Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

1978. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IS Hajrá, hajrá Balaton! „ mit akarunk a Balaton­Kl tudja nal. . . Kedves tengerünk sorsa valamennyiünknek szívügye, érthető hát, hogy jelenéről, de még inkább jövőjéről érdeklődéssel hall­gatjuk a szakemberek véleményét. A kö­zelmúltban egy kétnapos sajtótájékoz­tatón mondták el elképzeléseiket a Bala­ton gazdái, azok, akiik valamilyen érdek­szférában kötődnek a vízparthoz. Szót kapott két 'megye (Veszprém és Somogy), a SIÓTUR, a Pannónia Szálloda és Ven­déglátó Vállalat, a MAHART és még jó néhány cég, ám a hallgató túl sokkal nem lett okosabb. Mert milyen gondok szorongatják ma a vízpart házigazdáit? Először is ott van a csúcsszezon, ami negyven napig — jú­lius 10-től augusztus 20-ig — tart, ekkor tetőz a nyaralási láz, a Balaton partján minden talpalatnyi hely elkel, kevés a szállás, az üzletekben nagy a zsúfoltság, nem különben az utakon. Szerencsés, aki egyáltalán térfogatának megfelelő vízhez jut. Van egy tágabb értelemben vett idény: májustól novemberig, amikor már enged­ményt kapnak a szálláshelyek árából az odalátogatók. Aztán novembertől májusig már a következő szezon vendégeit várják a szállodák, és ekkor érti meg! az ember, miért épülnek a hatalmas hotelek fűtés nélkül: a hidegebb hónapokban ritka madár a vendég. A Pannónia tizenkét szál­lodájából télen csak egy van nyitva. Ek­kor örömmel látják a konferenciákat, tar­tanak tanácskozást még sétahajókon is. Egyszóval az idényjelleg mindössze né­hány hónapra zsugorítja a Balaton part­ján az idegenforgalmi évet. Hogy mi lenne a kedvező? Természe­tesen az, ha ezt a szélsőségesen lüktető ritmust megközelítőleg egyenletesre lehet­ne szabályozni. Télen, tavasszal, ősszel esetleg a kispénzű, szerényebb igényű ha­zánkfiai látogatnák a „nagy vizet”. Csak­hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Az utóbbi egy, másfél évtizedben azok, akik rendszeresen kiszorultak a Balaton mellől, belterjesen gondoskodtak szabadságuk el­töltéséről. Szétrakták faházaikat szerte az országban és a hétvége a kiskerteké. Még azok a víkendezők is kiesnek a vendég­látás szférájából, akiknek hétvégi házuk a Balaton partján van. Egyszóval amíg azon fáradoztunk, hogy a Balatonból az ország kirakata legyen, sokszázezer jöven­dőbeli hazai vendéget szalasztottunk el. Van tehát az üdülőiparunknak egy Váci utcája — ám ne csodálkozzunk rajta, hogv nincs olyan nagy vásárlási kedv, mint a Lehel piacon vagy a Skálában. A nagy „idegenforgatásban” valamiképp a sport isi háttérbe szorult a két parton. Pedig valamikor volt úszó- és vízilabda­élet, az üdülőkben, építőtáborokban pedig nemcsak a sztereotip házi pingpong-baj­nokság volt az egyetlen kínálat. Hajrá Balaton! — zengjük hát egvütt a Népsporttal és a Magyar Hírlappal. A két lap kezdeményezése ugyanis arra irá­nyul, hogy ismét életrehívják a Balaton­ban a vízi sportokat. Aztán, ha már jó­ízűen zubog a víz — a szárazon is törté­nik valami. De hát mi is a lényege a két újság akciójának? Először is az a kézen­fekvő igény fogalmazódik meg program­jukban, hogy a Balatonban ússzanak a fiatalok. Azok, akik már elsajátították az úszás fortélyait, rendszeres versengési le­hetőségre leljenek. Játékul pedig akár balatoni slágerként ajánlhatjuk a vízi kézilabdát — ami majdnem kézilabda, azaz hogy majdnem vízilabda. Szabálya már van, főpróbája júniusban, a tatai úttörő olimpián lesz. Akik pedig nem tudnak úszni? Természetesen megtanul­hatnak, ehhez nyújt segítséget a huszon­négy úszóedző és a tizennyolc TF-hallgató végig a két parton. Stég vagy úgyneve­zett úszókosár szolgálja a biztonságot — egyszóval míg a család nyaral, a csemete számára sem telik haszontalanul az idő. A sportegyesületek közül az Üjpesli Dózsa és a BVSC kapcsolt leghamarabb, és esy vízilabda-torna szervezésével nép­szerűsítik a vízi sportot. Elsősorban azért — amint azt Vágvölgyi Mátyás, a BVSC elnöke mondta —, mert bíznak benne, hogy a Balaton úszóiskolájából minden bizonnyal jó néhány „tanuló” betéved majd a Szőnyi útra is. A vízilabda-torna — amely a SIÓTUR nevet viseli — a sió­foki kikötőben kerül lebonyolításra, részt­vevői rangos magyar és külföldi csapatok. Szabadban lesz tehát a mérkőzéssorozat, mintegy emlékeztetve arra. hogv a Bala­tonban egykor élénk vízilabdaélet folyt. Hosszasan sorolhatnánk a hasznos kész­és félkész ötleteket. Nem hallgathatjuk el I azonban aggályainkat sem. Azt, hogy a balatoni üdülők, táborok, szegényeseik sportpályákban, felszerelésekben. Valaki felvetett egy ötletet, mi lenne ha mozgal­mat indítanánk; minél többen pedálozzák körbe kerékpárral a Balatont? Azonnal •hangzottak az ellenérvek: az utak zsúfol­tak, így a biciklisek aligha lennének nép­szerűek. Aztán olyan kerékpárkölcsönző sincs, amelyik tömeges igényt tudna ki­elégíteni. tanácstalan valamennyi Ugyanilyen illetékes, ha a Balaton---------------------- téli programja kerül s zóba. Egyetlen dolgot hajtogatnak: az időjárás annyira kiszámíthatatlan, hogy a jégre bízvást nem lehet számítani. Pedig hát Bertha Bulcsu nagy sikerű balatoni könyvében még évről évre elég vastag a tó jege.. . Nincsenek könnyű helyzetben azok, akiiikre a Balaton jövője van bízva. Reméljük azonban, érzik a korszellemet: azt, hogy a sport ismét helyet követéi ma­gának az ember életében. És ezzel az igénnyel a magyar tenger partján is szá­molni kell. Palágyi Béla Más utakon — egy kajakba Chladek Kálmán T avaly seregszemlét nyertek és magyar if­júsági bajnokságot. Legalább négyezer kilomé­tert lapátoltak, s nemcsak hazai vizeken. A nyár vé­gén Bulgáriában szálltak vízre, a bolgár—magyar if­júsági versenyen, s két-két aranyérmet nyertek. Ezek után természetes, hogy ősszel meghívást kaptak a váloga­tott ifjúsági keretbe. A^ két Ígéretes tehetség közül Chladek Kálmán az „idősebb” — 18 éves. Tisza- várkonyban született, és kezdetben az asztalitenisz­szel barátkozott. Nem di­csekedhetett kimondottan sportos alakkal, a feles ki­lókból mindenképpen le akart adni. A legjobb mód­szernek a kajakozás ígérke­zett, így aztán 1974-ben — amikor Szolnokra költöztek — nem kellett sokáig noszo­gatni, hogy látogasson el valamelyik edzésre. A „fel­bujtó” osztálytárs nem sej­tette, hogy sikeres pályafu­tást indít el. Kálmán ugyan­is nem szeppent meg a ke­mény izommunkát kívánó sportágtól. Az egy évvel fiatalabb Pető Istvánt sem lehet akár­mivel elijeszteni az edzések­től. A szolnoki fiú — a Költői úti Általános Iskolá­ba járt — ötödikes korában csaknem atléta lett, ám test­nevelő tanára, Kővári Lász- lóné idejében rábeszélte a vízi sportra. Aztán egy ha­jóba kerültek a fiúk. — Két éve még öten vol­tunk, akik körülbelül egy­formán eveztünk — meséli Kálmán. — Akkor próbál­gatták a párosokat; úgy lát­szott, mi megyünk a legjob­ban a gárdából. Azóta a többiek lemorzsolódtak, ket­ten még le-lejámak az ed­zésekre, de mind ritkábban. — össze is barátkoztunk — veszi át a szót István. — Enélkül nem is leheti együtt evezni. A jó pároshoz a lelki összhangon kívül sok közös gyakorlás, nagyjából azonos testalkat és stílus kell. Heti 10—12 edzést tar­tunk, Nagy György edző irá­nyításával. Pető István a Járműjavító Üzemben dolgozik, mint he­gesztő. Ha végzett a mun­kával és az edzéssel, tévét néz vagy olvasgat. — Nekem nehezebb a dolgom — mondja Kálmán, a Verseghy Ferenc Gimná­zium tanulója, — nyakamon az érettségi. Ha sikerül, Szarvason felvételizek az Pető István Agrártudományi Főiskolára. Ott is van szakosztály, de remélem, lesz rá mód, hogy innen kapjam az edzéstervet. A főiskola elvégzése után szeretnék visszajönni Szol­nokra, hogy itt versenyez­zek. — Hogy indult az idény ebben az esztendőben? — Elég jól. Az első két tájékoztató versenyen össze­sen 7 aranyérmeit nyertünk. Ezután két válogató viadal következik, amelyen az IBV- re utazó keretet jelölik ki. Mindenképpen igyekszünk eljutni Poznanba, itt rende­zik július 7—8—9-én az If­júsági Barátság Versenyt. Aztán jön a seregszemle, majd az ifjúsági és felnőtt magyar bajnokság, illetve Szolnokon a négy nemzet juniorjainak találkozója. — cl — Argentína—Magyarország 2:1 Megtépázott csapat a premier után Olaszország sem lesz könnyű ellenfél Hát ezt a gólt elkerülhettük volna... A 17. percben Gujdár kiejtette a labdát és Luque közvetlen közelről a hálóba rúgta Csendes volt a magyar tá­bor a mérkőzés után. A já­tékosok szomorúan ültek a vacsorához, pedig a szakve­zetés semmi szemrehányást nem tett nekik, mert a mér­kőzés részletes megbeszélésé­re, a látottak elemzésére majd egy nyugodtabb lég­körben kerül sor a második argentínai szálláshelyen, az Atlanti-óceán melletti Mar del Plata közelében lévő Chapadmalalban. Dicséretes jelzőket mon­dottak az illetékesek Kocsis, Zombori, Kereki, Pintér já­tékára, a többieket fokról- fökra már . gyengébb” jel­zőkkel illették, a sor végére maradt a két kiállított játé­kos Törőcsik és Nyilasi, akik­re, mint a szakvezetés el­mondotta a FIFA eltiltása mellett páldás házi büntetés is vár. Bizony alaposan fel kell kötni a mieinknek nadrágju­kat június 6-án, ha meg akar­ják állni a helyüket az itá­liaiakkal szemben, mégpedig úgy, hogy ne legyen már tel­jesen érdektelen június 10- én Franciaország ellen az utolsó csoportmérkőzés. Eh­hez győzelem kell, ami a megtépázott csapattal, a meg­zavart lelkiállapottal pilla­natnyilag megoldhatatlannak tűnik. De a futball azért fut­ball, hogy mindig meglegyen a szenzációja. Brazília—Svédország 1:1 (1:1) Tegnap a világbajnokság harmadik csoportjában is megkezdődtek a küzdelmek, mind a négy együttes pályá­ra lépett. Mar del Platában a világbajnoki címre törő brazil válogatott színrelépé­sét óriási érdeklődés kísérte. A két csapat a walesi Tho­mas sípjelére így állt fel: Brazília: Leao — Toninho, Oscar, Amaral, Edinho — Bastista, Cerezo, Rivelino — Gil, Reinaldo, Zico. Svédország: Hellström — Roy Andersson, Borg, Nondqvist, Erlandsson — Tapper, Linderoth, Bo Lars- son — Lennart Larsson, Sjörberg, Wendt. Nem volt erős az iram a svédek nyugodtan játszottak a brazilok viszont oldalado­gatásokkal igvekeztek altatni — kevés sikerrel. A 37. perc­ben vezetéshez jutottak a svédek: Wendt Linderoth- hoz játszott, aki a védők kö­zött Sjörfcerget szöktette, a csatár egy lépés után két hát­véd között lőtt a brazil ka­puba (1:0). Már lejárt az el­ső félidő, a játékvezető hosz- szabbított, s így a negy­venhatodik percben egyenlít­hettek a brazilok. Borg hibá­ja után tíz méterre a svéd kaputól Reinaldo elé pattant a labda, aki a kifutó Hellst- röm mellett a hálóba emelt (1:1) kezdésre már nem is volt idő. A második félidőben esett a játék színvonala. A végén három szögletet is rúghattak a brazilok. A harmadik után gólt is értek el, de ezt a bíró már nem adta meg, mert közben lefújta a ta­lálkozót. Események Evezés. Tisza Kupa országos minősítő verseny: Szolnok, Ti­sza Szálló előtti folyószakasz, elődöntők 9:30, döntők 15. Kézilabda. NB II. férfi: Tisza- földvári TSZ SE—III. kér. TTVE Tiszaföldvár 10.30. Megyei baj­nokság. férfi: Kunhegyes—Jász- árokszállás 11.15. Honvéd Kilián FSE—Lehel SC 10.30. Honvéd Gyulai SE—Kunszentmárton 10, Jászszentandrás—Mezőtúri AFC 11.15. Túrkevei AFIT—Török- szenmiklós 9. Tiszapüspöki—Ti­sza Cipő SE 10. Női: Mezőtúri AFC—Száj öli SE 10, Szolnoki MTE—Tiszafüred 9.30. Kisújszál­lás—Jászboldogháza 9.30. Jász­köt. SE—Kunszentmárton 10. Kosárlabda. NB II. női: Szol­noki MÁV—Székesfehérvári Ika­rus, Szolnok. MÁV-csarnok 10. Labdarúgás. NB II.: Szolnoki MTE—BVSC, Szolnok1, tiszalige- ti stadion 13.30. NB III.: Mező­túri Honvéd—Ózdi Kohász. Me­zőtúr, városi sporttelep 13.30, Somlai. Lehel SC—Nyíregyházi Vasutas Spartacus Jászberény, városi sporttelep 13.00, Mohá­csi. Megyei bajnokság: Karcag —Tiszaföldvár 11.30. Grámán, sz. Vegyiművek—Tiszafüred 10. Busa. Üjszász—Jászárokszállás 11.30, Csongrád m.-ből, Fegy­vernek— Rákóczii alva 11.30. Haj­dú m.-ből. Törökszentmiklós— Kunszentmárton 9.30. Pálinkás. Röplabda. NB II. férfi: Szol­noki TITÁSZ—Debreceni ASE. Szolnok, Verseghy úti pálya 10. Tenisz. NB III. férfi: Szolno­ki MTE—BVSC. Szolnok, tisza- ligeti pálya 8.30. Vízilabda. Országos ifjúsági bajnokság: Szolnoki Vízügy SE —Bp. Spartacus. Szolnok. Dam­janich uszoda. 11. Országos ser­dülő bajnokság: Szolnoki Víz­ügy SE—Bp. Spartacus, Szol­nok. Damjanich uszoda 12. Vívás. Országos vidéki CSB- Kupa: Szolnok, MÁV-csarnok 9.30. Vízilabda OB I OSC—Szolnoki Vízügy SE 6:3 (1:2. 2:0, 2:0, 1:1). Szol­nok, 500 m. V.: Kiss L., Csá­szár. OSC: Fekete — dr. Szí­vós, Sudár, Vindisch, Kuncz, Gál, dr. Hámori. Csere: Pátszraif Edző: dr. Konrád János. Szolnok: Bors — dr. Boros, Varga, Cseh, Rekita, Tóth I., Tóth Cs. Csere: Pin­tér, dr. Vezsenyi, Bogdán, Hasznos. Edző: Bartalis Ist­ván. Góldobók: Vindisch (2), Kuncz (2), dr. Szívós, Gál, ill. dr. Boros, Varga, Hasz­nos.-Jól kezdett a Szolnok, Kuncz góljára előbb dr. Bo­ros, majd Varga válaszolt szép alakítás után. Az OSC némi játékvezetői segédlettel fokozatosan elhúzott, miköz­ben a szolnokiak sok biztos helyzetet kihagytak. Végül a nagyobb rutin döntött az egyetemisták javára. Jó: Vin- diseh, Gál, iR. dr. Boros, Tóth I. De ne így... Kikaptunk. Argentínától, ilyen a futballsors. Magá­ért a puszta tényért alig­ha érhetné szemrehányás játékosainkat. Még akkor sem kesereghetünk túlsá­gosan, ha utólag könnyű kisakkozni miként ment­hettük volna legalább dön­tetlenre a mérkőzést. Egyszóval kikapni lehet, — de nem így, ahogy ezt a magyar válogatott Ar­gentína ellen tette. Csapa­tunk a hazai erőfelmérés során nem kalkulált pon­tot a házigazdák ellen, minden reális számítás úgy kezdődött, hogy elsősorban az olaszok és a franciák­kal szemben van keresni­valónk. A bemutatkozáson tehát mindenképp el kel­lett volna nyerni a közön­ség rokonszenvét ahhoz, hogy a későbbiekben ellen- lensúlyozni tudjuk az az- zurik és gallkakasosok tá­borának várhatóan heves buzdítását. Ehelyett mi történt? Játékosaink eg y- re-másra kerültek összetű­zésbe a bíróval: egyikük- másikuk valóban a küz­delem hevében sértette meg a szabályokat. Az is igaz, bogy a játékvezető egy pillanatra sem feledte hol fújja a sípot, ám Nyilasi és különösen Törőcsik sportszerűtlenségére így sincs mentség. Elsősorban a Dózsa „üdvöskéje” ját­szott kakaskodva. Szem­mel láthatóan formán kí­vül volt. ám ennek ellené­re is hasznára lehetett vol­na csapatának, ha teszem azt szélrehúzódVa egykét védőt magával visz és a helyén esetleg mások ro­hamozhatták volna a ka­put, Ehelyett a 90 perc alatt szinte végig a saját kis háborúját vívta tisztá­talan eszközökkel, amiért méltán jutott a kiállítás sorsára, öt egyébként ez a felfogás jellemezte már az angolok ellen is, ahol ugyancsak többet törődött a törlesztéssel a vélt sé­relmekért. mint a játék­kal. Nyilasi is rászolgált a piros lapra. Vereséget szenvedni le­het — de nem ígv. Külö­nösen akkor, amikor az egész világ szeme a labda­rúgó világbajnokság sze­replőin van! — pb — VB-menetrend Június 6. I. csoport: Olaszország—Magyaror­szág (tévé: 17.45), Ar­gentína—Franciaország (tévé: 23.15). II. csoport: Lengyelország—Tunézia, Mexikó—NSZK. Tegnap délelőtt az argen­tin fővárosban összeült a Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség fegyelmi bizottsága és határozott Argentína ellen kiállított két magyar játékos, Törőcsik András és Nyilasi Tibor ügyében. Törőcsik és Nyilasi a bi­zottság döntése értelmében egy mérkőzésen nem játsz­hat. így kedden, Mar del Platában nélkülük lép pályá­ra a magyar válogatott Olasz­ország ellen. Június 10-én Franciaország ellen már sze­repelhetnek — amennyiben Baróti Lajos szövetségi kapi­tány beállítja őket a csapat­ba. Olasz szurkolók ezrei lep­ték el péntek este közvetle­nül a franciák ellen aratott 2:l-es győzelem után a nagy­városok utcáit. Róma, Ná­poly, Torino, Milánó és más városok rendőrsége elnézően bánt a nemzetiszínű zászló­kat lobogtató, mindenféle hangszerrel éktelen zajt csa­pó rajongókkal. Még a tűzi­játékok, petárda-durrogtatást is megengedték, a forgalmat pedig elterelték a tömeg dí­jából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom