképzettek — két csoportban végzik majd munkájukat. Továbbképzési, módszertani és ismeretterjesztési, valamint művészeti és szervezési feladatokat ellátó népművelői csoportok alakulnak. Bízunk abban, hogy az új művelődési központban sikerül majd eleven, pezsgő kulturális életet kialakítanunk, s megteremtenünk a kultúra igazi otthonát Szolnokon. TE Pedagógus továbbképző Felkészítés az új tantervekre Megyénkben 1974-ben kezdte meg munkáját a Pedagógus Továbbképző Intézet és Filmtár, s jóllehet nem tekint vissza nagy múltra, tevékenysége máris érezteti hatását. Legutóbb a megyei tanács oktatási, sport-, ifjúsági és egészségügyi, szociálpolitikai bizottsága elemezte az intézet munkáját. A pedagógus továbbképző legnagyobb eredménye mindenképpen az, hogy megoldotta a megye egyik legnagyobb értelmiségi rétegének rendszeres továbbképzését, lehetőséget nyújtott — szervezett keretek között — a szakmai és politikai ismeretek gyarapítására. Különösen nagy jelentősége van ennek napjainkban, az új oktatáspolitikai reformok bevezetésekor. Köztudomású, hogy a következő tíz esztendőben folyamatosan és fokozatosan minden iskolatípusban és minden tantárgyban kicserélik a nevelő-oktatómunka tartalmát meghatározó dokumentumokat. Ez olyan oktatáspolitikai lépés, amely nagy hatással lesz a pedagógiai gyakorlat fejlődésére, az iskolák oktató-nevelő munkájának alakulására. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a pedagógusok hogyan készülnek fel az új feladatok végrehajtására. A Pedagógus Továbbképző Intézet központi feladatának tekinti a következő években, hogy a megye csaknem ötezer pedagógusa kellőképpen megismerje az új tanterveket, s felkészüljön gyakorlati alkalmazásukra. Folytatódnak a már eddig is jól bevált továbbképzési formák; vezetőknek, alsó és felső tagozatos tanároknak, középiskolai pedagógusoknak, képesítés nélkülieknek, óvónőknek, a felnőttoktatás irányítóinak és sorolhatnánk, jelezve ezzel azt is, hogy a továbbképzés milyen szerteágazó területet ölel fel. Az intézet munkatársai havonta 40—50 rendezvény szervezéséről, elhelyezéséről és előadóinak biztosításáról gondoskodnak. Százhúsz kötettel kezdték Üzemi könyvtár a Járműjavítóban A MÁV szolnoki Járműjavító Üzemének könyvtárát 1867-ben alapították. A gyűjteményt a háború idején súlyos károk érték, s ma már mindössze százhúsz kötet tanúskodik a múltról: korabeli vasutas szakkönyvek, a Tolnai Világlexikon kötetei, s klasszikusaink néhány, a századelőn kiadott könyve. A könyvtár újjászervezése 1946-ban indult meg. A meglévő százhúsz kötet 2 ezer 400-ra egészült ki akkor, s az élteit harminckét év alatt 13 ezer kötetes gyűjteménnyé nőtt az egykori kölcsön- könyvtár állománya. Ezt leltározzák most. Balogh Attiláné könyvtáros előtt egy réges-régi leltárkönyv. — Lélektelen munka, any- nyi bizonyos — jegyzi meg a könyvtárosnő — de éppen úgy feladatunk, mint például a kölcsönzés. — Mit kérnek leggyakrabban? — Az ezeregyszáztizenhét olvasó nagy többsége szép- irodalmat, ifjúsági regényeket kölcsönöz, — A többi könyv csak a leltározásnál kerül le a polcokról? — Szó sincs róla. Egy példát mondok; a „Kell a jó könyv” pályázaton ötvenen vesznek részt az üzemből. Van olyan olvasó, aki a pályázat negyven ajánlott művét már elolvasta. — Megtalálta a könyvtárban mindegyiket? — Természetesen. Egyébként akkor sincs különösebb probléma, ha az állományból hiányzik a kért könyv. Könyvtárközi kölcsönzés útján gyakorlatilag a szakszervezeti hálózat sok millió kötete közül bármelyiket elolvashatják itt a Járműjavítóban is. Évenként körülbelül kétszáz alkalommal kérünk kölcsön könyvet. — Miket? — Főleg plusz példányokat az itt is meglévőkhöz. Például a vetélkedők idején, amikor egy könyvet egyszerre többen is akarnak olvasni. — Mennyivel gyarapodik évente az állomány? — Nyolcszáz-ezerkétszáz kötettel. Ez jórészt a könyvtáraktól függ, no meg a választéktól. Képtelenség minden könyvet beszerezni. Egyrészt lehetetlen lenne az évi 30 ezer forintból, másrészt felesleges volna. Ez a könyvtár egy adott olvasókört szolgál ki. Körülményeik, műveltségi szintjük, igényeik, érdeklődési körük s közművelődési céljaink ismeretében vásárolunk. Túlsúlyba a szépirodalom kerül, az állomány 67 százalékát ez teszi ki'. 1969-ben amikor idekerültem nagyon gyér volt a könyvtár állománya. Alapvető művek: lexikonok, kézikönyvek, ismeretterjesztő kiadványok hiányoztak. Az azóta megjelenteket megvásároltuk. — Es a szakirodalom? — Az üzemben külön működik a műszaki könyvtár. Ebben a két apró helyiségben nem férne el. Mi is alig férünk. Régi gond: nincs hely, nincsenek meg a munka tárgyi feltételei. Amit itt lát, az mind a műhelyekből került ki. Házi készítésű polcok, házilag gyártott katalógusszekrények, valahol egyszer már feleslegessé vált asztal, két fotellel. Helyben olvasásra nincs lehetőség. Folyóirataink kiszorultak a szocialista brigádklubba, egyébként hosszú idő óta nem tudjuk beköttetni az évfolyamokat. Talán a következő ötéves tervben bővítik a könyvtárat. Akkor majd új berendezést is kapunk. TE Mikor van uborkaszezon? Az idén - az időjárás miatt - később köszöntött be az uborkaszezon. A piacokon... De a kulturális programok ehhez nem igen igazodtak. Néhány városunkban, nagyközségünkben már május végetájt teljes volt a kulturális eseménytelenség. Majd a télen... A „majd a télen” szemlélettel lépten nyomon találkozunk. őszi, tavaszi és nyári tehetetlenséget takargat a kulturális rendezvények elodázásának ilyetén való megfogalmazása. Káros ez, mert a művelődés az egyén mindennapjaiban nem lehet kampány, hiszen így a kultúra igénylése és befogadása sosem vállhat állandó szükségletté. Legfeljebb csak hézagpótló szerepük van a kulturális kampányoknak, de kontinuitás hiányában az életforma módszeres megvál_ toztatásáról aligha beszélhetünk. A tények azt bizonyítják, hogy akkor van uborkaszezon, amikor a művelődési intézményhálózat azt — kimondatlanul — „meghirdeti”. Soha nem mutatkozott még akkora érdeklődés a különböző nyári játékok iránt.- mint az idén. Bizonyítja ezt az egri, a gyulai, a szegedi, a kecskeméti, a kalocsai, a bajai rendezvények — sorolhatnánk — látogatottsága. Az iparban dolgozók többsége a nyári hónapokban veszi ki szabadságát, s a szórakozni vágyók tízezrei áramlanak a Dóm térre, a gyulai és az egri várba, a Duna menti folklór fesztiválra. Tudomásul kell vennünk, hogy a megyében egyelőre nincs olyan nyári rendezvény, amely országos jelentőségű volna, s ennek megfelelően tömegeket vonzana. Sőt azt is kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy megfelelő szabadtéri színpadok hiányában — csupán a jászberényi a kivétel —még helyi vonzású nyári műsorokat is alig tudnak tartani. Marad tehát — nyári programként — a fesztivál-városokba történő utazás. örvendetes, hogy milyen népszerűek ezek az országjáró túrák. A martfűi Tisza Cipőgyárban például 450 jegyet váltottak meg a Dóm téri előadásokra. (Azért nem többet, mert nem kaptak!) De Szegedre „tartanak” a Nagykunsági Állami Gazdaság dolgozói, a kisújszállási Faipari Vállalat szocialista brigádjai, a Delta klub tagjai — hosszú lenne a sor. Ä különböző szabadtéri játékok igazgatóitól, szervezőitől kapott becslések szerint kb. 18—22 ezer Szólnok megyei nézőt fogadtak, illetve várnak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fesztiválok mindegyikének nagyon szegényes a propagandája, a jegyigénylők tanácstalanok: hol válthatnak jegyet a különböző előadásokra. A viszonylag magas megyei nézőszám ellenére azt kell megállapítanunk, hogy kulturális intézményhálózatunk a különböző nyári játékokra való orientálás tekintetében sem tudta kielégíteni az igényeket. Találkozók, hangversenyek Az uborkaszezon fedőnévvel illetett „nyári álom” szerencsére nem jellemző művelődési intézményhálózatunk egészére. Ahol értő módon, a nyár sajátosságainak is megfelelő programokat dolgoztak ki, ott ma is népesek a művelődési házak, klubkönyvtárak, — vagy éppen a „csillag színházak”, kirándulóhelyek. A jászalsószentgyörgyi Vadas kertben például tegnap és ma tartották a jászsági ifjúsági klubok találkozóját. Tizennégy különböző klubot hívtak meg erre a rendezvényre, szerény, de jó hangulatú „kis VIT”-et rendeztek).1 A kisújszállási városi művelődési ház az új lakótelepen tart esténként filmvetítéseket, a martfűiek ezer kismamát hívtak meg holnapra, szórakoztató műsorra, a kunmadarasiak egymásután fogadják az ország legjobb pop-együtteseit. És sorolhatnánk... Előre tervezni A nyári kulturális programok és a belföldi turizmus között szoros az összefüggés. A fesztiválok — általában a nyári szórakoztató rendezvények — száma nő —, az idei nyár rekord nézőszámot ígér. A legnevesebb együttesek, művészek minden eddiginél „kapósab- bak”, manapság már lehetetlen „alkalmi” szerződést kötni, — vagy ha igen, az olyan is ... Az előzőekből következően a nyári programok előre tervezésének szükségességére hívjuk fel a figyelmet. (Most kaptuk a hírt, hogy a csepeli utca színház és a Piramis együttes, is lemondta szolnoki szereplését.) Az idei nyári kulturális szezon egyik főbb hiányossága éppen a tervszerűtlenség volt. Ez egyaránt érezteti hatását szervezési és művészi kérdésekben. Holnapután már augusztus lesz. Az idei nyáron az eddig tétlenkedők már nem tudják eltüntetni a kulturális eredménytelenség szürke foltjait, de a következtetés kézenfekvő: hozzá kell látni az 1979-es nyári kulturális programok szervezéséhez. Tiszai Lajos MÉG CSAK NYOLCÉVES Hatévesen úgy bánt a hegedűvel, hogy akik hallották, esküdtek rá, viszi még valamire. A jóslatokra rácáfolt a szegénység. Hiába vették fel a debreceni s a budapesti Zeneművészeti Főiskolára, mégsem tanulhatott, kellett a pénz a családnak. Szinte gyerekfejjel, tizenhárom évesen zenekart vezetett, köbben zeneiskolába járt zongorázni, s zeneszerzést tanult. Később tanított is Czenke Mihály majd több mint húsz éve a Szigligeti Színház zenekarában játszik. Az ismerősei mondják: a lánya, a nyolcéves Anita szépen zongorázik,, sok versenyen első lett! Azt mégcsak kevesen tudják, hogy Czenka Anita neve mellé majd azt írják tanévkezdéskor a szolnoki Mátyás király úti általános, s az abonyi zeneiskolában, hogy „Felvették a Zeneakadémiára.” Szépen zongorázik? Túl egyszerű a megfogalmazás. Anita gyönyörűen, hibátlanul csalogatja elő a hangokat a hangszerből, kottából és anélkül is játszik Bach, Beethoven, Mozart, Bartók műveiből. Elbűvölve hallgatjuk, az apa viszont most kevésbé elégedett leányával. — Meglátszik, hogy nyaralni volt, s kihagyott egy hetet — magyarázza. Anita nem szól semmit, elmerengve néz a falra, majd ujjai ismét a biilenytűkön, lába alig éri el a pedált. Az etűd végén kérdően ránk néz, elég volt, vagy játsszak még valamit? Szívesen hallgatnánk akár estig, de beszélgetni is szeretnénk. — Mióta zongorázol? — Hároméves korom óta. — Mit játszol a legszívesebben ? — Szonátát. Anita szűkszavú válaszait apja egészíti ki: — Az óvodában tanult dalokat úgy gyakoroltuk itthon, hogy én játszottam, Anita pedig énekelt, s közben figyelte a kezem. Aztán felültettem a zongorához, s — először — óriási megdöbbenésemre eljátszotta a dalt. Egy hét múlva már ismerte .az összes hangot. Négyéves korában kottáról játszott, ha leütöttem egy akkordot, ő megmondta, melyik volt. Abszolút hallása van, a vonatfüttyről megállapítja, milyen hangokból áll. Alig múlt ötéves, amikor beírattam az abonyi zeneiskolába, hetenként egyszer vittem, hoztam. Egy alkalommal, amikor a tanárnőre vártunk, eljátszottak előttünk hegedűn egy dalt, Anita kezébe adták a hangszert. Mindannyian kővé meredtünk; a lányom hibátlanul „visszajátszotta”. — Mennyit gyakorolsz? — fordulunk ismét Anitához? — Sokat. — Nagyon csendes, érzékeny, befelé forduló, nehezen oldódó a lányom, — siet segítségünkre ismét az apa. — Amíg óvodás volt, minden reggel zongoráztunk, ez olyan természetes volt, mint a reggeli. Mióta iskolába jár, naponta általában másfél, két órát gyakorol. Jut idő azért játékra is, de Anita csak ritkán megy le a játszótérre barátnőjével, szívesebben zongoráztatja kétéves öccsét. A kisfiút azonban inkább apja hegedűje csábítja. Anita nemcsak a zenében tehetséges, a többi tantárgyból is színjeles. — Lehetőség van arra, hogy magánúton végezze el az általános iskolát az Akadémia mellett — mondja az apa — de mivel amúgyis nagyon zárkózott, úgy döntöttünk, hogy jobb, ha a korosztályának megfelelő közösségbe is jár. A felvételi vizsgán a Zene- akadémián az idén Anita volt a legfiatalabb. A felvételi anyagot két hét alatt megtanulta, s tartalékként több darabból is készült. Ezek előadására azonban nem került sor, a kislány tehetségéről néhány akkord után meggyőződhetett a felvételi bizottság. T. G. Anita m rr ■ a I r
