Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

1978. június 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

15

Udvara, akár a holdnak

Argentin-brazil

a nem hivatalos világbajnoki döntő

Neve fogalommá vált. Nem egy időszámítás is így kezdődik a karcagi sportban: „amikor még Csókái Pista bácsi dolgozott...” Számos történet került be róla a megye sportjának legendáriumába. Ö az. aki csizmában jár, soha nem fogadja el az ebédet, amikor a sportolókkal hosszú útra megy, inkább a hazaiból eszeget, mondván: olyan szegény a sport, hogy ő nem szegényíti tovább. Azt is mesélik, hogy egyszer a szállodában a lányok szobája előtt éjszakázott, úgy vigyázott rájuk.

Miközben a Csókái ház kapuján kopogtatok, magam elé képzelem a házigazdát. Feltehetően rózsás piros arcú, pödrött bajszú, köpcös, ízes beszédű, csupaszív paraszt- ember. A kaput nyitó házigazda amúgy küllemre pont az ellenkezője. Magas, szikár férfi, jól benne a korban. Aztán a gyanakvó tekintet. Szemmel láthatóan nem lelkesedik azért, hogv újságíró tör az életébe. Meg is mondja miért: „Nem szeretem a nyilvánosságot. Én mindig azt mondtam, a tett bírja a jutalmát..Hogy mégis cikk születhessen, elő kellett venni a sport mézesmadzagját. Erre aztán megenyhült, kérdi hány évesnek taksálom, és a tekintetében egy kis remény: az udvariasság, úgy gondolja kevesebbet mondat majd velem.

Az első kérdés nem túl szellemes, de valahol el kell indulni.

— Hány éven át istápolta a karcagi sportot?

— Kerek ötvenhárom évig: 1920-ban kezdtem, és 1973- ban álltam félre. Bizony én már élő sportlexikon vagyok. Azzal kezdődött, hogy megrendeztük a kiskun — nagykun sportversenyeket. A gyönyörű serlegeket, mi tagadás a kiskunok nyerték; Bácsalmási Péter a későbbi atlétikai szakember egymaga megnyert jó pár számot. Aztán 1929-ben megalakítottuk a Nagykun Sportligát, ennek én lettem a titkára. Hat nagykun város: Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras, Kunhegyes, Kunszentmárton és Túrkeve sorolta ide magát. Kezdetben egymásközt tartottuk a nagykun viadalokat, később Törökszentmiklós, Berettyóújfalu, Püspökladány, Kenderes, Tiszafüred és Mezőtúr is jelentkezett. Volt úgy, hogy tizenhárom-tizen- négy sportágban tartottunk versenyeket.

Aranyos kedélyű felesége szól közbe.

— A férjem gazdálkodó

Ök is Tatára mennek!

A szenttamási erdőben rendezték meg az úttörőolimpia megyei tájékozódási futóversenyét. A szép környezetben nagy küzdelemben dőlt el, hogy ki legyen az a három leány és fiú, aki a megye színeit képviseli majd Tatán az országos úttörőolimpián.

Eredmények, csapat, leányok: 1. Martfű, 2. Szolnok, Újvárosi A. I. Fiúk: 1. Szolnok, Újvárosi Á. I., 2. Martfű. Egyéni, leányok: 1. Markó Judit (Újvárosi Á. I.) 2. László Éva, 3. Szabó Ilona (mindkettő Martfű). Fiúk: 1. Erdős István, 2. Szabó Tibor (mindkettő Újvárosi A. I.), 3. Kiss Gábor (Martfű).

volt, de a legnagyobb aratásban az irodában ült. és ezrével címezte a borítékokat a meghívóknak. Jöttek is a vendégek: egy kocsis arra volt beállítva, hogy a résztvevőket hordja be az állomásról. A buzgó ember aztán olyat is felültetett a kocsiba, aki nem a versenyre igyekezett, — csak idegen volt.

Pista bácsi folytatja.

— Nyolc napig tartott egy- egy viadal, és úgy terveztük meg, hogy Szent István napja (augusztus 20.) pont- középre essen. Tudtuk, hogy a megnyitónak, meg a záró ünnepélynek sok résztvevője lesz. de így aztán az ünnepek miatt a versenyek közepére is jutott érdeklődés. Az igazi kasszanapokon öt-hatezer jegyet is eladtunk. Labdarúgás, atlétika, tenisz, vívás, birkózás, kerékpár, motorverseny, lovaglás. — egy ízl>en vízilabda — asztalitenisz, kézilabda, ökölvívás, lövészet szerepelt a műsoron. Általában három-négyszáz induló volt. És a küzdelem sokszor „vérre” ment. Az egyik földbirtokos a kunszentmártoni lovasverseny győztesének egy ezüst kantárt ajánlott fel, de úgy szerette volna, ha azt az ő lovásza nyeri. Egy túrkevei csikós lett az első, de a díjat csak a kiszemelt lovásznak akarták adni. Én felszólaltam, így a csikós kapta, mert ő érdemelte !

©-------------------M

i lett a sorsa a Nagykun Sportligának?

— 1943-ban megszűnt. A felszabadulás után még rendeztünk néhány viadalt, aztán most a diákok folytatják a hagyományt.

— Az ön életében ekkor kezdődött a második fejezet. Sokan a karcagi asztaliteniszélet feltámasztását Csókái István nevéhez kapcsolják.

Birkózás. Tisza Kupa kötöttfogású felnőtt verseny: Szolnok, MÁV sportcsarnok, 9.

Kézilabda. NB II. férfi: Tiszaföldvári TSZ SE—Alföldi Olajbányász, Tiszaföld- vár 11. Megyei bajnokság, férfi: Kunhegyes ESE—

Kunszentmártoni TE 9.30, Szolnoki Honvéd Gyulai SE —Törökszentmiklósi SE 10.30, Jászszentandrás—Tisza Cipő SE 10, Túrkevei AFIT —Tiszapüspöki 11. Női: Jász- boldogháza—Lehel SC 9, Jászköt SE—Kisújszállás 10, Kunszentmártoni TE—Szolnoki MTE 10.

Labdarúgás. NB II: Szolnoki MTE—Szekszárdi Dózsa, Szolnok, tiszaligeti stadion 15. NB III: Mezőtúri

Honvéd—Hajdúszoboszlói Bocskai, Mezőtúr 15, Csá- nyi, Lehel SC—Ózdi Kohász, Jászberény 15, Tóth L. Megyei bajnokság: Karcag—

— Pedig én sokat nem tehettem, hiszen ütő a kezemben nem volt. De volt egy tanító barátom, Nagy Jenő, ő oktatta a gyerekeket, én pedig — ahogy most mondanák — menedzseltem őket. Volt NB Il-es férfi- és női csapatunk. A lányoknál Sidó Nóra, S'dó Katalin, Kárpáti Margit, Harangi Éva, Hartyá- ni Júlianna volt a legjobb. A fiúknál ifj. Nagy Jenő, Péter László, Hajdú Rudolf. Kerekes Balázs, Fazekas Sándor, Labancz Sándor, no és Horváth Zoli vitte a legtöbbre. Rendeztünk országos vidékbajnokságot, ahol Jónyer István lett az első — aztán most úgy tudom, minálunk csend van az asztaliteniszben.

o-------------------F

utok az illúzióim után.

— De a csizma — az talán igaz volt?

— Csizmába jártam, mert tizenhárom éves koromban eltört a bokám és az orvos azt ajánlotta. Később megszoktam, és még ma is felhúzom. Az is igaz, hogy nem ültem le az étterembe a sportolókkal. sőt inkább én pótoltam meg a versenyzők kosztját hazaival. Betettem pár szál fokhagymás kolbászt a csomagba, úgy mentem a versenyre. Volt, hogy kicsúszott a pakkból a kolbász ilyenkor éheztem két napig...

— És az őrködés az ajtó előtt?

— Székesfehérváron az egyik l/aányverstsnyzőnk egyedül volt a szállodai szobában. A szomszédban vidám társaság mulatozott, át is kopogtak néha a kislánynak... Én valóban sétáltam a folyosón, hogy ne féljen, biztosan ezt színezte ki a legenda.

Csókái István a felszabadulás után az olajosoknál dolgozott, onnan is ment nyugdíjba. Aztán jóval később a sportéletből is. Akárhogy fordult élete, mindig olyan ember volt, akinek udvara volt. akár a holdnak. Örömmel mondja, hogy az asztaliteniszezők ma is felkeresik, vagy levélben értesítik minden családi eseményről. Horváth Zoli pedig — aki jelenleg a Kilián NB I-es csapatának versenyzője — olykor hamarabb beugrik a Csókái házba mint a szüleihez.

Az óvatos kérdésre, hogy hogy érzi magát visszavonultan, így válaszol:

— Nagyon össze vagyok törve, de úgy látszik nem volt sok. Tolsztoj írja valahogy így a Karenin Annában : az embernek egészség kell és jó lelkiismeret. Hát az első az nincs meg, — de a lelkiismeretem tiszta.

Palágyi Béla

Sz. Vegyiművek 15, (Hajdú megyéből), Újszász—Tiszaföldvári TSZ SE 15, Kapol- csi, Fegyvernek—Tiszafüred 15, Boros, Jászkisér—Jász- árokszállás 15, Barta, Törökszentmiklósi SE—Rákóczifal- •va 11, Asztalos, Túrkeve— Sz. Cukorgyár 15, Polgár.

Röplabda. NB II. férfi: Szolnoki TITÁSZ—Debreceni EAC, Szolnok, Verseghy úti pálya 10.30.

Tömegsport. VI. megyei egészségügyi sportnap: Szolnok, Jiszaligeti sportkombinát, ünnepélyes megnyitó 9.

Igedenben szerepelnek: a

Honvéd Kilián FSE, a Szolnoki Vízügy SE és a Lehel SC asztaliteniszezői Siófokon a Sió Kupa országos I. osztályú versenyen, a Kunhegyes ESE NB Il-es női röp- labdázói Egerben az Eger SE, a Szolnoki MÁV NB III-as labdarúgói Kisvárdán a Kisvárdai SE ellen.

ESEMÉNYEK

Baróti Lajos, aki a Mun- diál eseményein már csak megfigyelőként vesz részt, a francia AFP kérdéseire válaszolt.

— Mit szól a dél-amerikaiakhoz — európai szemmel?

— Teljesen jogoson kiáltották ki a vasárnapi argentin—brazil mérkőzést

nem hivatalos világbajnoki döntőnek. Ez lehet a csúcs. É két — de a többi dél-amerikai válogatottra is igaz — együttest a hangulat, a környezet, a biztatás európai válogatottak számára elérhetetlen előnyökhöz segíti.

— Az európai csoportban mit tapasztalt?

Baróti jósol

— Itt Hollandiának adom a legnagyobb esélyt a folytatásban. Egyetlen olyan csapat sincs, mint az övék, amely olyan rutinnal kényszerítette volna rá akaratát az eddig kitűnően helytálló osztrák védelemre. Az 5:1 óriási hatást tett rám. Hollandia esélyes a legjobb négy közé.

— Kiket vár a döntőbe?

— Az egyik oldalról Hollandiát, s ez bizonyosan meglepi majd magukat Hap- peléket is, míg a dél-amerikai csoportból talán a vasárnapi rangadó győztesét.

Á legnehezebb feladat előtt

Palotai Károly a Mundia- lon eddig csak az Ausztria— Spanyolország mérkőzésen fújta a sípot, a Skócia—Hollandia találkozón határbíróként működött közre, ma viszont a legnehezebb feladattal bízták meg: az Argentína —Brazília mérkőzést vezeti.. Saját bevallása szerint élete legnehezebb összecsapása előtt áll. Munkáját Rosarió- ban Biwersi és Prokop segíti, a „számos ember” pedig a lengyel Jarguz lesz.

Palotai 1935-ben született Békéscsabán, 1959-ben — még aktív játékos korában — vizsgázott, 1970 óta vezet NB l-es mérkőzéseket, és ugyanakkor tagja lett a FI- FA-keretnek is. Aránylag fiatalon egészen bámulatos karriert futott be. Részt vett az 1972-es müncheni az 1976-os montreali olimpiai labdarúgótornán, és az 1$74- es NSZK-beli VB-n, amelyen a Hollandia—Uruguay (2:0) találkozót vezette. Ugyancsak Palotai fújta a sípot 1976-ban a Glasgowban rendezett Bayern-München— St. Étienne (1:0) BEK-dön- tőn, majd 3 nappal később, az ugyanazon a pályán rendezett Skócia—Anglia (2:1)

Brit Kupa találkozón, valamint ö dirigálta a legrangosabb nemzetközi kupamérkőzéseket. Mint játékos, tagja volt az 1964-es tokiói olimpiai labdarúgótornán aranyérmet nyert magyar válogatottnak. Anyanyelvén kívül németül beszél. Civilben a Győr-Sopron megyei Test- nevelési és Sportbizottság instruktora. A nagy nemzetközi rutinnal rendelkező Palotai Károly jelenleg Európa egyik legjobban foglalkoztatott FIF A- játékvezetője.

MUNDIAL O

I

K

YB-menetrend

Június 18. A-csoport: Olaszország—Ausztria, Hollandia—NSZK (tévé: 22.05, II. félidő). B- csoport: Peru—Lengyel- ország (tévé: 17.35), Argentína—Brazília (tévé: a holland—NSZK találkozó II. félideje után a teljes kilencven perc).

Rosarióban a feketepiacon már ezer dollárnak megfelelő összeget kell fizetni annak, aki mégis meg szeretné nézni vasárnap az Argentína—Brazília mérkőzést. Az argentinok nagy becsvággyal készülnek. Száz százalék, hogy az argentin csatársor tengelyében újra ott lesz Leopoldo Luque, aki teljesen felépült sérüléséből.

Határtalanul örültek a brazil szurkolók, amikor csapatuk legutóbb 3:0-ra legyőzte Perut. Az ünneplések egy része azonban szomorú statisztikával zárult, balesettel, halálos sérülésekkel. Rio de Janeiróban egy autóbuszsofőr, miután a buszt teleaggatta zászlókkal és feliratokkal, amelyek a brazil labdarúgás nagyságát hirdették, a hóna alá szorított egy zsebrádiót, így indult el. Amikor a brazilok belőtték első góljukat, örömében elengedte a volánt, a hóna alól kiesett a rádió, a busz viszont felrohant a járdára, ahol tíz embert gázolt el.

lényeg

Á játék a

Beszélgetés a tömegsportról egy meccs ürügyén

Lassan megtelik a mikrobusz, felkerül az óriási, tornacipőkkel, trikókkal tömött hátizsák, és a jármű kigördül az útfenntartó üzem telepéről. Irány a Szolnoki Állami Gazdaság Piroskai üzemegysége. A kis kompánia tagjainak javarésze túl van a harmadik X-en, na és a ki tudja hányádig labdarúgó-mérkőzésen. Évek óta együtt fociznak — s ha a húszfőnyi legénység nem is jön össze mindig teljes számban — annyian mindig vannak, hogy kiállhassanak egy- egy kispályás meccsre.

Természetesen most is focizni mennek, mégoedig jó hangulatban, hiszen alig huszonnégy órája vették át a Tiszaliget Kupát, amelyért hat csapat küzdött.

— Minden évben nyerünk valamit, — mondja a harminckét éves Kenyeres István, a városi tanács útfenntartó üzemének tömegsportfelelőse. — Az üzem háromszázhúsz dolgozója közül száz-százhúszan sportolnak rendszeresen, elsősorban a megyeszékhely tömegsport versenyei, de házibajnokságokat is rendezünk, például sakkban, asztaliteniszben és tollaslabdában. Tavaly őszszel bevezettük a munkahelyi testnevelést az üzem központjában, és kézilabda csapatot is alakítottunk. Szinte minden hétre esik valamilyen sportrendezvény, persze a legnépszerűbb a labdarúgás. Az Alkotmány Kupán az idén veszünk részt először.

A Szolnok városi tömegsport bizottság hagyományos

Alkotmány Kupa kispályás labdarúgótornájára harminc- nyolc vállalati és tizennyolc lakótelepi csapat nevezett ebben az esztendőben. A kieséses rendszerű tornán a hét végén rajtoltak az együttesek, s akik bennmaradnak a küzdelemben, azok augusztus 12-én a tiszaligeti stadionban vívhatják a döntőt 9 órától.

— Maga is focizik? — kérdezem Kenyeres Istvánt.

— Most sérült vagyok, de amúgy mindig pályára lépek. Az üzemnek ugyanis saját pályája van, tavasszal készült el társadalmi munkában, tavaly ősszel pedig egy másikat is építettünk, közösen az AFIT-tal. Ezenkívül otthon.. Kengyelen is játszom a községi csapatban, amely a területi bajnokságban szerepel. Az üzemben évente 10 ezer forintot költhetüpk tömegsportra, van szerelésünk, járművet is kapunk, egyszóval nincsenek gondjaink.

A piroskai üzemegységben frissen meszelt kispálya fogadja a csapatot, amelyet ugyancsak társadalmi munkával hoztak létre két éve. A játéktér tulajdonképpen a még 1960-ban épített nagy pálya része. A tágas térségen most kövér fű burjánzik. A fák között röplabdapálya rejtőzködik, mindezzel együtt szép a környezet, öröm lehet itt sportolni.

A házigazdák két kispályára elegendő labdarúgót állítanak ki a mérkőzésre. A negyvenéves Nán János, a szakszervezeti bizottság titkára is köztük van.

— A foci a mindenem, — feleli a kérdésre. — Valamikor igazolt játékosként rúgtam a labdát Tiszapüspöki- ben és Újszászon. A gazdaságban 1959 óta intézem a sportügyeket. Itt a központban kétszázan, összesen pedig négyszázötvenen dolgoznak nálunk. Közülük mintegy hetvenen mozognak rendszeresen. Van női, férfi röplabda- és focicsapatunk, de az atlétikai versenyszámokban is sokan állnak rajthoz. Évente 10—15 ezer forintot fordítunk a tömegsportra. Az Alkotmány Kupában már az elmúlt évben is szerepeltünk, ám a második fordulóban kiesett a csapat.

Fél öt van, de a játékvezető még nem érkezett meg. A kiírás értelmében a pályaválasztónak kell gondoskodnia a bíróról.

— Személyesen vittük el hétfőn a játékvezetőt igénylő lapot a városi sportfelügyelőségre, — magyarázza Nán János. — Nem tudom, miért nem jön . . .

Múlnak a percek. A szabad idő percei. A játékvezető csak nem jön. Harminc sportolni vágyó ember bosszankodik. mégpedig joggal, hiszen a kupameccset így más időpontban kell lejátszani. Persze nem maradnak tétlenek. Ha már összejött a két csapat, útjára indítják a labdát. Mert a lényeg mégis csak a játék, — a foci öröme. .

Constantin Lajos