Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-28 / 150. szám
1978. június 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Véget ért az argentínai labdarúgó világbajnokság. A szakemberek megvonják majd a látottak mérlegét, elemzik a legjobbak stílusát, s a nézők még sokáig vitatkoznak, lesen állt-e a harmadik gól előtt Bertoni, vagy sem. A Magyar Televízió ilyen részletességgel, ekkora adásidőben — összesen 45 órát — nem közvetített még futball vb-t. A labdarúgás szerelmesei — nem kevesen vannak — remekül szórakozhattak több, mint három héten át. (Kivéve a magyar csapat mérkőzéseit.) Láttuk az egyes fordulók legizgalmasabb mérkőzéseinek egyenes közvetítésén kívül minden ösz- szecsapás „sűrítményét”: góljait, helyzeteit. A magyar tévé munkatársai mindent ösz- szevetve nagyon jól „szerepeltek” a vb-n, leszámítva a mérkőzéseket közvetítő riporterek szokatlanul gyakori tévesztéseit és olykor bosszantóan langyos kommentálga- tásait. Nézőpont Kedden este — miután a szimpatikus Trenck báró gyanútlanul besétált a kelepcébe — izgalmas témákat feszegető műsorral jelentkezett a „Nézőpont”, a televízió kulturális folyóirata. Különösen, a plakátművészetünk helyzetéről és az operaénekesek ideálisnak nem mondható munkakörülményeiről szóló riportok vágtak elevenbe. Mindkét témát alaposan körüljárták a szerzők, megfontoltan szembesítve az ellentétes véleményeket, érveket. A jó riport mondanivalója túlmutat azon a szűk területen, amelyet feltérképez. A „Nézőpont” e két részlete is általános érvénnyel figyelmeztetett — számítva a néző „továbbgondolására” — kulturális, művészeti életünk szervezeti hiányosságaira. A „Nézőpont” harmadik riportja az idei cannesi filmfesztivál színeit igyekezett felvillantani, eléggé esetlenül, de így is érdekesen. A cannesi beszámoló értéke elsősorban a közölt információban s nem a megformálásban jelentkezett. Kunszentmártoniak a döntőben Manapság nincs hiány vetélkedőben, Van a televízióban is néhány. Péntek estére például kettő is jutott. Előbb a „Malom” című utazási vetélkedőt, majd a főműsorban a „Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna” döntőjét láthattuk. Utóbbi volt az izgalmasabb, hiszen egy Szolnok megyei csapat is küzdött a pontokért. Örömünkre a kunszentmártoni Beton- és Vasbetonipari Művek munkásklubjának csapata a havannai kiküldetést jelentő harmadik helyen végzett. A vetélkedősorozat befejező adását kitűnően „pörgette” a műsorvezető Horváth János, valamint a két riporter, Déri János és Feledy Péter, s kellemes perceket szerzett Diny- nyés József és a Kormorán együttes éneke, zenéje. Maga a látott vetélkedő — mint közművelődési forma — sok kívánnivalót hagyott maga után, s erre nem lehet mentségül elfogadni, hogy a versenyzők, kívánságait vették figyelembe az egyes fordulók összeállításában. A vetélkedő sikere így is kétségbevonhatatlan, mert az ország több tízezer fiatalját mozgósította és foglalkoztatta hónapokon át. „Rémes hétvége” Szombaton este biztosra mehettünk,. hiszen az Ingrid Bergman sorozatban vetített film, a „Szereti ön Brahms- ot” évtizedes mozisiker. Váratlan és furcsa meglepetést tartogatott viszont a vasárnap este, amikor az „És hamarosan a sötétség” című angol filmet pergették. A külsődleges eszközökkel — zene, zörejek — rafinált ritmussal rémfilmmé fokozott krimi hatásosan agitált: „ifjú kerékpáros lányok vigyázzatok, ha francia erdőkben csellengő csendőrökkel találkoztok!” Erre már csak ráadás volt, hogy a film után következő osztrák show-műsor első kockáiról is rémek néztek ránk. Sz. J. űz országos közművelődési alapbél Olvasóterem, zenei részlegek, új berendezések Az országos közművelődési alapból megyénk művelődési intézményei a közelmúltban több mint 300 ezer forintot kaptak. A jászberényi járási könyvtár olvasótermet és zeneszobát rendez be a 100 ezer forintból. Jászszentandráson és Jászladányban ötvenezer forint értékű zenei részleget vehetnek birtokukba hamarosan a könyvtár látogatói. Mezőtúron a cigány lakosság körében végzett közművelődési munkára az idén 40 ezer forinttal fordíthat többet a művelődési központ és a városi könyvtár. Többek között rendhagyó irodalomórákat rendeznek a felnőttoktatásban részt vevők számára, előadássorozatot indítanak az életmódról, s szeptembertől az iskolákkal közösen megszervezik a cigány szülők akadémiáját is. Ugyancsak a cigány lakosság körében végzett kulturális, ismeretterjesztő tevékenységre költi a kapott 30 ezer forintot a ti- szaburai klubkönyvtár is. A jászteleki termelőszövetkezeti klub szakmai, módszertani, munkájához, új berendezések vásárlásához kapott támogatást az országos közművelődési alapból. Szolnokon Ornsztanárnk tanfolyama Szolnok ad otthont a két megye — Szabolcs-Szatmár és Szolnok — általános iskoláiban orosz nyelvet tanító pedagógusok tanfolyamának. A száz orosz szakos nevelő tizenkét szovjet pedagógus — a moszkvai és a minszki egyetemek tanárai, profesz- szorai — irányításával, szemináriumokon bővíti szókincsét, fejleszti beszédkészségét. A kéthetes tanfolyam a jövő hét végén zárul. flz fllföldön többen táncolnak „Műhelytitkok” a Savaria versenyek után Hazánkban 1961-ben rendeztek először nemzetközi szabályok szerint versenytáncot, őszintén szólva gyenge mezőnnyel. A szakemberek évekig vitatták, hogy tulajdonképpen mi is ez: sport, művészet, vagy valami más? Azután 1971-től hivatalosan a műkedvelő művészeti ágazat része lett a sok gyakorlással, áldozattal elsajátított szép mozgás, a versenytánc. Vagyis: a helyére került, s ebben nagy szerepe van a Szombathelyen 1966-tól évente, tavasszal megrendezett nemzetközi versenynek. A tehetséges fiatalok itt járhatják végig a nemzetközi mezőnybe vezető lépcsőfokokat. Előbb az úgynevezett „E” (előkészítő), azután a „D—1”, „D—-2”, „C”, „B” és az „A” kategóriájú szinten kell megfelelniük, ilyen versenyeket végig- táncolniok, hogy eljuthassanak a legmagasabb, a Sonderklasse kategóriába. Jelenleg 30 táncklubban mintegy kétezren hódolnak hazánkban a versenytánc művészetének. Érdekes módon, az Al- földön sokkal többen, mint a Dunántúlon. Az Alföldön 12 klub működik — ebből öt Békés megyében —, a többi jórészt a fővárosban, s csak alig néhány a Dunántúlon. Szombathely a legjobb európai és hazai táncosok, táncpedagógusok évi seregszemléjével nagy szakmai fellendülést indított el. Az itt szereplő világnagyságok táncait filmszalagra rögzítik, s a tánciskolákban, tanfolyamokon, klubokban aprólékosan feldolgozzák a látottakat, az új elemeket, irányzatokat. Békéscsabán, Szentesen, Jászberényben, Szegeden, Orosházán, Debrecenben, Budapesten és Szombathelyen valóságos táncműhelyek alakultak ki. Legjobb fiataljaikból az idén minden eddiginél több, összesen 10 Sonderklasse pár léphetett parkettre a világ 16 országából — köztük a tánc „őshazájából”, Angliából — érkezett táncosokkal a Savaria versenyen. A társastáncban egyébként meglehetősen ritkák az avantgárd törekvések. Ez különösen a standard táncokra — az angol és a bécsi kerin- gőre, a tangóra, a slowfoxra és a quickstepre vonatkozik. Valamicskével érzékenyebb az újra a latin-amerikai tánccsoport — a rumba, a szamba, a cha-cha-cha, a passo- doble. Ide az elmúlt években „betört” az erősen rockos, jive nevű tánc. A versenyeken általában — Bőként a nem szakemberek számára — sok az azonosság. Legfeljebb egyes táncelemekben, a zene ritmusában, a pazar ruhák díszítésében hoz újat egy-egy „berobbanó” ifjú pár. Természetesen minden táncos, minden pár külön egyéniség, így saját adottsága, tehetsége, temperamentuma szerint fogalmazza meg táncának koreográfiáját. Mindezek ellenére világszerte hódít egy új társastánc, az úgynevezett formá- ciós tánc. Ez külföldön már versenyszám, idehaza még csak bemutató jelleggel láthattuk a szombathelyi versenyeken is. Ezt egy nagyobb csoport járja azonos koreográfia alapján, hol úgy, hogy tagjai valamennyien együtt lépnek, hol párokra, esetleg kisebb „alcsoportok”-ra tagozódva mozdul a lábuk. Mindezzel együtt az is hozzátartozik a kén teljességéhez, hogy Szombathely nem rendezhet hivatalos Európa- vagy netán világbajnokságot. Hiába a szakma elismerése, az impozáns terem, az elektromos pontozási lehetőség, a kitűnő zenekar, a szervezési rutin. Hazánk — több szocialista országgal ellentétben — nem tagja az ICAD-nák, a Nemzetközi Táncszövetségnek. Szelei Teréz Galacban és Constantában B nap gyermekeivel A Szigligeti Színház vendégjátékáról A galaci Duna-parton ötkilométeres szoborparksétány húzódik a város alatt. A nyári művésztelep alkotásait itt helyezik el. Képünkün a szolnokiak Glass Inco Septenarius 1976 cimű kompozíciója előtt Tatár Endre: „Ennek a túrnénak is nagyon örülök, Galac gyönyörű város" Vasárnap délután a MALÉV különrepülőgépével hazaérkezett a Román Szocialista Köztársaságból a szolnoki Szigligeti Színház társulata. Az együttes — a galaci drámai színház magyar- országi vendégjátékának viszonzásaként — két előadást tartott: Galacban, illetve Constancában. Meglepetés a gyors ütemben fejlődő Duna-parti város, Galac: másfél évtizede alig 150 ezer lakosa volt, ma már több mint 350 ezer. Csupán egyetlen gyárban — a fémkombinátban — 45 ezren dolgoznak. De a várossal történt ismerkedés előtt egy színházi élmény: Mitica Iian- cu játéka. A galaci társulat a szolnoki színészeket meghívta a Puntila úr és szolgája Matti csütörtök esti előadására. Domnul Puntila úr szerepében, Mitica láncú személyében zseniális színésszel ismerkedhettünk meg. Mitica láncú 1963-ban végezte el a főiskolát, néhány évig varietében működött, majd a galaci színházhoz szerződött. Igazi, nagy bohóc, a szó legnemesebb és legtöbbet mondó értelmében. Mindent tud, amit színésznek egy akkora szerephez, mint Puntila. tudnia kell. A negyvennégy éves művész elképesztő önerővel lubickol a fergeteges népi komédiában — bár eddigi Puntila-képünkkel nem egyezik varázslata, játéka felejthetetlen marad. A galaci drámai színház nézőtere — lényegesen kisebb a szolnokinál — zsúfolásig megtelt A nap gyermekei előadására. Pedig — a krónikás bevallja — szorongással vártuk a galaci bemu- tatiót. Hogyan fogadja az egészen más játékstílushoz szokott közönség a szolnoki előadást? Ráadásul: nagy a „tolmácsgép” kockázata is. Felesleges volt az aggodalom, Horváth Jenő rendező két nap alatt háromszor próbált a szűk galaci színpadon — s egészen parádés előadás született, a közönség helyéről felállva ünnepelte a Gorkij-remekművet bemutató szolnoki társulatot. Az érdekesség kedvéért jegyeztük fel: a Constantában még a gáláéinál is jobb előadást kapott a közönség, a siker itt sem maradt el, ám mégis „hűvösebb” volt a színészeinknek szóló elismerés, mint a Duna partján. — ti — Séta a tengerparton. Középen Schwajda György, a színház igazgatója, nyakában „alkalmi ismerősével" Csomós Mari: „Itt is gyönyörű a tenger..."
