Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-28 / 176. szám
1978. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Holnap nyílik a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum Kttzel kétéves felújítás után holnap délelőtt nyitja meg újra kapuit a látogaták előtt a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum. A kivül-belül átalakított épületben a Változó Tiszatáj című állandó kiállítás Tiszafüred környékének történelmét, néprajzát mutatja be, a török hódoltságtól napjainkig. Az állandó kiállítás mellett két időszaki tárlat is otthont kapott a termekben. Az egyik a tiszafüredi fazekasok ránk maradt kiemelkedő munkájából ad mesterenként válogatást, a másik a százegy éve alapított múzeum legjelentősebb eseményeit villantja fel. TISZAPÜSPÖKIBEN Sokat javult, de az igényektől elmarad az ellátás- Ha vasárnap jön, amolyan júliusi majálisba csöppen. Lesz kötélhúzás, zsákbanfutás, köcsögtörés meg mindenféle sportverseny is, kétszázötven vendéget várunk! - jegyzi meg Szécsi János, a büfé vezetője Tiszapüspökiben. Együtt, egyedül — Két éve még egy kis faházikóból, azelőtt sátorból kapott itt valamit az éhesszomjas nyaraló. Ahhoz képest, ami most van, nagy lépés előre, ezért elismerés illeti a Törökszentmiklós és Vidéke Áfészt — mondják a körülöttünk állók, — de észrevehetnék, hogy ez már kevés! A büfé vezetője panaszolja, hogy rossz az áruszállítás. Szombat van, a palackozott sörnek már csütörtök óta itt kellene lenni, de csak a göngyöleg hever a szabadban, hetvenezer forintnyi érték. Pedig már az ellenőrök is felírták, hogy növelni kell a raktárt. Szécsi János május elején vette át a büfét, s amikor a folyó vize először „lement”, a meleg egytál ételek kiszolgálását is megkezdte feleségével. Napi 35—40 adagot szállítanak ki a faluból, az áfész étterem konyhájáról, meg ötven pogácsát. — Sajnos nem tudják az ételmennyiséget növelni a konyha kapacitása miatt. Kenyeret nem küldenek az ebédhez, a saját pénzemből veszem. Ma is bent voltam a faluban, lovaskocsival hoztam ki az árut... Már gondolkodom azon: érdemes-e ilyen körülmények között tovább csinálni... — Higgye el, a Tisza kétszáz kilométeres szakaszán ez a legszebb strand, és vasárnaponként kétezer ember is megfordul itt, mindegy hogy milyen az idő! Tiszakécskén az ellátás sokkal jobb, pedig kisebb a strandja. Kuglipálya is van, meg ÄBC áruház. Itt meg tejet, péksüteményt sem kapunk, pedig sok a gyerek! Mi is hárommal vagyunk. — Szombati Antal a Finommechanikai Vállalat törökszentmiklósi gyárában dolgozik, nyári szabadságát tölti családjával. — Mindig itt vagyunk a hét végén is, legalább húsz éve. — A megyei ifjúsági horgásztáborban júniustól szeptemberig állandóan húsz gyerek lakik a horgásztanyán, pedagógusokkal. A büféből kapják az ebédet. Szeretnénk ha reggelizni, vacsorázni is itt lehetne, de nincs tej, kifli — szól közbe Jánosi Imre, a szolnoki Munkás Sporthorgász Egyesület elnöke. — Hogyan oldják meg? — önellátóan. Magunk járunk el kocsival bevásárolni. — Gyorsan hozzáteszi: — Nem a büfést bíráljuk, hiszen amióta ő itt van, azóta lehet kapni kávét, csapolt sört, még újságot is... — Mi minden van itt a horgászok paradicsomában? — A nyaralótelep százhatvan telkén már száztíz ki- sebb-nagyobb házban laknak, ez legalább négyszáz ember. Aztán az olajbányászok, a TITÁSZ, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a Hűtőgépgyár üdülőjében rendszeresen váltják egymást a nyaraló dolgozók. A hétvégeken megsokszorozódik a látogatók száma. Jogos az ellátás javításának igénye. Szolnokról is sokan jönnének — olyanok, akiknek nincs itt üdülőjük, de szeretik a Tiszát, a homokos partot, a jó levegőt —, ha nem kellene a falutól annyit gyalogolni, s ha jutna számukra is enni-innivaló. Sok mindent megoldottak már a horgászok, amihez nem kértek segítséget a tanácstól. Saját költségükre bevezették a villanyt, most a vizet, azelőtt kutat fúrtak. Kérésükre a Volán 7. sz. Vállalat — a menetrend szerinti járatok végállomásáig — „horgászjáratot” indít naponta. Reggel fél hétkor indul az autóbusz Szolnokról, este fél nyolckor hazaszállítja a horgászokat. És ha megépítenének egy körfordulót, a Volán meghosszabbítaná a járatot a gátig. Ebben talán a tanács is segíthetne. És az áfész, a jobb áruellátással. R. E. Népszerűek a nyári táborok Az idén — a tavalyinál 10 ezerrel több — mintegy 50 ezer általános iskolás diák népesítheti - be a nyári napközi táborokat. Az Oktatási Minisztériumban elmondták: a tapasztalatok szerint a szülők többsége örömmel fogadja azt a lehetőséget, hogy gyermeke pedagógusok felügyeletével, kellemes környezetben vakációzhat. A fővárosbon — a tavalyihoz hasonlóan az idén is — naponta mintegy 16 ezer diák keresheti fel a nyári napközi táborokat. Gsongrád megyében 2300, Hajdú-Bihar megyében 2000, Szolnok megyében 1800, Borsod-Abaúj- Zemplén megyében pedig több mint 1600 diák napi programjáról gondoskodnak. A pedagógusok e program vázát már a tanév végén megformálták. Ezt most a diákok javaslatait, ötleteit figyelembe véve gazdagítják tovább. Nem hiányzik a táborozok nyári napjaiból a könyv, a zene, a játék, a sportolás, a kirándulás, örvendetes, hogy az idén a korábbinál is több leendő pedagógus, egyetemi és főiskolai hallgató tölti a nyarát, vagy annak jelentős részét a gyerekek között. Az idei nyáron — előzetes adatok szerint — több mint 370 ezer diák vesz részt a nyári napközi táborokban, az úttörő táborozásokon és országjárásokon, valamint a szervezett üdültetésben. Zalaegerszegen Számítástechnikai intézet Szeptember 1-én Zalaegerszegen megkezdi működését a Zala megyei Számítástechnikai Intézet. Az intézet kettős feladattal működik majd: ellátja a középfokú számítás- technikai szakemberképzést, R—22_es típusú szovjet gyártmányú számítógépegysége pedig elvégzi a tanácsok és a tanácsok irányítása alá tartozó intézmények adatfeldolgozását. Az új tanév kezdetétől a zalaegerszegi Csá- nyi László Közgazdasági Szakközépiskola 4 évfolyamának 200 diákja vesz részt folyamatosan számítástechnikai képzésben. Az Oktatási Minisztérium támogatásával létesített intézetben a rendszeres tanítás mellett továbbképző tanfolyamokat is tarthatnak. — Olyankor bizony bőven akadt dolgunk, mert tömegesen „rajzottak” ki az emberek a folyóra. Még úgyszólván nyár sem volt, mégis több mint negyven személyt a helyszínen bírságoltunk, hatott feljelentettünk a hajózási szabályok megsértése miatt — magyarázza Szénási Pál alhadnagy, a szolnoki Vízrendészeti Kapitányság őrsparancsnoka. — Egy személy — B. Sándor szolnoki lakos — ellen bűnvádi eljárást voltunk kénytelenek kezdeményezni, mert ittasan vezetette motorcsónakját. A szonda jelentős mennyiségű alkoholfogyasztást mutatott ki... Az ellenőrzések rendszerességével és szigorúságával a balesetek megelőzését szolgáljuk... — teszi hozzá. — Gondolom, nemcsak szondáznak, büntetnek? — Természetesen, A jó időben bízva, minden évben május végén — június elején propaganda „hadjáratot” indítunk a folyóparti települések lakói, az iskolák tanulói, a Tiszával valamilyen kapcsoNEMCSAK IGAZSÁGOKRA, féligazságokra, hanem statisztikai adatokra is rásüthető a „közhelyszerű” jelző. Esetünkben azonban nem annyira a tartalom, mint inkább gyakoriság szempontjai alapján. A világszerte mért és elemzett válásról tanúskodó adatok alapján elmondható: íme egy terület, ahol ott vagyunk a világ élvonalában. Ami érdekesség lehet. Nálunk, a hetvenes esztendők Magyarországán, a tulajdonképpen fiatalnak nevezhető házasok is hamar kimondják a megannyi eljárási tortúrát maga után vonó két szót: elég volt! Aztán keresetek, viszontkeresetek, tárgyalások, az esetleges vagyon megosztása és ismét tiszta a kép: szabad az életét nemrégiben egymáshoz kötő emberpár. Nem tudni pontosan, mi az oka a korai házasságoknak és a korai válásoknak, mégis megkockáztatható: korántsem egyértelműen a meggondolatlanság számlájára írhatók a fiatalon felbontott élet- közösségek. Az efféle ítélet igencsak veszélyes dolog, meglehet éppen a tartalmat takarja el szép látványosan. Mert egy válás aligha választható el a házasság körülményeitől. Hangsúlyozom, fiatalokról van szó, így az egybekelés és ami tulajdonképpen fontosabb nála, az együttélés körülményei meglehetősen sajátosak. Mondják, s nem minden alap nélkül, hogy a család és a munkahely az a két színhelye az emberi életnek, amely elsődlegesen befolyásolja hangulatainkat, érzéseinket, mondhatjuk úgy is: közérzetünket. Az egyik a másikra, a másik az egyikre igencsak hatással van. Képzeljük csak el. Egy huszonéves, alig egy-két esztendeje dolgozó fiatalember, tulajdonképpen logikusan, úgy határoz, semmi más nem hiányzik élete teljességéhez, csupán, hogy egybekeljen a választott leánnyal. „Munkám van, a szüléinknél ellakhatunk, nem lehet akadálya a boldogságunknak” — gondolhatja, persze korántsem ennyire fennkölten, ám a tartalmat tekintve mindenképpen így. A dolgok simán, szépen mennek a maguk útján — eljegyzés, meghívók, asztalfoglalás, akármelyik étteremben —, a zene, az ünnepélyes pillanatok után aztán következik a vízválasztó lényeg: együtt kell élniük egymással. És talán, ez a legnehezebb az egészben. latban álló munkahelyek — KÖTIVfZIG, MAHART, Regionális Vízmű stb. — dolgozói körében. Előadásokon ismertetjük a vízi közlekedés és fürdőrendészet szabályait. Elmondjuk, hogy nem szabad állva evezni, ki kell térni a hajók elől, ki kell kerülni a kijelölt fürdőhelyeket, hajó- zóúton tilos a fürdés, felhe- vült testtel nem szabad a vízbe ugrani és más efféléket. — Fontos dolgok ezek, hiszen a tizennégy éves gyerek, ha úszni tud, már közlekedhet csónakkal... — Legutóbb a tiszaligeti táborban, a középiskolai túravezetők tanfolyamán beszéltünk e témáról. Oktatófilmet is vetítettünk. A kiskörei zsilipekre való behajózásnál könnyen történhet baleset. Elmagyaráztuk a figyelmeztető táblák értelmezését, elmondtuk, melyik partközeiben haladjanak, fogják meg a kapaszkodókat ... — A magas vízállás miatt nincs remény a tiszai fürdőzésre? Követve a megálmodott átlagtörténetet, a kezdet még simán megy. Aligha létezik olyan földi lény, aki ne örülne a maga választotta új helyzetnek. Aztán — nem ritkaság — valamelyiküknek nehézsége támad a munkahelyén, szorongását természetszerűleg hazaviszi. Kérdés, fel tudja-e őt oldani a szeretett lény? Az anyós vagy az anyósék egy-két hónap elteltével már korántsem olyan barátságosak, segítőkészek, mint annak előtte. Íme, egy újabb helyzet, amely állás- foglalást, esetleg döntést kíván. Szükségként jelentkezhet az elköltözés is, csakhát Ihová!, kihez és mennyiért? Egy jó albérlet manapság inkább főnyeremény, mint szükségmegoldást jelentő tény. És ha minden együtt van — a lakás, a megélhetést biztosító pénz, a megértés —, még akkor sem nevezhető könnyűnek a fiatalok helyzete. Egy együttéléssel súlyosbított vagy inkább megnehezített kapcsolat képtelen rá, hogy önmagában, önmagától szépen fejlődjék egészen a kiteljesedésig. Valahogy élni kell, s az élet megfelelő, az adott ember — esetünkben emberek — személyiségjegyeihez igazított minták alapján szinte lehetetlen. Korántsem másolásról, a már látottak pontos kopírozásáról ejtek én szót e helyütt, csupán arra utalnék: kell lennie elképzelésüknek az, össze- házasodóknak a leendő együttes életükről. Sok szó esik róla mostanság, hogy a mai huszonévesek képtelenek rá, hogy úgy éljenek, mint szüleik, nagyszü- leik. Érthetően, hiszen egészen más, esetenként homlokegyenesen ellenkező feltételek között nevelkedtek, vagy neveltettek, mint az őket megelőző generációk. Másképpen gondolkodnak, mások az igényeik mindenben, miért éppen a házasság lenne kivétel ez alól. Ami igazán nehézzé teszi a dolgot az együttélésnél: az a minta szükségszerű hiánya. Mert a munkára, a hivatás szereteté- re a család megtaníthatja a leszármazót — az élettapasztalatok itt sokat segítenek. ÉS KISSÉ rezignáltan idézhetünk egy másik statisztikai adatot is. A tapasztalatok szerint a fiatalon elváltak második életközösségére már a siker, a jellemző. — Amikor a múlt hét első felében Tiszalökön elkezdték a duzzasztást, és erőteljesen apadni kezdett a folyó, az illetékes helyi tanácsokkal kijelöltük a szabad strandokat. Ezt — természetesen — ellenőrzés előzte meg. Vizsgáltuk, hogy az ár nem rongál - ta-e meg a partot, nehogy egy partszakadás balesetet idézzen elő. Eddig kilenc helyen jelölték ki a folyami strandokat. Tiszaburán a községgel szemben* a folyó jobb partján, Roffnál a bal, Tiszabőnél, Ti- szasülynél és Kőtelek—Nagykörűnél ugyancsak a jobb partot találták fürdőzésre alkalmasnak. Tiszapüspökinél a szokott helyen, a bal parton, Tiszavárkonynál a jobb, Vezsenynél a bal oldalon lehet fürödni. A tizedik a szolnoki lesz, feltehetően a tavaly kijelölt helyen. — Sajnos, az újabb nagy árhullám miatt a szolnoki szabad strand még nem használható, és apadás után ismét ellenőriznünk kell a már kijelölt fürdőzőhelyeket is. Reméljük, hogy a jó idő most már tartós lesz, megszűnik a csapadék, így mihamarabb erre is sor kerül! — rónai — M. P. Ha majd Apad a Tisza, élénkül a vízi élet Mit tettek a vízi balesetek megelőzésére? I Emberemlékezet óta nem volt ilyen szeszélyes a Tisza, mint az idén. Árhullám árhullámot követett a rengeteg csapadékból, és az igazi nyár — a vizimádók életetö eleme - is csupán egy-egy napra villant fel.
