Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-10 / 135. szám

1978. június 10. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 A béke- és barátsági hónap záró akkordja Politikai nagygyűlés Kunmadarason A Békemunkáért emlékplakettet kapta a Kossuth Tsz A szomszédos községekből is sokan jelen voltak tegnap este Kunmadarason, a művelődési házban megtartott poli­tikai nagygyűlésen, amelyre a Hazafias Népfront megyei és helyi bizottsága hívta meg a termelőszövetkezetek, ipari és fogyasztási szövetkezetek dolgozóit, az intézmények, tár­sadalmi szervek képviselőit. A béke- és barátsági hó­nap megyei eseménysoroza­tának zárórendezvényén részt vettek a hazánkban ideiglenesen állomásozó szov­jet katonai alakulatok, va­lamint a megyei pártbizott­ság képviselői is. A megjelenteket Gönczi Lajos, a népfront nagyköz­ségi bizottságának elnöke köszöntötte, majd dr. Ma­gyart József, az Országos Bé­ketanács tagja, a népfront megyei alelnöke emelkedett szólásra. A békés egymás mellett élés, a hazai és a nemzetközi békeharc kérdé­seiről beszélt, hangsúlyozva az idei tavaszi demonstráció jelmondatát: Haladó világ­ban tartós enyhülést! Majd ünnepi beszéde végeztével köszöntötte a kunmadarasi Kossuth Termelőszövetkezet kollektíváját, abból az al­kalomból, hogy az Orszá­gos Béketanács elismerését, a Békemunkáért emlékpla­kettet átadhatja sokoldalú békemozgalmi munkáju­kért ... A győzelem napján az idén huszadik alkalommal elkez­dődött, akcióban a megyében számos rendezvényen — bé­kegyűléseken, baráti találko­zókon, fórumokon, röpgyűlé- seken, koszorúzási ünnepsé­geken — méltatták a béke első napjának jelentőségét. Sok szó esett ezekben a he­tekben a világ- és az euró­pai béke megőrzésének le­hetőségeiről, a Szovjetunió következetes békepolitiká­járól, hazánk és a szocialis­ta országok szerepéről a né­pek közötti béke és barát­ság elmélyítésében. Jól se­gítették a békehónap politi­kai, tartalmi célkitűzéseit az utóbbi időben megtartott pártnapok, amelyeken idő­szerű nemzetközi kérdések­ről szóltak az előadók. Az akció ideje alatt mint­egy 90 nagyobb rendezvé­nyen több mint 25 ezren vet­tek részt, és a neutronbom­ba alkalmazása, valamint az újfasiszta jelenségek ellerli tiltakozás kifejezéseként táv­iratok, levelek százait jut­tatták el az Országos Bé­ketanácshoz, illetve a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsához. Nyugdíjasok, kertészetben Dollár fűszerpaprikáért Várhatóan több mint fél­millió dollárral növelik a népgazdaság idei valutabevé­telét a tiszazugi tsz-ek nyug­díjasai, azzal, hogy megér­demelt pihenőidejüket', — egészségi állapotuktól füg­gően — munkával váltják fel. A Tiszamenti Öntöző Gazdaságok Egyesülésének tagszövetkezetei az idén, küL- földön is jól értékesíthető fűszerpaprikából 700 hektár termelését irányozták elő. A munkaerő ezekben a gazda­ságokban is gond, ezért fel­hívással fordultak a munka­képes nyugdíjasokhoz és csa­ládtagjaikhoz. Az idős erh- berek 200 hektár kertészeti kultúra megművelését és be­takarítását vállalták, egy- egy nyugdíjasnak, vagy csa­ládjának 200-tól, 800 négy­szögölig terjedő területet mértek ki. Készülnek az aratásra a jásztelki Tolbuhin Tsz gépműhe­lyében. Ebben az évben 17 arató-cséplőgép áll majd mun­kába, amelyek már majdnem1 tejesen üzemkészen várják a június 24-i aratás előtti gépszemlét Vetélkedő szövetkezetek Kereskedelempolitikai tanácskozás Bővült az üzlethálózat Kedvező változások a vendéglátásban © Különös ellenségek # Rendhagyó ellentétek A megye kereskedelmé­ben dolgozó vezetők, párt- és szakszervezeti titkárok, a járási és váro­si pártbizottságok vezető munkatársai, valamint ta­nácsi szakemberek rész­vételével tegnap értekez­letet tartottak Szolnokon, a MÉSZÖV székházban. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Török Fe­renc, az MSZMP megyei bizottságának osztályve­zetője és dr. Fekete- Győr László, a Belkeres­kedelmi Minisztérium fő­osztályvezetője is. Szentesi László, a MÉSZÖV elnökének megnyitója után Simon József, a megyei ta­nács vb kereskedelmi osz­tályvezetője tartott előadást. Elöljáróban elmöndta, a ko­rábbi évek hagyománya sze­rint szervezték a tanácsko­zást, hogy a legilletékeseb­bekkel váltsanak szót a ke­reskedelempolitika végrehaj­tásának eredményeiről, a ta­pasztalatokról s a feladatok­ról. A mostani tanácskozás, amelyik éppen az ötödik öt­éves terv félidejére esik, megfelelő alapokat ad az át­tekintéshez s a feladatok rendszerezéséhez is. Az osztályvezető ezután a tervidőszak eltelt két eszten­dejének eredményeiről szólt. Elmondta, hogy 1976—77-ben együttesen 18,7 százalékkal emelkedett a megyében az áruforgalom. Ez a fejlődési ütem valamelyest meghalad­ja az országos ütemet, s azt is jelenti, hogy az öt évre szó­ló célkitűzést globálisan két év alatt 34 százalékban tel­jesítette a kereskedelem. El­maradt viszont céljaitól a kiskereskedelmi forgalomnö­velésében, ezért ezt a keres­kedelmi ágazatot a következő években feltétlenül fejlesz­teni kell. A kiskereskedelmi forgalom kis mértékű elma­radásában főleg az iparcikk- kereslet hiánya játszott sze­repet, mert az élelmiszerek forgalma változatlanul bő­vülő. Természetesen a fejlődés százalékai, adatai az általá­nos képét mutatják. Ha a te­lepülésenkénti megoszlást vizsgáljuk, néhány város — Kisújszállás és Karcag — valamint a tiszafüredi járás mérsékelt fejlődése tűnik fel. A legdinamikusabban bolti élelmiszerekben a szolnoki járásban növekedett a lakos­ság vásárló kedve. A ven­déglátásban is mérsékelt a fejlődés, bár kedvező válto­zás tapasztalható: növekszik az ételfogyasztás, megnőtt az előfizetéses ebéd iránti igény, mindössze 11,3 száza­lékkal nőtt az italforgalom. A ruházati kereskedelem­ben helyenként érdektelen­ség, vásárlói közöny tapasz­talható, ami a boltok, áruhá­zak forgalmán is lemérhető. A kunszentmártoni járásban, valamint Töirökszentmiklós, Túrkeve és Karcag városok­ban a kínálat és a választék hiánya is okozója a sikerte­lenségnek. Simon József elemezte a tartós fogyasztási cikkek for­galmának fejlődését, a keres­let-kínálat alakulását is. Az idei, első negyedéves tapasz­talatokról szólva pedig el­mondta, hogy hasonlóképp alakult, mint a korábbi két esztendő. Beszámolt arról, is, hogy az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában a bolti kiskereskedelem több mint 16 ezer négyzetméter, a vendéglátás pedig mintegy 5 ezer négyzetméter, alapte­rülettel bővült. Az öt évre tervezett hálózatbővítésnek időarányosan 53,3 százalékát teljesítették a kereskedelmi és vendéglátóipari szerveze­tek. Javult az ABC-áruházak, a vendéglők és az éttermek, valamint a megyszékhely iparcikk kínálatát biztosító bolthálózat ellátottsága. A tanácskozáson az ered­mények értékelése mellett nagy hangsúlyt kapott a kö­vetkező félév és két esztendő kereskedelempolitikai fel­adatsora. Mind az előadó, mind a felszólalók hangoz­tatták, az árufolyamat egész vertikumában — a termelő­től a nagy- és kiskereskedel­men át a fogyasztóig — az egységes, cselekvő munkára, összefogásra van szükség. A vásárlói érdek és kereslet ismeretében megfelelő áru- választékkal kell a megye lakosságának ellátásáról gondoskodni. A piackutatás gyakorlati haszna még nem tükröződik eléggé, ezáltal a kereskedelem nem alkalmaz­kodik helyenként rugalmasan a fogyasztói igények változá­sához. A piackutatás szorgal­mazása a jobb összhangot, az igények gondosabb kielégíté­sét eredményezné. Arról is szó esett, hogy javítani kell egyes szervezetekben a jól dolgozó kereskedők anyagi és erkölcsi megbecsülését, s megfelelő teret adni a ke­reskedelemben dolgozó szo­cialista brigádoknak, a mun­kaversenyben részt vevő kol­lektíváknak. Mindehhez a tanácskozás a munkahelyi vezetők segítségén túl a terü­letileg illetékes párt- és szakszervezeti szervek támo­gatását is igényelte. A tanácskozás a kereske­delem előtt álló feladatok összegzésével zárult. Azt különösebben senki előtt sem kell bizonygatni, hogy a betonkeverő igen is hasznos berendezés. Szük­ség van és lesz rá akiár egyé­ni, akár vállalati építkezők­nek, építőknek. Az ország­ban három üzem gyártja ezeket a berendezéseket. Ebből kettő szövetkezet, amely Szolnak megyében található. Mielőtt felugra­nánk afeletti örömünkben, hogy itt készül az ország­ban gyártott betonkeverők nagyobb hányada, meg kell tudnuk a valóságot: is, is. Ez azt jelenti, hogy némely típusnál valóban igaz ez, másoknál már nem. Vajon előnye származik-e a vásár­lónak — legyen az közületi vagy „maszek” — abból, hogy a két üzem egymástól alig harminc kilométerre ta­lálható Törökszentmiklóson, illetve Kisújszálláson? Mi­lyen hasznot kovácsol, vagy ha úgy tetszik „kever” ma­gának ebből a két szövetke­zet? Az egyik Törökszentmik­lóson található, a neve Gép­gyártó és Javító Szövetkezet, amely valamikor öt-hat év­vel ezelőtt mély kátyúba ke­rült. Az új vezetés és, fur­csának tűnhet, egyebek kö­zött a betonkeverő húzták ki a csávából a kollektívát, na meg a bérmunka, amit az Elzett Műveknek vállal­tak. A konszolidáció előtt is gyártotta^ már cementet és sódert elegyítő berendezése­ket, méghozzá nem keveset: vesztükre. Az utóbbi évek­ben ezért a kilencféle tí­pust „szűkítették” háromra. Gyártanak főleg vállalatok­nak 750, 250, valamint 275 literes űrtartalmú gépeket, és nemsokára piacra dobjak a vadonatúj formatervezett 100 literes konstrukciójukat. Szűkített skála Gondolhatjuk, ha gyárt­ják ezeket, akkor biztosan meg is éri a szövetkezetnek. Feltevésünk jogos, hiszen 13 százalékos nyereséget kasszí­roznak be az üzemben min­den eladott „mixerért”. (Ä több mint 80 millió forintos termelési értékből 33 milli­ót a betonkeverő^ gyártásá­val érték el tavaly.) A gyár­tás fejlesztéséért sokat nem tehettek — a 750 litereseket például az udvaron állítják össze, mert ezzel be sem férnének az alacsony műhe­lyekbe, így a termelésnöve­léshez maradt a munkáskéz, összesen háromszázhatvanan dolgoznak a szövetkezetben. (Ha azt vesszük, hogy akad olyan minisztériumi vállalat, ahol kétszázötven ember egy- értéket produkál ebben a milliárd forintnyi termelési munkaerő-ínséges időszak­ban, bizony elkeserítő a tö­rökszentmiklósi kép — de meglátjuk, a kisújszállási ugyanígy. Igaz, nem szabad szó nélkül hagyni, hogy a szövetkezet állóeszközeinek .értéke 32 millió forint. Ala­pul szolgálva úgy tűnik, a 80 millió forintos termelés még dicséretesnek is mond­ható. (Tehát gyártást nem fejleszthetett túlságosan anyagiak híján a szövetke­zet, gyártmányt viszont an­nál inkább, elsősorban a má­sik konkurrens, a kisújszál­lási Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezetnél. Elveszített mérkőzés? Itt 175, 100 és 75 literes betonkeverőket készítenek. Valamikor éppen ezek gyártási szisztémáját, doku­mentációját a törökszentmik­lósi szövetkezet adta át az­zal, hogy így majd megoszt­ják a piacot. Persze mindez már a múlté, a munkameg­osztás is. A kisújszállási szö­vetkezet elnöke mondja: „Lehet, hogy elveszítettük ezt a meccset...” Lehet, hiszen csökken a kereslet a keverőik iránt, és csökken azok nyeresége is — átlag­ban már csak tíz százalék­nyit „hoznak”. (Akkor lenne igazán gazdaságos, ha ennek értéke meghaladná a "15—16 százalékos szövetkezeti nye­reségátlagot. Az üzem éven­te 36,5 millió forintos ter­melési értéket produkál négyszázhúsz dolgozójával, ebből 15 milliót ad a be­tonkeverők gyártása.) Ka­csingatnak is a kisújszállá­siak egy új termékféleség, a tárolóládák iránt, amelye­ket nagy — tízezres — so­rozatban készítenének. A két szövetkezet vezetői jól ismerik egymást, de a dokumentációk átadása óta — ez 1972-ben történt — nem esett szó közöttük a be­tonkeverők gyártásáról. Ver­senyeznek, s a versenyt a törökszentmiklósiak állják, hisz új és új megoldásokat — adagolóputtonyokat, tar­tósságnövelő gépelemeket ta­lálnak ki gépeikhez — de a kisújszállásiak is lelemé­nyes ötleteket) keresnek ter­mékeikhez. A gyártás vi­szont ettől egyik üzemben sem lett olcsóbb. (Hogy pél­dát említsünk: a majd ugyanolyan — méretében természetesen más — önt­vényekért a kisújszállásiak egy orosházi s egy gyulai szövetkezetbe járnak, noha a törökszentmiklósi Gépgyártó rendelkezik saját öntödével, s ott egyebek között test­edzéshez súlyzókat öntenek.) Jobb belátással Mint említettük, hárman gyártják az elegyítőgépeket az országban — a nevető harmadik az Ikladi Műszer­gyár, amely elsősorban vil­lamosmotorok készítésére specializálódott, ehhez a be­tonkeverő csak adalék. Úgy tűnik, a versenyből a vevő kerül ki gazdagon — a jobb minőségű, a strapabíró újabb és újabb konstrukció révén — a népgazdaság a költsé­gek miatt kicsit szegényeb­ben. Rivalizálás helyett va­lószínűleg gazdaságosabb lenne mindegyik vetélkedő félnek az együttműködés. Csakhogy a szövetkezetek, még azonos rendeltetésű ter­méket gyártók is, mint a példa mutatja, nem szeret­nek egymással szövetkezni. Nagy részük — akár Török­szentmiklóson, akár Kisúj­szálláson sokféle terméket gyárt, több vasat tart egy­szerre a tűzben. Igaz, lehet, hogy így nem tudják a terme­lékenységet a jelenlegi kívá­nalmaknak megfelelően nö­velni, lehet, hogy nem ér­nek el akkora nyereséget, mintha néhány termékkel és munkamegosztással dolgoz­nának. így a gyártási költ­ségeik sem a lehető legala­csonyabbak, de a termékek közül, ha egy megbukna a piacon, ott van helyette még jópár, amely meghozza azt a „kis termést”. Saját gyárt­mány, közreműködők nél­kül, ez ma még a biztos, a kitaposott út, amelyről azon­ban látható már, most, hogy nem, vagy csak nehezen jár­ható. Ez jobb belátásra, egymással, vagy állami vál­lalatokkal fokozottabb együttműködésre kényszeríti a szövetkezeteket. Csak az nem mindegy, mikor. Előbb, utóbb, vagy még utóbb? H. J, Őrönként kétszázötven pohár tejfölt csomagol ezen a Pép-pack gépen Pál Lászlóné és Borbás Katalin. A jászapáti Tejüzem napi 35 000 liter tejet dolgoz föl különféle tej­tejtermékekké

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom