Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-20 / 169. szám

1978. július 20. ■ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A szívsebészet országosan kiemelt programjában Debrecen is szerepet kapott. Dr. Schnitzler József professzor vezette II. számú Sebészeti Klinikán már évek óta dolgozik egy szívsebészeti munkacsoport dr. Gömöry András professzor irányitásával. A következő években ez a munkacsoport — a hátterét képező kivizsgáló apparátussal együtt - egy regionális központtá fejlődik. Ma már rendszeresen, hetenként végeznek motoros sziv- mütéteket, zárt szív- és érműtéteket. Emellett az elektromos szívritmuskeltő (pacemaker) beültetéseket is elvégzik Környezotvódolom Tiszafüreden Nemcsak pénz kérdése Védnökség parkok, utcák, terek felett Tizenéves óvó nénik Elöljáróban le kell szögez­ni : környezetvédelmi téren ma még Tiszafüreden és a környékén nem fordult elő jelentős természeti károso­dás, az állatvilágot súlyosan tizedelő ipari szennyeződés. Mivel azonban a település a nyolcvanas évek elejére üdü­lőkörzeti centrummá alakul, nem hiábavaló annak vizs­gálata, hogy jelenleg ezek­nek a követelményeknek mennyiben felel meg a járási székhely, illetve környezetvé­delmi szempontból melyek a legsürgősebb tennivalók. Közhely, de igaz: a ter­mészet és a környezet meg­óvása pénz és szemlélet kér­dése. Ami az anyagiakat il­leti, felemás a helyzet: az alig néhány éve működő Alumíniumárugyár és a ta­valy óta üzemelő Kuntej társulás modern létesítmé­nyei máris tekintélyes sum­mát fizettek környezetszeny- nyezésért. Mindez azért for­dulhatott elő, mert nem gon­doskodtak a megfelelő szű­rőberendezések üzembe ál­lításáról, hiszen az itt el­spórolt százezrek, milliók csökkentették az építkezés költségeit. Hogy ez a szem­lélet milyen súlyos következ­ményekkel járhat, talán fe­lesleges is bizonygatni. A települések hasonló jel­legű vizsgálatánál mindig döntő szempont a csatorná­zás, szennyvízelvezetés és -tisztítás problémája. Mind­ez a község ipari vállalatai­nál, intézményeinél meg van oldva, a lakóházaknál vi­szont alig három százalék­ban. A helybéli szennyvíz- csatoma-hálózat hossza 7,2 kilométer, s a jelenlegi tisz­títóberendezés a napi 850 köbméter szennyvízből mind­össze 375-öt tud fogadni. Igaz, már elkezdődött a köz­ség határában az új szenny­víztelep kialakítása, amely átadása évében, 1981-ben már napi 3 ezer 600 köb­méter szennyvizet is képes feldolgozni, tisztítani. Bár a 67 kilométer belte­rületi útból 32 már burkolt, tovább folyik a sár elleni küzdelem, és ebben a terv­időszakban 20 kilométer földút szűnik meg a nagy­községben. Igaz. még ez a mennyiség sem képes telje­sen megszüntetni a belterü­leten a porfelhőket. Részben megoldatlan a szemét tárolása, elszállítása. A tanácsi bérlakások elől naponta lovaskocsi üríti a kukákat, de a kertes házak­ból gyakran az árokba ön- tik a háztartási hulladékot. A nagyközség parkjai a múlt esztendőben kétezer négyzetméterrel növekedtek, s általában gondozottak. Mindezek ellenére Tiszafüre­den nyilvános játszótér nincs, ráadásul az orvosi rendelő és a strand közötti park kel­lős közepén néhány dróthá­lóval körülkerített kutyaól „díszeleg” — néha üresen, olykor-olykor lakottan. Ami a község körüli terü­leteket illeti, a Hámán Ka­tó Termelőszövetkezet szét­szórt tanyaközpontjaiban is akadna tennivaló. A gépek mosásakor lecsurgó olajos víz szétfolyak a földeken, változatlanul kevés a szilárd burkolatú út, a telepek kö­rüli zöldövezet, erdő. Mindezek ellenőrzésére, vizsgálatára jó néhány éve megalakult a helybeli kör­nyezetvédelmi bizottság — de a testület mindezideig csak papíron működik. Ép­pen ezért időszerű volt dr. Molnár Miklós községi fő­orvos és Kádár Kálmán já­rási NEB-elnök vezetésével a járási NEB vizsgálata. Je­lentésük a tennivalókra is felhívja a figyelmet. Ezek közül néhány: törekedni keli arra, hogy időben elké­szüljön a tisztítómű, a házi szennyvizet tároló aknákban kell elhelyezni, locsolni a portalanított utakat, körül­keríteni a szemétlerakót, a termelőszövetkezetnek köz­ponti kocsimosót létesíteni, rendszeresen fásítani, erdő- sávot telepíteni, a fáradt­olajat edénybe gyűjteni. A hogyan tovább nem mindig csak az anyagiakon múlik. Sokat segíthetnének az intézmények, vállalatok KISZ-alapszervezetei, ame­lyek néhány Szolnok megyei város mintájára védnöksé­get vállalhatnának egy-egy park. utca, zöldövezet meg­óvása, tisztasága érdekében. Mellettük bizonyára akadna még hasonló feladat jó né­hány szocialista brigádnak, úttörőrajnak is. Cikksorozatunk első ré­szében az utóbbi évtizedben elért fontosabb óvodáztatá- si eredményekről adtunk számot. Megyénk kétszáz óvodájában a több mint ti­zenhétezer .3—6 éves kprú gyermeket az országos át-, lagnál jobban képzett óvó­nők készítik fel az iskolára. A sikerben nagy szerepe van a tiszaföldvári óvónői szakközépiskolának, ahol idén már a negyedik évfo­lyam érettségizett. Visszalépés-e a középfok? Mielőtt bemutatnánk az oktatási intézményt, az ott folyó munkát, az eredmé­nyeket, szólnunk kell az óvónőképzés történetéről. A középfokú képzés ugyanis nem vadonatúj forma. Ha­zánkban 1837-ben nyílt meg Tolnán az első „kisdedóvó­képző” két fiúhallgatóval. Az óvodai nevelés csak jóval később vált sajátosan női foglalkozássá. Az óvónőkép­zés egészen 1959-ig középfo­kon zajlott. Megyénk óvónői közül több mint kétszázan szereztek ily módon képesí­tést. A középfokú óvónőkép­zés 1972-től indult meg újra az ország hat oktatási intéz­ményében, köztük Tiszaföld- váron, a Hajnóczi József Gimnáziumban. Az óvónői szakközépiskola létjogosult­ságát már eleve meghatároz­za, hogy mindössze négy óvónőképző intézet működik három kihelyezett tagozattal. Ezekben a felsőoktatási in­tézményekben pedig nyil­vánvalóan nem tudnak annyi óvónőt képezni, amennyire szükség lenne. Képesítés nél­küli fiatal vagy középfokú végzettségű óvónő között óriási a szakmai különbség. A szakközépiskola célja, hogy „korszerű általános műveltséget és középfokú óvónői szakképzést nyújtson a tanulóknak... akik legye­nek képesek az állandó nö­vekvő "ismeretek önálló meg­szerzésére és a 3—6 éves ko­rú gyermekek szakszerű ne­velésére, gondozására; to­vábbá készítse fel a diáko­kat a felsőfokú szakirányú továbbtanulásra” — fogal­mazza meg a tanterv. Mennyiben sikerült meg­valósítani ezt a célt Tisza- földváron ? — A tapasztalatok szerint maradéktalanul — véleke­dik dr. Barna Bálintné me­Harkovi Tizenöt szovjet diák tölti szakmai-termelési gyakorla­tát a DATE mezőtúri me­zőgazdasági gépészeti főis­kolai karán. Mindannyian a fennállásának hamarosan 50. évfordulóját ünneplő har­kovi Mezőgazdasági Gépé­szeti és Villamosítási Főis­kola negyedéves hallgatói. A kis csoport vezetője, Ivan Szemjonovics Babansz- kih, a gépészeti kar dékán­ja beszélt a két intézet kap­csolatáról : — A mi főiskolánkon is tanultak magyar diákok 1959-ig. A hatvanas évek vé­gétől van együttműködési megállapodásunk bolgár, lengyel és 1971-től magyar iskolákkal. Mintegy hat éven keresztül nagyon gyümöl­csöző kapcsolatunk volt a keszthelyi Agrártudományi Egyetem körmendi főiskolai karával. Mivel ezt az inté­zetet tavaly átszervezték, partnerünk a mezőtúri főis­kola lett. Ez az első nyár, amikor kölcsönösen szakmai gyakorlaton veszünk részt. Amikor ide érkeztünk, a magyar diákok is elutaztak Harkovba. A beszélgetésbe bekapcso­lódott néhány diák is. — Két hetet dolgoztunk a Középtiszai Állami Gazda­ság bánhalmi üzemegységé­ben. Kitűnő körülmények között töltöttük gyakorla­tunk szakmai részét. Tanul­mányoztuk a gabona aratás gyei óvodai felügyelő. — A tizenéves óvó nénik hivatás- tudattal, lelkiismeretesen dolgoznak, megállják a he­lyüket. Jó útravalót kaptak az iskolától. Gyakorlati fel- készültségük magas színvo­nalú, ismerik az óvodáskorú gyermekek életkori sajátsá­gait, s ennek megfelelően foglalkoznak velük. — Mégis csak „beosztott óvónői, gyermekfelügyelői” munkakörben helyezkedhet­nek el. — Az óvónőképző intézet­ben alaposabb elméleti kép­zésben részesülnek a hallga­tók, a gyakorlat viszont ke­vesebb, mint a szakközépis­kolában. Az elmélet és a gyakorlat szétválaszthatatlan ugyan, de mégis azt kell mondanom, hogy a középfo­kú képesítésű óvónők közül sokan jobbak a gyakorlat­ban mint a diplomások. Alighanem szerepe van eb­ben annak a köztudott tény­nek is, hogy az óvónőképző intézetet nem mindenki hi­vatástudatból, pályaszere- tptből választja az érettsé­gizettek közül, hanem azért, mert a tanulmányi eredmé­nye miatt reménytelenül próbálkozna egyetemen vagy főiskolán. n megye legkorszerűbb óvodája A középfokú óvónőképzés indulásakor a legnagyobb gondot a gyakorló óvoda hiánya okozta Tiszaföldvá- ron. A diákok a nagyközség óvodáiban lesték el az okta­tás-nevelés módszereit. Je­lentős társadalmi munkával — amelyben az iskola tanu­lói, tanárai is részt vettek — idén elkészült' a gyakorló óvoda. A most még üres, tá­gas, világos ötven négyzet- méteres termeket száz kis­gyerek népesíti be szeptem­bertől. Az új óvoda minden szempontból megfelel az elő­írásoknak, a foglalkoztató termekben két, az udvaron tíz négyzetméternyi terület jut egy gyermekre. A testi bevetés megvalósítádát! szol­gálja a csaknem hatvan négyzetméteres tornaterem, s az udvaron a hat négyzet- méteres medence. A létesít­mény — tízmillió forintba került — közvetlenül az is­kola szomszédságában épült fel, az emeleten előadóter­mek, nyelvi laboratórium kapott helyet. Az új óvoda alighanem a megye legkor­utáni feldolgozását, a lucer­naliszt készítését, a trakto­rok és egyéb berendezések javítását, a halgazdaság munkáját, az állattartás gé­pesítésének módjait, és ter­mészetesen, ha kellett segí­tettünk is. Számunkra az egyik legérdekesebb újdon­ság a gazdaság irányítási rendszerének megismerése volt. — A pihenési időt is jól kihasználtuk. A gazdaság KISZ-szervezete két találko­zót is szervezett a vezetők­kel és a fiatalokkal. Vasár­nap kirándulást tettünk Be­rekfürdőre, ahol kellemes félnapot töltöttünk. Arról már nem a szervezők te­hetnek, hogy a délutánt el­mosta az eső. Egyik tanár­nőnk édesapja Ercsi mellett vesztette életét a Magyaror­szág felszabadításáért folyó harcokban. Még sohasem járt édesapja sírjánál. A gaz­daság kocsit ad,ott, és ő el­utazhatott Ercsibe — hal­lottam Nyikolaj Ivanovics Akimenkótól. — Ez az első fél hónap csupán egy része a négyhe­tes gyakorlatnak — egé­szíti ki a fiúkat a kar dé­kánja. •—■ Egy héten át a megye gazdaságaival ismer­kedtünk, majd egyhetes kul- túrprogramon veszünk részt. — Vagyis nemcsak a gaz­daságokkal szeretnének meg­ismerkedni. — Igaz, mi elsősorban szerűbb gyermekintézménye lesz. Itt sajátítják el majd a választott pályát a leendő óvónők, olyan intézményben, amelyhez hasonlót egyelőre máshol nem is látnak. Tálas László, a gimnázium és szakközépiskola igazgató­ja bizakodó: — Tíz-tizenöt év múlva már nem ez lesz az egyetlen ilyen óvoda. A mostani diák­jaink, ha nem is a pályájuk elejétől, de dolgoznak majd ilyen, s még ennél korsze­rűbb óvodában is. A gyakor­latokat egyébként — ennyi tanulócsoporttal nem is le­hetne — nemcsak az új óvo­dában tártjuk, hanem a nagyközség más óvodáiban is. A diákok így megismer­kednek a jelenlegi helyzet­tel, olyan gyermekintézmé­nyekkel, amilyenek az érett­ségi után várják őket, de ízelítőt kapnak a jövő óvo­dájából is. Válogathatnak az állásokban — Hányán végeztek eddig a szakközépiskolában? — Százhetvenhárman, s két volt diákunk kivételével mindenki a szakmában ma­radt. Azt hiszem kevés szák­középiskolában mondhatják el ezt a volt tanítványokról. — A tanterv azt is célul jelöli meg, hogy készítsék fel a diákokat a továbbta­nulásra. — Minden évfolyamról je­lentkeznek néhányan álta­lában tanárképző vagy ta­nítóképző főiskolára. Tanu­lóink többsége azonban mun­kába áll, s levelező úton sze­rez diplomát a szarvasi Óvónőképző Intézetben. — Milyen lehetőségük van az elhelyezkedésre a végző­söknek? — Mindenki talál munka­helyet magának, azt is mond­hatnám, hogy válogathatnak az állásokban. A fiatalok többsége szülőhelyére megy vissza, a képzési idő alatt tartják a kapcsolatot, rend­szerint szűkebb hazájukban töltik el a kötelező gyakor­latot. Bár ez a jellemző, mégsem ártana valahogy szabályozni a pályakezdők elhelyezkedését, néhol ugyanis talán túlságosan is „elkényeztetik” a fiatal óvó­nőt, magas kezdőfizetés6el, különböző juttatásokkal, míg másutt csak a minimumot tudják nyújtani. (Folytatjuk) Tál Gizella szakmai-termelési gyakorla­ton vagyunk itt, de az utol­só héten Budapest és kör­nyéke nevezetességeit is megnézzük — válaszolt Va- lentyin Veinrauh. — Elégedettek az ellátás­sal? — Nagyon, és ezt nem­csak a „háziasszonyt meg ne sértsük” elv alapján mon­dom. Jó a szállásunk, és nem csalódtunk a magyar konyhában sem. — Mégis, hiányolnak-e valamit? — Nehéz beszélni róla, mert nem ellátási probléma. Itt vagyunk egy hónapig, és nem ismerjük meg a ma­gyar fiatalok életét. Bar tudjuk, hogy nyár van, és ők is pihennek, vagy szakmai gyakorlatukat töltik és bi­zonyára nehéz lett volna több időt együtt tölteni a magyar fiatalokkal. Ezekben a napokban a szovjet diákcsoport a gödöl­lői Agrártudományi Egyetem kollégiumában lakik, és fő­városunkkal, a Velencei-tó­val, a Duna-kanyarral is­merkedik. Mindenképpen di­cséri a mezőtúri főiskolát, hogy a diákok elégedetten térnek haza Harkovba. Ta­lán ha a magyar és szovjet diákok együtt töltik szak­mai gyakorlatukat (mint ahogy jónéhány példa is van rá), sokkal emlékeze­tesebb lett volna ez az egy hónap. — eszé — D. Szabó Miklós Egy reklámtábla „ margójára” Tábla hirdeti a szajoli gázcseretelepnél, hogy ott turista-gázpalackokat is töltenek. Ám az igazság az, hogy naponta számta­lan csalódott ember — átutazó és külföldi turista — fordul vissza dolgavégezetlenül. Noha ott az ÁFOR ’bázistelepe is, nem oldja meg a problémát, mivel idegenek­nek oda tilos a bemenet. Sokan tették szóvá, hogy már tavaly is akadozott a kis palackok töltése, most meg már aa egész megyében nincs rá lehetőség. A tábla — mindezek ellenére — Szajol- ban még mindig kint van. — A turistapalack-töltő berendezés el­avult. Hiába javíttatjuk, egy-két nap múlva újból használhatatlan, nem lehet rendbehozni. Tavaly rendeltünk újat de sajnos a gyártó cég kapacitás hiánya mi­att még mindig nem szállította le —kap­tuk a tájékoztatást Forgács Imrétől, a TI- GÁZ szolnoki üzemegységének megyei ki­rendeltségvezetőjétől. — A magyar palackok cseréjét, a fél- és kétkilósakét egyaránt korlátlan mennyi­TURISTAPALACK „ ..--------—...... TÖLTŐ —------------rrm--------­s égben kielégítjük a szajoli és a szolnoki Vörös Hadsereg úti cseretelepen. Sajnos a külföldi utazásokról behozott turista­palackokat cserélni, de tölteni sem tud­juk jelenleg. Mivel az említett megrende­lésünkre a sürgetések ellenére sem tud­juk, mikor szállítják az új készüléket, sürgősen keresünk megoldást. Megpróbá­lunk átmenetileg Budapestről átcsoporto­sítással lehozni egy töltőberendezést. Né­hány héten belül rendelkezésükre állunk, addig ügyfeleink szíves türelmét kérjük. Kár, hogy nem hamarabb gondoltak erre. — rónai — ... csak fiatalokkal nem találkoztak diákok Mezőtúron

Next

/
Oldalképek
Tartalom