Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 30. Utcák, terek, szobrok A z UNESCO felhívására minden év­ben világszerte meg­rendezik a képző­művészet világhetét. Az idei eseményso­rozatban ezúttal az utcák, terek, par­kok művészete áll majd az ünneplés középpontjában. Azok az alkotások, amelyeket naponta látunk, amelyek ked­ves ismerőseinkké, szűkebb-tágabb kör­nyezetünk szimbó­lumaivá váltak. A hétköznapokat szépí­tő köztéri alkotások sok Szolnok megyei város és község parkjait, ligeteit, sé­tányait is díszítik. Képeinken ezek kö­zül mutatunk be néhányat. (Címké­pünk: Ispánki Já­nos Arany János szobra Kisújszállá­son). Nagy Zsolt felvételei A történelmi múltat idéző Radnai Béla szolnoki Damjanich-emlék­müve Pásztorlányka. So­mogyi Árpád szob­ra Karcagon Ápolónő gyermekkel. Simon Ferenc alkotása a szolnoki egészségügyi szakiskola ud­varán A pásztorok védő­szentjének, Szent Vendelnek szobrát 1866-ban állították fel Jászberény határá­ban A tiszaföldvári gim­názium szép park­jában méltó helyet kapott Papi Lajös Kopernikusz port­réja Nagy István Kőkecskéje a szol­noki Ságvári körúti óvoda ud­Lenin-szobor Szolnokon. Kocsis András alkotása A kisújszállási főtér központjá­ban áll Tápay Antal lovas­szobra varának dísze — emellett a gyerekek kedves játékszere Borbereki Kovács Zoltán Aratók c. domborművé a szolnoki Dam­janich Múzeum folyosóján MŰVEZETŐK Avagy cintányér között /Bvegök Ezek az emberek vagy asz- szonyok általában nem ordí­toznak, még ha úgyis hírlik néha róluk. Egyesek vélemé­nye szerint, két cintányér kö­zött ők a levegő — ha az egyik közelít a másikhoz: szorulnak. A hasonlat sántít, mint általában a hasonlat — mert ha egyezik a „lent” és a „fent”, könnyebb a dolguk. Faggatva őket a mindenna­pokról szemvillogtatást, fog- csikorgatást várunk. Ez is a felszín, hiszen ugyanúgy mint más, megadással tűrik sorsukat, végzik munkáju­kat. Különleges életek, érzé­sek leírása helyett következ­zék néhány vélemény. Az el­beszélők művezetők. KÉT FIGYELMEZTETÉS Mércse Lászlóné, a Fékon Fehérneműgyár kisújszállási üzemében nem titkolt ideges­séggel nyomkodja a főkap­csoló billentyűjét. Vihar van, s időnként áramszünet. A műhelyben fülledt meleg, az asszonyok, lányok izgatottan pillantanak fel néha a gép mellől. Pár mondat a csendes szobában elhangzottak kö­zül: — Akkor vagyok ideges, ha nem halad a szalagon a mun­ka. Ilyenkor állnak az én be­osztottjaim is, a vasalók, a befejezők. Pénzük bánja a kényszerpihenőt. Régen ve­lük együtt gépen dolgoztam; tudom, milyen érzés, ha cso­rog ki a borítékból a forint. Bár nem feladatom, de ha nincs mit vasalni, lemegyek a szalag végére buzdítani, ha úgy tetszik, nógatni. — Fiatalasszony. Honnan a tekintély az idősebbek s a még fiatalabbak előtt? — Arra gondol, hallgat­nak-e rám? Azt mondtam, hogy dolgoztam a gyártás minden pontján. Ismerem a műveleteket, a munkafáziso­kat, ezért veszem észre, ha kihagyott valaki egy mozza­natot. Előfordul az ilyen, hogy jobban haladjanak. Kérlelhetetlenül visszakozót kell fújni — mondom nekik, jobb még most átdolgozni, mintha a meó, netán a vevő adná vissza. Aztán előfordul fegyelmezés is. Mondok egy példát. Kevés anyag jött a szalagról. Azt mondják az asszonyok, ők ezt nem csinál­ják, hisz egész nap olyannal dolgoztak, amivel sok az ap­rólékos munka, nincs meg a pénz. Mondom, örüljünk, hogy van mit csinálni, és ki­adtam az utasítást: dolgozza­nak. Két asszony kiült a pád­ra .. . Ebből lett a figyelmez­tetés. Aztán van mozgóbér- elvonás például.'... Kényel­metlen az ilyen nekem is. — Nem tart attól, hogy fe­gyelmezés után odébb áll az illető? — Álljon ... Joga van hoz­zá, úgy mint a munkához. Megjegyzem, én főleg idő­sebb asszonyokkal dolgozom, többségük nem ül a varrógép mellé, mert nem lát már olyan jól, mint egy fiatal. Korosabbak, tehát véletlenül se buliból járnak dolgozni .. . Keresni akarnak. Az utasításokra terelődik a szó. Akad közöttük olyan is, amely íróasztal mellől jő, de a szalagon a vasalógépek mellett bebizonyosodik: élet- képtelen. Ez is hozzátartozik a munkás-vezető kapcsolat­hoz, mint a következők: — Nézze, én magánügyek­kel id foglalkozom. A nők közlékenyek, számon tartják egymás búját-baját. Az egyik asszony teljesítménye le­csökkent tegnapról mára. Félrehívom: kérdezem, mi baj ? Válik ... Nem terhelem túl munkával, nem nyagga- tom. van elég gondja. Aztán előfordul, hogy Juliska plety­kál, vagy a másik, a harma­dik. Itt ezt is el kell intézni. Munkás-vezető kapcsolata. Hogy az utóbbiak figyelnek az előbbiekre; köztudomású. Példa bizonyítja, ennek el­lenkezője is igaz. Az építők­nél történt: két éve jött a felelős vezető, elterjedt a hí­re, menni készül. Az egyik brigád sokszorosan kitünte­tett vezetője felkereste: „szó­val, hogy is van ez? Jövünk meg megyünk . ..” SZEMÉBE VÉGIáK Pincze Imre, a Szolnok me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat művezetője némi gon­dolkodás után ennek magya­rázatát fogalmazza: — Az építőiparban min­denki tudja, szabadban dol­goznak az emberek. Kániku­lában szúrja őket a nap, ősz­szel veri a szél, az eső, tapad csizmájukhoz a sár. Olyan nyersek, mint a természet. Itt nincs az, hogy „megfúrom a főnököt”, vagy hogy haj­bókolnak előttem, s mögöt­tem meg megy a susmus. Nyílt sisakkal játszik min­denki. A vezetőnek, ha buta­ságot csinál, szemébe vágják: hülye vagy... de ha tenni kell, végzik munkájukat, csak annyit szólnak — rend­ben, főnök. — Számít a hangnem? — Lefelé is, felfelé is. Van olyan munkás, akinek azt kell mondani: maga pedig most azonnal megcsinálja ezt, meg azt, a kutyamindenit. Van, akinek csak szólok: Jó­zsikám, ez lesz a dolgod, ért belőle. A problémákat felfe­lé néha „csomagolni” kell, hagyni, mintha rájönne a sa­ját találmányára az illető. Nálunk nem szokás az igazat elhallgatni, persze ehhez nem tartozik hozzá az asztalcsap­kodás. Minden héten koope­rációs értekezletet tartunk, elmondhatjuk a véleményün­ket. Mondhatjuk? — kell mondani.. — Előttünk halad­nak a panelesek, utánuk kö­vetkezünk mi, bennünket kö­vetnek az asztalosok, a kő­művesek. Ha az én csoport­jaim lazítanak, akkor nem halad az ő munkájuk sem. Néha van is hajtás ... — Mikor? —- Hát most a Széchenyi lakótelepen dolgozunk. Az egyes,| kettes ütem átadása előtt meg kellett nyomni a gombot. Még éjszaka is dol­goztak az embereim. — Nem lehetett könnyű rá­beszélni őket. — Gondolhatja, nem az én két szép szememért jöttek. Hajtott a munka bennünket, és hogy őszinte legyek, túl­órapénzt is kaptak. Az előb­bi kooperációs tanácskozásra visszatérve — itt megálla­podunk a tennivalókban és a határidőkben is. Egy épület­nél, ha a festés rossz például, hiába dolgozott jól a gázsze­relő, csak szidják az építőket. A művezető s a munkás egy­másra utalt, hiszen víz- vagy gázszerelésnél nem lehet hi­bázni. Ott csak minőségi munka van, és semmi más, mert az emberéletbe kerül. Nem is ezen vitatkozunk, ha­nem a hogyanról. Elkeserítő, ha sokszori szájbarágós után sem úgy csinálják, ahogyan az ember akarja. De az se szívderítő, ha nincs éppen anyag. Néha fel is csattan az ember, aztán később átgon­dolja, mi volt a jó meg a rossz mondandójában. Este például lefekvés után leper­geti az aznapi filmet... Hogy a bosszúságok ellenére szép ez, azt akkor érzem legjob­ban, amikor a fiammal uta­zom. Jó mondani egy épület­re: igen, apa is csinálta. RZ UVEGKflLITKflK Való igaz, aligha gondo­lunk arra télen, vajon mi melegíti a húszfokos hideg­ben a panelezőket, mit érez a kétszázadik méter papír felragasztása után a tapétá­zó. Mire gondolhatott vajon rohantában az a pár kőmű­ves vagy burkoló, mit kiált­hatott ugyanakkor a hatodik emeleten hegesztő gázszerelő, amikor a földszinten kigyul­ladt az apparát acetilénes tartálya. Mit érzett annak az építkezésnek művezetője, aki mindezt látta, s a másik sze­relő, aki hidegvérrel elzárta a palack csapját. Rávághat­juk, ezért kapják a fizetésü­ket... Rávághatjuk? Szó sincs hősiességről. Em­berek, dolgoznak. Néha „megy” a tréfa a művezető­nek is. Mint a Járműjavító üzem új Diesel-csarnokában, amit pár hete adtak át. A művezetők magasba épített üvegkalitkát kaptak szobául. Innen látni minden terület minden munkahelyét. Ügy becézik: akvárium. Január­ban kezdődött meg a költöz­ködés, márciusban kérdezték is a munkások: mikor tele­pítik már be oda a „kroko­dilokat”. Az első, aki beköltözött, Ondók István művezető volt: — Bosszankodtunk az üvegkalitkák miatt. Nem azért, mert kilátni rajta, az jó. Néha viszont nekünk, mű­vezetőknek is meg kell fogni egy-egy géprészt, segíteni a munkát. -Ilyenkor az ember, ha feljön, megmosná a kezét, de nincs hol. Szóltunk a szak- szervezetnek: nemsokára lesz. — Pár perce említette egy rossz emlékét újságcikkel kapcsolatban... Elmondaná? — A költözés után jelent meg. Félreérthették talán ? Mindenesetre arról szólt, hogy kész a hajtóművekhez a próbapad. Hát nincs kész. Ha tegnap működött volna már, akkor is késő lenne. Nem mindegy, hol derül ki: milyen munkát végeztünk. Valahol a síneken, az üzem­től 100 kilométernyire, vagy itt, a csarnok hajójában, ahol sebességváltóktól kezdve irányváltókat és hajtóműve­ket javítunk. Kell ez a mun­kánkhoz, mint a sok-sok al­katrész. Román mozdonyokat is felújítunk, — ezeknél az utóbbiból alig van pótlás, többet szét kell szedni, hogy egy fődarabot megjavíthas­sunk. Ez lényegesen több munkát jelent — teljesít­ménybérben dolgozunk, nem mindegy tehát^ hány plusz százalékkal zár a csapat. — -Jk bosszúságokról esáB# eddig szó, beszélne a sike­rekről? — Talán a leglényegeseb­bet: sikerült úgy átköltözni az év elején a régi helyünk­ről ide — szakaszosan —, hogy sem a termelés, sem az emberek fizetése nem érezte meg. — Az íróasztalán iratcso­mók ... Sok az adminisztrá­ció? — Lehetne kevesebb is. Ha a raktár kiépül teljesen, nem lesz majd annyi járkálás a vételezések miat* a papír­munka is csökken. Sok időt vesz el a tervezés, a munka- folyamatok kialakítás^. Az­tán órákat kell szánni néha olyan kellemes kötelességre, mint például a jutalom vagy a fizetésemelés elrendezése, összeülünk a szakszervezet képviselőivel, eldöntjük, jo­gunk ez is, mint a büntetés, a figyelmeztetés. R JOGOKON TÚL Az értelmező szótár azt ír­ja róluk: a műhely vagy a gyártási részleg vezetésével megbízott műszaki dolgozó, aki a gyártásvezetés — lásd: „fent” — és a műhely — lásd: „lent” — közötti kap­csolatot tartja fenn. Továbbá megjegyzi, hogy miniszterta­nácsi határozat szabályozza jogaikat, kötelességeiket. Ar­ról nem szól — kevés erre egy lexikonnyi hely — okta­tók, pedagógusok, nevelők is egyben, keménykezű megkö- vetelők, (apáskodók), megér­tők, néha lelki szennyestar­tók, diplomaták, hasonlattal élve két cintányér között le­vegők — a művezetők. Hajnal József

Next

/
Oldalképek
Tartalom