Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 16. i| Külpolitikái ( örkép Miért a fekete földrész? BESZÉLGETÉS KENDE ISTVÁN PROFESSZOR AFRIKA- KUTATÓVAL Afrika az utóbbi időben a világpolitikai események középpontjába került. Ennek oka a sajátos történelmi adottságok, örökölt feszültségforrások mellett elsődlegesen az, hogy a két világ- rendszer harca egyre inkább kiéleződik .Afrikában is. Ilyen körülmények között nem túlzás a megállapítás, hogy a fekete földrész napjainkban a legforrongóbb kontinens a világon. — Én talán úgy mondanám: Afrika most vált az egyik legfőbb konfliktusgóccá Földünkön. Ha az!t vizsgáljuk, hogy ez a korábban világpolitikailag látszólag másodlagos kontinens miért lett ennyire fontossá az utóbbi mintegy két esztendőBen, az okok keresésekor csak egy pontról indulhatunk ki: és ez a volt portugál gyarmatok — Angola, Mozambik és Guinea-Bissau — felszabadulása. A fordulat ezen a földrészen valójában nem akkor következett be, amikor a gyarmatok zöme függetlenné vált, hanem amikor olyan területek szabadultak fel fegyveres harc útján, amelyeken forradalmi változások zajlottak le. Lényegében tehát az angolai, mozambiki és guinea-bissau-i nép győzelme tette és teszi ezt a kontinenst a világpolitika egyik fontos területévé. ütközési pontjává. — Miért tartja ennyire fontosnak ennek a három országnak a függetlenné válását? — Afrikában az államok zömének függetlensége olyan kompromisszum eredménye volt, amely tág teret biztosított és biztosít még ma is az új gyarmatosító törekvések érvényesítéséhez. Ez a három ország viszont nemcsak egyszerűen győzelmet aratott a NATO által támogatott Portugália fölött, hanem a szocialista orientációjú államok száma is gyarapodott velük. Ebből a szempontból az angolai, mozambiki és giunea-bissau-i változások bizonyos értelemben a vietnami győzelem jelentőségét is megközelítik. Ha a világpolitikában mindjárt Vietnam után tesszük ezeket az eseményeket, mint ahogy így is következtek be, olyan fordulatsorozattal találjuk szemben magunkat, amely a nemzetközi, ezen belül az afrikai erőviszonyokat is alapvetően megváltoztatta. Vessünk egy pillantást a térképre! Korábban a kontinens déli része — Zaire-től lefelé Angola, Mozambik, Zimbabwe (Rhodesia), Namibia (Dél-Nyugat Afrika) és Dél-afrikai Köztársaság — lényegében az imperializmus fő és biztos fellegvára volt, amely azonban az angolai és mozambiki fordulattal egyik napról a másikra „veszélybe” került. Ami az imperializmust illeti, most elsődleges törekvése az, hogy Angolát és Mo- zambikot, ha már „egyelőre” el is vesztek, megpróbálja visszaszerezni, vagy legalábbis gátolni fejlődésüket. A másik fő céljuk a tők|és nagyhatalmaknak, hogy lényegét illetően változatlanul, hangsúlyozom, változatlanul fenntartsák uralmukat Afrika déli részén. — A tőkés nagyhatalmak, az Egyesült Államokkal az élen, miközben a Mobutu- rezsim oldalán nyíltan részt vettek a shabai felkelés véres elfojtásában, igen hevesen támadják, felbújlással, beavatkozással vádolják a Szovjetuniót és Kubát. Olyannyira, hogy időnként kilátásba helyezik: más, sokkalta fontosabb kérdések — a nemzetközi enyhülési folyamat, az újabb SALT-meg- állapodás stb. — sorsát is a Szovjetunió Afrika-politiká- jának megváltoztatásától teszik függővé. — Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a shabai felkelés Zaire belső ügye, feszítő erejű társadalmi konfliktusainak tanúbizonysága. Ráadásul azt sem lehet tudni pontosan, ki áll valójában a felkelők mögött; mennyi esetleg benne a a szándékolt provokatív elem. Az természetes tény, hogy a felkelés előkészítésében, lebonyolításában sem szovjet, sem kubai katonák nem vettek részt, és amíg Zaire ügye marad, meggyőződésem, nem is fognak. Abban a pillanatban viszont, ha a shabai eseményeket egy Angola elleni támadásra kívánják felhasználni, könnyen előfordulhat, hogy találkoznak kubai katonákkal is. — Az afrikai eseményeket figyelve, azt hiszem, sokakat meglepett Nigéria gyors közeledése az Egyesült Államokhoz, vagy egy másik, igen látványos pálfordulás, a Szomáliái. — Afrika déli része mellett Washington számára politikailag és gazdaságilag egyaránt a legfontosabb — Nigéria. Az ország ' jelentőségét bizonyos áttétellel csak fokozza a feszült közel-keleti helyzet. Az USA ugyanis ^nindig is óvakodott attól, hogy olajszükségletei kielégítését túlságosan a közel-keleti térségre építse. Nigéria igen gazdag olajban. Egy francia lapban olvastam, hogy az amerikai olajimport 55 százaléka ma már ebből az országból érkezik. Én egy kicsit ugyan túlzottnak tartom ezt az adatot, az mindenesetre tény, hogy ez is a két ország gyors közeledésének egyik oka,. A másig, és ez legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb: Nigéria tekintélye, befolyása a x kontinensen óriási, s Afrika nyugati részén szintén vannak olyan országok — Kongó, Benin, Guinea és Bissau-Guinea —, amelyek ellenállnak az imperialista befolyásnak, s amelyek töb- bé-kevésbé közel vannak Nigériához. Ami Szomáliát illeti, ott valóban váratlan volt a pálfordulás. Az imperialista erők számára kétségkívül nagy veszteség lett volna politikai értelemben vett elvesztése, ezért valóban mindent megtettek, hogy visszaszerezzék. Történelmi okokból Fekete-Afrikában az, amit mi Európában sovinizmusnak nevezünk, szinte nem létező jelenség, az egy Szomáliát kivéve. „Nagy- Szomália” illúziója már eddig is több háborúba sodorta ezt az országot Etiópiával és Kenyával. És ezúttal is a jelenlegi Szomáliái vezetés nagyhatalmi sovinizmusa erősebbnek bizonyult, mint szocialista " orientációjú politikája. Ráadásul, ahogy Angola ellen szakadatlan intervencióra kész az imperializmus,, úgy kész erre Etiópia ellen is. — A haladó etiópiai kormányzat a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba segítségével lényegében túljutott ezen a háborún, de most egy másik lehetőségével kell szembenéznie: az eritreai problémával. — Az eritreai kérdés sajátossága, történelmi egyedülállósága az, hogy ez a háború jó tíz évvel ezelőtt az etiópiai feudális rend, a reakciós vezetés ellen indult, de napjainkban már egy an- tifeudális, haladó kormányzat ellen folytatódik. Jelenleg belső viszályról van tehát szó, amelyet az ország egy részét leszakítani kívánó eritreai mozgalmak robbantottak ki. A mostani etiópiai kormányzat mindent megtett azért — mindeddig hasztalanul —, hogy tárgyalások útján rendezze a problémát, s hogy végre az egész ország elinduljon az egészséges fejlődés útján. A haladó erőknek résen kell azonban lenniük, hogy ez a konfliktus ne veszélyeztesse Etiópia haladó rendszeréi — Lényegében áttekintettük a kontinens helyzetét, „végigjártuk” Afrikát, ön a térség jó ismerője, elkötelezett kutatója. Mi a véleménye Afrika jövőjéről? — A közelebbi jövőt illetően csak konfliktusokkal terhes éveket jósolhatok Afrika országainak — bár nem szívesen bocsátkozom jóslatokba. A tőkés nagyhatalmak ugyanis nem mondtak le arról, hogy akár intervenciók révén is visszafordítsák a kibontakozó, ígéretes változásokat. Napjainkban komoly forradalmi bázis alakult ki ott. A szocialista országok nem lehetnek tétlen szemlélői a haladó erők eltiprására irányuló, mind drasztikusabbá váló imperialista lépéseknek — internacionalista kötelességünk segíteni a forradalmi mozgalmakat. Kocsi Margit A hagyomány ereje Vajon valóban olyan konzervatív az angol gondolkodás? A szigeten ugyanis növekszik a „tömegmozgalom” a régi mértékegységek védelmében. Egy üzletemberekből álló csoport aláírás- gyűjtést tervez, egymillió aláírásra számítanak a font, a pint, a mérföld, a. láb, a hüvelyk védelmében... A kormányzat hiába adta ki a csinos fiatal hölgyet ábrázoló plakátot, amelynek a milliméterben megadott mellbőség-, derékbőség-, csípőbőség-adatokkal — ez az eszményi nő! — kellene arra szoktatni az angolokat, hogy méterben, centiméterben gondolkodjanak? Mérföld kettő is van, a szárazföldi, ez 1609, és tengeri, ez 1852 méter. A mérföldenkénti benzinfogyasztást mindenki gallonban számolja — egy gallin 4,55 liter. A pubba, azaz a kocsmában egy pint, azaz 0,568 liter sört kérnek. Szövetet még mindig yardban kérnek, egy yard 91,44 centiméter. A hüvelyk 2,54 centiméter, úgyhogy az eszményi alakú hölgy adatait is így kell mondani: 35— 24—36 . .. Lehet, hogy Glad- stone-nak volt igaza? A politikus 1854-ben (tehát nem tegnap) azt mondta egy alsóházi vitában: „Ügy látszik, egyelőre nincs nagy hajlandóság a lakosságban, hogy áttérjen a tízes szám- rendszer szerinti mértékegységekre”. Tényleg. A nem sok eredményt hozó brit plakát A Peking - Tokió játszma újrakezdődnek a japán—kínai tárgya- Július 21-én lások. Hivatalosan a „béke és^ barátsági szerződés” megkötéséről van szó. Valójában azonban nem béke és nem is barátság kerül a szőnyegre, hanem egy olyan rendkívül veszélyes törekvés, amelynek célja bevonni Japánt a pekingi nagyhatalmi külpolitika áramlatába, s ezzel hosszabb történelmi távlatra esetleg módosítani a Távol-Kelet stratégiai erőviszonyait. Egy ilyen hadművelet természetesen akkor sem egyszerű, ha az összes résztvevőkben megvan a szándék a paktum megkötésére Japánt Peking szempontjából az teszi haj- líthatóvá, hogy a szovjet—japán viszony rendezetlen. A rendezetlenség oka, hogy Japán területi követeléseket hangoztat a Szovjetunióval szemben. Magának követeli a Kurili- szigetek láncolatának legdélibb szigeteit, amelyek pedig a második világháborút követő nemzetközi szerződések alapján kerültek Szovjetunióhoz. A japán konzervatív kormány évek óta e szigetek átadását szabja a szovjet—japán békeszerződés megkötésének feltételéül. Kína — kihasználva a szovjet—japán kapcsolatok nehézségeit — már évek óta azon igyekezett, hogy Tokióval békeszerződést kössön. Ennek a kínai törekvésnek a formája a hírhedtté vált „hegemónia záradék” volt. Ez a záradék a szovjetellenes pekingi kurzusnak azon a hamis tételén alapszik, hogy a Szovjetunió egész Ázsiában „hegemónia” megszerzésére törekszik. A záradék aláírásával lényegében arra akarják kötelezni Japánt, hogy járuljon hozzá egy szovjetellenes Tokió—Peking szövetséghez, sőt „szükség esetén” kötelezze magát fellépésre is. Jellemző, hogy még Japán konzervatív és egyértelműen antikommunista, szovjetellenes kormányai is felismerték ezt a kínai tervet és mindeddig megtagadták a hegemónia záradék aláírását. Voltaképpen ezért szakadták meg 1975-ben a japán—kínai tárgyalások. Azóta azonban a nemzetközi konstelláció annyiban megváltozott, hogy Washington aktívan támogatni kezdte Peking törekvéseit. A legutóbbi hetekben a washingtoni irányvonal megváltozott, amit Brezsnyev egy beszédében úgy fejezett ki, hogy az amerikaiak „magas szinten ki akarják játszani a kínai kártyát” a Szovjetunió ellen. Ennek a kurzusváltásnak a leglátványosabb eseménye Brzezinski, Carter nemzetbiztonsági tanácsadójának pekingi és tokiói utazása volt. Nem véletlen, hogy Fukuda japán miniszterelnök a Brzezinski-körút után néhány nappal ajánlotta fel Kínának a megbeszélések folytatását. természetesen távolról sem oldódtak fi nehézségek meg. Tokióban ismerik a nemzetközi erőviszonyokat és tudják, hogy a Szovjetunió a meglevő nehézségek ellenére két ízben is javaslatot tett már Japánnak a jószomszédi és együttműködési egyezmény aláírására. A szovjet diplomácia módot talál arra, hogy érzékeltesse: amennyiben Japán aláírja a hegemónia záradékot és ezzel csatlakozik a kínai külpolitikai vonalhoz — ez hosszú időre befagyaszthatja a szovjet—japán kapcsolatokat. Éppen ezért Tokió mindeddig nem tudta magát rászánni a kínai követelések egyértelmű elfogadására. A július 21-én kezdődő tárgyalássorozat tehát távolról sem tekinthető „lefutottnak”. — i—e — Love Story - olasz módra „A szerelemért sohasem kell bocsánatot kérni” — mondta egykor Jenny Olivérnek, s olvasók és mozinézők milliói könnyezve zokogtak a „Love Story” szomorú történetén. És a köny- nyek sokmillió líra bevételt eredményeztek a miibárdos Giovanni Amatinak 51 filmszínházában. A mai „Love Story” nem kevésbé drámai: egy 19 éves leányt elraboltak, beleszeret elrablójába és kiszabadulása után' szerelmesét akaratlanul a rendőrség kezére játsz- sza — valóban alkalmas történet egy forgatókönyv számára. Ez azonban nem játék, ez maga az élet, amely a történetet így formálja. A főszereplők: Amati, a mozikirály, leánya, a szép Gio- vanna és a melegszívű, rossz fiú szerepében Daniel Nieto hivatásos gengszter. Februárban kezdődött. A francfa származású, többszörösen büntetett előéletű Nieto Marseilleből Rómába érkezett. Gengszter-kollégáival elhatározták: emberrabA szerelmes gengszter, az elárult Daniel Nieto rendőrkézen lósra szakosodnak. Első áldozatként a csinos Amati- lányt szemelték ki. A papa pénzügyi helyzete busás váltságdíjjal kecsegtetett. Giovanna a milliomos lányok elkényeztetett életét élte: szülei minden kívánságát teljesítették; az istállóban hátasló, a garázsban Honda motorkerékpár várta. Február 12-én a magániskolából hazatérő Giovannát megtámadták a gengszterek. Megkötözték és egy Rómán kívül fekvő rejtekhelyre hurcolták. 75 napot töltött egy fáskamrában. Ez idő alatt a 34 éves Dániel Nieto őrizte. Ö hordta neki az ételt és szórakoztatta. Húsvétra még egy csokoládétojással is megajándékozta. A gengsztere^ 500 millió líra váltságdíj ellenében április 27-én szabadon engedték a leányt. A szülőknek azonban feltűnt, hogy Giovanna nem örül eléggé a visszanyert szabadságnak. Hamarosan rájöttek, hogy az ok az „a rendes, udvarias fiatalember” lehet, ahogy a leány őrzőjét leírta. „Először verekedtünk. Utána azonban nagyon kedves volt. Ha sírni látott, a hajamat simogatta” — mesélte Giovanna. „Elmondta, hogy apja egy kis tolvaj lásért elűzte hazulról, és így került egyre mélyebben az alvilágba.” A pszichológusok már nem egy esetet jegyeztek fel, amikor az elrabolt beleszeretett elrablójába. A római gengszter magatartására azonban még nem volt példa. Virágot és levelet küldött Giovannának. Majd otthon telefonon felhívta és randevút beszélt meg vele — bár tudnia kellett, hogy a rendőrség figyeli a leányt. Nieto, a nős, kétszeres apa, kelepcébe esett. Giovanna Giovanna Amati, a mozikirály leánya viaskodik önmagával és szereimével . — végül elárulja a találkozóhelyet. A rendőrség a Via Veneto egyik kávéházában rajtaüt a gengszteren. Az védekezik. Verekedésre kerül sor. Giovannában felébred a lelkiismeret. Hondájával a helyszínre robog, ahol tanúja az eseményeknek. „Mit tesztek vele?” — ordít, üti, leköpi a rendőröket. Este, amikor Nieto már régen ül, fellármázza a rendőrséget: „Látni akarom Dánielt! Eresszetek hozzá!” Az olasz lapok bőségesen foglalkoztak a történettel és megírták azt is, hogy most a leány ellen is eljárás folyik hatósági közeg elleni erőszak miatt. Giovannát azonban mindez nem érdekli: „Bocsánatot akarok kérni Dánieltől — mondja. — Én vagyok az oka, hogy börtönbe került.” Néha — úgy látszik — mégis bocsánatot kell kérni a szerelemért.. Gáti István összeállította: Majnár József
